Üveges Eszter Teréz: Múlt, jelen, jövő Esztergom turizmusában
Tartalomjegyzék - III. Esztergom turizmusának múltja
3-400 ezer fő/év vendégszámot. E forgalom azonban egyrészt az adottságok, másrészt a fogadói kapacitás szűk keresztmetszetei miatt elsősorban látogató turizmus volt." A város 1946-1965-ős időszakban mind korábbi szállás-, mind éttermi kapacitásait alulmúlta, ami magyarázatként szolgálhat az átutazó turizmusra, a tartózkodási idő rövidülésére. Az 1946-65 közötti időintervallumban a szálláskapacitás a '45 előttiének 36,6%ra esett vissza, míg az éttermi kapacitások az 1945 előttihez képest 49,6%-ára csökkentek (1946 - 65 közötti kapacitásokat és összehasonlítást tartalmaz a 2. számú melléklet). Esztergom 1973-ban ünnepelte fennállásának 1000 éves évfordulóját, s ez alkalomból igen jó bel- és külföldi sajtót „kapott". Az évfordulóra már évekkel előtte megkezdődött a felkészülés, programszervezés. Esztergomot egy már enyhültebb politikai légkörben „újra" felfedezték, elsősorban a jó propagandának köszönhetően, ami kihatott a turizmusára is. (A látogatók száma 1973-ban 600 ezer, 1978-ban 850 ezer, 1979-80-ban eléri az 1 milliót, majd 1988-89-ig 1-1,1 millió között változik.) Az Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi Szövetsége „Arany Alma" díját 1973. évben a városnak ítélte. Esztergom idegenforgalmi jelentősége - nagy belföldi forgalma mellett - nemzetközi vonatkozásban is említésre méltó Magyarország városai között. Jellemző tendenciaként megfigyelték, hogy a városba látogatók egyre kevesebbszer veszik igénybe a helyi, képzett idegenvezetők szolgáltatásait. Magyarázatként felhozható, hogy egyre több utazási iroda alakult, így már nem mutatkozott akkora igény a helyi idegenvezetőkre. A város teljes idegenforgalmából mindössze 5,9%-ot tett ki a szálláshelyigényes forgalom (1972-ben az összes forgalom 600.000 fő, ebből szállásigényes 35.350 fő), ez nemcsak az idegenforgalomra, hanem a gazdaságra is hátrányosan hatott (3. számú melléklet - Esztergom idegenforgalmának alakulása 1967 -72 között). Az átutazó jelleget a magas szállodai árszínvonalnak tulajdonították, nem vették figyelembe a szálláskapacitás beszűkülését - ami szintén hozzájárulhatott az átutazó jelleg erősödéséhez. Valamint nem foglalkoztak az r r 12 egypólusú - kulturális - vonzótényezővel, nem törekedtek ennek megváltoztatására. 1 1 Dr. Könözsy László [1993]: Esztergom és a turizmus. Dunakanyar, (1993) 2. sz. 73-76pp. 1 2 Székely Géza [1973]: Esztergom az idegenforgalomban. Dunakanyar, (1973) Jubileumi szám. 19-23pp. 11
