Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-10-27 / 11. szám
Esztergom minden évben kétszer emlékezik az 1956-os forradalomra, 23-án a budapesti, 26-án az esztergomi események előtt tisztelgünk. A volt Megyeháza dísztermében tartott ünnepi testületi ülésen elhangzott: 1956 a ma forradalma, és a ma élők szabadságharca is egyben. A képviselő-testület tagjai, a város számos intézményének és civil szervezetének vezetői részvételével ünnepelte az 56-os forradalom kitörésének napját a város. A volt Megyeháza dísztermében az ünnepi testületi ülés az Ars Musica Esztergomi Monteverdi Kórus és az Esztergomi Klubszínpad műsorával kezdődött. Ezt követő ünnepi beszédében Knapp János Pál alpolgármester többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 a ma forradalma is - erre predesztinál minket az 51 évvel ezelőtt küzdő szabadságharcosok elszántsága és hazaszeretete. Az ünnepségen adták át a város díszpolgára címet, amit idén Hernádi Zsolt, a MÓL Zrt. elnök-vezérigazgatója vehetett át. A díjazott köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy számára a díszpolgári cím nemcsak jogok, hanem kötelességek sorát is jelenti. Ezt követően az ünneplők a Széchenyi térre vonultak, ahol Kálmán Sándor, 10 hídlap Kálmán Sándor ünnepi beszéde Ma, október 23-án egyszerre van szívünkben büszke öröm és fájdalmas emlékezés. Öröm, hiszen 1956-ban Magyarország az egész világ számára példát mutatott abban, hogy egy szabadságszerető kis ország hogyan tudja felvenni a harcot a világ legnagyobb zsarnokával szemben. Példát mutatott abban, hogy a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetben is van értelme annak, hogy emberek, hogy magyarok legyünk. Az, amiért 51 esztendővel ezelőtt ol sokan életüket áldozták, mára megvalósult, ez pedig a szabad, független Magyarország (...) 51 esztendeje tört ki a forradalom és szabadságharc. Reményt, hitet és összefogás hozott. Megmutatta - igaz, hogy csak néhány napra - a szebb, élhetőbb, tisztább világ lehetőségét. Adjuk meg hát a tiszteletet hőseinknek. Ne csak emlékezzünk rájuk, de é jünk úgy a mai Magyarországon, hogy méltóak legyünk az általuk hozott áldozatra. Beszédem elején utaltam arra, hogy a büszke öröm mellett az évforduló fájdalmas emlékezésre is alkalmat ad. Az 1956-os forradalom leverését a magyar történelen ben minden eddigit felülmúló megtorlás követte. 341 emberen hajtottak végre h; los ítéletet, 22 ezer embert jogerősen elítéltek, 13 ezret internáltak és számolni se lehet a forradalmi események miatti elbocsátásokat és rendőri felügyelet alá helyezéseket. A Kádár-rendszer nemcsak a forradalom résztvevőit és családtagjait igyekezett elhallgattatni, hanem megpróbálta a feledés homályába száműzni az 1956 őszén történteket. Meghamisították a tényeket, átírták az eseményeket, a történelemkönyvekben csak ellenforradalomként lehetett szólni az eseményekről. Olyan módszereket alkalmaztak, hogy már csak a forradalom említése is félelmet keltsen az emberekben. Azért a Kádár-rendszer kiszolgálói sem végeztek tökéletes munkát. Jelzi ezt a rendszerváltás idején tapasztalható egyértelmű kiállás 1956 örökség« mellett. Soha nem fogadhatjuk el az események relativizálását és mindent meg kell Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők! Pöltl Zoltán
