ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-02 / 31. szám

dani. Aránylag igen kevesen voltak jelen. Inkább Lourdesnak és közvetlen környékének lakossága. Ezekről a legnagyobb mértékben elismerőleg kell szólani. Igen vallásos és vallásukat ismerő lelkek. De köztudomású, hogy a pirrénéusok lakossága a francia nép egyik legjobb része. Alig van még néhány hozzáfogható vidék. Ha jogosan nem is kívánhattuk, hogy a nyári munka idején a távolból is seregeijen a nép a lourdesi kongresszusra, de azt már elvárhattuk volna, hogy az intelligencia és a középosztály, amely állítólag még a legjobb, nagyobb számban legyen jelen. Pedig ezek alig voltak képviselve .., Azért szomorú és szorongó érzés fogta el az embert, mikor látta a franciák boldog reménykedését, hogy a javulás hajnalcsillaga már kibontakozik a sötétségből. Vájjon igazuk van-e? Vagy csalódnak? Mikor a grotta előtt imádkoztunk és láttuk a franciákat kiterjesztett karokkal fohászkodni a szent Szűzhöz; mikor a szentséges körmeneteken hallottuk a megható könyörgéseket Franciaország megtéréseért; mikor az esti gyertyás fölvonulások alkalmából az eget ostromolta az a végeszakadatlan Ave Maria: akkor leolvadt rólunk a hideg kételkedés, akkor hinni kezdtünk, hogy a boldogságos Szűz megmenti azt az országot, amelyet megjelenéseivel kitüntetett és az Eucharisztia magához vonzza azokat a sziveket, amelyek oly melegen tudnak érezni. _ T . . , ° DP. Lepold Antal. A háború. Az emberiség legnagyobb gondolkozója, Sz. Ágoston (a. legmélyebb Sz. Tamás) ekként int egy katonát: — Ne gondold, hogy a fegyver és háborúviselés mellett nem lehet tetszeni Istennek! Más szóval: az igazságos háború szabad. ... Az első háborút Kain husánggal vívta. Aztán jöttek a kőbalták, broncfegyverek, nyilak, kardok. Hannibal már hordókat dobált az ellenséges hajókra, miken jót nevettek, mig a mérges kigyók ki nem másztak a hordókból. Lám, Hannibal már ismerte a háború raffineriáját. Később a puskapor, ágyúk és gépfegyverek rövidebbé, de annál irtózatosabbá tették a háborút. A természet ékonomiája úgy van berendezve, hogy egyik állatfaj fogyassza a másikat, de az ember — a saját nemét pusztítja. Mikor a háborúról, igy az újságban olvasunk, az bravúrosnak, ragyogónak és vonzónak látszik; vonzónak, mint a jól rendezett lakoma, mely azonban csak akkor igazán csalogató, ha nem megyünk ki előbb a konyhába. A háború is csak újságból és könyvből igazán csalogató. Háború csinált a szabad emberből rabszolgát, — tehát már ezért is elitélendő. Háborúban az atya temeti el a fiát és nem megfordítva; azért a háború félelmetes. A rnassageták királynéja tehát joggal nyomta Cyrus fejét egy vérrel telt kádba: —;. Lakj hát jól vérrel, amely után oly nagyon szomjaztál! A háború többnyire elkeseredett és kegyetlen. Néha leöldösik az embereket, s az elfoglalt tartományt legelővé változtatják: igy tettek a mongolok. Vagy ráfekszik egy népre a hatalmasabbik : miként a szászok Brittanniára. Vagy a kultúra áldását osztják meg a leigázottal, mint részben a rómaiak és egészben őseink tettek. Egy azonban mindenkor igaz marad : hódítani könnyebb, mint a meghódított népet megtartani ! Erre kézzelfogható példa Napoleon esete, ki az egész világot meg akarta hódítani, de alig egy pár embert tudott magának megtartani. Mikor Napóleont először elfogták, hogy Elba szigetére száműzzék, tréfásan monda egyik tisztelője : — Adjuk neki Korzika felét! — Miért éppen a felét? — Nohát, hogy alkalma legyen a másik felét meghódítani. Mert Napoleon olyan harcias természetű ember volt, hogy még öreg édesanyja is igy nyilatkozott róla: — Az én fiamnak a szive helyén is ágyúgolyóbis van! A világbéke megvalósítása azért volna igen fontos, mivel a háború rengeteg sok kárt okoz az emberiségnek. Rosszabb a hátramenésnél l Megöli a népek jólétét, megfojtja a kultúra haladását, az erkölcsi érzést aláássa és sokszor századok folyamára: nemzeti gyűlöletet támaszt. Hogy a háborúskodás esélyei megritkuljanak, meg kellene szüntetni az állandó hadsereget; mert ez alkalom a háborúsdira. Mig a kardviselés s

zokásban volt, napirenden voltak a duellumok, mióta nincs kardviselés, pár napi gondolkozási idő mégis van a párviadal előtt. Állandó hadsereg hiányában a háború is ritkább lenne, a hatalmasok majd lelkiismeretesebben konziliumoznának a politikai érvágás előtt. Viszont ezt is mondják a háborúról: — A háború ragadozó állattá tesz, a béke teherhordóvá, igavonó állattá. Már most melyik jobb? Legjobb — ha már a háború elkerülhetetlen -— hogyha a háborút tartós béke követi. Igy legalább ráérünk megsiratni azt az óriási emberanyagot, melyet a háború áldozatul követelt. Hogy a halálra vált emberek mily sok nagyszerű, pompás munkát teljesíthettek volna éltük hátralévő folyamán, ha a csata halálangyala ki nem üti kezükből a különféle mechanikai szerszámokat. Azért nyugodjunk bele az igazságos háborúba, de egyúttal imádkozzunk a nemzetünkre, királyunkra nem lealázó békeért, hogy a jó Istennek nyugodt lélekkel szolgálhassunk, vidáman énekelhessük a Te Deum laudamus-t. Deák Antal. HIREK. Maszlaghy Ferenc v. püspök 50 éves papi jubileuma. Szerencsésnek, boldognak mondhatjuk az olyan embert, akinek ifjúsága a tevékenységnek folytonos hétköznapja volt, aki a tettrekész fiatalkort szakadatlan munkásságban, gyümölcsöző munkálkodásban töltötte el, a tisztes aggkorban azonban mindennap örömnapokat ül, mert — ugy szólván — mindennap egy-egy nagy tettnek, nagy munkának évfordulója, amelyet nemcsak az egyén ünnepel meg az emlékezésnek alanyi világában, hanem széles körben megemlékeznek róla az emberek is, örvendvén azon, hogy a munka gyümölcsei mellett magát az érdemes munkást is szemlélhetik és ünnepelhetik. Amidőn Maszlaghy Ferenc v. püspök áldozópapságának 50-ik évfordulójánál megállunk, az agg főpapban ráismerünk az előbb emiitett szerencsés és boldog emberre, aki sokat fáradt, nagyokat tett, erejét nem kímélte, testi és szellemi tehetségeit folyton gyümölcsöztette s amikor hivatalbeli kötelességeit hiven teljesítette, megjelent az emberek között, hogy önzetlen lelkének sugallata szerint tudásával másokat tápláljon, kedélyével, szellemességével mindenkit felemeljen. Sőt módot talált rá, hogy szellemi képességeivel szélesebb körben is művelje a lelkeket, amidőn leült Íróasztala mellé s fürge tollával rótta a sorokat, csillogó stílusával, fordulatos nyelvezetével, zamatos magyarságával megalkotta irodalmi műveit, amelyeket mohón olvasott az újságokban és folyóiratokban azon éveknek olvasóközönsége s amelyekért heves harcot vivtak az újságok kiadói és szerkesztői, hajlandók lévén bármily nagy irói tiszteletdijat is fizetni. Mint a főkáptalannak tagja, élénk részt vett a főkáptalannak minden mozgalmában és munkájában. A főszékesegyházi kincstárnak korszerű rendezése magában véve is igen nagy érdeme a főpapnak, a főkáptalani jegyzőkönyvek lapjain gyakran találkozunk Maszlaghy v. püspök nevével, amidőn ezen magas testület köszönetet szavaz oly széleskörű és értékes tevékenységért, amilyent bizony az elaggott főpapból a lefolyt időket nem ismerő ifjú jelenkor nem nézne ki, de amely tevékenységnek ékesen szóló tanúi tisztelő kortársai és örökre fenmaradó művei. Maszlaghy Ferenc Budapesten született 1839ben. Középiskolai és theologiai tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte s az ifjú levitában sokszor felcsillantak azon kiváló tehetségek, amelyek felemelték őt a legszebb méltóságokba. Áldozópappá 1864-ben szentelték és mint segédlelkész működött Karancsságon és Muzslán. Majd 1866-ban nevelő lett Pálffy Móric grófnál, gimnáziumi hittanári és akadémiai hitszónoki minőségben is működött Pozsonyban. Papneveidei tanárrá nevezték ki 1871-ben s innen 1874-ben a primási palotába ment át érseki szertartónak és levéltárosnak. 1878-ban pápai kamarás, 1879-ben főszentszéki jegyző, 1882-ben pedig a budai Várpalotában lett plébános s ekkor kapta a préposti cimet is. 1889-ben esztergomi kanonokká, főesperessé, 1908-ban őrkanonokká és végre 1913-ban almissai választott püspökké neveztetett ki. Simor János hercegprímás nagyrabecsülte a tehetséges papot s mint ilyent a legtöbb útjában — még Rómába is — magával vitte. Ö Felsége a király is kedvező módon nyilatkozott felőle, amidőn udvari plébánossá való kinevezése alkalmával igy szólt boldogult Simor János hercegprímásnak : — Köszönöm, hogy ilyen művelt magyar papot adott nekem. Már előbbi sorainkban is emiitettük gazdag irodalmi munkásságát, de hogy még inkább láthassa mindenki, hogy mit tett egy katholikus pap az irodalom terén, lehetőség szerint közöljük műveinek cimeit: Elbeszélések: A jezsuita. A pálya kezdete. A vén katona leánya. Hebehurgya házasság. Egy magyar a sok közül. — Ujabb elbeszélések: A nőtelen. A zsidóleány. Fent és alant. Az emanczipált nő. A jellem próbája. — Mai jellemek: A divatos sátán. Az utolsó órában. Az evangéliumi jegyes. — Délfrancia országból. (Uti vázlatok.) — Rajna vidékén. — Schveizi és római képek. — Útirajzok I. k. Kisebb útirajzok IV. k. — A katholikus Hetilapban megjelent művei: Nincs Isten. Hortense kisasszony. A szivar. Velencze gyöngye. Piquis ur. A népboldogító. Az aludt tej. A ternó. Gáspár és Dorka. A spiritista. A jelenkor lovagja. A jegyajándék. A felejthetlenek. Az ócskászok. Két csillag. Ábris ur nevelése. A nyolczkezű. Ügyetlen sok tárca. — Magyar Képzőművész. Shvorel János. — Pesti Hölgydivatlap. Nevezetes festők életéből címen XXXIII festő életét irta le. — A Szt. István Társulat kiadásában megjelent : A kis szenteskedő. Az előítélet áldozata. Ugyanabban leirta XIII. Leó pápa megválasztását. Sokat irt az erős kritikájú Magyar Szemlében. * • • :A gyengélkedő v. püspök Trencsénteplitzben töltötte a július hónapot, a nevezetes évfordulóra azonban visszautazott Esztergomba, hogy a Bakács kápolnai oltárnál rójja le kegyeletes háláját Istennek és a Boldogságos Szűznek. Julius 28.-án reggel 7 órakor mondott csendes szent misét a v. püspök a Bakács-kápolnában s a szent'ténykedésnél Eitner E. Ákos lovag, főszékesegyházi igazgató töltötte be a manuduktori tisztet. Megható látvány volt, amidőn az agg főpap roskadozó testtel, de nagy akarattal, készséges lélekkel és szívbeli áhítattal mutatta be az Urnák a legszentebb áldozatot. Elmondhatta a kegyes Üdvözítő szavait: — „Spiritus quidem promptus est, caro autem infirma." (Mat. 26, 41.) A szent misét szép közönség hallgatta végig, amelyhez Eitner E. Ákos manuduktor rövid és tanulságos beszédet intézett, a jubiláns v. püspök pedig meghatottan adta áldását. * Délben a jubiláns püspöknél díszebéd volt, amelyen részt vettek: dr. Rajner Lajos püspök, dr. Roszival István, dr. Klinda Teofil, dr. Horváth Ferenc, Schiffer Ferenc, Dedek-Crescens Lajos prelátus-kanonokok, Keményfy K. Dániel plébános, dr. Pécsi Gusztáv szemináriumi tanár, dr. Csárszky István irodaigazgató, Eitner E. Ákos lovag, Szmatlik Antal primási uradalmi levéltáros, Dvihally Géza és Rolkó Béla szerkesztők. Dr. Rajner Lajos püspök szép szavakkal üdvözölte a jubiláló főpapot és elismerőleg emelte ki érdemeit. Maszlaghy v. püspök elérzékenyülve mondott köszönetet a püspöknek s az egész főkáptalannak a mindig tapasztalt szeretetért s megemlékezett életéről, amelyben sok bánat, sok öröm érte, de most csak az örömteljes mozzanatokról akar megemlékezni. A jelenlévők ezután lelkesen ünnepelték a jubiláló házigazdát. Aranymiséje alkalmából részint levélileg, részint pedig táviratban üdvözölték a v. püspököt: dr. Csernoch János hercegprímás, az esztergomi főkáptalan, gr. Csáky Károly váci megyés püspök, Kohl Medárd püspök, Molnár János, dr. Rott Nándor prelátusok, Bogisich Mihály v. püspök, Magos Sándor ny. kúriai biró és sokan mások. Maszlaghy Ferenc v. püspök arany miséje alkalmából 12,000 koronás alapítványt tette le a főkáptalannál szentmisealapitványul. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük eddigi nagyobb adományait: A papi nyugdijalapra 10,000 K, az építendő képezdére 20,000 K, a város szegényeinek 400 K, a kath. körnek legutóbb 2800 K, esztergomi kath. legényegyletnek 1000 K. Alapító tagja a Szent István Társulatnak, a Pázmány Egyesületnek, a kath. Sajtó-alapnak. Ezenkívül sok más adományt tett. Bold. Pór, kanonokkal csináltatta a Bazilika előtti Mária szobrot 18,000 K értékben. A Bazilikába a húsvéti gyertyatartót 5000 K értékben. Nagyobb adományt tett a szent Háromság szoborra. Végül őszintén kívánjuk, hogy az Isten engedje, miszerint a v. püspök sokáig élvezze még eseményekben és munkásságban gazdag életét, h°»y jó szive sugallata szerint nagyon sok jót és szépet tehessen. R.