Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 24. szám
Máj er István ■— A magyar nép I s t v á n b ácsi j a. — A megyar derűs egyik legnépszerűbb és legkedvesebb alakja, kinek nevét az fid ás és hála ajka emliti ; a magyar irodalom egyik legtörékenyebb munkása, kinek érdemeit az irodalomtörténet lesz Hivatva méltatni; a jótékonyság egyik legbuzgóbb apostola, kinek életét annyi sok árva vés szegény forró imája kiséri; Major István pápai praelatus és kanonok, vagy más néven, a magyar nép és irodalom István bácsija az, a kiről ma a kegyelet és tisztelet hangján szólam kedves tartozásunk. Született 1813 augusztus 15-én nyitra-me gyei Mocsonokon, a hol atyja Mihály a jeles emlékű Klucli püspöknek majd harmincz éven át udvari tisztje volt. A püspök már korán észrevette a tehetséges fiú képességeit s legelső kiképezteté- sét maga adta meg. Elemi oktatásait Érsekújvárt s középtanodai tanulmányait Esztergomban végezte. Odahaza töltött szünnapjaiban pedig a nagy műveltségű püspök nemesitette fogékony szellemét. A papi pálya iránt való hajlandóságot is jeles pártfogója fokozta elhatározássá az élénk szellemű ifjúban, a ki már tizenöt éves korában a nagyszombati papnövelőbe került. Ennyi az, a mi Máj er István gyermek- és ifjúkoráról egész a papi pálya megkezdéséig a történet főbb vonásaiban reánk maradt. Májer István az egyházi pályára lépett. És innét egy uj és nagy fejezet kezdődik. Mint másod éves theologus három lelkes barátjával Nagyszombatban „Magyar Nyelvgyakorló Egyesületet“ létesített, mely azután mintája lett az összes szemináriumok irodalmi iskoláinak. Az irodalom művelését 1834-ben kezdte meg s majdnem egyforma lelkesedéssel a rajzolást is. Ez időtől kezdve alig volt irodalmi vállalat, melyben évtizedek hosszú során át nevével nem találkoztunk volna. Rajzait nemcsak a hazai első rangú képes' lapok, hanem a „Leipziger Illustrirte Zeitung“ is nagy szivesen közölte. Rézmetszeteinek legjava azonban a Tudományos Gyűjteményben s a Honművészben jelent meg. De az Életképek s Vahot „Magyar föld és népei“ czimű vállalata is számos tájrajzot közölt tőle. Dicséretesen végzett egyházi tanulmányai után azonban, ifjú kora miatt még nem szeutöl- liették jpappá s igy a báró Sennyei családhoz került az ifjú Pál és Géza mellé nevelőül. Az uj benyomások méginkább gazdagították tapasztalatokban. Midőn a család Pestre költözött. „1SZTERS0M ÉS VIDÉKI“ TÁRCZjfA, Szegedi levél.*) Szeged, aug. 16. Az osztrák állam vaspálya vonalán Budapestről Szegedre utazva, már Szatymáz és Dorosma környékén tengernyi víztömeg szab szemünk látásának határt s a féktelen Tiszának benn rekedt habjai nyaldossák az ujonan emelt vasúti töltés vesszőfonadékát. Mily más képe lehetett e tájnak csak egy év előtt is! Azon térségeken, hol a belviz még most is egész Balatont képez s a szél által fölkavarva fél öles hullámokat zudit az omlatag töltésre, tavai ilyenkor csak a délibáb tündéri játéka mutatott csalóka vizlömegeket; hol azelőtt arany kalászszal ékeskedő buzavetések ringatóztak s hol a mezei pacsirta zengette dicsérő énekét, ott most nem egy helyen sás, káka és nád buijánzott fel s vadkácsák és gémek egy hangú rikoltozása Laliik; hol tavai még pajzán arató leányok vig danája élénkité a tájat, ott most szótlanul munkálkodó halászok evező csapásai hallatszanak. Utunkat Szegednek folytatva, egyszerre csak azon szokatlan körülmény zavar fel szemlélődésünkből, hogy a vonat a lehető leglassabban — úgy szólván lépést tartva — halad tovább s a kocsi aljáról sajátos dübörgés hallik. Kinézünk az ablakon, s ekkor látjuk, hogy az Ős emberek lakásainak módjára rögtönzött czölöpépítményen s mint Verne hősei, a föld és ég között lebegve, utazunk. Itt ott kavicscsal feltöltött ily ideiglenes emelkedésen folytatjuk azután utunkat mi közben, a várost ért iszonyú pusztulásnak mintegy előképeiül, összeomlott tanyák s roskadt háztetők kezdenek a vasút mentén előtüncdezni, majd a Klauzál Gábor hamvait magában rejtő nagy temető, a melynek szemlélete amúgy is lehangolt kedélyün*) Miután Szegeddel és annak jelenlegi állapotával már a fővárosi napi sajtó is csak gyéren foglalkozik cs mivel c tárgyról helyi lapjainknak még egyike sem hozott kimentő liuió .itást, szívós olvasóinkra nézve talán nem lesz érdeklőién, ha a végzet által oly keményen sújtott legnagyobb magyar városnak ez idő szerinti viszonyait nagy részt feltüntető h a helyszínéről irotl jeleli levelet közöljük Rovatvezető. Máj er Istvánnak rég’ táplált vágya valósult meg. Tökéletesítette magát a képmetszésben, fölkereste a tudósok előkelő társaságát s a jogi egyetemet látogatta. 1835-ban megvált az aristokrata családból, mert már elérte azog kort, hogy a papi szentségekre képesülve volt. Fölszentöltetése után muzslai káplánságot kapott. Szűk körében lelkiismeretesen és nagy lelkesedéssel vezette legcsekélyebb ügyeit is s főleg iskolája volt az, melyet tehetsége és szeretete minden erejével istá- polt. Képességei azonban följebb érdemesítették s 1838-ban segédlelkésznek Esztergomba került, a hol a szerep még ugyan nem, de a működés tere sokkal tágasabb volt. Mint esztergomi királyi városi káplán négy éven át sok érdemet gyűjtött volt már a népnevelés körül, midőn Ko- pácsy herczegprimás, az általa s esztergomi főkáptalanja által alapított Mesterképző intézet tanárává nevezte. Ekkor a jelesebb tanítóképző intézetek tanulmányozására beutazta Erdélyt, Horvát-országot, Németországot, Ausztriát és Itáliát. Dúsgazdag tapasztalásait azután nagy eredményekkel foganatosította. 1844-ben jelent meg első, önálló nagyobb munkája, a Népneveléstan, melyet Esz- tergommegye gyűlési határozat szerint minden mestere számára megvett s az ország minden hatóságának pártfogásába ajánlott. Ez időtől kezdve azután egymásután jelentek meg népkönyvei és ifjúsági-iratai, melyek közül többet meg is koszorú ztak. A magyar tanítóképző intézetek számára ez időben még nem voltak magyar tankönyvek. Májer István egy lelkes pályatársával Rendek Józseffel szövetkezett s nagy sikerrel fogott hozzá az uttörés bár nehéz de dicső munkálataihoz. A köznevelés terén nagy tisztességet szerzett- volt már országszerte nevének, midőn 1849-ben a fővárosi egyetem bölcseletkarához a felsőbb neveléstan helyettes tanárává nevezték. Ez évben oszlott fel az esztergomi tanítóképző intézet. Pesten a „Kath. Néplap“ szerkesztését kezdette meg s elválalta azon megtiszteltetést is, hogy a pestvárosi reál és elemi iskoláinak igazgatói dolgait végezze. Ez uj állásában nagy munkásságot és tevékenységet fejtett ki s az ő érdeme volt, hogy a vasárnapi iskolázást országszerte elrendelték. 1854-ben indult meg Májer István legnépszerűbb vállalata az István bácsi Naptára, melynek első kiadása két hét múlva újat igényelt. két talán még inkább alásujtaná, ha a sirkert bejárata fölött ott nem ragyogna a városra nézve is biztató ige: „Res use itabimur!“ (Feltámadunk.) Igeu,— Szegednek az ő bullámsirjából a hitregebeli Phőnix- ként megszépülve és megerősbödve kell kikelnie! E közben a pályaudvarba érünk s az induló házat odahagyva, csodálattal tapasztaljuk, miként a vonat az épület emeleti része előtt állapodott meg, holott a földszint a várossal teljesen egy színvonalban fekszik. Maga ezen körülmény is Szeged alacsonyan fekvésének bizonysága. A pusztulás képe e helyütt már valóban irtózható. Nem város az, hanem romhalmaz, mely itt szemeink előtt elterül s melyből a gyümölcsös kertek kiszáradt fái rémitő csontvázakként meregetik az égre csupasz gályáikat. A Szt.-Háromság utczán befelé haladván, még irtóztatóbb képek tárulnak fel előttünk. A szorgalmas nép lakta házsorok helyén roskadt háztetősorok, melyek közöl csak imitt amott magaslik ki valamely erősebb anyagból emelt épület, az is talán csak azért, hogy a 15 lábnyira emelkedett árvíznek magassági vonalát megmutassa. Az utcza ezen oldalán töredezett bölcső, itt tornyos láda, ott iszaplepte bársony kerevet, amott roncsokban heverő zongora, a mint a féke vesztett hullám vad kénye ezt ide, azt amoda sodorta. A szegediek állítása szerint a város jelenlegi állapotában nézve sokkal rémítőbb, mint közvetlenül a martins 12-iki vésznapok után volt, mert most már egész valójában látni az 1328 ember életébe került vizár által okozott óriási pusztításokat. Mindössze 320 épület áll fenn a közel 80,000-nyi lakosság összes h ál a i b ó 1! A pusztulás legnagyobb nyomai a földmives osztály által lakott s igen alacsonyan fekvő Rókus városrészben láthatók, hol helylyel-közzel még most is 3 lábnyi a viz, — ámbár annak levezetésén az alsó részén fekvő csekei hídnál 18, a sziliári töltésnél 22, a budapesti Margit-hidlioz hasonló 7 oszlopos tiszai vasiadnál 3, a hajóhidnál, illetve a jelenleg kaszárnyául, használt várnál pedig 2 gőzszivattyú folyton működik, s ezen fölöl a pinezókben meggyű- lemlett és bíízhődésnek indult viz kiemelésével is számtalan ily gép van elfoglalva. Míg az irodalmi téren folytonosan munkálkodott, addig- elemi és reáliskola igazgatói hivatalban is fáradhatlan tevékenységgel nagy eredményeket mutatott fel. Már az ötvenes években nem volt a fővárosban jótékonysági egyesület, melynek legszorgalmasabb tagja vagy tiszteletbeli részese nem lett volna; sőt a külföldiek közt a bécsi és párisi bölcső-egyesület is választmányi tagjául választotta. A népnevelés körül szerzett országos érdemek köztiszteletűvé tették nevét Magyarországon s Máj er István csakugyan azok közé tartozik, a kik szakadatlan munkában pihenik ki fáradozásaikat, de azért nem hagyják el a küzdés terét mihelyt a sors olyan pályára vezérli őket, a melyen méltóan megpihenhetnének. Májer István életrajza a folytonos tevékenység története, mely sohasem akar megpihenni. 1857-ben kürthi plébánossá lett. A hívek szeretete kisérte őt uj állásában s a fáradozások sikere a népnevelés érdekeire ezélzó törekvéseiben. Innét kezdve legközelebb áll hozzánk s a keze munkája városunk áldása. 1865-ben - esztergomi kanonokká nevezték ki s a megérdemlett kitüntetések már most egymásután következtek. A vaskoronarend lovagjává, majd pápai praelatussá lesz. Jótékonysági egyesületeink elnökévé, a tanügy és nevelés istápolójává, a szegények és árvák gyámolává. Megérdemelt fényes rangjában csak a régi jó István bácsi maradt, a kit az egész nemzet szeretete tisztel meg. A nép név elés szent eszméje, a népies ir o d a 1 o m m agasztos ügye s a szegények és árvák gyarn öli t ás a még mindig élet ezé Íja maradt s adja az igazi érdemek leg- igazságosabb J u t aim a z éj a, h o gy a m a- g y a r nép szeretett István bácsija még mentői tovább viselje szivén egyfáradhatlan élet (Lrök érdemű törekvéseit! Kőrösy László. Hírek. — Ö Felsége sziüeióse napját f. li. 18-án méltó kegyelettel ünnepelte meg városunk A főszékesegyházban a bibornok-herczegprimás pontificált fényes segédlettel. Nemcsak a megye és a város diszruliás képviselőit, de a gyakorlatokról idehaza maradt tiszteket teljes ornátusban ott láttuk számos közönséggel. Az ünnepi mise után a chorus a szózatot s a Gott erhalte-t énekelte. —-Városi notabilitásainkat ugyanez alkalommal a herczegprimás diszebédje hozta össze. A kir. városi plébániában Pór Antal mutatta A szántóföldeket boritó nagy belviz levezetésére szükséges technikai munkálatokat műszaki katonaság végzi, mely jelenleg a szilléri töltésnél dolgozik s ennek befejezte után a középületek romjainak eltávolításával fog foglalkozni. A város védelmére államköltségén emelendő körtöltésnek az alföldi vasút induló háza mellett el nyúló része már egészen Algyoig készen áll s a külföldi szakértők egybe hangzó véleménye szerint még az ideinél nagyobb árnak is sikerrel fog ellenállhatni. Ezen vizfogó gát vaspántokkal összetartott czölöpso- rainak kitöltésére, a még most is tengernyi vízzel borított szántóföldek fölött az úgynevezett „Öt halom “-ból gőzhajókon szállítják a szükséges földet s e dombok közöl hármat már csaknem teljesen el is hordtak. Az itten folytatott ásatások alkalmával, egyéb régiségeken kívül, nagy figyelmet érdemlő oly sírok is hozattak napfényre, hol a halott lovával együtt volt eltemetve, melyek tehát még a vezérek korából erednek. A város népessége, mely végső lehelletéig ragaszkodni látszik az ősi röghöz, már nagy részt visz- szatért, csupán az önálló üzlettel nem birt iparosok telepedtek meg másfelé. A szegényebb néposztály a barakkokban, ki pedig ott helyet nem talált, leroskadt háztetők s kifeszitett gyékények alatt, avagy dereglyéken s a töltésen rögtönzött fabódékban lakik. Szegeden általán véve é g e t ő a 1 a k á s s zü ks é g s ez leginkább a város értelmiségét sújtja, innen van, hogy a ki csak teheti téli hajlékot épit és hogy az illető hatóság napról napra 100—250 oly ideig 1 eues liáz épitésére ad engedé 1 yt, a mely úgy rendőri, mint közegészségi szempontból, sőt a mennyire lehet még szépészeti tekintetből is megfelelő. A város közegészségi viszonyai a körülményekhez képest még eléggé megnyugtatók, mert bár június hóban a lüteges hagymádnak egészen kifejlett tünetei is mutatkoztak s a közegészséget veszélye- zettnek tüntetek fel, a gyorsan és sikerrel alkalmazott intézkedések a helyzeten mégis rögtön javítottak s a könnyeu fejlődhető nagyobb járványok terjedésének elejét vették. Alkalom volt a tűzkár (dien is biztosított 1<> téli és 1 1 nyári barakk lakói közöl többeket moglá-
