Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

Az első okleveles említés az esztergomi közfürdőről, amely a tó forrásainál volt, 1238 január 20-áról való. Ekkor IV. Béla király „jeruzsálemi zarándokháznak adományozza az esztergomi közfürdőt (balnea communia), amelyet nagyanyja létesített". Ez azt jelenti számunkra, hogy III. Béla király első felesége an tiochiai Chatillon Anna volt az, aki 1170 és 1184 között létre hozta az első esztergomi, s feltehetőleg magyarországi közfürdőt, amely később a keresztesek esztergomi házának tulajdonába ment át. Úgy tűnik számunkra, hogy a fiirdő túlélte a tatárok dúlásait, mivel az 1250-es évek után Jiczcháh ben Moseh bécsi rabbi itt jártakor említést tesz Esztergomról, mint melegvizes fürdőhelyről. Az 1238-as adományozás után a keresztesek Szent Erzsébetről elnevezett kórházat (ispotályt) építettek ide, s a fürdő vizét gyógyításra is használták. Már a 13. században Hévíz településen az esztergomi káptalan is jelentős kiterjedésű területtel bírt, malmokat működtetett, s fürdőiről is említés történik. A területet esztergomi Miklós aranyműves szerezte meg, majd a káptalan Aranyosi Miklósnak adta bérbe. A malom, amely a mai Bajcsy Zsilinszky út 12. számú ház udvarán állott, s a hévizén lévő fürdők a török időkig a káptalan s bérlőinek birtokában voltak. A Héviz-tóés malom Sibmaclier 1 595-ös metszetéről 6