Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

391 netanári állást. Alkotó lelke több ncpszínműhöz és énekes vígjátékhoz szerzett csengő-bongó muzsikát. — Pihenni nem tudó tevékenysége odasodorta az újságíró asztalához is, ahol a Függetlenség c. politikai hetilapot szerkesztette. — 1903-ban került az esztergomi érseki tanítóképzőhöz ének- és zenetanárnak. 28 esztendőn keresztül oktatta tanítványait az ének és zene eget-földet összekötő művészetére, miközben a tanítók százait küldte szét a magyar falvakba, tanyákra, hogy énekkel, muzsikával is törjék a lelkek ugarát. — Zenei tudását szívesen bocsáj totta a bazilika zenekarának s" a kultúrális egyesületeknek szolgálatára. Csak akkor vonult vissza teljesen csendes magányába, mikor az évek járása már nagyon megnehezedett felette. — övéinek síron túl is tartó szeretete, barátainak emlékezése, tanítványainak hálafakasztotta kegyelete virraszt, őrködik dombos, virágos sírja fölött, melynek pihentető ölén a kis Nemesszeghy Lacika és özv. Kovács Ferenc-né várja még testének feltámadását. Esztergomnak nem kell szégyenkeznie, ha a városoik nagy fiainak seregszemléjekor kiváló fiakra kell rámutatnia. Mert nem mindig a lármás sikerek, melleket elborító kitüntetések, országos vezető állások a fokmérői az egyéneik értékének, súlyának. A hivatásuk munkálásában eltöltött dús aratásos esztendők, a környezetükre gyakorolt termékenyítő hatások, indítások sokszor végeláthatatlan ered-