ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-02-27 / 17. szám

XXXII- évfolyam, Í7. szám. Ára SO fillér Vasárnap, 1927. február 27 RGOM KM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és T* áruap. Előfizetési ára egy hónapral P. 20 fill* Nó> telén közleményt nem részünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel* Tétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Nyíltszívű társadalmi életet! E8itergom, 1927. feferuár 27. A kommunistaság vádja rendkívül súlyos vád magyar embertársammal szemben s épen ezért, mielőtt ezt a vádat valakinek a fejére olvasom, s igy tönkre akarom tenni közéleti be­osületét, előbb a lelkiismeretemmel tárgyalok és mindenekelőtt tisztában akarok lenni azzal, hogy mi az a kommunistaság és ki az a kommu­nista. Szerintem a vádemelésnél éles határvonalat kell húznunk a lelkü­let és a külsőség között, a marxi és lenini szellemtől átitatott és a kommunizmus érdekében tűzzel-vas­sal keresztül vitt, a cselekvő kommu­nista egyéniségével fűtött cselekede­tek és a könnyelmű, terv nélkül kap­kodó hatalmi tetszelgésnek sokszor a terror által is kényszeritett csele­kedetei között. Azok, akik nemzeti és állami életet — könyvvel, újsággal, szóval vagy más eszközökkel — destruáló, saját előkészítő munkálataik után a kommunizmus vezető és irányító he­lyeire érkeztek be, ahol azután va­gyont és erkölcsöt raboltak, rombol­tak és magyar életet pusztítottak, továbbá azok, akik a gyilkolás és rombolás durva és lelketlen eszközeivé váltak, kétségtelenül kom­munisták, ©e általában kommunis­táknak mondják azokat is, akik a megélhetés kényszerűsége, vagy egyf szerűen a terror hatása alatt ad­minisztratív teendőket végeztek, avagy akik okoskodó, minden lében­kanál, hiú és könnyelmű természe­tük folytán a forradalom apró-cseprő pozícióiba jutottak, ahol egy-egy csoport ember ügyeiben kiskirály­kodhattak, intézkedhettek. Nagy bűnt követtek el a szellemi szerzők, előkészítők, v?zérek és végrehajtók, de bűnt és hibát követtek el az utóbbiak is, akik a kommunizmus struktúrájában (ha u^yan annak lehet nevezni azt a fejtőre állított világot!) exponáltán szerepeltek. Büntetést érdemelnek mindannyian, mégis különbség közöttük az, hogy amig az előbbiek bűne a hazaáru­lással egyenlő, amelynek levezeklé­sére a nemzet nem talál büntetést, s amely bűn elkövetői rendesen meg­átalkodottak is, és a magyar köz­életből és társadalomból természet­szerűleg ki vannak zárva, addig az utóbbiak bűne emberi gyengeségek­ből fakadó különféle bűnökkel egyenlő, amilyeneket százan és szá­zan követnek el más időben, más­milyen viszonyok között, amely bűn tehát ievezekelhető, s amelyet el­követői rendesen meg is bánnak, s amely bűnért való bűnhődés nem vonhatja maga után a teljes kiközö­sítést és a kenyér megvonását. Forradalmi maradvány az a jelen­ség társadalmi közéletünkben, hogy a koramunistaság vádját könnyen alkalmazzuk embertársainkra és nem kérdezzük meg lelkiismeretünket, amikor szóbeszéden alapuló vádas­kodással embertársunkat, aki talán már bíróság és hatóság előtt tisztán áll, elnyomjuk és tönkretesszük, — ha esetleg valamely önző érdek úgy kívánja. A forradalmi gyűlölet or­szágából nem tudunk kijutni, és gyanakvó szemmel ' kérdezzük egy­mástól : hogy megbocsátunk-e egy megtérő bűnösnek, vagy nem — nyil­vántartjuk-e mindhaláligaz elkövetett hibát, vagy nem, — magunk közé engedjük-e azt, aki tán ártatlanul vezeklett, vagy belátva tévedését most összeszorított szájjal velünk és értünk kivan dolgozni a jobb ma­gyar jövőn, vagy zárjuk ki egysze­rűen azért, mert vezeklett ? ! Kér­désből gyanakvás, gyanakvásból gyűlölet lesz, pedig keresztények vagyunk és jól ismerjük Krisztus szavait: Az dobja rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való ! A közelmúlt tan'tó választás alkal­mával írjuk megszívlelésre e sorokat, amikor egy egészszivű közéleti férfiú hónapokig tartó előzetes emberhajsza közben védelmére mert kelni egy üldözött embernek, és a gyűlölködők közé oda merte kiáltani Krisztus idézett szavait. Szándékosan a fenti szerény jel­zővel szólok Mátéffy Viktorról. Mert sikraszállani egy népszerű igazságért, amely hírt és dicsőséget szerez az embernek, diadalra vinni valamely nagy, közös ügyet, amely­ből tekintélyes haszon háramlik a küzdőre is : a haladás és az érvé­nyesülés szempontjából ez is derék cselekedet. De sikraszállani egy nép­szerűtlen ügyért, sikraszállani az igazságért, csak azért, mert üldözik, és a demagógiát megvetve a harcot végigharcolni akkor is, amikor abból a küzdő személyére semmiféle ha­szon nem származik: ez az önzet­lenségnek akkora erőpróbája, amelyre csak nagy emberek vállalkoznak. Lehet arról vitatkozni, hogy kü­lönféle szempontból érdemesebb ügyet is lehet találni a kiküzdésre, de ha már valaki a szenvedők ügyei közül azokat választja, amelyeket mások nem választanak, mert a ve­lük való foglalkozással nem jár együtt a köteles közéleti babér, ha valaki a műtő orvos szerepére vál­lalkozik a beteg társadalommal szemben — (mert hiszen az üldözöttek apák és fiúk, akiknek keserűsége, nyomorúsága vissza­A Kath. Legényegylet diszelőadása Mátéffy Viktor prépost-plébános ünneplése a Legényegyletben A helybeli kath. legényegylet ma, február 27-én este 8 órai Kezdettel saját új otthonának fehér díszterme ben, Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő, egyleti elnök tiszteletére, névünnepe alkalmából díszelőadást rendtz Diszes és ízléses meghívók jelentették ós vezették be ezt a társadalmi eseményt. Hálás fiai gyűlnek össze, bogy a nagyközönség előtt lerójják az ünoepelt nagyrabe­csült személye iránt nagy jótétemé nyeiórt köszönetüket ós hálájukat. Az ünnepeltet Pézsa Mihá ! y, junior dékán, mint az ifjúság vezetője ós kép­viselője fogja üdvözölni, majd a „Tatár­járás" c. fehér, szép muzsikájú, jóhumorú operett következik, amely a békeidők­ből maradt ránk ós a maga katonai miliőjével, tréfáival a béke hangula­tát kelti fel; fülbemászó, pattogó énekei pedig jó kedvre hangolják a nézőközönséget. Oly fehér darab, hogy akár a gyermekek is megtekinthetik és oly jóízű, hogy a közönség kitű­nően mulat rajta. Épen azért nem is könnyű technikájú darab ez, de a kath. legényegylet szinigárdája, erre az alkalomra felkért hölgyek és urak segítségével sikerrel meg fog birkózni a darab nehézségeivel és a darabot diadalra viszi. A darabot Merényi Gyula egyleti titkár rendezi, míg a zenekart Ammer József belvárosi karnagy vezényli. A díszelőadás után — farsang lévén — reggelig tartó táncmulatság lesz, amelyen Bús Pál hegedűművész egész zenekarával játszik. A darab előadása elé nagy várako­zással tekint a város közönsége, me­lyet az ünnepelt városunkban köz­kedvelt egyénisége, másrészről pedig az egylet szini gárdájának kitűnő játéka vonz mindig az egylet előadá­saira. Már az elővételben a jegyek nagyrésze le van foglalva és az ér­deklődés igen nagy. Megvan a teljes reménység rá, hogy — a próbákból ítélve — a sajtó is a legsikerültebb ünnepélyről és kitűnő játékok egyiké­ről számolhat be. hat az egész társadalomra) — amely a kenyérért és hatalomért való harcban sokszor önző érdekeket takarva pózoló álhazafisággal és álszenteskedéssel löki el magától a nyavalya végére járó orvosi kezet, ha már valaki az irgalomnak és megbocsátásnak ezt az utolsó, félre­lökött ügyét választja, akkor e férfiú és oselekedete ellen csak az elfogultság, a félrevezetettség vádaskodhatik, és az önzés érdekeinek hétfejű sárkánya lövelheti a gyűlö­let tüzét. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a legjobb szándékkal kimondott bá­tor szót és tettet is elérheti a gáncs­vetés, és a legártatlanabb vélemény és terv is a heves ledorongolás sor­sára juthat, mert az emberek külön­külön saját látókörük szerint akar­ják berendezni a világot, és so­kan féltékenyen őrzik ellen a társadalomban, hogy mi ellenke­zik saját felfogásukkal. Nem volt tehát meglepő a gáncsoskodás most sem, amikor a közhangulat alatto­mos vádaskodással elő volt készítve, hogy a befeketített ügyet a párt­fogoló közéleti kiválósága ellen hasz­nálhassák fel. Csak ezt kellett mondani: az dobja az első követ, aki közületek bűn nélkül való ! — és csak úgy ömlött a névtelen, alattomos gyanú­sítás és piszkolódás mérge, amely azonban nem árthat annak, aki úgyis mint pap, úgyis mint keresz­tény közéleti férfiú az evangélium szellemében akarja gyógyítani a beteg társadalmat, és aki Krisztus szavaival inti békére a gyűlölködő­ket. Nem árthat addig, amig Krisztusban és igazságaiban hiszünk, és egy tisztább légkörű, nyíltszívű magyar társadalmi életben remélünk. (0) Hirek a világeggházból A Római Nemzetközi Katholikus Sajtó' tudósitó Iroda közleményeiből. Terjed a mexikói felkelés. A mexi­kói katholikusok felkelése a zsarnoki elnyomás és vallásüldözós ellen egyre szélesebb arányokat ölt. Ma már l5.000-re teszik a fegyveres felkelők számát, nem számítva a szintén fel­kelt jaky-indiánokat, akik elsősorban elviselhetetlen gazdasági sorsuk s a kormány önkényeskedése miatt fogtak fegyvert. Az egyik felkelő tábornok, Fernandez Miklós kiáltványában ki­jelenti, hogy a felkelés nagyobb vér­ontás nélkül is meg fogja változtatni a helyzetet Mexikóban. „Én, irja A * _" "u vászon, köpper,törülköző, kony ha­il Zl SZOVOl 1 és kei, y érruna > abrosz (fehér- ésszi­tUUi fjiA\j i vu nes jiegj u tányosabbanbeszerezhető Pelczmann Lászlónál ^sssstmytt^SS^. i uivílluuuu Jjuuuiviiui der megszövésre elfogadtatik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom