Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Justitia et Pax

62 ban, főispáni erőszakoskodásban, az örökös harcban, a megtorlásokban és kíméletlen bánásmódban volt része a polgárságnak. Ezek a körülmények a mindennapi életben jelentettek sorvasztó állapotot és elégedetlenséget. A másik ütközőpontban, a lelkivezetésben a belvárosi plébános tizenkétévi működése ütött rést a város békéjén és nyugalmán. Volt klikkvezére és pártpolitikusa a népnek, de lelkipásztora nem. A templomban sem volt béke. Ezektől akart szabadulni a -nép, amikor megjelent Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás előtt. Az egyházfejedelem orvoslást igért. A képviselőválasztásra vonatkozólag azt mondotta, hogy ő is inkább a titkos választójog híve, de ez a törvényhozás feladata. Ami pedig az egyházi részt illeti, a plébániára adminisztrátort nevez ki. Ez meg is történt. A főispáni állásra vonatkozólag kijelentette, hogy ő nem mozdíthat el állásából senkit, mert ez nem tartozik hozzá és ez nem is áll módjában. Elegendő Esztergomnak a bíboros hercegprímás jelszava : Justitia et Pax. Es ha majd ez a jelszó diadalmaskodni fog, amelynek ideje elérkezik, új napok virradjanak fel. *** Két hónap elteltével váratlanul jött a hír, hogy a Bethlen-kormány megbukott. Esztergom népében remény támadt: talán végre változás következik, talán az új kormány a maga körén kívül is széttekint majd és nemcsak az egyoldalú jelentések szerint kormányoz, hanem behatóbban figyeli a vidék politikai és társadalmi közéletét. A kormánynak tiszta helyzetet kell látnia. Eddig pusztába kiáltó szó volt Esztergom népének panasza, segítségkérése, nem volt kiáltásának visszhangja. Mátyás király-korabeli orvoslást vár a nép, tekintsen szét a kormány a vidéken és ne elégedjék meg a kolozsvári bírófőispán jelentésével. Akkor „másképp lesz a Holnap". ***