Esztergom és Vidéke, 1934

1934-03-25 / 16.szám

2 ESZTERGOM él VIDÉKE. il I t lfcl.H1 LT.. 1934. február 25. gyakorlatok újszerűek lennének és bizonyára nagy tömeget vonzaná­nak. Julius 15-én táncakadémia len­ne és táneverseny a Fürdő Szál­lodában. Julius 22-én a Zenekedvelők Köre hangversenyt adna. Julius 29-én garden-party meg­felelő helyen, esetleg a tanitóképző kertjében. A következő vasárnap nagysza­bású vizikabaré lenne a strandfür­dőben szines reflektorok mellett. Augusztus 12-én nagy sportnapot kell rendezni (úszóverseny, céllövé­szet, atlétika stb,). Augusztus 15-én Nagyboldogasz­szony-ünnepség. Ezután szeptember végén valami­lyen kongresszusról kell gondos­kodni. Természetesen ez a terv csak váz­Nem nagyon kell keresni Eszter­gomban olyan házat, mely kivül­belül rozoga ne volna s éppen csak­hogy használható még. Az ilyen há­zakból menekülnek ki elsősorban a lakók, vagy ha visszamaradnak is, a lakbér csaknem évnegyedenkint csökken. Az ilyen ház használható­sága és jövedelme mellett, a legtöbb háztulajdonos elviselhetetlenül ma­gasnak találja az évenkint kivetett házadót, most már évek óta a „rend­kívüli" pótlékot és a városi pótadó­kat. A fellebbezésekben hosszasan panaszolják a háztulajdonosok, hogy házukra — ha az évenkint előirt adókat befizetik — vagy ráfizetnek, vagy olyan minimális a jövedelem, hogy a házban eltemetett tőke jö­vedelme messze elmarad amellett a jövedelem mellett, melyre számithat­nának akkor, ha a ház helyett — a ház értékével egyenlő — kész­pénz kamatozna a bankban. A ma­gas közterhek és a ház hasznának elapadása közti hézagot akarja rész­lat, azt ki kell dolgozni és ott, ahol szükséges, beiktatásokkal pótlást vé­gezni. Mindenesetre ez a terv az első, amely gondoskodik az idege­nek szórakoztatásáról. Obermüller igazgató felhívta a bi­zottság figyelmét arra is, hogy a kidolgozott tervet el kell küldeni az itt nyaralók részére. Ez úgy lehet­séges, ha a rendőrségi bejelentések alapján megszerezzük az itt nyara­lók névsorát. Horváth György dr. rendőrtanácsos készséggel áll az idegenforgalmi bizottság rendelke­zésére e tekintetben. A bizottság örömmel fogadta Ober­müller igazgató tervezetét és elha­tározta, hogy ezzel részletesen is fog foglalkozni. A polgármester Ígé­retet tett, hogy a bizottság az elő­születek és az idegenforgalmi teen­dők megbeszélésére gyakrabban ösz­szejön. ben áthidalni az a kormányrendelet mely már 1931 óta u. n. „rendkí­vüli ideiglenes házadómentesség" kedvezményével nyújt igen figye lemreméltó segítséget a háztulajdo nosoknak. A kormányrendelet elgondolása és célja az volt, hogy a lakóházak mi­nél többje olyanná alakuljon át, mely mint a rendelet mondja a „mai kor követelményeinek megfelel". A ház az átalakítás után legyen mo­dernebb, vagyis kényelmesebb, kel­lemesebb, egészségesebb. A ,mo­dern'zált" ház forgalmi értéke emel­kedik, a lakók vándorlásainak s igy a huzamosabb ideig tartó lakásüre­sedésnek kevésbé van kitéve I Az a kérdés, milyen „átalakítást" tekint a rendelet modernizálási tö rekvésnek ? Feleletképen felemlithe­tők az alábbi — a leginkább előfor­duló — esetek. Nevezetesén: 1. Ha vízvezetékkel és csatorná­zással látják el az épületet, vagy a meglévő lakásokat fürdőszobával WC-vel egészítik ki. 2. Ha az épületben uj lakásbeosz­tást csinálnak. Ennek egyik formája lehet például az is, ha az eddig üz­letnek használt helyiséget, vagy iro­dát alakitják át lakássá, vagy az eddig üzletnek, irodának használt helyiséget több üzlethelyiségre, vagy irodára osztják széjjel, vagy a már széjjel osztott üzlet és irodahelyisé­geket újra egyesitik. 3. Ha az egészségre annyira ár talmas „vizes" lakást, a legújabb szigetelési eljárással teszik szárazzá, egészségessé. 4. Ha az épület fundamentumát, vagy falait megerősítik. 5. Ha a ház utcai és udvari hom lokzatát egészen megújítják, teljesen renbe hozzák. (Az egyszerű mesze­lés, vagy „átfröccsölés" nem tekint hető újításnak.) 6. Ha a rozoga tetőzet gerendáit, vagy általában az egész tetőzet ujjal cserélik ki. 7. Ha az elkorhadt padlóburko­latot, vagy a régi ajtókat, ablakokat ujakkal cserélik ki. Ezek a most felsorolt átalakítási munkálatok többnyire nagyobb költ­séggel járnak, de tekintettel arra, hogy a ház értéke és jövedelmező­sége fokozódik, valamint arra, hogy a különféle ipari munkák a munka nélküli kisiparnak munkaalkalmat is jelentenek, azért kétszeres figyelem­mel kell mérlegelni azt a kedvez­ményt, melyet az államkincstár az Ilyen méltánylást érdemlő esetekben nyújtani kivan. Az átalakítási költség összegére nézve annyiban szab csak korlátot a rendelet, hogy egy bizonyos — százalékszerűen — kiszámított ösz­szegnél kevesebb nem lehet. A szá­zalékszerű legkisebb tatarozási költ­ség kétféle, aszerint, hogy családi házról, vagy bérházról van szó. 1. Ha családi ház átalakításáról van szó (azaz olyan házról, mely­ben a háztulajdonos lakásán kivül jmég 3 bérbeadható lakás is van), I akkor az építkezés évében, azaz az j 1934 évi házadófizetési .meghagyás ban (melyet mostanában kézbesíte­nek Esztergomban) feltüntetett ház­adóalapnak a 30 %-át el kell érni a költségeknek. Például, ha a ház­adóalapja mondjuk 1000 pengő, ak­kor az átalakítási költség kevesebb nem lehet, mint 300 pengő. 2. Ha bérházról van szó, akkor a házadóalap 15 % a is elégséges. Tehát olyan házban, ahol háromnál több kiadható lakás van, ott az előbbi példa szerint 150 pengő is elfogadható átalakítási költségnek. A kedvezmény mindezekkel szem­ben az, hogy az átalakítási költség­nek 60 %>-át le lehet vonni a ház­adóból. Vagyis, ha valakinek 1000 pengő a házadóalapja, a tatarozás pedig 500 pengőbe került, akkor az 500 pengőnek 60 °/o a, azaz 300 pengő a levonható összeg a ház­adóból. De a levonás nem egyszerre történik hanem 4 évre egyenlően felosztva, évenkint 15 percentjével. Természetesen soha nem lehet éven­kint többet levonni, mint amennyi házadó, rendkívüli pótlék és városi pótadó csakugyan elő van irva. Pél­dául ha az évenkint levonható ösz­szeg 250 pengő, de a házadó, a pótlék és a pótadó együttvéve sem több mint 200 pengő, akkor a le­vonás is csak 200 pengő. Vagyis a ki nem használható adókedvezmény négy évnél tovább meg nem hosz­szabbitható 1 Az a házjulajdonos, akinek még van forgó tőkéje ahhoz, hogy házát 1934-ben átalakíttathassa, az az épít­kezés megkezdése előtt 8 nappal je­lentse be szándékát a városi mér­nöki hivatalban és kérje ugyanakkor írásban, hogy a tatarozási adóked­vezményben részesítsék. Ha pedig befejeződött az építkezés, akkor a számlákat az építkezés befejezésétől számított 30 napon belül nyújtsa be ugyancsak a városi mérnöki hiva­talban, mert ha ezeket a bejelenté­seket elmulasztja, akkor hiába kéri az adókedvezményt, mert az ily esetekben a kir. adóhivatal a kérel­met elutasítja. Bár az a kedvezmény amit az államkincstár a lakások mo­dernizálása és a munkanélküliség valamelyes enyhítése érdekében ad, Az esztergomi háztulajdonosok figyelmébe! (Első közlemény) Ünnepi beszéd Szent Gellértről Mondotta : dr. Balogh Albin bencésigazgató, az OSztGE februsr hó 4.én 1 ártott kultusz­délutánján Amikor mindannyian úgy érezzük, hogy egész atmoszférának robbanó elemekkel van telítve, amikor élet­problémák viharai zúgnak és szapo­rodnak körülöttünk és mibennünk, önkéntelenül is felvetődik a kér­dés : időszerű e, már mult ko­rok letűnt eseményeivel és alakjai­val foglalkozni, hiszen szemünknek a jövőt kellene kémlelni, kezünknek és eszünknek a jelen nehéz felada­tainak ajDOgozásával kellene foglal­kozni. Ámde minél nagyobbak a felada­tok és minél nehezebben legyőzhe­tők a nehézségek, annál inkább van szükség gerinces jellemre, kitartó akaratra, az egyéni veleitásokon és kicsinyes önérdeken felülemelkedő ideálizmusra, cselekvő energiákra. És éppen ezeket a tulajdonságokat ta­lálják meg és csodáljuk Szent Gel lértben, ezért nem időszerűiden, sőt éppen is nagyon időszerű Szent Gellértben nemcsak az élet szentséget csodáljuk és tiszteljük, hanem önkéntelenül is kiérezzük az ő egyéniségéből kiáradó apostoli lel­ket. Egy kemény nemzet megtéríté­sének apostoli munkáját vállalta és végezte a királyi apostol oldalán. Olyan nemzetét, melyről Anonymus még jó száz év múlva is faji büsz keséggel állapítja meg : és hogy mily kemény legények voitak, az utódaik­ról is megláthatjátok. És épen eb­ben a pontban látom én Szent Gel­lért egyéniségének és munkájának egyik lényeges jegyét. A keresztény­ség igéivel, Krisztus erejével ő nem megtörni, hanem az igazságról meg­győzni akarta és tudta a magyart; a nemzeti erőt és öntudatot nem el­laposítani és meggyöngíteni töreke­dett, hanem az önlegyőzés erejével felfokozta és megszilárdította. Idegen létére magyarabb volt sok vérbeli magyarnál, hiszen * második Szent Ambrusként nyilvánosan, az ünnepi istentiszteleten megrótta a királyt is, mikor nemzete ellen vétett. Bátor, idegennyelvű szavát a magyar tolmács nem merte visszaadni s ő kényszeritette kötelessége teljesíté­sére, mert drága volt előtte a ma­gyar nemzet szabadsága, a magyar hazafiak vére drágább, mint a király kegye, a saját élete. Lelke egy volt már ekkor a magyar lélekkel, az apostol szavát és példáját követve forma factus est gregis ex animo I egész lélekkel magyar híveinek alakító ereje, magyar népének szószoros ér telmében lelkipásztora lett, aki éle­tét is kész odaadni híveiért, édes testvéreiért. Amikor a pogány individualizmus fegyelmezetlensége a magyarokat az augsburgi gyászos pusztulásba vitte, melyben elhunyt a nemzet szine­virága: a Szent Gellért apostolko­dása által megerősített keresztény magyarság néhány évtized múlva arra képesült, hogy a leghatalma sabb német császároktól, kiknek hatalma a Rhőnetól a Visztulán túlra terjedt, nemcsak az országot tudta megvédeni, hanem területeket is tudott hódítani. Manap mindenütt a nacionalizmus, a faji érzés mindent elsöprő erejéről, az egyéneket faji egységbe ková­csoló összefogásáról hallunk beszélni és nem tagadhatjuk, hogy ennek az eszmének vannak nagy átalakulá­sokat jelző hatásai, - vannak egész életüket áldozó fanatikusai, vannak a tömeghatásokat nemzetük javára felhasználni tudó zseniális repre­zentánsai. Távol áll tőlem s egyáltalán a keresztény gondolattól, hogy a nem­zeti érzés jogosultságát kétségbe vonja és annyira nem szorulunk e pontban kitanitásra, hogy éppen a kereszténység az a maga idealista életfelfogásával, amely a nenzeti érzés megbecsülését, a nemzeti ha­gyományok tiszteletét, a nemzeti alkotmányok védelmét hangsúlyozta és mindenütt érvényre is juttatja. Éppen Szent Gellért élettörténete szolgáltatja rá a bizonyítékot abból a korból, amikor nacionalizmusról egész Európában alig beszélhetünk, modern időkből pedig elég hivat­koznunk az írekre, kik élet-halál harcukat nyelvükért, nemzeti önálló­ságukért a legnagyobb világhatalom mai szemben is sikerre tudták vinni, pedig katolikus vallásukon kivül igazán nem volt más erőforrásuk. De nem habozom kijelenteni: mi nem vagyunk a faji önimádat bálványozói, hanem a nemzet nagyra­hivatottságának úttörő munkásai. Nekünk nem fanatikusokra nekünk Szent Gellért tipusú szentekre van szükségünk. A fanatizmus a másik letiprását, tehát széthúzást hirdet, mi egybe akarunk gyűjteni; a fana­tikus vak, mi látni akarunk és vilá gosságot gyújtani; a fanatikus gyű­löl, mi szeretettel akarunk gyűzm és megnyerni; a fanatizmus rombolt mi építeni akarunk; a fanatizmus ölt mi élni akarunk és életet adni. És ez a Szent Gellért-i programm nem­csak az egyénnek szól, hanem a nemzet egészének is az életet je­lenti. A fanatikus nacionalizmus itt. Európa viharzónájában, ahol mi élünk, sohasem kelthet mást, mint vihart, mely elsöpri azt, aki fölka­varta. Nem akkor szeretjük nemze­tünket, ha szűkkeblű, vak fanatiz­mussal gyűlöletet hirdetünk minden ellen, ami nem a mi elgondolásunk szerint magyar, hanem akkor véd­jük és gyarapítjuk fajtánkat, ha szeretettel ölelünk magunkhoz min­den jószándékú magyar és nem ma­gyar testvért. Mi magunk hirdetjük és átélve érezzük, hogy nem lehet méltó az életre az olyan nemzet, mely nem érzi történelmi hivatott­ságát; megérett a pusztulásra, ha nem őrzi és nem becsüli a nemzet életét jelentő ősi nyelvét; de viszont nem feledjük, hogy mióta magyar­nak ismer bennünket a történelem, mindig más népekkel együtt éltünk, együtt foglaltunk hazát, együtt szen­vedtünk, ha kellett s egymással egy­beforrva tudtunk nagyok, hatalma­sak lenni. Ez az összefogó, nagy­lelkű nemzeti Géniusz, mely Jókai Ankerschmidt-jét magyarrá formálta s Prohászkákat termelt a magyar­ság fáján, ez az igazi krisztusi el­gondolás egyúttal magyar történelmi hivatás és elkötelezettség. Ezt ünne­pelhetjük Szent Gellértben is, amikor élettörténetét lapozzuk s az egykori velencei patrícius sarjat boldogan a magunk dicsőségének valljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom