Esztergom Évlapjai 1925

Társulati ügyek - Dr. Walter Gyula és dr. Balogh Albin: Társulatunk múltja

Társulati ügyek. 129 Társulatunk múltja. Dr. Walter Gyula elnöki beszéde és dr. Balogh Albin titkári jelentése. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" megérte fennállásának harmincadik évét. Harmincéves forduló nem tartozik a jubiláris évek közé. Megünneplése egy tudományos és irodalmi egyesület életében csak akkor jogosult, ha eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. Sajnos, társulatunk csak a megalakulást követő években fejtett ki oly munkásságot, mely a hozzáfűzött magasabb várakozást is kielégítette. Tizenkét évvel ezelőtt újból fellobogott a lelkesedés lángja, melyet a bekövetkezett háború és utána következő idők csaknem ismét eloltottak. A két évvel ezelőtt lángra gyúlt zsarátnokot pedig az áldatlan pénzügyi viszonyok akarták elfojtani. Ha mindezek dacára mégis ünnepelünk, tesszük ezt a mostani ujabb akció sikere után a megújulás érzetében, bízva a tagokban, tisztikarban, vagyonában gyarapodott társulat erejében, aminek korszakot alkotó egyik megnyilvánulása ezen folyóiratunk megindítása. Mielőtt e határkőnél dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost elnöki megnyitó beszédével és dr. Balogh Albin bencéstanár titkári jelentésével a társulat múltjára visszatekintenénk, meg kell emlékeznünk Vimmer Imre polgármesterről, aki 1913-ban a tagjaiban megfogyatkozott, tisztikarát elvesztett és teljesen elhallgatott társulatot új életre keltette, aminek eredménye már a következő évben a muzeum megnyitása volt. A minden szépért, jóért lelkesedő derék polgármester azóta a közelmúlt kevés örömet nyújtó földi életéből az örök nyugalom hazájába költözött. A társulat körül szerzett érdemeinek és emlékének kívánunk áldozni, amikor az 1913. év június 8-án tartott újjáalakuló közgyűlésen mondott elnöki megnyitóját ide igtatjuk. E beszéd a következő : „Az oknyomozó történelem és régészet oly elengedhetetlen segédeszközei a kulturának, melyeket egy haladni vágyó nemzet sem nélkülözhet, s mig egyrészt ezen rokon tudományok művelése a nemzeti önérzetet emeli, másrészt bennük útmutatást és tanácsot nyerhetünk jövőnk irányítására a felfedezett titkok- és tanulságokból, vonatkozzanak azok positiv irányban teendőinkre és törekvéseinkre, vagy negatív hatással a kerülendő tévedések kiküszöbölésére és mellőzésére. A történelem beszél, a régészet pedig szemléltetőleg oktat; de nagy területeken van a tananyag elszórva, sőt elrejtve, a hagyományban, a poros levéltárakban, mohos házak és viskók homályaiban s a föld gyomrában, és szétágazó méhszorgalmú gyűjtés kívántatik a kincsek feltalálásához és értékesítéséhez- Ezért kell a történelmet és régészetet vidékenkin t különösen a városokban, mint a tudomány és érdekképviselet gócpontjain buzgóan felkarolni és művelni. Tette és teszi ezt szerény városunk hivatott művelt közönsége is és nem megvetendő eredményeket bir felmutatni már is régiséggyűjteményében. Ámde kellő muzeumhelyiség és ettől feltételezett rende9