Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-10-27 / 11. szám

Esztergom minden évben kétszer emlé­kezik az 1956-os forradalomra, 23-án a budapesti, 26-án az esztergomi esemé­nyek előtt tisztelgünk. A volt Megyeháza dísztermében tartott ünnepi testületi ülé­sen elhangzott: 1956 a ma forradalma, és a ma élők szabadságharca is egyben. A képviselő-testület tagjai, a város szá­mos intézményének és civil szerve­zetének vezetői részvételével ünnepelte az 56-os forradalom kitörésének napját a város. A volt Megyeháza dísztermében az ünnepi testületi ülés az Ars Musica Esz­tergomi Monteverdi Kórus és az Eszter­gomi Klubszínpad műsorával kezdődött. Ezt követő ünnepi beszédében Knapp Já­nos Pál alpolgármester többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 a ma for­radalma is - erre predesztinál minket az 51 évvel ezelőtt küzdő szabadságharcos­ok elszántsága és hazaszeretete. Az ünnepségen adták át a város dísz­polgára címet, amit idén Hernádi Zsolt, a MÓL Zrt. elnök-vezérigazgatója vehe­tett át. A díjazott köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy számára a díszpol­gári cím nemcsak jogok, hanem köteles­ségek sorát is jelenti. Ezt követően az ünneplők a Széche­nyi térre vonultak, ahol Kálmán Sándor, 10 hídlap Kálmán Sándor ünnepi beszéde Ma, október 23-án egyszerre van szívünkben büszke öröm és fáj­dalmas emlékezés. Öröm, hiszen 1956-ban Magyarország az egész világ számára példát mutatott abban, hogy egy szabadságszerető kis ország hogyan tudja felvenni a harcot a világ legnagyobb zsar­nokával szemben. Példát mutatott abban, hogy a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetben is van értelme annak, hogy embe­rek, hogy magyarok legyünk. Az, amiért 51 esztendővel ezelőtt ol sokan életüket áldozták, mára megvalósult, ez pedig a szabad, független Magyarország (...) 51 esztendeje tört ki a forradalom és szabadságharc. Reményt, hitet és összefogás hozott. Megmutatta - igaz, hogy csak néhány napra - a szebb, élhetőbb, tisztább világ lehetőségét. Adjuk meg hát a tiszteletet hőseinknek. Ne csak emlékezzünk rájuk, de é jünk úgy a mai Magyarországon, hogy méltóak legyünk az általuk hozott áldozatra. Beszédem elején utaltam arra, hogy a büszke öröm mellett az évforduló fájdalmas emlékezésre is alkalmat ad. Az 1956-os forradalom leverését a magyar történelen ben minden eddigit felülmúló megtorlás követte. 341 emberen hajtottak végre h; los ítéletet, 22 ezer embert jogerősen elítéltek, 13 ezret internáltak és számolni se lehet a forradalmi események miatti elbocsátásokat és rendőri felügyelet alá helye­zéseket. A Kádár-rendszer nemcsak a forradalom résztvevőit és családtagjait igye­kezett elhallgattatni, hanem megpróbálta a feledés homályába száműzni az 1956 őszén történteket. Meghamisították a tényeket, átírták az eseményeket, a történe­lemkönyvekben csak ellenforradalomként lehetett szólni az eseményekről. Olyan módszereket alkalmaztak, hogy már csak a forradalom említése is félelmet keltsen az emberekben. Azért a Kádár-rendszer kiszolgálói sem végeztek tökéletes mun­kát. Jelzi ezt a rendszerváltás idején tapasztalható egyértelmű kiállás 1956 örökség« mellett. Soha nem fogadhatjuk el az események relativizálását és mindent meg kell Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők! Pöltl Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom