Esztergom és Vidéke, 1988

1988. október / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Thaly Kálmán: ESZTERGOM MEGVÉTELÉRŰL Sebes víz a Garam, siet a Dunába — Kuruczok tábora éppen ott megszálla. Rákóczi tábort üt a Garam-torokban, Persia-szőnyegen pihen szép sátorban. Persia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön. . . Sátor előtt állnak palotások bővön. Verik az rézdobot, fújják a trombitát — Az sok nyalka kurucz üli az paripát. Rákóczi tábora torpad az síkságon: Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss, kerek dombon áll tegnapi nap ólta; Nemcsak az sátor, a domb is csak azólta! Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták, A földjét kezekben, süveggel hordották. „Urunknak sátora magas helyen legyen: Szép tábora fölött végig tekénthessen!" „Aranyos zászlója lobogjon magasra: Messzérül mindenki mindgyárst megláthassa!" Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták. — Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben, Rettenetes kardja villog a kezében. Kardjával föl mutat Esztergom várára, Vár tornyán lobogó császár zászlójára: „Mire a fényes nap háromszor felsütne — Hejh! magyar lobogó lesz oda feltűzve!" „Szóljatok álgyúim, szörnyen ropogjatok. Dunának két partja rengjen alattatok!" Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyúi, Hejh! s megrendülőnek Esztergom tornyai. Amott az vár alatt — törik már az falat: Vég-Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad! Odafent az tokos csak elhivé magát, — Nem adja az várat, berdót igen kajált. — Éjten-éjjel, mikor a lövés elhallgat: Fényes tigrisbőrén Rákóczi nem nyughat. Készíti híveit, — híres vitézeit: Fodor és Révay hajdú-ezereit. Az palotás-ezret, az Esze Tamásét, Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét. Éjten-éjjel egyszer az álgyú hármat szól: Hát az sok kurucz az várra csak úgy omól. . . Tüzes ganaráttul világos az éjjel. — Hajh! sok anya fia borúi ott bé vérrel! Hasad az szép hajnal, piros az hegyoldal... Esztergom várában Rákóczi felnyargal. Esztergom utczáin szikrát hány patkója, Esztergom bástyáin lobog az zászlója. . . — Mikor Esztergomban örömöt lőttenek: Ez versek kevésség azután költenek. Ha kérded: ki irta? —egy igaz magyar fi, Igaz örömében, — elhigyje akárki. Esztergom várát 1706. szept. 14-én foglalták el a kurucok. Az ostrom történetét elbeszélő költeményt — az eredeti kuruc versek hangján — Thaly Kálmán (1839— 1909) jóval később írta meg. Thaly eredeti kuruc verseket is kiadott, és — eredeti kuruc töredékek felhasználásával — ál-kuruc verseket is írt. Az utóbbiakról az irodalomtörténet később kiderítette, hogy kegyes hamisítványok. Ennek tudatában is megállapítható, hogy Thaly legsikerültebb versei érzékletesen idézik föl a Rákóczi szabadságharc eseményeit. Tüskés Tibor Esztergomi arcképcsarnok Bölcsességre nevelt, tudományra tanított: Emlékezés Majer Istvánra Kilencvenöt évvel ezelőtt egy őszi napon hunyt el a nevelés gyakorlatának kiemelkedő esztergomi egyénisége, Majer István, akinek munkássága korának neveléstörvényeire, azok elveire, tartalmára, módszereire, egyaránt hatott. Nemcsak a gyermekek és ifjak személyiségfejlesztésének problémáival foglalkozott, hanem — ez legfőbb vágya és óhajtása volt — a nép szellemi érettségének elősegítését tekintette céljának, a munka és a haza szeretetének tanítása által. 1813. augusztus 15-én Mocsnokon, Nyitra megyében született. Elemi iskoláit Érsekújvárott, a gimnáziumot Esztergomban végezte. 1828-ban felvették az esztergomi érseki főmegye papnövendékei sorába. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban, jogi tanulmányait Pesten végezte. Papnövendék korában, 1832-ben harmadmagával megalapította az „Esztergomi Növendékpapok Nagyszombati Honi Nyelvgyarapító és Gyakorló Egyesületét". 1836. augusztus 29-én Vácott szentelték pappá. Ezután Muzslán, majd Esztergomban működött segédlelkészként. 1842-ben Kopácsy prímás az általa alapított Mesterképző Intézet (tanítóképző intézet) tanárának nevezte ki. Ismeretszerzés és önképzés céljából az ország legnagyobb részét beutazta. Járt Erdélyben, Horvátországban, az ausztriai német és olasz tartományokban, és mindent feljegyzett az ott működő intézetek működéséről. Az esztergomi intézetet oly híressé tette, hogy a fiatal igazgató tanácsait az újabb tanítóképzők alapításánál is figyelembe vették. Ezek alapján reformálták meg 1845-ben a Nedeczky Katalin által ugyancsak Esztergomban működtetett kisasszonynevelő és tanítónőintézetet. Szinte páratlan az az úttörő tevékenység is, amelyet az 1840-es évek elején a testi nevelés területén végzett. 1849-ben a pesti m. kir. egyetem pedagógiai tanszékének tanára, 1850-ben pedig a pesti elemi iskolák igazgatója. Bécs németesítő törekvései idején hazafias szellemben irányította a főváros iskoláit. Az ő terve szerint léptették életbe a vasárnapi iskolákat. Egyik tervezője és létrehozója volt az első pesti bölcsődének. 1857-ben Kürthre ment plébánosnak, és az itt végzett hasznos működés elismeréséül 1866-ban esztergomi kanonokká nevezték ki. Ezután gyorsan haladt előre az egyházi hierarchia lépcsőfokain: előbb püspök, majd 1869-től az esztergomi főkáptalan nagyprépostja és általános érseki helynök. A népies irodalom területén ugyancsak maradandót alkotott. Mint képezdei és egyetemi tanár, majd igazgató és később mint főtanfelügyelő lelkesedéssel karolta fel a népnevelés ügyét. Népneveléstan című munkája országosan elismert iránymutató könyv volt. Műveiben a gyakorlati élet követelményeit helyezte előtérbe. Nevéhez fűződik a tornatanítás terjesztése, a vasárnapi iskolák szervezése, a nőnevelés és hitoktatás rendezése. Írói működését főleg a falusi felnőttek számára írt „István bácsi" című népies ismeretterjesztő füzeteivel, könyveivel, naptáraival alapozta meg. Számos cikke jelent meg a Jelenkor, a Magyar föld és népei, a Pesti Napló, a Nemzeti Üjság, a Tanodai Lapok, a Honderű, a Vasárnapi Üjság, a Nyelvőr és az esztergomi helyi lapok hasábjain, hol saját nevével, hol pedig „Szíves" álnév alatt. Alig volt olyan egyházi vagy tanügyi mozgalom, amelyben ne vett volna részt. Humanisztikus intézetek és egyletek (bölcsőde, segélyegylet, temetkezési egylet stb.) alapításáért, támogatásáért királyi kitüntetésben is részesült. Esztergom díszpolgáraként hunyt el 1893. november 21-én. Sírja a belvárosi temetőben található. A Bibliotékában őrzött teremnyi hagyatéka ma a múlt búvárainak kincsesbányája. Dr. Magyar György