Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-28 / 43. szám

5 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Halottak napja közeleg. Olyantájt különösen sokan látogatják a belvárosi, a szentgyörgymezei, a kertvárosi temetőt. Olyanok is, akik az év folyamán máskor nem gondolnak erre, pedig halottaink sírját nekünk kell gondoznunk. Még így is sok olyan sír akad, melyeknek már nincs gondozójuk, de síremlékük megmaradt, kiállta az évtizedek próbáját. Sőt! Értékes emlék, értékes emberre emlékeztet! Esztergomban közel egy évtizede kezdődött, hogy a diákok szervezetten közérdekű munkájukkal hozzájárulnak temetőink szépítéséhez. A megyei temetkezési vállalat kirendeltsége az elmúlt években Berényi Vilmos vezetésével sokat javított a korábbi állapotokon. Ám a rongáló, vandál kezek miatt sokszor hiába dolgoznak. A sírokon lévő vázákat, élő virágokat rendszeresen lopják. A hulladéktároló edényeket összetörik, megrongálják, sőt ellopják. A vízvezetéket lezárják, a szerelvényeket eltulajdonítják. A szentgyörgymezei temető dunai oldaláról a drótkerítést is leszaggatják. A lakosság egy része is hibáztatható. A sírokra helyezett elszáradt virágokat nem viszik a gyűjtőhelyre, hanem egy közeli, elhagyottnak tűnő sírra dobják. Növelve ezzel a rendetlenséget. Baják István nyugdíjas mérnökközgazdász, lokálpatrióta a Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési és építési osztályán a közérdekű munkákkal foglalkozik. így a temetők ügyét is szívén viseli. Tőle tudtam meg, hogy a 48-as honvédtemetőben már negyedszázada tevékenykednek a Szent István Gimnázium növendékei. Egy megállapodás révén a városi temetőkben egy évtizede dolgoznak szervezetten. A ferences gimnázium tanulói a belvárosi temetőben és az évszázados zsidó sírok között szinte „erdőirtást" végeztek. Szabó József atya járt az élen, fűrészével kamyi fákat vágott ki, hogy megóvják az évszázados síremlékeket. A szentgyörgymezei temetőben a magyar és német sírokat a kereskedelmi szakiskola és a Szent István gimnázium diákjai ápolják. A dobogókői úton lévő „csalamádé" temetőt a szakmunkásképző, a leánynevelő és a Botytyán szakközépiskola diákjai tették rendbe, ám ott végleges megoldásra van szükség. Ripária-liget vagy pihenőpark lehetne a közel három hektárnyi fás, bokros terület. Sok értékes fája van, de így, gondozatlanul az is elpusztul. A felsorolt iskolákon kívül a Somogyi, a Petőfi, a József Attila, az Arany János, a Dobó gimnázium és a Berzeviczky szakközépiskola ápolja temetőinket. A Somogyiból Tuschinger Lászlóné a helytörténeti szakkör tagjaival tíz nevezetes sír gondozását is vállalta. így Komstein Lajos császári-királyi századosét, Kieslich Ferenc tüzérszázadosét, id. Palkovics Károly 48-as kormánybiztosét, Szegesdy Pál 48-as hadnagy sírját. A József Attilások Meggyes Miklósné igazgatóhelyettes felügyeletével tizenhárom sír gondozását végzik: Vermes Jenő alezredesét, vagy Mattyasovszky Kassián bencés tanárét. Munkájukhoz a szerszámokat a Gamesz biztosítja Közel száz eszközük van: kapa,lapát, gereblye, ásó, kosár, talicska Baják István a munkák szervezése során jól együttműködik a temetkezési vállalat szakembereivel. A napokban közel negyven köbméter zúzott kő odaszállításáról és leterítéséről gondoskodik. Szeretné, ha a temetői közállapotok tovább javulnának. A legfontosabb a kerítések kijavítása, a kőfalak megépítése lenne. Továbbá az ajtók zárhatóvá tétele, mert ezzel a temetői lopások, vandalizmusok száma csökkene. A belvárosi temető újbóli megnyitása óta több a temetés, nagyobb a lakossági forgalom. Szükség lenne egy nyilvános illemhelyre. A helye is meglenne, a víz, a csatorna közel van. Mielőbb meg kellene építeni. Baják István elmondta, hogy a Városüzemeltetési irodában tudják a hiányosságokat és mielőbbi pótlásulat ígérik. A temetők közterületek, hozzátartoznak városunkhoz. Nekünk, polgároknak úgy kell óvni állapotukat, hogy kegyelettel, jóleső érzéssel kereshessük fel hozzátartozóink, elődeink síremlékét. Pálos így szólít a felirat Barcsa Pál neszmélyi tanár, festőművész székelykapuján. Szombaton, október 9-én találkoztunk faluja gyönyörű, Dunára néző domboldalán. Szőny, Komárom balra, szemben a túloldal árnyas ligetei, tova a vízen; odébb Lábatlan, Tokod hegyei. Vihar előtt, délelőtti felhőszakadás (s mint kiderül: újabb nagy eső) után vagyunk. Vendéglátónk és segítői felázott talajon, csúszkálva készülnek az utolsó munkafázishoz, a kapuszárnyak felszereléséhez. Többmázsás tölgyekből faragott három hatalmas oszlop a földben, a kiskapu felett zsindelyes galambdúc. Nyers faszínével hívogat az új kapu. Koszorú kerül reája, durrognak a pezsgősdugók. Otthon vagyunk - otthon, vendégségben. - A kapuállítás közösségi esemény Székelyföldön - meséli a fafaragó mester, Nemes László Esztergomból. - Két falu, két ház közössége összejön ilyenkor, s a kapuállításban mindenki részt vesz. Sokkal nagyobb kapukat is szoktak ennél állítani - gondoljunk Orbán Balázs síremlékének kapusorozatára. Ez, amit mi itt csináltunk, egy közepes méretű, kétnyílású (kocsi- és személybejárós) kapu. A kapuállítás arrafelé ugyanolyan nagy esemény, mint a születés, a keresztelő, a halál, az esküvő. Ne lepődjön meg senki azon, hogy most itt ilyen nagy vígság van, ez egy - végső soron - történelmi esemény, mert lehet, hogy ez a kapu ötven, száz év múlva is állni fog, s hirdeti, hogy volt egy közösség, egy baráti társaság, amely ugyanarra törekedett, mint a példaadók. - Örömmel látok mindenkit, aki jó Nemes Lacinak ezt a nagyszerű munkát - tudom, hogy a szívit és a lelkit is beletette... A lelkünk egyyébként is együtt rezdül, bár én itt élek Neszmélyen, ő meg Esztergomban. Annyit hadd mondjak még el, hogy szegény Kollár Gyuri révén kerültünk ismeretségbe, s az a baráti társaság van itt a kapumegnyitón is. Ismerve Laci korábbi munkáit, őt kértem fel, hogy Jószívű jóbarát, kapumon bejöhetsz... csinálja meg ezt a kaput. Akinek feleslegesen sok pénze van fűzi hozzá mosolyogva - az ilyen maradandóan szép dolgokra költse. Én emellett tettem le a voksomat Sokat kellett tanulnom - mondja Nemes Laci. - Bízom abban, hogy sikerült bízom abban, hogy mától á két kultúra közös emlékkapuja áll itt Neszmélyen. Kinyílnak a székelykapu szárnyai, mindenki boldog. Elállt az újabb eső is. Mögülünk süt a nap; hatalmas szivárvány íve feszül fölénk. Talpa a Duna két partján. (rafael) szívvel, tiszta lélekkel lépi át ennek a háznak a küszöbét - mondja ízes hajdúsági beszédével a tiszta szavajárású, mellbevágóan őszinte Barcsa Pali. Azért csináltattam székelykaput, mert egytizenketted rész székely vér van bennem, s valaamennyi felmenőm erdélyi volt. Ha szlovák származású lennék, akkor szlovák motvímuok alapján másfajta kaput rendeltem vón, s én teljesen természetesnek vélem, hogy egy ilyen stílusú kaput csinálok, s mielőtt valaki lepántlikás- ésfiity ülösbarackos-magyarozna, el kell mondanom: ezX nagyon büszkén vállalom! Nem tudom már, hanyadszor, de újra megköszönöm a barátomnak, Kollár István fotója Esztergom temetői