Esztergom és Vidéke, 1928

1928-01-01 / 1.szám

—•• •• *T I I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP, BEBJELEBIS HIDES VASABJá? É8 ÖSÜTÖBTÖKÖS. szerkesztőség és kiadóhivatal s Simor jáno* «Site 18—20., tova a lap izéltem! részét illető közlemények, továbbá as előfisetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főrannkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési Ara ? egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. II j évkor. Az évmilliók végtelenjéből ismét levált egy parány, mely oly hosszú időt jelent az emberi élet szenvedé­seiben és oly keveset a beláthatat­lan, végnélküli időben. Egy év mult el. Reményeket fűztünk hozzá szü­letésekor és ha nem is teljes csaló­dással búcsúzunk tőle, de nem is reményeink megvalósulásával, teljes hálával. Egy évvel öregebbek lettünk, ta­pasztalatokban gazdagabbak. Ezzel az évvel is szaporodott a magyar szenvedések századokká összerótt esztendők száma, de csökkent kál­váriánk útjának hossza, mert jelek támadtak. Háromkirályok egén is támadtak jelek, melyek a felmagasz­talt jászolhoz vezették őket és jelek támadtak, melyek a mi feltámadá­sunkhoz vezetnek. Északon egy ember támadt, aki a világ minden nyelvén szól a föld minden nemzetéhez és fülébe dörgi a trianoni igazságtalanságot s ime már vannak hatalmas szavú köve­tői is. Reménykedve mehetünk tehát az új esztendőbe, de magunknak is munkálkodnunk kell saját feltáma­dásunkon. Itt az ideje, hogy ma­gunkba szálljunk. Vessünk véget az egyenetlenkedésnek és bízzunk ren­„Esztergom és Vidéke" tárcája. S. Tóth Kalmár) Irta: Zsitvay yóasef. Kivert ember, rosszabb mint az üldözött vad, bujdokolt Kálmánunk szibir mezőkön át nyir erdőkben. Csak ment céltalanul, csak ődöngött napokon át ijedezőn a nyúli neszre s megtorpanva nem is egyszer min­den madár röppenésre. És meg is éhezett közben, kinn a réten ellen­ben kasza pengett, illatos széna hulótt néma rendbe, lett volna ott ennivaló is, ha odamerészkedhetne. A szükség azonban végre is ki­hozta őt az erdőszélre. Mintha gombát vagy mit keres­gélne és meg is látja őt a réten kaszáló muszka meglepődötten. Rá­néz, int feléje. — Pán, mozses kaszity, tudsz ka­szálni, kérdi az orosz verejtékét le törölve. Kálmánunk nem akar hinni a fülének. No lám, nem is kiáltoz rendőrért, pedig ezt biztosra vette. Nem ri le róla hát a bűne ? *) Szemelvény a szerző „Jégvirágok* cí­men nyomás alatt lévő könyvéből' dületlenül, de ne mindig csak kívül­ről jövő segítségben, hanem önma­gunk faji őserejében is. Mert nem lehet az, hogy évszázados pusztítás­nak ellentálló nemzet alacsonyabb kultúrával biró, természetes határain túlmenő népek gyűrűjében sorvad­jon el. Chicagótól Esztergomig. Amerika különleges világa mindig élénk figyelmet keltett az európai ér­deklődés részéről. Az új világot első sorban különös gazdasági viszonyai, sajátságos társadalmi berendezkedése, meseszerű technikai alkotásai emel­ték az európai érdeklődés közép, pontjába. Az amerikai viszonylatok sajátságos keretében folytak le más­fél év előtt Chicagóban a legutolsó eucharisztikus világkongresszus ese­ményei, melyek egy új, mindeddig alig méltányolt nézőpontból ismer­tették meg Amerikát nz ővi!agg.*!r A legújabb időkig elképzelhetet lennek látszott, hogy a modern Ame­rikában fogékonyságra találna egy nagyszabású vallási ünnepség meg­rendezésének a gondolata ; a ig hitte volna el az európai közvélemény, hogy egy eszményi gondolat iránt különösebb érdeklődést mutassanak abban a világrészben, mely mint a pénzimádás, az anyagi jólét és a — Néma lennél talán, vagy nem volna a munka kenyered ? Nógatja az orosz kézzel-lábbal magyarázva mindezt s Kálmán most már lassan megindul feléje. Davaj a kaszát panye nyúl is már utána, suhint vele hazulról hozott szakértelemmel, vág is egy néhányat, csak úgy omlik a fűszál a földre, tetszik ez az orosznak, készen is van hamarosan számve­tésével. — Ha beállsz hozzám, készen len­nénk a hét végére. Nem bánnád meg, ha kedved kerekednék segítségemre. — Ennivaló lesz ? Dohány, meg kis pénzmag, kérdezi Kálmán nemzet­közi jelekkel. — Amennyit akarsz, no gyere tele­edj melléje. Kenyeret, szalonnát, kvaszt kinál az orosz emberének, azután meg­igazítottak egy másik kaszapengét is és hát belekezdtek. Kálmán jó lakottan vígan vágta a rerdet és amint a dereka egyre fáradtabb lett kaszálás közben, feledni kezdte a táborbeli kozák esetet. Multak a hónapok, lassan év is eltelt. Megint tavaszodott, újra esztendő lett. Kálmánt a gazdája nagyon szerette s addig-addig dicsérgette, hogy lányá­vallást szigorúan magánüggyé nyil­vánító társadalom hazája volt isme­retes. De a chicagói kongresszus fényes bizonyságot adott arról, hogy Ame­rikában nem kisebb a lelki éhség, mint a meggazdagodás utáni tüle­kedés. Mintha csak régóta lekötött erők szabadultak volna fel, mintha egy régi vágyódás jutott volna meg­valósuláshoz : az amerikai katholi­kusok minden találékonyságukat latba vetették, az új világ minden techni­kai csodáját felhasználták arra, hogy örökké emlékezetes világraszóló ese­mény legyen az első amerikai eucharisztikus világkongresszus mely az új világban a katholicizmus nem­zeteket egységesítő hatalmának első ünnepélyes megnyilatkozása volt. Igazi amerikai ötlettel nemcsak a könyvek lapjain örökítették meg az oceánontúli katholikusok a chicagói nagy napok történetét, hanem a modern fílmtechnika azzal a hatal­mas, a kongresszus összes neveze­tes mozzanatait felölelő felvételével, mely immár másfái év óta járja a világot s mely világkörüli útjában január 6 án az esztergomi Oltáregye­sület rendezésében a Kultur Mozgó­ban, az esztergomi közönség előtt is be fogja mutatni az amerikai katholikusok nagyszabású vallásos manifesztációját. Rómán, Parison, Newyorkon, Chicagón át vezetnek nak is rajtakadt a szeme. És rajta is feledte. Egyszer aztán úgy esett a dolog, hogy ünnep volt éppsn % Jut belőle eiég azon a vidéken. És mert az orosz mind megtartja kereszté nyie­sen, ebéd után, csaja mellett kerül a beszéd, meg fordul is egyet. — Sok föld az enyém, szól a gazda elégedetten — Megbírjuk azért, feleli Kálmán jó lélekkel. — Meg ám, de ha majd elmegy ? —• Majd hoz a Jura vőt neked, in­cselkedik Kálmán s ránéz a leányra nevetősen. Jura elpirul, a hallgatása mintha más szándékot sejtene. Kálmán azon­ban most már azért is tovább megy lépéssel. — Hát bizony előbb-utóbb csak el kell mennem, mondja felelet-képen de a tekintete a lányt lesi, vájjon mit szól ehhez. Könny csillan meg a szempillák mögé rejtve, fele sem tréfa ennek a feleletnek. És nini no, Kálmán is érzi, hogy egyszerre melegebbje lett. Az öreg gazda is rájuk pislant erre aztán magába szívja az egész ügyet csaja hörpintgetésével. Nagy csend után szólal meg csak végre. bennünket a felvételek. A Szentatya, boldogult hercegprímásunk, a ma élő legkiválóbb egyházfejedelmek alak­jait eleveníti meg előttünk a nyolc­felvonásos hatalmas film. Amerikai dollármilliomosok, afrikai katholikus szerecsenek, sátorlakó indiánok, ol­vasót pergető eszkimók, elképzelhe­tetlen tömegek felvonulása, lélek­emelő istentiszteletek fénye adja meg azt a varázslatos erőt, mely a filmet világszerte népszerűvé tette. Azonban az esztergomi előadás nemcsak látványosság, hanem egy­szersmind zenei esemény is lesz. Az esztergomi közönség mindig öröm­mel hallgatja a Zenekedvelők Köré­nek művészi játékét. Ennek az ame­rikai fi mnek a kisérő zenéjét is ők fogják nyúltani, melynek keretében alkalmunk lesz a zenekar egyik leg­nagyobb sikert aratott darabjának, Haydn „Krisztus hétszavának" elő­adását ismét élvezni. Dicseret érdemli az Oltáregyesület vállalkozását, hogy a filmet városunk közönsége szá­mára megszerezte, csak az a kár, hogy a túlságosan igénybe vett film csaK egy előadásra kerül, melyre tudomásunk szerint máris elkelt a jegyek nagyrésze. Ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy mindenki mielőbb jegyet szerezzen, aki az előadáson részt akar venni. — Hát iszen meggondolhatjátok mind a ketten ... K. Tóth Kálmán nem aludt azon az éjjelen. Harcra kelt benne a fényes nappal a sötét estével. Ott állt nappal az orosz talajon munkával, életkedvvel, mint a fiatal fa gyökeret verőn egyre mélyebben. Az egész nagy gazdaság az ő ke­zében, jó ismerőse minden egyes rögnek és már rajta múlik, mi hova kerüljön és melyik dűlőben eszten­dőre. Buzgalma eredményes, hálás az orosz föld is, dúsan fizet, ha meg­dolgozzák szeretettel és szakértéssel. No és az állatok is, hogyan is történt csak Uramisten, hogy ennyire összeszokott itten mindennel. És botost is hozott a Jura, bekecset vett neki újat télire, asszony se védi talán az urát ennyire előre. így a nappal munka közben, gazdaságban, hajlamos leány mellett, ám a sötét este, ha leereszkedett éjjel némán a földre, más volt az hiába, más beszédbe kezdett az egé­szen. Magyar faluból magyar lányok nevettek feléje. Bokorugrós szoknya, darázs derék, tűzről pattant teli lá­nyos élet, kemény ellentéte minden orosz igérkezésnek. És látta magát SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ \\éxz\ szövött ?eri« 8 ^ lepedő-vászon, köző, konyha­köpper, törül­és kenyérruha kicsinyben beszerezhető '{Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-ier 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken* der szövésre elfogadtatik .A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom