Esztergom és Vidéke, 1925
1925-11-01 / 87.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1625. november 1. lakosságunkkal az ár ellen úszni, mert az árral, vagy veié úszni, vagy csak elmerülni lehet! Igáz, hogy ezt az a ritka nagy elme mondatja Luciferrel, ki élettapasztalataival össze nem hasonlítható messzeségben van fölöttem, de az is tény, hogy az életben nem úgy szokott történni, ahogy azt a költők leírják! Az életben lehet az árral rézsút is úszni és úgy partot érhetünk! Nekünk is így rézsút kell úsznunk, de ehhez kitartás, következetes, logikus célkitűzés kell, amelytől ha el is térítenek egy-egy pillanatra a kényszerítő körülmények, de amelyhez visszatérünk épen úgy, mint az inga lengéséből a függőlegesbe. Mi kulturális téren fejlődünk, sőt mondhatni előbbre vagyunk, nemcsak a mi gazdasági életünknél, de előbbre vagyunk sok más, fejlettebb gazdasági életet élő városnál is. Most is egy ujabb kultúrintézmény kerül tető alá: a Kath. Legényegylet, amelynek feladata, hogy művelt iparosokat adjon az életnek. Ennek megteremtése valóban értékes, jelentőségteljes gondolat volt, amely városunknak csak hasznot és előnyt biztosíthat. Azonban itt nem szabad befejezni élni, fejlődni vágyó akarásunkat elősegítő kezeknek az ő áldásos munkájukat. Tovább kell men niök a gondolatmenetben, azután a tettekben is. Felteszem a kérdést: vájjon az intelligencia fokozása nem egy-e az egyedek kulturális igényeinek növelésével ? S vájjon nem bizony ítja-e azt a tapasztalat, hogy az intelligens ember igényeinek kielégítése nagyobb anyagi erőt követel, mint a kevésbbé intelligensé? Hogy ne említsünk mást, csak azt a külömbséget, ami fennáll az elsőrendű életszükségleteknél. Az intelligens ember jobban ruházkodik, kényesebb az izlése, tehát finomabb, drágább ételeket kivan, fényűzőbben rendezi be a lakását stb. Mi akarunk és fogunk nevelni egy művelt iparososztályt, amely osztálynak azonban már nagyobb igényei is lesznek és mi lesz akkor, ha nem talál olyan munkaalkalmakra, amelyek ki tudnák elégíteni az ő szive, amikor arról volt szó, hogy a muszkára rohanjon, de most bizony gyáva volt. A leány szava, meg ez az önfeledt mozdulat visszaadta a bátorságát. Nagy-nagy, forró, szenvedélyes, boldog ölelésbe fonta magához a leányt és szive érzését rácsókolta a kipirult Julis orcájára. — Aztán megvárod e, amig hazagyüvök ? — Meg én, ha százesztendeig tart is a háború. — Nem leszöl másé? — Nem én, ha — ments Isten — odamaradnál is. Erre aztán nyugodtan indult munkába a legény és a leány. * * Hosszú sipítással dohogott be a hadviselt, vén lokomotív a kisfalu állomására. Úgy köhögött ez az asztmás, öreg gépezet, mint valami bektikás vénasszony. Komoly, szakállas, meggyötört emberek szálltak ki a kocsikból. Hadifoglyok. Hosszú, hoszszú esztendők óta most először lép tek szülőföldjükre. Ott csillogott bágyadt szemükben a viszontlátás örömkönnye. De sokszor gondoltak epedő szívvel erre az órára, erre a percre s most szomorúan, megtörten, a szenvedésektől meggyötörve és könynyező szemekkel léptek le a vonatról. Mindegyiket várta valaki. Kit az apja, kit az anyja, kit a felesége, kit a régi hűséges babája. nagyobb igényeit? Ugyebár, vagy elhagyja városunkat és keres máshol jobb megélhetést és ekkor neveltünk más városnak iparosokat, vagy pedig örökös elégedetlenség üli meg a lelkét, hogy nem elégítheti ki a kultúra által növelt igényeit. És éz áz örökös feszítő erő a kommunizmus melegágya. Tehát nem szabad megállni, ha kimondtuk az »A a-t, akkor utánna n B u-i is kell mondanunk! Ha kimondtuk és nevelünk is müveit iparosokat, kell nekik teremteni munkaalkalmat is megélhetésükhöz! Nekürfk lázasan kell keresnünk azokat a megoldási módokat, amelyek gazdasági fejlődést biztosítanak, mert az az eset, az az állapot, hogy mi kultúránkkal előbbre vagyunk, mint gazdasági életünkkel, az abnormis, az már az elhalás kétségtelen jelei. Ilyen fejlődési biztosító, munkaalkalmat nyújtó intézmény volna Esztergom városának fürdő-várossá való kifejlesztései Ez nem egy társulatnak, pont az Esztergomi Takarékpénztár R.-T. magán, hanem az egész városnak legelsőbbrangú anyagi érdeke, a kereskedőnek, az iparosnak, a földmívesnek egyaránt. Ez olyan volna, mint az injekció a beteg testbe, amely új életerőt ád, sokszor magát az életet is! Mi magunk szegények vagyunk, nekünk nem elég a mi vérüdk; a mi anyagi eszközeink ; nekünk idegen pénz kell, kekünk egy injekció szükséges, hogy az vért, lüktetést adjon lanyha gazdasági életünkbe. Nekünk szükséges idegen pénz, idegen forgalom, de nem olyan, mint az idén volt, amikor bár számosan keresték fel városunkat idegenek, de mindegyik csak legfeljebb egy-egy spriccer árát hagyta itt nekünk, mert tarisznyából ettek és még aznap visszatértek, mert nem volt hol meghálniok. Most megcsinálják a vízvezetéket, amelyre szintén szükség van, és ennek a vízvezetéknek a létesítése sok pénzbe kerül, ami adóként fog ránehezedni a városi polgárságra. Itt kölcsönt vettünk fel és azt a tőkét nekünk kell adóban visszafizetnünk. A fürdőváros létesítése evvel ellenkező processzus volna: ez idegenek Barna Pistát nem várta senki. Árva gyerek volt ő már akkor, amikor testvérbátyja a falusi iskolába adta. Nem volt neki senkije e nagy világon, csak Váczi Julis, akinek oly hűségesen küldözgette a nagy, otromba betűs lapokat messziről, Szibériából. Barna Pistát nem várta senki. Nagy, mélységes keserűség öntötte el a szivét. Hiszen abban a kis muszka faluban, ahonnan utoljára vágyódott haza, egy kékszemű, szelid, szőkehajú teremtés olyan nagy szeretettel vonzódott hozzája, de bizony Barna Pistát nem tántorította el senki sem az övétől. Senkihez sem szólt, hiszen senki sem szólt hozzá. Kevesen is voltak a régiekből odakünn az állomáson, csak az őszbecsavarodott Varga ispán bólongatott feléje barátságos komolysággal. Barna Pista céltalanul baktatott a többi után. Hova megy ? Mit fog csinálni? Nem tudta. Hiszen a Julisért jött, aki hűséget ígért neki és ö a bolond, az eszevesztett, azt hitte, hogy van még hűség ezen a nyomorult világon! Nagyot, keserveset sóhajtott. Minden benne volt ebben a sóhajtásban. A fogság esztendeinek sóvár-, gása, a sok-sok hiábavaló reménykedés, az átélt szenvedések keserve s a mélységes csalódás. A felvégi köznél hirtelen megállt. Megtorpant. Igen. Ez a ház. Ez a megadóztatása lenne, hol mi adjuk a tőkét és hol mi kapnánk azt vissza busás kamatokkal. Igen ám, de honnan vegyünk mi pénzt, honnan vegyünk mi 20 milliárd koronát ? Nem is így kell kezdeni! Nem is 20 milliárdos költségvetést kell kezünkbe venni, ha azt akarjuk, hogy necsak álomkép, necsak megütött nagy dob, hanem valóság is legyen az egészből. Ha 20 milliárdról álmodozunk, le monetunk egyúttal annak megteremtési lehetőségéről is. Kicsinyben kell kezdenünk, ott ahol a kockázat még egyáltalában nincs és ott, ahol mi még saját lábunkon megállva is tudunk még alkotni. Egy ilyen megoldási módot ajánlok az alábbiakban. Észmemenetemben abból indultam ki, hogy mi volna elsőrangúan szükséges ahhoz, hogy mi nyaralókat, üdülőket tudjunk városunkba csalogatni ? Két dologra jöttem rá : kell nekünk egy modernül elkészített strand és pedig olyan, amilyent máshol Pest környékén találni nem lehet és kell nekünk egy ugyancsak modernül berendezett szálloda 50—80 szobával. De milyen legyen a strand ? Duna strand-e, vagy pedig a Takarékpénztár által tervezett hévvizü strand ? Én úgy hiszem, hogy a Takarók terve a jobb, jobb különösen azzal a módosítással, ha két különböző hőfokú medencét állítanának a közönség rendelkezésére. A strandnak ilyetén való létesítését annak újszerű volta teszi indokolttá. Duna-strandot Pesten tizet, Pest környékén is számtalant, amely egyúttal kiválóan kedves kiránduló hely is, fel lehet sorolni. Nekünk valami újszerűt kellene nyújtani, mert így volna legjobban biztosítva fürdő közkedveltsége, ismesve a mai kor gyermekének lázas vágyódását az újszerűség után. Ettől eltekintve, mint gyógyfürdő is ezt a módot kell megoldásul választani. „Esztergom nem volt, hanem lesz" cikkének az írója az artézi forrás vizét nagyon lebecsüli múltkori soraiban. Ugy látszik a víz sem lehet saját hazájában próféta. Mi nemcsak, hogy meg nem becsüljük a mi vizünket, de még lebecsüljük is! Pedig összetétele, gyógyereje eléggé Julis apjának háza. A muskátli ott virít az ablakban. A gémeskút ott ágaskodik az udvar közepén. Haragosan taszította be a deszkakaput. Belépett az udvarra. A „Bundás" dühös ugatással táncolt előtte. Senki nem jött elébe. Belépett hát a félhomályos szobába. Valaki feküdt az ágyban sápadtan, beesett szemekkel s mellette töpörödött öregember törülgette a könnyeif% kezével. — A Julis szegény! — súgta csöndesen a legénynek, aztán némán kezet fogtak. Barna Pista csak most látta a szomorú valóságot. — Megölte a bánat — zokogta keserűen az apa. — De hiszen él még, András bátyám! — kiáltotta lelkendezve a legény és odaborult kedvese ágyára. Julis bágyadtan nyitotta fel a sze meit, lassan, gyenge, elhaló síri hangon suttogta: — Megvártalak! Barna Pista keserves zokogással omlott a fehér párnára és utolsó csókját odalehelte a leány hideg, sárga arcára. Nosulopy Aba Tihamér. közismertté van téve azzal, hogy a Szent István ásványvíz palackjain látható vignettákon dr. Hankó Vilmos a Magyar Tudományos Akadémia tagjának a véleménye, amelyet hivatalból adott ki, közölve van. E gyógyjavaslat szerint a Szt. István artézi hőforrás vizének nagy gyógyereje van és nem pedig úgy, mint a cikkírója írta,hogy „valamelyes gyógyerővel bir". Hankó Vilmos dr. ezenfelül még ajánlja különösen csúzos, görvényes bajoknál, izzadmányoknál, bénulásoknál, idegbántalmaknál, vérszegénységnél és női ivarszervek megbetegedésénél, továbbá még neureszténiánál valamint hisztérikus bántalmaknál is. Mit akarunk ennél többet? Nekünk egy kincsünk van a vizben, amelyet mi nem tudunk kiaknázni, de nem is tudhatunk addig, míg magunk sem hisszük és magunk sem ismerjük annak gyógyító erejét. Úgy fürdővendéget sohasem fogunk Esztergomba hozni, ha mi fogjuk előtte a vizünk gyógyerejót lebecsülni, ahelyett, hogy mi szugerálnánk őt is hivésre. Ezt a strandot a Takarékpénztárnak kellene saját erejéből kiépítenie, a szálloda megépítése azonban már egy másik pénzügyi érdekeltségre háramlana, amely a szállodát a jelenlegi fáskertben építenék, tehát úgy, mint eredetileg volt, egy — — ugyancsak még a Takarékpénztár által — létesítendő parkban. A strand akkor, ha egy szálloda építésével idegenek fürdőzése is volná biztosítva, 20% hasznot évenként hozna, de a szálloda sem volna valami rossz vállalkozás. E két dolgon felül egy harmadikat kellene még Esztergom városának kivinni. Telepítsenek népjóléti inézményeket városunkba! Hercegprímás őeminenciájának nem sok szavába kerülne, hogy egy ilyen tisztviselői üdülőtelepet létesítsen Esztergomban a népjóléti miniszter úr. Az állami költségvetést is csak egyszer terhelné ez a tétel, mivel az államnak csak egy épületet kellene emelnie és ezt minden évben az arra pályázott tisztviselőknek ingyen, vagy csekély bérért bizonyos időre használni engedné. A népjóléti miniszter úrnak annál is inkább figyelmébe kell ajánlani az esztergomi viszonyokat, mivel Esztergom mellett van két nagy leépített szénbánya munkanélküli, megélhetést kereső volt munkássága, akiket az esztergomi építkezések átsegítenének ebben a nehéz, válságos gazdasági Időkben. A rendőrség számára is kivan a belügyminisztérium üdülőtelepet létesíteni, még pedig egyet a Bakonyban, egyet pedig Balaton mentén. Miért ne lehetne azt kijárni, hogy az egyiket idetelepítsék? Csak utána kell járni és kihasználni azokat az előnyöket és összeköttetéseket, amelyeket a magyar Róma ad kezünkbe ! A Mefter is Nagymaroson tervezett nyaralótelepet, amely tudtommal nem készült el, azt is ide kellene csalogatni. Ilyen jóléti intézmények itteni létesítése azért is praktikus volna, mivel evvel sikerülne állandó üdülőket ide lekötni, hisz ezeket az állam illetve a magánintézmények tisztviselői valósággal minden évben ellepnék. Azonban ezt nem egy embernek csak akarnia, de nemcsak egy magántársulatnak, ezt az egész város polgárságának akarni kell 1 Álljon ennek a mozgalomnak az élére a város két közéleti vezető faktora: a város érdemes polgármestere, továbbá a város nemzetgyűlési képviselője ! Ezeknek a vezetésével találkozzanak össze azok az érdekkapcsolatok, amelyeket most egy magántársaság képSiessen feladni üzleti hirdetését az Esztergomi Szent István Naptárba.
