Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-22 / 94.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. \}eg| elemik Vasárnap és csütörtökön. jÍLÓFIZETÉSI ÁRAK Ъфг é?r — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — _ — - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. E^jes etiim ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoía a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). -$H Kéziratot nem adunk vissza. NjFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ «SSfiEttSST. Kapható: beiiget» János, Metz Sándor, Willi József és Vörös József üzletelien. i ir. Majer István püspök emlékezete. 1813, aug. 15 — 1893 nov. 21. Esztergom nov. 21. | A magyar kath. népoktatás kegye- ] letes emlékünnepet ül. A megjele- , nitő lelki erő szárnyaival ott rep- , des a királyi város temetője . fölött, melynek hantjai alatt ott alusz- , sza örök álmát a főegyházmegye egykoron élő disze, püspöke és főtanfeiügyelője, Majer István dr. az országosan ismert »István bácsit. Ki ne emlékeznék ő reá, a szelíden mosolygó főpapra, a keresztény népnevelés és socializmus eme nagy tudású finom érzékű apostolára, ki hazája, egyháza javára a nép javát hordta szivén és példás életével úgy, mint a tollfegyverével egyaránt legszebb törekvésének tartotta a családban az Isten, a munka és a j rend szeretetét megrögzíteni j Ki ne emlékeznék az általa szer-^ kesztett »Istvan bácsi naptár«-ra,i mely csak tiz-tizenöt évvel ezelőtt is feltalálható volt nemcsak a kath., hanem a protestáns vallású családi. körökben is különösen az alsóbb < néprétegeknél, a könyves polcon, a mester gerendán, az asztalon, az ablakban, mint a leghívebb és min- j dig a munkára serkentő barát, okos tanácsadó. I j te „Esztergom és fiié" tárcája. A megtorlás. ' I Irta: Bártfay-Portell Róza, Erdély egy kis városkájában még máig' is emlékeznek a kis »Kovács« Kálmánra,

! ki iskolából haza jövet minden palánkot \ tele rajzolt különféle alakokkal. Ma már a kis Kálmán művész s az egész művészvilág ismeri nevét. Mikor még kis fiúcska volt, egy öreg i úr fedezte föl benne a festészeti tehet-' séget s adta neki az első oktatást. Kálmánból azért talán soha sem lett volna művész, ha fiatal szivét meg nem! szállja az a mindenható érzés, melynek' neve : szerelem ! \ Ő egy szegény kovács mesterember- \ nek volt a fia s egy nemes uri leányi iránt érzett forró szerelmet. Midőn először beszélt Gyarmaty Ellával, az nyolc, s Ő tizenkét éves volt. j Ella a földesúrnak egyetlen leánya, a kinél, Kálmán atyja konvenciós ko-j vács volt. A kis Ella gőgö J kis teremtés volt? megvetéssel bánt a szegénysorsu gyermekekkel. De Kálmánt nem riasztotta' Mi minden nem volt az »Istvan >ácsi naptárjában. Erkölcsös olvasnányok ; a társadalmi élet viszonyaiíoz való útba igazitások, természetudományi oktató közlemények, :örténelmi elbeszélések, uti rajzok, \ gazdaság összes ágaira kiterjesz1 cedő ismertetések s mindez vonzó, i nép érdeklődését lekötő magya*os irmodorban, hogy serkentsen, buzdítson, okultasson, tanítson, és i nép javát minéljobban előmoz- j ditsa. Majd felemelkedik azon piedesztálra, melyen mint felkent szolgája az Urnák hirdeti az evangéliumot. Nagy szivének teljes melegétel magyarázza, hirdeti az üdvösség igéit. Ebben a minőségében ízent ösvénynek tekinti a népnevelői pályát, reá tér, hogy hatalnas eszmével hirdesse a tanítói, a népnevelői munkásság, magasztosságát. Elénk állítja, hogy milyen legyen a naptanitó, hogy Krisztus eszményének megfelelhessen. Ott van a közérdeket szolgáló intézmények mezőin s hol az iparosok, hol az ifjúság nemesbülését előmozdítandó irja meg arany tanácsait, ifjúsági színműveit. Gondoskodásának tárgyát képezik a szolgák és a többi alárendeltek, kiknek i нищ и —mi I I i —jjüüj • , , ,. a I vissza az a határtalan gőg sem. Sokszor órákig elnézte szótlanul a kis Ellát, a mint az a kastély udvarán Iafe- \ iázott, csak néha mert egy-egy szót kockáztatni, ha az elesett labdát felvette. Egyszer azt mondta neki Ella; — Nem soká jöhetsz már ide bámulni, mert én nemsokára nagy kisasszony leszek, te pedig valami kovács legény leszel, s akkor nem lesz szabad ide jönnöd. — Nem leszek kovács legény — kiáltott Kálmán — dacosan. Én nagy úr eszek, hogy akkor is ide jöhessek. Hogy miként lesz nagy ur, arra nem gondolt, de hogy azzá kell lennie: erős elhatározásává lőn a gyermeknek. Midőn tehát az öreg ur felfedezte эеппе a festészeti tehetséget, Örömmel kiáltott fel: — Megvan ! Művész leszek! Hires művész, kinek neve befogja járni a fél világot s akkor szabad hozzá mennem !... A gyermek ábrándja valósult. Pár év múlva oly nagy előhaladást tőn, hogy. egy művész-barát Münchenbe küldte az akadémiára. I Kálmán három év multán jött először - > haza, meglátogatni édes anyját. E három év minden tekintetben megváltoztatta. Senkise ismerte volna fel többé benne a kovács fiát. mindegyikéhez van kincset érő szava. Vezető egyénisége a helybeli jótékony nőegyletnek, az egykor fennálló irodalmi egyletnek . . . Szóval széles tevékenységű ember, ki mint tanító, közérdekeket szolgagáló hazafi, reformátor a közélet minden terén, hogy a munkát megédesítse, az erkölcsöt nemesítse és hazája javát a polgárok kiművelésében előmozdítsa. S midőn nyugalomra vágyik az eszmék és gondolatoktól izzó lelkének teremtő képzelete, szárnyra kél a művészet hímes pázsitján, s ott keresi a kereszt ezernyi alakzatát, hogy reá terelje figyelmünket mondván : nézzétek, hol a nagy természet, ott közvetlen az Isten és szeretetének Örök symboluma a szenvedés, az önfeláldozás, a megnyugvás, az üdvösség kifejezője a kereszt. Valóban nagy ember volt ő és legnagyobb, mint népnevelő, a kinek, mint ilyennek helyezte le sírjára koszorúját a magyar kath. tanítóság nevében a Tanügyi tanáfcs. Tudásának fáklyája nem aludt ki, mert szelleme köztünk él s porlandó teteme fölött a mi kegyeleletes megemlékezésünk ideáinak lobogó szövétneke, a mely uton a Szép, nemes külsővel birt s társalgása finom, előkelő volt. Ellát még jobban szerette, mint valaha. Most már azt a reményt is táplálta szivében, hogy egykor nejévé teheti. A három év Elláéknál is változást idézett elő. Atyja meghalt, s tömérdek adósság maradt hatrn ; de azért Ők min" dik úgy éltek, mintha semmi bajuk sem lenne. Amint Kálmán az első látogatást tette, ugy találta, hogy Eila még szebb, mint volt, de gőgösebb is. Hanem azért elég szívesen fogadta Kálmánt, mert el kellett ismernie, hogy az minden tekintetben kiváló ember: Elmenetelekor megengedte neki, hogy ismételten meglátogatja. Ez engedelemmel sokszor visszaélt Kálmán. Hogy mily boldog volt ez idő alatt, azt csak az tudhatja, a ki ugy szeretett, mint ő. De mint mindennek, ugy az ő boldogságuknak is vége lőn. Mert el kellett mennie tanulmányait folytatni. * * * Az évek multak. Kálmánból hires művész lett, kinek képei már a párisi saIónokban foglaltak helyet. magyar népnevelőnek bármilyen rangú, állású és jellegű legyen is követni kell, mert követése : az Isten, a kaza, a nép, a munka^ a rend szeretete. Áldás emlékére ! Bertalan Vince. Gazdasági programpontozatok. E&ztergom november 3-án, VIII. Volt idő amikor a marhanevelés a gazdákra néze nagyon is nagy rizikóval járt. Ez akkor volt mikor a kormány és törvényhozás ügyet sem vetett arra a nagy értékre, mely Magyarotszág állatállományában fekszik, a mikor Romániából és Szerbiából szabadon hajthatták a szarvasmarhát és ezzel tág kaput nyitottak a járványos betegségek különféle nemeinek. Tudjuk hogy a múltban a marhavész állandó réme volt a marhatartó gazdáknak bizonyos időközökben, hol kisebb hol nagyobb mérvben lépett fel, s voltak gazdák, kik nek egész marha állományát a gyepmester telepen ásták el. Az alkotmány visszaállittásával Most már elérkezettnek vélte megkérni Ella kezét, annál is inkább mivel, édes anyja azt irta, hogy Gyarmatyéknál mindent lefoglaltak s nemsokára árverésre kerül a dolog, i Oh, mily boldog volt Kálmán e hir hallatára. О tehát nemcsak fényes művészi nevet, de vagyont is adhat a szeretett leánynak ... , Haza jövet most már nem szerénykei dett többé. Ugy lépett fel Elláéknál, 1 mint az olyan ember, ki öntudatával bir annak, hogy többet ér más közönséges j embernél, kit csupán a születés helyezett ja magas polcra, mig őt szelleme ... IA mi előtt a koronás fők is meghajolnak. Csakhogy feledte Kálmán, hogy a szellem előtt csak azok hajlanak meg, a kiknek érzékük van a minden szép és nemes iránt, s maguk is nagy lélekkel és szellemmel birnak. Az üres fejű, hiú emberek nem ismerik fel a fensőbbségét, mert gyenge elméjük nem képes felfogni s megérteni annak magasztosságát .. . Ella sem értette meg. Már az első látogatás alkalmával észre vette Kálmán, hogy irányában Ella min• dig csipős, gúnyos. Ehhez még a féltéíkenység is járult, a szerelmesek ama