Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1922

Dombay Nárciszban a tanári testület egyik kiváló tagját veszítette el. A boldogult 1875. évben született Léván. Atyja korán elhalt s gyöngéden szerető édesanyja nevelte nagy gonddal egyetlen, sokat igérő gyermekét. Ezt a szeretetet fia is hasonló szeretettel viszonozta egész haláláig. A középiskolai tanulmányok elvégeztével lépett a Szent Benedekrendbe s itt hittudományi tauulmányain kívül szorgalmasan készült a tanári pályára. 1898-ban szentelték pappá és Sopronba került tanárnak. Itt a tanári működésen kívül nagy buzgóságot fejtett ki mint hitszónok. A hivek nagy számmal és szívesen hallgatták a lelkesen beszélő fiatal papot, aki később is szép eredménynyel és gyakran hirdette az Isten igéjét. A Sopronban eltöltött egyévi működés után Kőszegre került tanárnak, de a következő évben már Esztergomba helyezte őt főapátja. Itt élte le munkás és fáradhatatlan élete javarészét. 23 évig itt oktatta és nevelte nagy szeretettel és tudással az ifjúságot. Korán elhunyt társunk a lelkiismeretes tanár mintaképe volt. Gaál Mózes, tank. kir. főigazgató, aki a ravatalnál gyönyörű szép beszédben méltatta boldogult tanártársunk érdemeit, a következő szavakkal jellemzi működését: „Lelkemben fölelevenedik egy értékes és jó tanárnak a képe. Érdeklődő, figyelmes arcát látom ; néhány hónappal azelőtt még köztünk dolgozott a tanári munka lelkes mezején, örömünk telt benne, hogy velünk van, s ma ott porlad hült teteme a budapesti kerepesi temetőben. Halála hirtelen jött, mindendenkit megdöbbentett és mélységesen elszomorított, aki Dombay Nárcisz társunkat ismerte ; a tanártestület a kollegát, rendtársai a testvért, tanítványai a mestert, a szigorúat, de jót, a szülők gyermekeik jóakaróját, őszinte támogatóját, és én a munkatársat veszítettük el benne. Dombay Nárcisz lelkem szerint való, nemes hevületű, tanári pályára született, meleg szívű ember volt. A kevesek közül való, akiket tanárokul hivatottnak ismertem. Élete az iskolában folyt le, energiájából jutott a társadalomnak is, főleg ebben a városban, melyhez két évtized hozzáforrasztotta." Valóban maga is dolgozott, de