Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-08 / 90.szám

A napirend előtt Vimmer Imre polgármester hazánk nagy fiáról, Deák Ferencről emlékezett meg születésének 100 ik évfordulója alkalmából elnöki megnyitójában, mely a következő volt. * Mélyen Tisztelt Képviselőtestület! A hazafias érzelmek egyik legnemesebb hajtása a hálás emlékezés azokról, kik Istentől nyert nagy tehetségüket, tudásuknak- méhszorgalommal gyűjtött kincseit és nemesre termett szivük önerővel fejlesztett Veszta lángját, mindmind a haza oltárára szentelték és áldozták, igy tanitva bennünket is hogy miképen kell szeretni a hazát. Ilyen volt kiválóan Deák Ferenc, akinek ajakán történelmi nevezetességüvé vált azon intelem, hogy a hazáért mindent kockáztathatunk, de a hazát kockáztatni semmiért nem szabad ; és kinek születése ioo-ik évfordulóját csak az imént ünnepelte és még folyton ünnepli a magyar haza. Mi is ünnepeltük már a nagy évfordulót törvényes összetartozandóságunk érzetével vármegyénkben, melynek minden nemes hevülésében részesei lenni vágyunk és szeretünk. Ámde ezen közös ünneplés mellett városunk hazafias szellemének értelmi színvonala lelkünk azon vágyában is kell, hogy kifejezést nyerjen, hogy saját tanácstermünkben is viszhangozzék a haza bölcsének sirhantja felett megszólalt országos hála éneke és a mi jegyzőkönyveink se nélkülözzék azon lapot, mely tanúságot tegyen hazánk egyik legnagyobb, és a maga nemében páratlan megdicsőült nagy fia örök érdemeinek hálás elismeréséről. * Az 1832—1836. évi országgyűlés második esztendejében, 1833. év tavaszán Zalavármegye egyik jeles követe Deák Antal követi állásáról leköszönvén, midőn elvtársai távozása feletti őszinte sajnálkozásukat fejezték volna ki, ő nekik ilyképen válaszolt : »Küldök én nektek magam helyett egy fiatal embert, kinek a kis ujjában több van, mint egész magamban* — és Zala vármegye megválasztotta követéül a lemondottnak helyébe ennek testvér öcscsét, Deák Ferencet. Az akkor alig 30 éves férfiúról azt mondották követtársai, hogy »egyszerre készen, felpáncélozva és felfegyverkezve jelent meg a világ színpadán. Igazán mint »Minerva ex Capite Jovis*, »s ettől fogva nem egyszer kérdezte egyik másik kevésbé tájékozott municipium : mit mond Zalamegye ?c Ugyancsak ő róla mondották barátai, hogy >nem éreztette fensőbbségét senkivel, habár e fensőbbségét elismerték barátai maguk, csak ő nem látszott róla tudnit ; az ülésszak után pedig országszerte szét vitték hogy »olyan az esze, mint egy ókori bölcsé, s olyan a szive mint egy jó gyermeké, с Jelleméről a nagy száműzött, kinek emlékét ugyancsak születése 100-ik évfordulóján e teremben tavaly hazafias érzelmeink oltárán ünnepeltük, s ki egy ciprus ágat küldött Deák Ferenc sirkápolnájának küszöbére ilykép nyilatkozott: »eladonak vagy a csábok bármi nemével elszédithetőnek nem lenni — egy dolog; s olyannak lenni, hogy még post faktum (befejezett tény u-án) se merhessen valakit sem nemzet, sem király va lami jutalommal életében csak meg is kinálni — ez más dolog.« És mit mond ugyancsak Kossuth Lajos Deák Ferenc értelmi felsőségéről, midőn az utóbbinak nagy politikai alkotását, az általa nem helyeselt 1867. évi kiegyezési törvényt a nemzet által ennek minden érzelmet, történelmi hagyományai és aspirációi ellenére önkényt, minden hatalmi eszköz és kegyosztás nélkül elfogadottnak lenni elismeri ? Azt mondja hogy »az értelmi felsőség ilynemű diadalára nem tud példát a történelemben « És ezen ítéletéhez fűzi ismét a Cátói jellem elismerését, midőn Deák Ferenc nagyértelmi felsősége győzelmének másik okát abban találja meg, hogy „a nemzet határtalan bizalommal volt jelleme, becsületessége és önzetlen hazafisága iránt, mert jellemének szeplőtelen tisztaságához a gyanúnak még csak árnyéka sem férhetett*, s hogy „az ész és jellem összhangzata teszen embert nagygyá.* íme Тек. Képviselőtestületi Közgyűlés, megrajzoltam a hatalmas ecsettel festett eredeti után általam csak gyenge vonásokban visszaadható képét a haza bölcsének, kinek emlékét ma a honfiúi hála tiszta érzelmeivel ünnepeljük. Nagy volt б tehetségében mint készültségében ; oly nagy, hogy a közitélet a »haza bölcsének* nevével külömböztette meg őt más nagyoktól ; és igy marad megkülömböztetve. mert páratlan nyugodt ítéletét és mélységes tudását az igaz bölcs biztosságával birta értékesiteni oly idők és válságos mozosztották, de ez az intézkedés nem hajtatott végre. Július 13-án végre szóba került az ország viszonya az uralkodóházhoz. Maga a fejedelem hozta elő az abrenunciatió, József király letétele eszméjét. Az indítvány nem lepett meg senkit. Bercsényi tüzes beszédben ajánlotta elfogadását, s a régi közmondással végezve szavait : eb ura fakó ! Az egész gyűlés ismételte e mondását azzal a hozzáadással toldva meg : mától fogva József nem királyunk ! Ezzel a rendek a százados vi szonyt a Habsburg uralkodóházzal széttörték s nyomban fogalmazták az idevonatkozó törvénycikket, melyet mint második articulust ezzel a fejezeti felírással iktattak az országgyűlési végzemények sorába : »Josephus királyságának lemondása, interregnumnak vagy király nem létének bekövetkezett ideje, és az ausztriai ház akármi módon praetendált mindennemű jussának eltörlése, с Érdekes és az egész kuruc mozgalom vezéreszméjét rövid összefoglalásban híven és jellemzően domborítja ki az ónodi gyűlés határozmányainak bevezetése, mely szóról szóra ekképen hangzik : »Előljáró beszéd, melyben ezen gyűlésnek terminusa és hirdetésének okai jelentetnek. Mi Isten kegyelméből fejedelem Rákócy Ferenc, a szabadságért öszveszövetkezett magyarországi Státusoknak és Rendeknek vezérlő fejedelme, és hazánk szabadságáért öszveszövetkezett egész magyar-! országi minden statusok és rendek: Adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik : Hogy midőn mi a feljebb való esztendőkben az Ausztriai Háznak elviselhetetlen jármával szorongattattunk volna, édes nemzetünk régi dicsősége, és szabadságához való szeretetünktől viseltetvén, annak oltalmára fegyvert fogván, kedvünket szivünket a Szécsényi közönséges országos gyűlésünkben, erős szövetségünknek szoros kötésével öszvecsatolván, egyedül az vala szándékunknak minden célja, hogy azáltal országunkat s édes hazánkat hajdani virágzó állapotába állíthassuk, és mind magunknak, s mind kedves maradékinknak állandó boldogságunkra erős fundamentumot vet hessünk. Kihez képest a békességnek tractáját, mindnyájunk egyező akaratjából megpróbálnunk kívánván, és a mediatorok sok biztatásához képest jó folyamatját s véghez menetesét is remélvén, arról való tiszta igaz indulattal tett tractabéli munkálkodásunk után, vezérlő fejedelem authoritásunkból, e folyó 1707 esztendőbéli pünkösd havának első napjára az Ónod táján lévő mezőben hirdettetett, de azután bizonyos okokból azon hónapnak 16-dik napjára elhalasztatott közönséges gyűlésünkre, hazánk közjavának munkálkodására nézve öszvegyülekezvén, eléggé láttuk s tapasztaltuk, mely távol lőtt légyen azon békesség tractájában az ausztriai háznak a megegyezéshez való igaz igyekezeti, a ki is különb-különbféle csalárd mesterségeivel hálóba keríteni, és némi-némüképen vele született tyrannusi kegyetlen uralkodásra való vágyózanatok között is, milyenek a szenvedély vagy indulat, aggódás vagy reménység által izgatott más külömben jeles elmét a megtévesztés veszedelmével kisértenek meg. Nagy volt és mindeneknél nagyobb az önzetlen hazafias jellemesség oly fokú érinthetetltnségével mely úgyszólván minden emberi mértéken felül emelkedett ; mely előtt csodálattal állhat meg a lélekbúvár, hogy miképen lehet az emberi létet uraló minden befolyásoknak alávetett szív minden emberi dolgok felett oly magasztosán nemes és fenséges. Erőmet, mint a rendelkezésre álló időt és alkalmat meghaladó törekvés lenne, hogy Deák Ferenc politikai mű ködöse és értékének egészét- csak vázlatilag is а Тек. Képviselőtestület szemei elé állitani megkiséreljetn. De nincs erre szükség, mert erkölcsi és szellemi alakja oly kidomborodott, oly szembeötlően tiszta és megható, hogy részleteiben való bemutatás nélkül sem érezhetünk iránta kevesebbet, mint szivünknek honfiúi érzelmekkei megszentelt háláját és kegyeletes tiszteletét. Hisz Deák Ferenc érdemeinek elisme résében fogyatékosnak lenni annyit je lentene, mint érzéketlennek maradni a legszentebb emberi és népjog, az egyéni és nemzeti szabadság eszménye iránt, amelyekért való szakadatlan küzdés nemes lelkének szükséglete és éltető eleme volt; annyit tenne mint fel nem fogni egy az Istentől megáldott nagy elme és lélek hűségét minden iránt, mi az emberisé^ fejlődésének történetében a nemes erjedés élesztő anyagát szolgáltatja. Politikai nagy művének melylyel alkotmányunkat a jogfolytonosság paizsa alatt válságos idők után helyreállította' végleges és maradandó értéke felett még csak azon utókor fog elfogulatlanul Ítélhetni, mely már tul lesz az ádáz küzdelmen, mely most szemeink előtt a háládatlan szomszéd által vivatik, kinek szabadságát megdicsőült Deák Ferencünk eszközölte ; egyben azonban senki sem kételkedhetik már ma sem, s ez az: hogy ki oly kiválóan nagy és jeles po litikai ellenfelének mint Kossuth Lajos, ítélete szerint is páratlan értelmi felsőségének s utolérhetetlen jellemnagyságának egész lelkét lehelte be alkotásába, az megérdemli honfitársai leboruló háláját és erre minden időkön át érdemes marad ; arról elmondhatjuk a költővel, hogy szivünk és lelkünkbe vésődjék, és aranybetűkkel feljegyezhetjük hogy, ő dásával, maga elébbeni kemény s gyalázatos szolgalatjának igája, és annak nyomorúságos sorsa alá hajtani igyekezett bennünket, az ellen való magunk, édes magzatink, s javaink oltalmazására mindnyájan felkiáltván, újabb megegyezett kedvvel és szívvel közönségesen végeztük e következendő artikulusokat.« A fejedelem június 22-én rekesztette be a gyűlést s jóváhagyta a 24. cikkből álló törvénykönyvet, melynek legkimagaslóbb határozata a fentebb emiitett második cikkely a királyi trón megüresedésérői és az ausztriai ház mindennemű jogának eltörléséről. Meg kellene még emlékezni a mozgalom végszakáról, midőn a kimerült országot elfogta a békevágy, a szatmári békét megelőző tárgyalásokról, és magáról a békeszerződésről, melynek következtében 1711. évi május hó i-én szép verőfényes napon lobogó zászlókkal s talpig fegyverben vonult ki a még mintegy Ii—12000 emberből álló kuruc sereg a kis majtényi sikra, hol a császári sereg fővezérével Pálffy Jánossal találkoztak. Károlyi Sándor előlépett és üdvözlő beszédet intézett Pálffyhoz, azután maga és a tisztikar letette a hűségesküt. A legénységet már előbb a tisztek eskettették meg. Azután kardosán fegyveresen, de zászlók nélkül apró csapatokban oszlott szét a katonaság, hogy visszatérjen családi tűzhelyéhez. Vége volt a kurucvilágnak. De maga Rákóczy már nem a hazában érte meg e napot. Még február »Im a nemzetnek egyik ritka dísszé Kevély örömmel nézzetek reá, Ki a hanyatlás gyáva korszakában Midőn erkölcs erény és honfiság Csak ige volt a kérkedésnek ajkán, Oly sok kisértet s csábok ostromában Melyek levertek gyávák közt erőst is. Erényében törhetlenül szilárd, S magához mind végiglen hű marad.

с Te voltál ilyen hazánk megdicsőült bölcse ! Fájt, végtelenül fájt midőn elsirattunk, noha akkor még könnyeink közé hazánk védangyalának könnyűi, reményünk gyöngyei gyanánt pörögtek. Az idő enyhített fájdalmunkon, mert isteni rendelés, hogy az idő folyása enyhet nyújtson; de most uiult erővel tépi fel fájdalmunkat hazánk egének borujában az aggodalom, hogy immár utánad hazánk bölcse, védő angyalunkat is elsirattuk ! Isten segedelme legyen velünk, a ha tin és trónon ; ihlesse meg törvényhozóinkat s vezetőinket nagy lelked bölcsességével, mely legyen áldott közöttünk s utódaink között minden időkre a magyar haza rónáján, mint bércein és völgyeiben; városaiban és falvain, a kastélyokban mint a gunyhókban és mindenütt, mert átfogott az mindent és behatolt mindenüvé ember és szabadságszeretetének örök világosságával. Ez legyen közöttünk is Deák Ferenc nek soha el nem horaályoru'ú legszebb emléke ! Dr. Földváry István indítványára, hogy a városnak aliaza bölcse iránti kegyeletes hálájának maradandó és külsó'ségekban is megnyilatkozó nyoma legyen, s a nagy trias kiegészítésére, mivel van már Széchenyi terünk, Kossuth Lajos utcánk, elhatározta, hogy a Duna utcát Deák Ferencről kereszteli el, a polgármester remek megnyitóját pedig egész terjedelmében megörökíti az ülésről felveendő jegyzőkönyvben. Dóczy Ferenc indítványára pedig kimondotta, hogy azt kinyomatja, s a képviselőtestület tagjainak megküldi. Ezután jött a napirend. A jövő évre érvénnyel biró virilisták névjegyzékének kiigazítására vonatkozó tanácsi javaslat elfogadása után következett a karmesteri állás betöltése. Az elrendelt titkos szavazás eredménye szerént beadatott 124 szavazat, 21 én a vereczkei szoroson át hagyta el az országot, hova többé vissza nem térhetett. Bár eltávozásakor a dolgok folytatását s hívei vezetését Károlyi Sándorra bízta, ennek béketárgyalásaiban részt nem vett, s azok eredményéhez sem járult hozzá mert ekkor még erősen bízott Nagy Péter cár álnok hitegetéseiben, hogy ügyének jobbra fordításában fegyverrel is megsegíti. Később látta be, hogy keserűen csalódott. De azért sohasem gondolt a visszatérésre. Levonta magatartása következéseit, s martyrja lett az ügynek, melyet diadalra segíteni nem bírt. Itt hagyta gyermekeit, kincseit, 120 négyszögmértföldet kitevő királyi vagyonát, s örökre búcsút vett mindentől, mi szivének kedves lehetett. Haladt oda, hova végzete vitte : »A merre tenger zúg, A merre a szél jár, Csillag lehanyatlik, Ott nyugszom meg én már.

с Azok a társadalmi osztályok, melyeket annyira szeretett, a főurak és birtokos nemesek csakhamar nevét is törvényben bélyegezték meg. Ellenben a szegény tömegek, a jobbágyok, parasztok szivükbe zárták emlékét s hűséges szeretettel őrizték meg nemzedékről nemzedékre. Ez évben van kétszáz esztendeje, hógy Rákóczy fölemelte zászlaját és fegyverre szólütotta nemzetét pro libertate, a magyar haza szabadságáért! 1703. évi június 7-én a munkácsi uradalomban levő táborban kelt híres kiáltványa, mely