Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 76. szám
76. szám. Esztergom VII. évfolyam es Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjki.enik hevemicint kétszer; 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre .............................. 6 frt — lcrf él érre.................................................3, — # u egyedévre............................................1 , íiO , Egy «nini ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: hov4 jSzENT-y&NN A-UTCA 317. lap azoIIhuií rész,ót illető líOzleinéuypk kiildendSk. KIADÓHIVATAL: Szbcheni-tér lmtií a Iiivfilulos 8 it magtíii hirdetések, a íiyilttéroe szánt kflr- leimhijek, elölizetési pénzek és veelaiiialasok intézendők. Vasárnap, 1885. szeptember 20-ánHIRDETÉSEK. HIVATALOS IHÍÍHKTIÍSIÍK 1 szótól ion mzóíj; — frr 7ő ki 100 —200-íg • 1 „ SO „ 200—300-ig . 2 „ 2.1 „ Bélyeg díj .10 kr. M A 0.4 NIIIIM >I?T lí K megállapodés szerint lelietü legjutiüiyosabhau kézéitetuek. NYII.TTIÍU sora 20 Kr ISTVÁN BÁCSI. Esztergom, szept* 20. Zajos tQutetések nélkül, de annál nagyobb belsőséggel üdvözöljük ma a magyar egyház és közélet azt az országos hírnevű bajnokát, akinek félszá- «ado8 irodalmi működését ünnepeljük. ötven esztendő előtt kezdte szolgálni azt az ügyet, melynek diadalát megérte, ötven esztendő előtt kezdte oktatni azt a magyar népet, mely szeretettel adóz neki s István bácsinak nevezi mesterei sorában. Nagy munka, fáradalmas pálya és ürí mentő küzdelmek története az az íötven esztendő, melyet István bácsi ;az irodalom szolgálatában töltött. A (magyar nép jószivű és egyszerű szavú (oktatója volt ó mint iró s a növelés rügy egyik valódi apostola. Tanított lés nemesített, védett és óvott, buzdított és lelkesített több nemzedéken íkeresztül. Ahol megjelent, ott feltűnt ia szereket napja, mely meleg é9 termékenyítő sugarakat szórt. Ahol fölemelte szavát, ott megnyílt a bizalom iés őszinteség ajka. És ahol az egyház, íaz iskola vagy a társadalom munkát [követelt, ott sohasem hiányzott az íörök ifjú harezos, aki most, ötven esztendő múlva sem aggott el lel- fkében, hanem csak érdemeiben öreg- fbedett. Esztergom volt az ő legszebb sike- rreinek, diadalainak és örömeinek vá srosa. Itt élte munkássága javát, innen {hintette tevékenysége legtöbb áldását, Esztergom üdvözlőié és hálája legyen hát az első s legyen a legben- ssőbb, Üdvözöljük István bácsit lelkünk mélyéből, mint irodalmunk egyik sze- j rény szavú, de nemes szívű bajnokát, aki ötven óv óta gondolkodott, irt és fáradozott a magyar nép boldogitásá- ban Üdvözöljük István bácsiban az arany jellemű főpapot, kit hazánk egyházfejedelmének helyettesítőjéül választott az Isten kegyelme. István bácsi megérte ügye diadalát, eszméi győzelmét s törekvései jutalmát. Meghódította nemzete rokonszenvót, megérte népe küzdelmeinek szebb hajnalát : a magyar név dicsőségét, melyért ötven esztendeig harczolt. Van neki része abban, amire most büszkén mutatunk: nemzeti becsületünkben, nemzeti szellemünkben és haladásunkban. Áldassók az ő neve, dicsértessók az ő érdeme s fogadja el legszebb koszorúnak a mi forró szere.etünket, mely- lyel ma ötven eszteudős irodalmi pá- lyájáu üdvözöljük ! Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. Ai emlékalbum. A rendező bizottság Máj er István püspök ur tiszteletére egy einlókalhamut kószittett Posnernél, mely ele- ganczia és Ízlés dolgában nem hagy fen kívánni valót. Az emlékülbumot több mint kétezer esztergomi polgár irta alá a társadalom minden rétegéből. Az emlókalbum feje Hőnyi Rezső következő felirataival kezdődik : Méltóságos Püspök ! Nem a világrengető haduk dicsőségének nyomán, nem a népek szabad- | ságát győzelemre hajtó nagy «színék sikerén, nem a koszorús Helikon árnyas berkeiről sugallt énekek szivet- lelket rázó hangjaira terem borostyán ; a szeretet meggyőződésével kitartó munka is megszerzi azt, a dicsőnek, kit egy életen keresztül egy eszme lelkesített tettekre. Te is egy eszmét szolgáltál, szeretettel, meggyőződéssel, kitartón, a szent haza nevelése, irodalma, művészetének ügyét. Századunk harmadik tizedének második felétől máig ötven éven át láttunk küzdeni, tanítani, dolgozni, hazádat és embert szeretni. Érdemeid sorokba szedni, tilt sze- tény jellemed; de nem tilthatja el munkásán nemes életed sikereinél tisztelőidnek ezreit, meghajolni elévül hetién érdemeid előtt és elismerésüknek, tiszteletűknek maradandó kifejezést adni. Ezt cselekessziik ma Esztergom ősi valósának minden rondű és rangú tagjai, örömünnepét ülve Nevednek, mely mindenha élni fog irodalmunk egén s melegíti sziveinket. Esztergom, 1885. sept. 20-án. István bácsi pályadija. (Felhívás irodalmi pályázatra.) A közjót minden tehetségünkkel és minden észszerű módon előmozdítani tartozván, munkásságomat már félszá- zad előtt az irói pályán is megkezdettem és pedig zsenge koromhoz illőleg „A-B Cz-énk tökélyetesitéséről“ czimü értekezéssel (a Horvát István szerkesztette s Pesten kiadott „Tudományos Gyűjtemény“ folyóirat 1835-ki VlII-dik kötetében), és Isten kegyelméből az ötven éves irói jubileumot is szerencsésen elérvén, úgy hittem a Gondviselés iránti forró hálámat illően leróhatni, ha mindvégig a közjó érdekében m.tgam és mások tollát telhetőig mozgásba hozom, annyivel inkább, mivel a fönt érintett s nevem alatt közzé tett első dolgozatomat e szavakkal kezdettem : „Fél század múlva talán hatalmasabban szólhatnék“, s ezen jós- latszerü indulómban mintegy kötelezettséget vállaltam : ez okoknál fogva félszázados irói jubileumom ünnepélyes hangulatában tisztelt nőtársaimat hazafiúilag fölkérem, hegy a következő nagy horderejű tárgyhoz hozzászólni s az igen is életbevágó kérdést megoldani szíveskedjenek. „A honi sajtónak egyik nemes feladata nemzetünk léte és szabadsága fölött őrködni s hazánkban a közboldogságot okkal-möddal előmozdítani. Minthogy pedig korunkban a fölvilágo- sodás, haladás és korszerűség csatta- nós szavak örve alatt sok, idegen földről átplántált s nemzetünkre nézve igen kártékony ferdesógek, tóvtauok és rossz szokások kaptak lábra : tehát a komoly sajtónak szent, kötelessége ezen ellenséges áramlattal szembeszállni, s a valódi fölvilágosodások terjesztésével s az ősi erények fölólesztó- sével régi dicsőségünknek és a közhol- dogságuak föl támasztásán munkálkodni. E magasztos föladatnál fogva egy pályairatban a korunkbeli vészthozó uj | mozzanatok, tóvtauok, idegen szokások fölsorolandó]? s azoknak kártékonysága IÁ: „GsziergomésVideke“ tárcája. IZMA JER ISTVÁN ő méltósága negyedfél százados írói jubileuma alkalmából. íNegyed fél század, hosszú, szép idő, íMeghajlik itt a gőgös, büszke fő, I Ily szép időn át, küzdöttél a mig 3 Elérhetéd szivednek vágyait. I Kitűzött czélért, küzdtél bátorán T Tudva: küzdőtül kétség elrohan; i Erős elszántság hü baráti kéz, í Már félig győzött az, ki teuni kész. L Ha férfi szívben szent az akarat, 3 Elérhetetlen nincs a nap alatt. T Tudtad a czél, s az eszme nagy, merész, A Ab. de legyőzi ki szentbe néz! 3 Küzdöttól nappal, hosszú éjeken, \T Vigasztalódul múzsád volt jeleu, 3 S a mig piheutól, áldott jó szived J Hirdette buzgón az igaz bitet : / Majd a magasból leszálltál oda I Hol a szegénység s élet nyomora 5 Ütött tanyát, és partra vezetéd A A veszni indullak nagy seregét. I Mint buzgó pap az égi szeut igét í Főnkelt ajakkal főimen hirdetéd 3 Í mint ember, a kint terhet és uyomort í Mit a szegénység fildött válla hord L Megeujbitéd majd, tollal a mezőn Küzdtél mikor napunk volt lemenőn És ihletett fejedben jó öreg Annyi Demes, szép eszme született... Mit könyvbe vetve, mint a jó magot Hatalmas gazdag, bő termést adott. Légy üdvözölve általam, habár Mögöttem csak még egy tized sem áll, De e rövid életnek napjai Öli mennyit tudnának néked mondani... ! Átélt nyomornak szenvedéseit Feledni nekem jövom nem segít, j Dehogyha látom, más mint küzködött Borait egemről foszladoz a köd. És küzdve-küzdök mig napom borul ‘Emelt homlokkal lankadatlanul. Te is küzdöttel, s czélod érve van Negyedfél század nem tűnt nyomtalan A merre él, magyar ott nem lehet Feledni soha a te nagy neved. A múlt kövébe tűnnek századok Támadhatnak fel újra uj uagyok Kiknek nevére meghajol a gőg, Mint azt teve már ezred év előtt, Feledni téged nem fogunk soha Népirodalmunk nagy apostola 1 LÉVAY SÁNDOR. A magyar nép Írója. (MAJER ISTVÁN.) A magyar elérus egyik legnépszerűbb és legkedvesebb alakja, kinek nevét, az áldás és hála ajka említi; a magyar irodalom egyik tevékeny munkása, kinek érdemeit most méltányoljuk, a jótékonyság egyik leg- buzgóbb apostola, kinek életét annyi sok árva és szegény forró imája kiséri; Majer István pápai praelátus és kanonok, püspök és érseki helynök vagy más néven mindössze, a magyar nép és irodalom István bácsija az, a kiről ma a kegyelet és tisztelet hangján szólani kedves tartozásunk. Született 1813 augusztus 15-én nyitra- megyei Mocsoookon, a hol atyja Mihály a jeles emlékű Rluoli püspöknek majd har- mincz éven át udvari tisztje volt. A püspök már korán észrevette a tehetséges fiü képességeit s legelső Iciképeztetését maga adta meg. Elemi oktatásait Érsekújvárt s közép- tanodai tanulmányait Esztergomban végezte.' Odahaza töltött szünnapjaiban pedig a nagy műveltségű püspök nemesítette fogékony szellemét. A papi pálya i*-ánt való hajlandóságot is jeles pártfogója fokozta elhatározássá az élénk szellemű ifjúban, a ki már tizenöt éves korában a nagyszombati pap- növelőbe került. E'-nyi az, ami Majer István gyermek- és ifjú koráról egész a papi pálya megkezdéséig a történet főbb vonásaiban reánk maradt, Majer Is.ván az egyházi pályára lépett. És innét egy uj és nagy fejezet kezdődik. Mint másod éves tiieologus három lelkes barátjával Nagyszombatban .Magyar Nyelvgyakorló Egyesületet“ létesített, mely azután mintája lett az összes szemináriumok irodalmi iskoláinak. Az irodalom művelését 1835-ben kezdte meg s majdnem egyforma lelkesedéssel a rajzolást is. Ez időtől kezdve alig volt irodalmi vállalat, melyben évtizedek hosszú során át nevével nem találkoznánk. Rajzait nemcsak a hazai első rangú képes lapok, hanem a Leipziger Illustrirfce Zeitung is nagy szívesen közölte. Rézmetszeteinek legjava s a Honművészben jelent meg. De az Életképek s Valiot .Magyar föld és népei* czimü vállalata is számos tájrajzot közölt tőle. Dicséretesen végzett egyházi tanulmányai után azonbm, ifjú kora miatt még nem .szentölhették fel pappá s igy a báró Seny- nyei családhoz került az ifjú Pál és Géza mellé nevelőül. Az uj benyomások mégin- kább gazdagították tapasztalatokban. Midőn I a család Pestre költözött, Majer Istvánnak •rég táplált vágya valósult tneg. Tökéletesítette magát a rézmetszésben, fölkereste a tudósok előkelő társaságát s a jogi egyetemet látogatta. 1836-ban megvált az aristokrata családtól, mert már elérte azon kor^, hogy a papi szentségeket fölvehesse. Fölszentöíte- tése után muzslai káplánságot kapott. Szűk hatáskörében lelkiösraeretesen és nagy lelkesedéssel vezette legcsekélyebb ügyeit is a főleg iskolája volt az, melyet tehetsége és szeretető minden erejével istápolt. Képességei azonban magasabbra érdemesítették s 1838-ban segódl elkésznek Esztergomba került, a hol a szerep még ugyan nem, de a működés tere már sokkal tágasabb volt. Mint esztergom-királyvárosi káplán négy éven át sok érdemet gyűjtött volt már a népnevelés körül, midőn Kopácsy lierczeg- primáít, az általa s esztergomi főkáptnlanja által alapított Mesterképző iutézet tanárává
