Esztergom és Vidéke, 1925

1925-01-01 / 1.szám

1925. január 1. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 hogy aztán átlépjünk a dermesztő télbei . . . Alig volt itt a május, melynek rózsáiból az ifjúnak oly kevés jutott, alig volt itt a nyár, amelyben a fér­finak oly kevés virág nyílott, mikor int az ősz . . levelek hullása! S ime most a mindennapi élet sárguló, száraz avarja között kinyilik egy késői virág számára, — egy minden­nél szebb, színesebb, ragyogóbb — a megbecsülés, a szeretet virága és én ezt a virágot, mely ma nekem kivirágzott, forró szeretettel tűzöm hálás szivem fölé, hogy megőrizzem, ápoljam, hogy velem maradjon . . . a télben is I . . . Tünő, múló évek ! Egyenként oly gyorsan peregnek le, csak mikor megállunk egy bizonyos határpont­nál, hogy visszapillantsunk a befu­tott útra, akkor látjuk csak, hogy a tünő múló évek száma, — a bennük átélt események újra való átérzésé­vel, — mily hosszú időt jelent I . . . A szív első dobbanása 1 Apám, Anyám, Testvéreim 1 Á gyermeki játékok, mindmegannyi poézisai a majdan elkövetkezendő komoly mun­kának. A naiv képzeleten szárnyaló gyermeki vágyak s velük már is apró csalódások. Az iskola, a tulaj­donképeni munka kezdete, vele az első gyermeki apró gondok, — mint csipkerózsa tövisek, — melynek szú­rása fájó ugyan, de muló pillanat csupán! . . . Még az első 25 évbe hasít bele maga az igazi élet, a mai 25 év! A küzdelem a létért, a nehéz meg­próbáltatások nehéz pillanatai annak, ki küzdelemhez szokva nem volt . . . De ezek nem tartoznak ide 1 . . . Ide tartozik azonban az első ke­nyér, melyet magamnak kell keres­nem s melyet a vármegye nyújt ne­kem, hol családom fája hosszú, hosszú időkön át élt, küzdött és boldogult. Ez a kenyér, ez az első kenyér örökre feledhetetlen lesz előttem I Gyökere soha el nem muló hálám­nak, hatványozója annak a ragasz­kodásnak és szeretetnek, melyet családom tradíciói révén úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba — szülővármegyém iránti S most 25 évi szolgálatom évfor­dulóján úgy, mint annak kezdetén, most is elsőnek jelenik meg lelki szemeim előtt 81 éves agg Atyám képe, az egykori nagy idők kormány­biztosáé, a 61-ki I-ső alispáné — mint ő szokta mondani: „az utolsó táblabiróé", — aki először tanított Hazát szeretni s benna a várme­gyét . . . Ősz* Anyám képe, ki már akkor úgy tudott a Haza sorsán aggódni, mintha a „Má a-nak min­den fájdalmát élte volna átl . . . Megjelenik előttem szelidtekintetű képe első főispánomnak Kruplanicz Kálmánnak, a szeretve tisztelt kiváló alispánomé Andrássy Jánosé, ki a most is élő atyai barátommal, besse­nyői Szabó Mihály akkori főjegyző­vel valának első tanító mestereim . . . s mind a többiek, a régiek, a tisz teletre méltók I ... . Kisérje őket az utód soha el nem muló hálája, soha meg nem szűnő ragaszkodása és szeretete 1 . . . ... 25 év ! . . . Mennyi elmúlás 1 Nyomában mennyi új alkotás s az­tán 1 Egyszerre összedőlt a világ I A gyávaságot leplező diadal orgiák közt rombadőlt országok, összeom­lott trónok, elhaló vágyak, összetört remények s ami nekünk a legmeg­rázóbb, a legkeservesebb, a leg­rettentőbb: Csonka-Magyarország, csonka, szárnya szegett várme­gyékkel 1 . . . A 25 évből 10 év esik a nagy háborúra s az azt követő még szo­morúbb időkre 1 ... A világháború a párkányi járási főszolgabírói szék­ben talál. Az ottani működésem nyo­mán nyílik meg számomra az alis­páni szék. Életem legszebb napja, mikor elfoglalom. Tele alkotási vágy­gyal még bizakodóan nézek a jövőbe, mert bár még tart a nagy háború, mi bízunk és hiszünk ... s reá nem egészen 2 évre kitör az őrjön­gök forradalma! . . . Egész multam, szivem, lelkem ellentmond s mégis próbálom kezemben tartani a hatal­mat s levezetni á tömegszenvedélyt, az ellentmondás már késő, de lega­lább mérséklettel. 2—3 napon át sikerül is, mert a katonaság, — hol először robbant pedig, — mégis hall gat még a szóra ! S aztán jön az új jelszó: köztársaság, vele a katona tanács. Csendes ember leszek s mentem, ami még menthető. Árulók akarják befészkelni magukat a megyeházára is. A szocializmus egyre nagyobb erőre kap, de még távol tudom tartani tőlünk, dacára a nagy nyomásnak. A hadügyminiszter vizs­galatot rendel el ellenem, mint fő­reactiónárius ellen, ügyem azonban már nem nyer befejezést, mert kitör a kommün s nemsokára reá a vár­megye ősi zászlajával együtt magam is földönfutóvá leszek 1 . . . S ime most újra itt állok a Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság előtt s egy vármegye helyett, keltőt adott végzetem ! . . . Egy árva, megtépett anyának — a megmaradt kevésből — két árva gyermeke került gondozásom alál Az egyikét már rég szivemre öleltem, miközben rajta, a testvéren keresztül megtanultam szeretni és becsülni valamennyit. A közös sorsban, a közös fajdalomban, az összefolyt könnyek közt kétszeresen enged föl a szív, csak természetes tehát, hogy annak kétszeres melegével öleltem magamhoz a legközelebbi testvért — Komárom vármegyét! . . . Egy Istent imádunk, egy hazát szeretünk, egy a dicsőséges mult, amelyből származunk, egy az út, amelyen járunk s egy a cél, amely­ért küzdünk : újra a boldog, büszke Hazában, régi megyékben éljen a Nemzet önadta jogán ! . . . Mellette el kell törpülnie minden szárnyaló vágynak, mert a rideg való, mely számolni kényszerít a mává', csak egy feladatot ismer, egy köte­lességet ró ránk a megmaradt or­szágra, népre s vele az egész köz­igazgatásra s ez a szent kötelesség, a nagy feladat: „restitutio in in­tegrum" 1 . . . A jogfolytonosság visszaállítása minden vonalon, megerősítése a tör­vények és tekintély tiszteletének s velük a közigazgatásnak mint az ország tengelyének olyképen való beágyazása, mely befelé nem tűr harcot, de részrehajlatlan, tehát igazságos szigor mellett becsületes munkát, megértést, belátást és sze­retetet hirdet. Ezért dolgozni, ha kell küzdeni elsőrendű feladatomnak tartom és vallom a jövőben is I . . . Ezek után pedig Tekintetes Tör­vényhatósági Bizottság engedtessék meg nekem, hogy a hála és köszö net szavaival azok felé forduljak, akik a mai napot nekem örökre feledhetetlenné tették. Igaz tisztelettel és ragaszkodással tekintek szeretett Főispánomra, ki annyi hozzáértéssel és megértés­sel könnyíi meg munkámat. Méltóságos Főispán Úr! Vannak bizonyos tradíciók, melyeknek köl­csönös tudatában szó nélkül is össze dobban a szív s megérti a férfi a férfit. És ha most mégis olyam jól esik szívből mondanom Méltóságod­nak, hogy számítson reám minden­kor búban, bajban, örömben, akkor ennek oka, hogy csordultig van szí vem oly érzésekkel, melyek utat kérnek azok szivéhez, hol minden­kor megértésre és átérzésre találtak és találnak. így köszönöm a hála igaz érzeté­vel Thaly Ferenc megyebizottsági tag Úrnak hozzám, a Törvényhatóság nevében érdememen felül intézett gyönyörű szavait, minthogy lelkem­ből hálás vagyok az egész Törvény­hatóságnak együtt és minden egyes tagjának egyenként nagylelkű határo­zatukért, mely fiúi szivemnek oly végtelen jól esik. Bizom a Mindenhatóban, hogy amint erőt adott arra, hogy 25 éven át becsülettel szolgálhattam a vár megyét, úgy a hátralevő véges idő­ben lesz még erőm, akaratom és szivem hozzá, hogy tovább szolgál­hassam mindkettőt, ha a Törvény­hatósági Bizottság jóakaratú támoga tására, — mely a munkánknak lelke s éltető ereje — továbbra is szá­míthatok. Itt külön ki akarom emelni, hogy a vármegyéinken be'ül nem kevésbé gondolok szerető gonddal Esztergom és Komárom sz. kir. városokra, mint két oly támaszpontra, melyekből él­tető erőnek kell kisugároznia a perifériákra és viszont, mert minden­képen enyhítenünk kell azokat a sorscsapásokat, melyekkel őket, fő­kép Komárom városát Trianon súj­totta . . . Végül Hozzátok szólok kedves Tiszttársaim! Amidőn mindenek előtt szivem egész melegével köszöntöm Karcsay Miklós főjegyző és Troykó Béla főszolgabíró jubiláns kartársai­mat. Valamennyitekhez szólók, bele­értve a jegyzői kart, kik munkám osztályosai, törekvéseim megvalósítói vagytok ! Ha végig tekintek soraitokon, büsz­keséggel tölt el a tudat, hogy velem vagytok ! Ha beletekintek lelketek mélyébe s ott megtalálom ugyanazon érzése­ket és törekvéseket, melyek engem vezettek 25 éven át, akkor nem él­tem hiába köztetek. . Ha látom azt a ragaszkodást, lel­kesedést, hitet szeretett vármegyéink iránt Bennetek, melyeket nem be­vésni, de ébren tartani minden alka­lommal kötelességemnek tartottam, akkor nem dolgoztam hiába. Szeressétek is szivetek egész me­legével, lelketek minden erejével a vármegyéteket, a közigazgatást s aztán, ha aztán netán marad mégis egy kis hely szivetekben, azt adjátok nekem — erősítőnek a jövőre is! . . . Utolsó szavam pedig szóljon azok­nak, utolsó gondo'atom szálljon azok felé, akik bár oly közel hozzánk s ma mégis oly távol, otthonukban, hazájukban és mégis idegenben él­nek, tűrnek, szenvednek és hisznek „M jgyarország feltámadásában". Adjon nekik a Magyarok Istene erőt a tűrésre, a szenvedésre s őrizze meg hitüket arra az időre, amikor felszabadul az Igazság ereje és való­sággá válik mindnyájunk szent hite : Magyarország feltámadása! • Az alispán köszönő szavait óriási tapssal fogadták. Mátéffy Viktor th. bizottsági tag örömmel látja, hogy az esztergomi alispánt a komáromi Thaly üdvözölte. Szívesen tesz eleget azon óhajnak, hogy a Komáromból jött kiváló tisztviselőt Karcsay Miklós főjegy­zőt üdvözölje. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző meleg és közvetlen szavakkal kö­szöni meg az üdvözlést. Nem hivat­kozik másra a 25 éves múltban, mint arra, hogy tisztességes és be­csületesen töltötte be tisztségét. Há­lásan emlékezik meg Asztalos Béla Komrárommegye volt alispánjáról, mint tanítómesteréről és a jelenlegi alispán, Palkovics Lászlóról. Hű raa­radt régi vezéreszméihez, a vár­megye ősi intézménye, a törvény feltétlen tisztelete és a magyar nem­zet felvirágoztatásához. További tá­mogatást kér. Még tartott az éljenzés, amikor dr. Garzuly József először hivatalos hangon, majd meleg barátsággal üd­vözölte Troykó Béla főszolgabírót, akire Tatán nagy feladatok várnak, melyek megvalósításához sikert ki ván. Troykó Béla megköszöni a meg­emlékezést. Dr. Závody Albin II. főjegyző felolvassa Rakovszky belügyminiszter úrnak az ünnepeltekhez intézett üd­vözlő sürgönyét. A törvényhatósági bízottság ez­után újból megválasztotta a kilépő közigazgatási bizottsági tagokat, majd általában elfogadván a javas­latokat és megválasztván Jókai Mór centenáriumi bizottságát, — az ülés véget étt. Hercegprímás üdvözlete. Dr. Csernoch János bibornok­hercegprimás az alábbi üdvözlő so­rokat intézte a jubiláns alispánhoz: Méltóságos Alispán Úr I Méltóságod a napokban tölti be megyei szolgálatának negyedszáza­dos évfordulóját. Kevesen vannak a vármegyében, kiknek alkalmuk volt Méltóságod működését oly figyelem­mel kísérni mint nekem, hiszen Méltóságodat gyermekkora óta isme­rem s mindig azt a meggyőződést tápláltam, hogy Méltóságod, mint nagyemlékű édesatyja hazafiúi és polgári erényeinek örököse, saját tehetségén és szorgalmán kjvül az ő puritán, nemes jellemét, páratlan becsületességét és igazságszeretetét be fogja állítani a vármegye szolgála­tába s ezen családi tulajdonok lesz­nek mindenkoron tevékenységének irányítói. Ha a zsoltáros szavait a vármegyében egykori édes atyjának mindig kegyelettel őrzött emlékére alkalmazom s mondom a zsoltáros­sal, „midőn meghal, nem száll le vele az ő dicsősége", úgy örömmel állapítom meg, hogy ez a dicsőség tovább is él Komárom és Esztergom ideiglenesen egyesített vármegyék köztiszteletben álló alispánjában, Méltóságodban. Készséggel csatla­kozom ennélfogva magam is a Méltóságodat szívből ünneplő vár­megye közönségéhez s kívánom, övezze ezentúl is a közönség e tisztelete és szeretete, amelyre oly bőven rászolgált eddigi buzgó mű­ködésével s legyen ez mindig e közönségnek s így közvetve hazánk­nak díszére és javára. Fogadja Méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Esztergom, 1924. évi december 23. Dr. Csernoch yános bibornok-hercegprimás, esztergomi érsek. Tisztelgés az alispánnál. Vitéz dr. Szomor Aurél alezredes, kat. állomásparancsnok a tisztikar élén üdvözölte az alispánt. Báthy László prelálus-kanonok a th. bizottságot vezette az alispánhoz és magas szárnyalású beszédben tolmácsolta a th. bizottság ragasz­kodását. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző a vármegyei tisztikar nevében mon­Nyári szezonból visszamaradt Fni CQ QPAMPMIQ OlPfW J után y° s árb , an kiárusíttatnak HHHHHHH FELL- to Oí MINuIiiO Oll UiV FARSZ&YNÁLFerencJózsef-út 12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom