Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-29 / 25.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VÁRMEGYE KÜZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP <}YULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Pfokopp Gjula és Brenneí Ferenu. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok* előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Szobrot „István bácsinak". Esztergom, márc. 23. Elszoktam látogatni a királyi városi köztemetőbe, hogy ott nyugvó szeretteim porladozó hamvai iránt, lerójam a kegyelet adóját, hogy a mult édes emlékeit lelkembe visszaidézve, enyhülést találjak a nagy veszteség feletti fájdalmamra. A halottak országában tett eme látogatásaim alkalmából megállok egy sir előtt, a melynek emlékoszlopára ezek a szavak vannak vésve : „Itt nyugszanak az Urban, a népnevelés koszorús irója és munkásának, a jó szivéért országszerte ünnepelt, István bácsi, méltóságos és íőtisztelendő dr. Majer István címzetes püspök, pápai praelátus, érseki Helynök s főkáptalani nagyprépost áldott porai. Sz. 1813. augusztus 15-én, meghalt 1893. november 21-én.

u És amint e sir előtt megállva, olvasom a most leirt szavakat, tépelődő lelkem mindannyiszor azt a bizonyságot állítja elém, hogy a népnevelés koszorús írójának, a jó szivéért országszerte ünnepelt IstMOzgóképek a mültból. — Barátom! hallatlan, hogy mily rakoncátlanok ezek a mostani gyermekek. ! . . Kérem nem birok velük .... Tisztára meg vannak babonázva . . ! . . . Istenem a mi időnkben . ! . . Ilyen és ehhez hasonló kifakadásokat hall az ember uton-utfélen. Pedig haj! A kik igy beszélnek, maguk is tudják nagyon jól, hogy a régi, a mult időben sem voltak, azaz voltunk különbek a „Deákné vásznánál." Hogy mért éppen a Deákné, (nem pedig a Slezákné vagy Petákné vásznánál,) azt nem tudja talán még az sem, aki kitalálta ezt a mondást. De ha tudja : „pardon." — — I. .... Az egész „Kis Duna" part a miénk volt, szemét domb, kanális és iiceumbokraival. Azt lehetne mondani: egy köztársaság voltunk. Elnök nélkül. De mit is mondok ! . . Elnökkel. Az lévén köztünk mindig a vezető, aki éppen valami turpisságot eszelt ki. Hogy melyikünk volt a legleleményesebb ezek kitaásában, nem szellőztetem. ván bácsinak a 48 és 49-ki nagyidők kiváló harcosának többel tartozik Magyarország hazafias közönsége, többel tartozik e város annál az emléknél, mely most sirja felett emelkedik. Magyarország Majer Istvánnak prédikátiumot adott, mindkettő olyan magyar nemesi oklevél, mely érdemes arra, hogy hitvallásává váljék Magyarország tanitó testületének. Századok múlnak és századok jönnek, mig ismét megszületik a népnevelés koszorús irója. És váljon az uj koszorús Író eljöveteléig nincs szüksége Magyarország tanítótestületének egy oly oltárra, a melyen a magasság trónjához felszálló igaz áldozatát bemutatva, erősbitse az Isten és a Haza iránti szeretetét ? Nincsen szüksége arra, hogy a szeretet Apostolának ércszobránál időről időre erőt merítsen rögös pályájához ? A nemzet ujabbi ezeréves fennmaradása, minden igaz magyar leghőbb óhajtását képezi. Valljon Magyarország tanítókara, hol merítsen és gyűjtsön erőt magának a nemzet fennmaradás Reggelenként, mikor Párkány ontotta a bankár jelölteket, mi már elhelyezkedtük a lesen .... Azok ide-oda tekingetve, öt-hatával közeledtek. Már már föllélegzettek ... De egyszerre fütty hasit a légen át . . . Erre előrohanunk, s kezdődik a szarvas agancs, bot és egyébb szerszám működése. Ha most rágondolok, nagyon csúnya a dolog. De akkor ? . . . Az volt a virtus, annak volt legtöbb tekintélye, aki kék foltot mutathatott. Az ellenség némi ellentállás után rendesen megfutamodott. Az elfogottak pedig, radirgummi, ceruza, krajcár és egyéb hasznos és haszontalan dolgokkal váltották ki magokat Azt azonban tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy Párkányt abban az időben nem nagyon látogattam. Pedig meg is volt tiltva. Az pedig nagy ok egy diáknak arra, hogy azért is átmenjen. II. Sötét estéken, vakációban, néhányan összeállva kimentünk a 10 órai hajóhoz. (Az I. sz. hordár, a Kerekes és a jó, vak Franci fungáltak még akkor, Isten nyugtassa őket, ha esetleg .... De mit! félre a könyökkel) Tehát a hajóhoz mentünk .... Megvártuk mig kiköt. Körülnéztünk, hol állanak a bérkocsik. Mi ellenkező irányban helyezkedtünk el. Mikor nagy munkájához, ha nem a nép nevelés koszorús írójának, az országszerte ünnepelt István bácsi nak ércszobránál ? Valljon a letűnt század mutat-e fel egy második, országszerte ünnepelt István bácsit ? Dr. Majer István élete, a népnevelés terén kifejtett munkássága, hazája és nemzete iránti forró szeretete egyáltalán arra praedestinalják, hogy igaz áldozatot bemutatható oltára legyen Magyarország tanítói karának. Vétkeznék önmaga ellen Esztergom, ha a mi István bácsink ércszobrának Esztergomban, mint legilletékesebb helyen való létesítéséhez a kezdeményező lépéseket meg nem tenné, és ha eziránt országos mozgalmat — különösen a tanítói kar körében nem indítana. Szavaim azokhoz intézem, kik legilletékesebbek a mozgalom megindítására. Indítsák meg azt mielőbb, hogy mire a tanítók' árvaháza felépül, az ige testté legyen, mert a katholikus tanítók országos árvaháza előtt „István bácsi" szobrának nem szabad hiányozni. aztán tódult ki a sokaság, közelebb menve s árnyékba húzódva rákezdtük: Fiakker ! Fiakker ! Volt akárhány pasas aki fölült a hívásunknak s felénk jött. Természetes, hogy nem vártunk be egész közel a további fejleményeket. Csak gondolom, hogy többen megpróbálták akkoriban a pénzügyeket, mert mire tényleg talált egy igazi fiakkerost már le volt foglalva. Vagy tán némelyik mérgében be ment a városba gyalog. III. Magamban, néha többekkel eljártunk föl a téglaházhoz s az agyagba óriás gödröket ástunk. (Ha a part leszakad, most aligha írom ezeket.) Hogy miért ástunk ? Mert embercsontokat lehetett ott találni. Koponyákat stb. Egyszer egy hibátlan koponyát találtunk. Bekötve zsebkendőmbe haladtunk le a partról. Egy ház előtt nagyon kívánatos cseresznyét árultak. Egy literre össze hoztunk. De hová mérje a néne? Bemérettük a szép fehér fogakkal ékeskedő koponyába. Mire a Dunához értünk meg is ettük a cseresznyét. Ott aztán beledobtuk a vizbe. Szépen úszott a híd felé. De már az mégsem járja, hogy csak igy egyszerűen elmenjen Kavicsokkal kezdtük hajigálni. Az esztergomi kereskedelmi és iparbank közgyűlése. XXXI- ik üzleti évéről számolt be részvényesei előtt f. hó 25-én az Esztergomi keresk, és iparbank részvénytársaság. A lefolyt 1905. év nyomasztó politikai viszonyainak nehéz súlya alatt a kimutatott üzleti eredmény bár kielégítőnek jelentkezik, mégis a mérleg tételeinek tüzetesebb vizsgálata a figyelmes szemlélő előtt oly adatokat tár fel, melyek a haladás és előmenettel esélyeit a jövőre sem tüntetik fel kedvező világításban. Előttünk fekszik a 400,000 kor. alaptőkével működő társaság zárszámadása, melynek az évi tiszta jövedelme 55,000 kor. volt és mely eredményt 11.714,000 kor. összforgalom mellett érte el. Az igazgatósági jelentésből kitűnik, hogy a betét állomány, 4.534,000 korona, (apadás 184,000 kor.) Váltótárca 739,000 kor. Kötvény és zálog kölcsön 2.959,000 kor. (E három kölcsön átlag 156,000 kor. apadást mutat.) Értékpapír készlet 666,000 kor. Osztalékra részvényenkint 40 koronával 40,000 koronát, jótékony célra 2000 koronát fordítottak. A mult évi mérlegével egybevetve a bútor számla feltűnően nagy tétellel 3300 kor.-val szerepel, melyből ez év felosztásánál csupán 373 korona íratott le. De meg is ittuk a levét ennek a rendetlen mulatságnak. Arra jött egy úri ember. Darabig nézte mit csinálunk. . . . , S azután ? Azután úgy el vert bennünket hogy még most is — tisztölöm az eszét érte IV. Az sem volt utolsó dolog, mikor cserkészni mentünk bagókra. Akarva irtam bagót és nem bagolyt, mert tényleg bagókra mentünk és nem bagolyokra vagy baglyokra. Hova ? Hát a szigeti cukrászdához, ahol a katonatisztek némelyike szives volt néha egy fél cigarettát vagy szivart eldobni. Csak azt lestük hogy elmenjenek s ott hagyják a bagóktól feketült gyásztért. Akkor aztán odasonfordúltunk s kiki annyit szedett amennyit tudott. S kezdődött a sziget rejtekhelyein a tilos élvezet. Egyszer azonban egy erős virgónia darab annyira megcsalta belső részemet, hogy tengeri betegséget kaptam. Ettől fogva irtózom még a formájától is. S ha valakinek rosszat akarok kívánni : „Hogy muszáj legyen néked elszívnod egy félbe hagyott Virginiát!" — Ezt gondolom. — „Esztergom és Vidéke" tárcája.