Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-07 / 44. szám
exkluzív Esztergom-emberek „A létem a föld, a hobbim a szakmám" Gulya István Jelzésértékűnek mondható, hogy ma, amikor az orvosok és az egészségügyi dolgozók társadalmi - nemkülönben anyagi - megbecsülése soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt, Szent István városa dr. Pénzes István orvos- professzort Esztergom Díszpolgárává választotta. Pénzes professzorral az október 23-i átadó ünnepséget követően telefonon beszéltünk.- Az önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy az október 23-i ünnepi ülésén Esztergom súlyos betegeinek évtizedek alatt végzett kimagasló szakmai ellátásáért, az aneszteziológia és intenzív terápia terén nemzetközileg is elismert, kiemelkedő tudományos és gyógyító tevékenysége elismeréseként adományozza önnek a kitüntető címet. Gratulálunk!- Köszönöm. Persze ilyenkor csak olyan közhelyek jutnak az ember eszébe, hogy nagyon jólesett. De komolyan mondom! Ez a cím nagy megtiszteltetés a számomra és különösen úgy, hogy Osvai László orvoskollégám indítványozására a döntéshozók egyhangúlag rám gondoltak. Szerencsésnek tartom magam, nekem az igazi hobbim a szakmám, és igyekszem kellő lelkesedéssel továbbra is a betegekkel foglalkozni, tanítani a kollégákat és így tovább.- Milyen viszonyban áll ön a várossal? Úgy értem: bár már nem itt él és nem itt dolgozik, kötik-e eleven szálak Esztergomhoz?- Természetesen! Az orvosi egyetem befejezése után, 1965-től 1974-ig az esztergomi kórház sebészetén dolgoztam, tehát ott kezdtem a sebészi pályámat, aztán 1974-ben Petri Gábor professzor meghívott Szegedre, a klinikájára, de azért a kötődésem azóta is eleven. Mert bár 1979-ben az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézetben kaptam lehetőséget - Kulka Frigyes profesz- szornál -, majd 1991-től a Semmelweis egyetem professzora lettem, kapcsolatom az esztergomi betegekkel és kollégákkal lényegében folyamatos. Éppen két héttel ezelőtt operáltunk a Kútvölgyi kórházban egy esztergomi beteget, egy másiknak pedig a szívműtétjénél segédkeztem. Szóval élő kapcsolatot ápolok a betegekkel és ugyancsak élő kapcsolatom van a kórházi orvosokkal, hiszen bármilyen szakmai rendezvényt tartottak, próbáltam azon részt venni.- Például?- Például tavasszal egy kardiológiai rendezvényre került sor Dinnyés András professzorral. Ott egy nagy sikerű előadást tartottam. Körülbelül egy hónapja pedig - vagy még annyi ideje sincs -, Pák Gábor főorvos úr szervezett egy gasztroenterológiai tanácskozást, amin belül a máj képezte a központi témát, s ahol szintén felkérést kaptam egy szakmai beszédre. Tehát mind a betegellátásban - ami esetemben főleg a súlyos állapotú pácienseket érinti -, mind a szaktudományos életben élő kontaktus fűz ma is az esztergomiakhoz.- Ez azt is jelenti, hogy időről időre ellátogat a városba?- Korábban földet birtokoltam ott, műveltük, krumplit termeltünk rajta, ami nagy kikapcsolódást jelentett számomra. Sűrűn jártunk Esztergomba, műveltük a földet, jártunk a piacra is krumplit árulni (nevet). Persze azóta megszülettek az unokák, és a nejem - amellett, hogy ő szintén osztályvezető főorvos a Korányiban -, energiája nagy részét nyilvánvalóan rájuk fordítja most már, s egyedül ilyen munkát végezni, hogy is mondjam csak, nem lelkesítő, tehát lényegesebben kevesebbet utazunk Esztergomba. De az idén is ültettünk krumplit, úgyhogy saját terméssel továbbra is büszkélkedhetek.- A pályakezdés, a kórház és az esztergomi föld mellett mi jut eszébe első pillanatban Esztergomról?- A szépséges Bazilika és a keresztény képtár. S miközben büszkén mondom, hogy Magyarország első fővárosa Esztergom volt, büszke vagyok arra, hogy ott kezdhettem a szakmát, ott dolgoztam először.- Említette, hogy az igazi hobbija a szakmája, az orvoslás, de az hogyan alakult, hogy a krumpli lett a kedvelt időtöltése?-Tudja, én parasztgyerek vagyok, a szüleim egyszerű parasztemberek voltak, és úgy fogalmaznék, hogy a létem a föld. Már gyerekkoromban is szerettem a földet, aztán ahogy fölnőttem, orvos lettem, magasabb beosztásokba kerültem, de a föld iránti mély vonzalmam megmaradt. Tulajdonképpen így „élvezkedek", főképpen, hogy korábban élvezhettem a földdel kapcsolatos munkát, azt, hogy a földdel dolgozhattam. Az egész heti fáradtság után - meg ugye az orvos a hétköznapokon a betegek panaszait hallgatja -, nekem ez hétvégén olyan kikapcsolódást okozott, hogy teljesen föltöltődtem. Szóval: így vált létemmé a földművelés (nevet).- Gondolom, pont a gyógyítás érdekében szükséges is, hogy olykor-olykor lazítson a kezeitekhez fűződő szoros orvosi-emberi kapcsolatán. Hiszen sokan fordulhatnak önhöz segítségért...- Mint intenzíves professzor elsősorban a súlyos betegekkel találkozom, mert 28 hídlap
