Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 49. szám
«lóadó biztosa, nyújt rövid úton, vagy írásban felvilágosítást. Esztergomi levél (A Sóhajok utján.) A gesztenye soroknak két nagy hibájuk van. Először hogy »agyon tik- kadt levegő réteget rekesztenek rendki vM süru lombozatuk alá, másodszor hogy a természet kedves kis muzsiku sai még csak hónapos lakást se szó Tetnek fogadni ágaik közt. Az illatos (hársnak be egészen más előnyei vannak ! Hanem hát nekünk már meg kell elégednünk azzal a mink van. így a szigeti séták jobbra eső utjá- val is, a hol néhány sűrű gesztenye sötétedik. Ez a néhány sűrű gesztenyefa ugyan nem Hd hajlékot kis madaraknak, de a fekete árnyék annál édesebb otthont kínál a hajléktalanoknak, a jó madaraknak 8 a szerelmeseknek, a kik mindannyian sóhajtoznak ha mindjárt más hangnemből is. Azért nevezi el az esztergomi poézis nyelve azt a fekete utat: Sóhajok utjának. Egy Esztergomi Levél rámájába akar I tam foglalni ezt a rembrandti thémát 9 egy este rászántam magam, hogy kivonulok a sóhajok útjára. Nem ugyan sóhajtozni, hauem a sóhajtozás költészetét tanulmányozni. A padok nagyrészt el voltak foglalva. A foglalók nagyon halkan beszéltek, ami már a sohajtozás bizonyos árnyalata. Itt egy szertelen kövér árnyék mulattat három szertelenül sovány árnyképet, ott egy bús lyrikus mereng «gyedül s minthogy nem jutnak az eszébe alkalmas verslábak, a sajác Iá baival végez pokoli mozdulatokat. A ■harmadik padoli egy virzsiniázó baka ábrándozik s a negyediken, épen átél - lenben* egy szerel nes pár — nem sóhajtozik. Majd rákezdik csak, ki kell várni türelemmel. öreg este pihen a néma szigeten. Még a Duna locsogó hullámai is elal szanak, a zümmögő bogár visszavonul áriákat compouálni, a fürge veréb minden prózai természete mellett is édes költészettel alszik el az illatos diófa árnyában, sűrű homály festi egyforma feketére az egész vidéket csak néhány kaczér csillag kokettiroz a szőke Dunával és gyémántossá teszi azt a darab tükröt, melyet bájai gyönyörére épen kiválasztott. Szent béke uralkodik messze vidékeu. Milyen dicső intézkedés, hogy nemcsak a munkás fáradt karjai, de a fáradatlan nyelvek is pihenést keresnek ! A kavicsos utón pedig megjelenik két hevesen vitatkozó úri ember. Mit pörölnek ezek még ilyenkor is ! Nem tudnak pihenést tanulni a szendergő természettől ? De miről is vitatkozhatnak ? Nagy eszmék, bátor gondolatok, tartalmas elvek lehetnek, azok melyek ilyenkor megtagadják az emberi természetet s uyu galotn helyett háborgást idéznek elő. — Szerettem volna megkérni őket, hogy Kérem ne kiabáljanak olyan frenetikusán, lássák még fölébresztik a kis madárkákat pedig a szegénykék úgyis keveset a Ihatnak, mert már az első napsugarat meg éneklik. Végre meghallottam őket. Kövezetről vitatkoztak. Philiszterek voltak, a kik unalmas kedély világukat kihozták idea Sóhajok útjára. Nincs ezekben az emberekben annyi költészet se amennyit egy gosztenyefa levelével lehetne eltakarni. A philisterek végre hallhatatlauokká lettek s akkor az átellenes pad sötét [alakjai megszólaltak : — Nem tűröm tovább, — kezdte a nő árnyéka — hogy az én dolgaimba tovább is beártsad magadat. — Pedig be fogom ártani magam, — válaszolta a férfi árnyék sötéten — mert meguntam már a rossz konyhát. — Még hogy rossz honyha ! Sohase voltál jó konyhán, azét zúgolódol. — Hallgass asszony, ne vesd sze- szememro a múltakat! — Gondold meg hálátlan, hogy ón juttattalak úri módba ! — Asszony hallgass, mert itt hagylak ! — Megelőzlek szemtelen ! Az árnyak elváltak. Hát ez a sóhajok útja! Hát ilyen sivár nép tanyáz a szent árnyak alatt. Fölsóhajtottam, hogy legalább legyen valaki, aki a sóhajok utján nem rántja le egészen a szendergő természet költészetét s aki a Sóhajok utjá- ból nem csinál Perpatvarkodók útját. saSéT&ifl. Kép fölavatás. A kisdedóvó-társulat kedden délelőtt igen megható ünnepélyt rendezett az elnök, Majer István püspök ur arcz- képének leleplezése alkalmából. A termet városunk szépei nagy számmal látogatták, a férfi közönség is igen díszes volt. Zöldágakkal díszítették a fellobogózott ház bejáratát, melyet két dólczeg városi rendőr szállott meg. Az apróvilág a kort hátsó részébe volt concentrálva, midőn a közönség már egybegyülekezett. Ekkor Mészáros Károlynó úrnő néhány szép szóval elmondotta az ünnepély jelentőségét s indítványba hozta, hogy küldöttsógileg hívják meg az ünnepelt féifiut. Majer István püspök ur lelkes éljenzések között lépott a terembe. Kíséretében voltak Sujánszky és Krotky kanonokok. A számára főn tartott emelvény kék és fehér drapériával volt iszitve. Az asztal mellett a közönség közt Kruplanicz alispán és Pap polgármester foglaltak helyet. A közönség közt láttuk Bartal tanfelügyelőt, Villányi főgymn. igazgatót, Duka őrnagyot, Rényi Rezsőt s a közélet számos derék képviselőjét. Az üdvözlő szónoklatot Meszéna János alelnök mondotta. Erre a guirlandeokkal, virágokkal s Rottár díszes kárpitjaival fel ékesített képről lehillott a lepel. Molnár jeles arczkópe Majer István püspököt művészi ólethűséggel festi. A közönség a szép képet megéljenezte. Ekkor a püspök ur a meghatottság hangján mondott köszönetét s szerotet- reméltó modorábau a kitüutotós érdemé! az intézetre hárította. Most előlépett az intézet derék vezetője Szabó kisdedovó aki elszavaltatta apró szónokaival a következő alkalmi versezetet : OLGA: Kis pajtásom óvodánkban Mért van ily nagy ünnep ma ? Mért jött el a sok szép néni, S ennyi kedves bácsika ? ! * Hiszen nincsen karácsonyfa, Arany-dió, mogyoró, A lányoknak hajas baba, Fiúknak meg kocsi, ló ! ? ♦ Mert ha jönne kis Jézuska : Én megkérném, hogy várjunk, — Addig a mig összehívjuk Minden kicsi pajtásunk ! ‘ * Mind jók voltunk, — játszadoztunk, Mulattunk, énekeltünk, Hogy ha jön a kis Jézuska Együtt legyen örömünk ! EMMY. Kedves Olga, Messze még a Kis Jézuska ünnepe. — Nézz a képre. . Ufada mutat) Jó szemébe !. . . Áldást hint tekintete. * Ismered te ! Oh hogy is ne ? .. őt ki minket úgy szeret... S boldog hogyha Körül fogva Tartják jó Kis gyermekek. * Püspök bácsi Képét látni Fogjuk eztán minden nap, Hogyha jövünk, Hogyha megyünk, Mi reánk Ő áldást ad ! * Mink is érte Istent kérve Nem szűnünk meg esdeni: Szent kegyelmet, Hosszú éltet Adjou áldással neki! * Ez az ünnep, Mely szivünket Dobogtatja föl vidít, S Isten áldja, Ki e drága Képpel minket boldogít. ARISZTID. (A lányokhoz.) Őrüljünk a szép emléknek, Mely házunkat ékesíti, — De még inkább nagy kegyéuelc, Hogy eljött a Püspök bácsi! Mert, a kép bár majd megszólal, Nem tart minket édes szóval, A mi szivünk többre vágyik, Őt szeretuénk látni mindig, Magát a jó Püspök bácsit ! (A Püspök elébe lép, a két kis lány pedig közre fogja:) Fogadd a mi koszorúnkat Kicsiny társaink nevében, És hallgasd meg szózatunkat, Melylyel Téged kérünk szépen : Tarts raeg minket kisdedeket A te áldott jó szivedben, Melyből áldás és szeretet, Aradoz ráuk mérhetetlen ! Mi jók leszünk, — imádkozunk, Istenkéhez fohászkodunk. Hogy Ő tartson és megáldjon Még sokáig a világon !! Éljen! A közönség megéljenezte a kis békéket, a kik még egy helyes kis koszorút is nyújtottak a püspök bácsinak. A püspök ur megölelte a kis gratulá- lókut s kedves ajándékokat osztott szét köztük. Lelkesült éljenek között ért véget a szép intézeti ünnepély, melyen a nép- szem püspök ur tagadhatatlanul legsikerültebb képmását adták át a jövő elismerésének. s elindult egy kis sétára a közeli erdőbe. Talán igy majd lehűti kissé boszúságát. Tikkadt fulasztó hőség volt oda künn; még a napsugarak is bágyadtaknak látszottak, de azért erősen égettek. A vadszőlő indák fonyadtan csüngtek alá a rostélyról, a pázsit egészen meg volt perzselve, a narancs niros csengftyűcskók, szenuyes sárgás bimbók, czirmos pipacsfejek szomorúan haj • iák le szomjas kelyhőket a földre. A ház «lőtt álló sárgarózsa bokrou minden bimbó össze volt aszva, a jázmin virágainak nem volt minden. Még a különben oly fürge Bátor is álmos szemekkel, nyelvét lomhán lógatva hevert odújában. Hanem a galambok, fecskék csoportosan fürődteka homokban a közelgő eső jeléül. A láthatár szélén csakugyan setét felhők mutatkoztak, de Bertácska nem törődött mindezzel. Elsietett kedvencz helyére : egy tisztásra a bükkerdőségben, a hol atyja számára pá- zóitos földből kényelmes kerevetut készített. Itt ledőlt, elővette a könyvet, hogy olvasgasson belőle, hauem a bosszúság, séta és hőség csakhamar elnyomta őt s csendesen elaludt. Hanem még álmában is baja lehetett az ispánnal, mert minduntalan az ő nevét suttogta, babár nem éppea haragosan. Jó sokáig pihenhetett itt midőn egyszerre valami zaj felverte őt álmából.- Felnyitotta szemeit s ugyancsak elcsodálkozott, midőn ugyanazt as arezofc pillantotta meg, a mely álmában is folyton előtte lebegett. — Elek ... ispán úr! — hebegő zavarodtam — Siessünk kérem, kisasszony — szólt az ispán hozzá. — A vihar mindjárt itt lesz, gyorsan kell menekülnünk. Bertácska csak most tekintett figyelmesebben körül. Egészen összeborzadt. Az erdőség teljeseu sötét volt, a falevél raeg se mozdult, kínos csend uralkodott az egész természetben. Az eget sötét zivatarfelhők borították, melyekről időnkint vakító wllá- mok czikáztak s tompa dörgés hallatszott.! Ijedten követte az ispán, aki a tisztás túlsó részéu álló káréjához vezette őt, a melyen a gazdaságot bejárni szokta. Igaz, csak egy ember számára volt kényelmes, de most nem lehetett ilyesmivel törődni. Remegve ült fel a járműre, mialatt a félelem elfelejtetett vele minden haragot, bosszúságot. Az ispán is elhelyezkedett az ülésen s a jármű lassan megindult, — Mennyire meghűlt a levegő! — szólalt meg Parlagi kis idő múlva. — Nem fázik kisasszony ? Taláu jó volua ezt a szőrgubát lábaira tenni. , Bertácska nem mondhatta, hogy nem fázik, hisz egész testében remegett; hálásan fogadta az i. ditványt. Csak később vette észre, hogy most már az ispánnak nincsen semmi meleg ruhája : hát ő nem fog megfázni ebben a könnyű vitorlavászon kabátban ?.. . Az eső e közben nagy cseppekben hullani kezdett, mire Elek felnyitá esernyőjét s azt egyik kezével Bertácska fölé, mig a másikkal a gyeplőt tartotta. — Igazán végtelenül örülök, — szólt — hogy a véletlen erre vezette utamat. Istenem hogy átfázhatott volna kisasszony, ha gyalog kellett volna haza meuui ! Ezt e napot a szerencsés napok közé fogom feljegyezni. Olyan melegen, olyan nyájas hangon ejté ki az ispán e szavakat, hogy Bertácska önkéntelenül is rajta feledte tekintetét. Igazán szépnek tűnt fel előtte e perczben annak izgalomtól kipirult, nap barnított arcza. Azon az arczképen nagyon rosszúl lehet eltalálva, — gondold magábau ., . Az eső pedig egyre jobbau zuhogott, valóságos záporrá vált s még az esernyő alá is becsapdosott. — Megázik a szép lila ruha, oda lesz ! aggódok az ispán, látva hogy a lenge öltöny már egészen átnedvesedett. Bertácska elpirult. Minek is vette ezt fel mikor ő nem szereti, — goudolá magában. — Nem kár érte — szólt izgatott hangon. — ügy sem akartam többé felvenni. Most egyszerre a könyvre estek Parlagi szemei. — Nini, a könyv is raegázott! Az aranyos betűk egészen szétfolytak a zöld vászon táblán. Igazán kár érte. — Dehogy kár, — vágott közbe Bertácska kiállhatatlan könyv s kidobta a kocsiból a könyvet. Persze nem is lehetett gondolni a felvevésre. Hazajutni volt most az első legsürgetőbb kérdés, mert a vihar egyre hevesebbé vált. Az ispán folytonosan aggodalmaskodott, hogy a kisasszony meg talál hűlni. Bertácska szótlannl hallgatta aggodalmait. Olyan furcsán érezte magát ma Parlagi közelében. Azon gondolkozott, hogy mégis csak illendő volna talán a sok gondoskodást megköszönni. — Igazán, ispáu úr, nagyon figyelmes irántam — szólt végre hozzá, akadozva.— Csak velem goudol, magáról raeg egészen megfeledkezik. Miért teszi ezt ? — Az ispán elmosolyodott. — Miért teszem ezt ? Szabad megmondanom ? — kórdó reszkető, halk hangou. —- Mert. .. mert.. . Berta kisasszonyt nagyon szeretem. Bertácska dobogó szívvel hallgatta e szavakat. Olyan kedves, olyan szép volt a pillanatban az ispán !.. De erre már nem is lehetett mást felelni, mint elpirulni szépeu sora hajtani fürtös fejét Elek ölébe, a mire azután egyszerre elmúlt minden félelem szivében. * E közben bedöczögött a káré a tiszttartói udvarra s ők lucskosan sárosán kiszálltak belőle. Azután először is a mama szobájába siettek, aki bizonyára már nyugtalanul várta őket. Áz éppen a pompásan sikerült rétes feldarabolásával volt elfoglalva. — No hát végre itt vannak a csavargók — fogadá őket tréfás szemrehányással. — Mennyit aggódtam már miattatok. Csak jöjjenek, majd kikapnak tőlem. Ugy-e, bocsánatot jönnek kérni ? A boldog pár összepillantott. — Oh, nem azt! — jegyzék meg ha- miskás mosolylyal. — Nem azt? Ej, ej, Hát ugyan mit? Talán egy darabka rétest ? — Még azt sem ; sokkal fontosabb dolgot. Édes mama áldását — felelt pirulva Bertácska s szép gyöngéden az ispáu vállára hajtá fürtös fejecskéjét. A mama egyszerre megértett naiudent, <te nem látszott haragudni a felfedezésen.
