Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

Előzmények Esztergom az elmúlt 70 évben a Dunakanyar egyik leglátogatottabb központjává vált. Szívesen jöttek ide a turisták, hiszen természeti környezete, a legyező alakban szétterülő város, az e fölé magasodó Várhegy, a Vaskapu, az Előhegy, a környező szőlődombok, s az egészet körülölelő Duna sajátos, mediterrán han gulatot kölcsönzött a helynek. Ugyancsak nagy vonzerővel bírt a királyok és érsekek palotája, a Várhegyen trónoló bazilika, s a páratlan kincseket őrző egyházi gyűjtemények anyaga is. Századunk húszas éveitől az országos és helyi sajtóban egyre többet olvashattuk, hogy Esztergom fürdőváros lett, s csodálatra méltó kincseit a 29 fokos strandja, melegvizű forrásai gazdagították. S vajon Esztergom csak a 20. századtól nevezhető fürdővárosnak? Visszatekintve a korábbi évszázadokra azt felelhetjük, hogy nem, semmiképpen. írott források bizonyítják, hogy a Szent Tamás hegy lábánál fakadó melegvizű források, s az ezekből táplálkozó Hévíz tó már a középkorban létezett, s ezek területén jött létre az úgynevezett Hévíz vagy Tapolca nevű település. E település területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint a kelták és a rómaiak is lakták. Itt húzódott a római út egy része, s római településre utaló nyomok is fellelhetők voltak. Ismerve a római kor magasszínvonalú füdőkultúráját feltételezhetjük, hogy e melegvizű forrásokat már ők is használták fürdésre. A Hévíz-tó körül kialakult középkori település 1201-ig királyi birtok volt. Ekkor Imre király az épületekkel és a lakókkal együtt az esztergomi káptalannak adományozta. 5