ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-24 / 13. szám

levők tetszését. Az előadás után Kántor Félix karénekes saját felvételű képeit vetítették. Igy a kör elnökének Pauer Károly karkáplánnak több igen szépen sikerült arcképét mutatta be a közönség­nek, majd Rolkó Béla karkáplánt, a kör pénztár­nokát, Táky Gyula karnagyot, Eitler József kar­énekest, a kör tiszteletbeli tagjait stb. láttuk a veti tő vásznon szépen és tisztán kidolgozott dia­pozitív kepékben. A képen ábrázoltakat hatalmas tapsviharral üdvözölték. — A mai utolsó nagyböjti népakadémiai estély műsora a következő: 1. Induló Gilbert Jeantól. Játsza a zenekar. 2. Költemény. Szavalja: Trexler Mariska. 3. Kuruc nóták. Tá­rogatón előadja Henning János. 4. Monológ. Elő­adja : Móczik Mihály. 5. Keringő dr. Rényi Ala­dártól. Játsza a zenekar. 6. Monológ. Előadja: Mitter József. 7. Trio C. M. Wébertől. Előadják: Cellon • Rolkó Béla, hegedűn: Eitler József, klarinéton: Eitler Willibald. 8. A szentföld. Elő­adás vetített képek kíséretében. Tartja : dr. Dangel­mayet Lipót theol. tanár. Az érdekesnek s igen tanulságosnak Ígérkező szép záróestélyre, mely este 6 órakor veszi kezdetét, ez uton hivja meg az érdeklődőket az elnökség. * Vendéglősök hangversenye. A „Magyar Király" szálloda nagytermében csütörtökön este tartotta meg az „Esztergom városi és megyei vendéglős- és kávés-ipartársulat" a hangversenyét. A műsor legtöbb pontjában a 76. gyalogezred zenekara -szerepelt és Schubert Nándor karnagy vezetése alatt finom művészi zenével gyönyör­ködtette a közönséget. Az estének egyik fénypontja a műkedvelő uri dalárdának a szereplése volt, amely Taky Gyula karnagy vezetése mellett Huber: „Fohász"-át énekelte el rendkívüli tetszés mellett. A darabnak tenor-szóló részeit Rolkó Béla karkáplán énekelte. Taky Gyuláné és Magyarász Béláné a „Sajka dal"-t énekelték nagy művészettel. Még Tákyné énekelt egy dara­bot a férfi dongókar kísérete mellett. Marich Alfréd operaénekes először zongorakísérettel, majd pedig társával énekelt el több szép olasz és spanyol dalt és énekszámot. A közönség élénk hangulat­ban szórakozott még éjfélen túl is. * Kaán János lovag halála. Az utóbbi időkben már nem láthattuk közismert és népszerű alakját feltűnni az utcákon egészségi állapota miatt, azonban halála mégis bizonyos űrt fog okozni városunk társadalmában, hiányozni fog ismét egy azon régi oszlopok közül, amelyek tar­tották, támogatták városunk kulturális, de legfő­képen pénzügyi intézményeit. Most, amikor kezei alatt nagygyá nőtt pénzintézet élénk életét látjuk, tudjuk meg igazán, hogy mennyi tudás, hozzá­értés és alapító erő rejtőzött Kaán-ban az egy­szerű és szerény megjelenésű férfiúban. Az érdé-' meket, a munkásságot megfizetni nem lehet, de megnyugvásul és jutalmul szolgálhatott az el­hunytnak az a tudat, hogy munkája sikerült és hogy a közönség hálás tisztelettel fogja emlékét őrizni. A család a következő gyászjelentés adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonaik nevében fájdalmas szívvel tudatják sze­retett édesatyjuk, nagyatyjuk, dédatyjuk, illetve apósuk Kaán János úrnak a Ferenc József-rend lovagja, akadémiai festő, volt esztergomi reális­kolai igazgató, főgimnáziumi és tanitóképezdei tanár, kereskedelmi iparbank vezérigazgatója, városi képviselő rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. évi március hó 22-én hajnali"V2 6 órakor életének 83-ik évé­ben történt gyászos elhunytát. Drága halottunkat f. hó 24-én délelőtt 11 órakor fogjuk a szab. kir. városi temető kápolnájából utolsó útjára kisérni, mig lelkiüdvéért 23-án délelőtt V2 10 órakor a belvárosi plébánia-templomban tartandó szent misén fogunk az Úrhoz imádkozni. Esztergom, 1912. március 22. Adj Uram örök nyugodalmat néki! Özv. Csukass Lászlóné szül. Kaán Etel, ifj. Kaán János, Kaán Károly, Kaán Géza gyer­mekei. Udvardi Udvardy Zsigáné szül. Csukass Etelka, Wawrecka Rudolfné szül. Csukass Erzsike, Kaán - Viktor, Kaán Noemi, Kaán Géza unokái. Ifj. Kaán Jánosné sz. Helly Lucia, Kaán Károlyné szül. Rogrűn Ulrika, Kaán Gézáné szül. Wittinger Aranka menyei. Udvardi Udvardy Zsiga, Wawrecka Rudolf unoka vejei. Udvardy Kornélka, Udvardy Edithke, Udvardy Adrién, Wavrecka Béluska déd­unokái. * Rossz világ van Törökországban a ma­gyar munkásokra nézve, akik a Konstantinápoly mellett fekvő Modiano et Co. olasz üveggyárban dolgoztak eddig, mert a gyár oly kevés bért ád nekik, hogy abból képtelenek megélni és most az osztrák : magyar konzulátus államköltségen szállít­tatja őket vissza. Az üveggyár igazgatója, Lazar most ismét Magyarországon óhajtja beszerezni a szükséges munkás anyagot, miért is a hatóság figyelmezteti a munkásokat, hogy lépre ne men­jenek és csakis Írásbeli szerződés mellett álljanak a vállalat szolgálatába, miután az előbbi munkások­kal kötött szóbeli szerződést nem tartották be. * „Fészek-oduk" a madaraknak. A jelen tavaszra kilátásba helyezett hernyó és cserebogár invázió elleni küzdelemre a hatóság minden uton­módon oktatja, szorítja a közönséget. Most leg­újabban az esztergomi járásban főszolgabírói en­gedéllyel a rovarirtó madarak csalogatására és „lekötelezésére" a községek elöljárósága „fészek­odukat" rakat fel a fákra. A fészkeket még a rügy fakadása előtt elhelyezik. * Március idusa. Dunabogdány község haza­fias közönsége szép ünnepséget rendezett március 15-én. A községi elöljáróság kezdeményezésére és Gruber János igazgatótanitó közreműködésével a lakosság minden tényezője azon fáradozott, hogy e nemzeti ünnep sikerüljön. Navarra József községi jegyző nyitotta meg e községi ünnepélyt, mire Pizág András maturáns nagy hatással el­szavalta a „Talpra magyart." Utána Preiner István r. kath. s.-lelkész szívből jövő, szivre ható, remek és tartalmas ünnepi beszédet mondott. Majd Radnits Ferenc jegyzői-gyakornok imaszerű áhí­tattal, komolyan és szépen szavalta el Ábrányi „Fohász"-át. Most következett az ünnep legszebb száma. A dunabogdányi ifjúsági fi- és leány­egyesület színdarabja. Az ünnepélyt Navarra fő­jegyző fejezte be. * A m. kir. állami magvizsgáló állomás hivatalnokai, kik jelenleg szemlét tartanak a vi­déken, hogy megtudják, kik árusítanak arankás heremagvakat, tegnap sürgős utasítást kaptak, hogy a legszigorúbban ügyeljenek, miszerint az országba került silány, kevert csiraképtelen répa­magot ne hozzanak a kereskedők esetleg forga­lomba. A mi kereskedőink is saját és a köz érde­kében cselekednének, ha csakis legelsőrangu cég­nél szerzik be a rópamagvakat, amennyiben nem az olcsó ár nyújt biztosítékot a mag megbízha­tóságára nézve, hanem annak fajazonossága és jó csiraképessége adja meg az igazi értékét. Ezért a gazdaközönséget is figyelmeztetjük, hogy csakis ott fedezze répamag szükségletét, ahol teljesen megbízható magvakat árusítanak. * Adomány. A szentgyörgymezői kath. kör házalapja javára egy magát megnevezni nem akaró esztergomi iparos 10 koronát küldött, mely kegyes adományért ez uton mond hálás köszö­netet a kör nevében az elnökség. * Népelöadások Vitteneen. Örömmel konsta­tálhatjuk, hogy nemcsak a rossz tud ragadni, de a jó is. A sok jó példán felbuzdulva a vittenci kath. kör a vasárnapi szabad délutánokat szociá­lis, népnevelő előadásoknak szenteli még pedig már huzamosabb idő óta. Lelkes beszédeket halla­ni ott az elméleti és gyakorlati ismeretek minden fajtájából, melyeket humoros monológok, dialógok, szavalatok, szinelőadások ízesítenek. Nem csoda aztán, hogy az összejövetelek igen látogatottak s már is érthető a lassú lelki transformáció szele. Ez a szociális tevékenység mint egyebütt ugy Vitteneen is, nemcsak időszerű, de szükséges is. Ugyanis az egész környéken nincs annyi „világ­látott" ember mint eme községben, kik közül töb­beket már a szociáldemokrácia zenéje kikezdett. S nagyon szép az intelligens elemtől, hogy a néppel törődik, szellemi kimüvelé-én fáradozik. Ha az uri osztály mindenütt megtenné a maga társadalmi kötelességét, nem volna annyi — „ka­bátos ember" ellen üvöltöző — proletár. Előadá­sokat tartottak eddig a következők: Tagányi Alajos sztszéki tanácsos-plébános, Bokor Ernő káplán, dr. Nemlaha Géza kör-urad. orvos, Veszély Timót, Sindel Pál főtanitók, Matulik Vilmos, Hörmann István, Istók Timót tanitók és Hrdlica Mihály földmivesgazda. * Csak Mauthner-féle magvakat vásárol­nak helyesen gondolkodó, számító gazdák és ker­tészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volná­nak, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. * Lövöldözés a sötétben. A mult vasárnap késő estéjén a „Sötét kapu" tájánál nagyon har­cias hangok szállottak szét a csendes vidéken. Az öreg boltivek alatt ágyuként zuhogott a pisz­toly s harsány orditások rémisztgették az elkésett szentgyörgymezői utast, aki a fényes városból a sötétes és sáros „behódolt tartomány" felé igye­kezett. Egy civil és egy zöld uniformisú finánc einálták az egész kis felfordulást csupa jókedvből és mulatságból, miután a vasárnap délutáni mu­latozásoktól farsangi színben látták a világot. Az öblös forgópisztolyból már három lövést eresztet­tek bele a néptelennek hit sötét éjszakába, ami­kor előkerült a rendőr, mintha csak erre az al­kalomra várt volna s lefegyverezte a harcias mulatozókat. * Bedőlt védőfal és pince. A Szenttamás kebelében meghúzódó Akácfa-utca eddig sem a bóditó akácillatról volt hires, hanem a többi más baja mellet inkább arról a sürü sötétségről, ame­lyet az utcán elhelyezett egyetlen-egy villanykörte sehogysem birt eloszlatni. Legújabban ezen utcá­nak szomorú nevezetességei közé tartozik az is, hogy a sok esőzéstől a falak megrepedeztek és bedőléssel fenyegetnek. Már az ezen utcában lakó Czuczor Antal cipészmesternek pincéje a védő­fallal együtt beomlott és csak a véletlennek vagyis inkább a Gondviselésnek köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. A házaspár a beom­lás idején épen nem volt odahaza s hazatérve vegyes érzelmekkel szemlélte a pusztulást. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1912. március 17-től 24-ig. Születtek: Estéli Sándor rk. földm. fia, — Dinnyés Imre rk. földm. fia, — Egyedi Ilona rk. szobafestősegéd leánya, — Bodonics József rk. vasúti pályaőr fia, — Tőkei Mária rk. földm. le­ánya, — Bádi István rk. földm. fia, — Viszolai Erzsébet rk. cserepes leánya, — Abel Ilona rk. házi cseléd leánya, — Szűcs Géza rk. földm. fia, — Reichel Anna rk. napszámosnő leánya, — Ud­vardy Adrienna Mária Erzsébet Ulrik rk. m. kir. postatiszt leánya, — Szathmári Mária Alojzia rk. kékfestősegéd leányra, — Maszár József rk. földm. fia, — Ladányi (leány) bérkocsis halvaszül. leánya, — W T ilfinger Olga rk. cs. és kir. élelmezési őr­mester leánya. Házasságot kötöttek : Seck János rk. hentes Budapest és Veizner Teréz rk. Esztergom. Meghaltak: Istók Julianna rk. 1 hónapos (tüdölob), — Cavic Dobre rk. 36 éves vasbánya­munkás (tüdővész), — Maczadi Lőrinc rk. 78 éves földm. (tüdőtágulás), — Stikker Anna rk. 18 hó­napos (tüdőhurut), — Roszicska Ilona rk. 27 éves (tüdővész), — Juhász Anna rk. 21 hónapos (ka­nyaró), — Fray Vince rk. 62 éves városi adópénz­tárnok (májzsugor), — Gallos György rk. 56 éves gyolcsos (vízkor), — Teplánszki Ferenc rk. 24 éves villanygyári munkás (tüdőgümökór), — Ganzer Si­monné Einsingel Julianna rk. 56 éves (gyomorrák), — Kaán János rk. 84 éves nyug. bankigazgató (aggkór), — Tóth Szálkai Imre rk. 10 hónapos (tüdőlob), — Bábszky Gyula rk. 7 hónapos (bél­hurut), —• Valézy Miklós János rk. 6 hónapos (kanyaró). Tanügyi hirek. Esztergomvármegye kir. tanfelügyelője. A napi lapok éppen úgy, mint a helyi lapok leg­többje mint befejezett tényt közlik, hogy Schwetz Vilmos kir. tanfelügyelő körünkből távozik s Sop­ronba megy. A lapok híradása ebben a formában legalább is korai, mert az általuk emiitett áthe­lyezés tényleg még nem történt meg. Teljesen hiteles forrásból közöljük, hogy ez ügyben folytak ugyan tárgyalások a közoktatásügyi minisztérium­ban, amelyek a mi tanfelügyelőnkre igen elő­nyösek, de az áthelyezés megtörténtéig, ha egyál­talán megtörténik, még hetek fognak eltelni. Az utód kérdése sem tisztáztatott még teljes hatá­rozottsággal. Az egyházmegyei r. kath. népiskoláknak úgy az egyházi főhatóság, valamint a vármegyei közig, bizottságok által egyaránt sürgetett fej­lesztését legtöbbnyire azon sajnálatos körülmény akasztja meg, hogy a kultuszminiszter az iskola­székek által a szervezett tanítói állások javadal­mának kiegészítésére kért államsegélyt igen gyak­ran csakis több izbeni megfolyamodás után he­lyezi kilátásba. Igen természetes, hogy az építési költségekkel amúgy is túlterhelt iskolafentartók, akik a nap-nap után szaporodó közterhek súlya alatt görnyedve nehezen szánják rá magukat az iskola fejlesztésére, — kevés kedvet éreznek a tanítói állások szervezéséhez akkor, midőn a mi­niszter, aki a fejlesztést államsegély elvonására való figyelmeztetéssel sürgette, — a szervezett tanítói állás javadalmának kiegészítésével néha 2—3 éven át is késedelmeskedik. Bizony nagyon furcsa állapot az, midőn az uj tanterem már megépítve és készen áll, és midőn a régi tanter­mekben sokszor 120—140 gyermek szorong, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom