Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-11-17 / 14. szám
esztergom Elkészülhet a világháborús hősök emlékműve Oroszlán a körforgalomban Gál Kata Mint korábban megírtuk, Esztergom évek óta adós egy, a második világháború áldozatai előtt tisztelgő emlékművel. Információink szerint a probléma végre megoldódni látszik: az ígéret szerint a közeljövőben közös emlékhellyel tiszteleg a város az elesettek előtt. K orábban már készítettek terveket egy második világháborús emlékműhöz, amelynek lényege, hogy ez egyfajta szárnyként egészítette volna ki a volt Kossuth iskola előtt álló I. világháborús emlékművet - mondta lapunknak Kolumbán György képviselő, hozzátéve, hogy ezt a tervet nem javasolta megvalósításra a művészeti zsűri. Ezenkívül a szóba jöhető helyszínek környékén is bizonytalanság alakult ki, hiszen ekkor -, az ezredforduló környékén - már sejthető volt, hogy körforgalmat alakítanak ki a lámpás keresztező- - dés helyén, és bi- | zonytalanná vált a Kossuth iskola sorsa is. Ezek a ték átláthatóvá azt, hova kerüljön az emlékmű. Azóta megvalósult a körforgalom, eldőlt az iskola sorsa, így a szóba jöhető helyszínek „listája" véglegessé vált. Közben kialakult egy olyan gyakorlat Magyarországon, hogy a körforgalmakban igenis el lehet helyezni szobrokat, országzászlót és emlékműveket. Ez egy lényeges mozzanat volt, hiszen a kialakult terv lényege, hogy a Hősök terén álló mészkő oroszlános obeliszket és vélhetően egy országzászlót is a körforgó közepébe helyezzenek át. Mivel forgalmi szempontból kizárt, hogy zebra vezessen a körforgón keresztül annak„belsejébe", vagyis a gyászolók nem tudnák itt leróni kegyeletüket, ezért a névtáblákat és a ko- szorúzási helyeket nem ott, hanem a kerektemplom körüli park-térségekben helyezik el. mindezt úgy, hogy az első világháborús márványtáblák mellé elhelyeznék egyfajta második szárnyként azokat a táblákat, amelyekre a II. világháborús hősök neveit vésnék fel. A képviselő elmondta, hogy mindennek a tervezése, engedélyezése ebben a ciklusban lezárul. Gulya István Szó és beszéd S okáig szentül azt hittem, hogy a pletyka olyan rosszindulatú híresztelés, aminek valamiféle valóságalapja van. (Nem zörög a haraszt...) Oszt nem is. Néhány - választási esztendő és ciklus tapasztalata hozzásegített a felismeréshez. Úgy látom, egy ideje az országban és a városban csak azon álhír „funkcionál", ami minden valóságot teljességgel nélkülöz, ami - amúgy - teljesen hihetetlen és hiteltelen (tudják, a kedvenc típusom: a megette a lábát a hűtőben rekedt fiú). Ez terjed, mint a futótűz, és sokan és jelentőségteljesen magyarázzák, hogy lám, no ugye. Receptje egyszerű. Hogy ne mondjam: primitív. A közlendő, vagyis az az,„amit" mellett kell hozzá egy megbízhatónak látszó tárgy, hogy ne mondjam,„hiteles"személy, az„aki". Kell valami közéleti fórum, közösségi tér (piac, fodrászüzlet, ká- véház/kocsma vagy akár az internet stb.), az „ahol". S természetszerűleg kellenek hozzá a fülek, amik meghallgatják, vagyis az„akiknek". Ami egyedül nem szükséges, ami a zavaró tényező: az igazság. Legutóbb olyan ostobaság jutott el hozzám, hogy le se merem írni, mert ép ésszel hülyének nézném magamat, inkább szemléltetném kisvárosunk érdes nyelvezetének páratlan sebességű működését - és ostobaságát. Anno baráti társaságban arról vitatkoztunk, hogy Esztergomban bárkiről el lehet hitetni bármit, és a két vitatkozó oldal megállapodott abban, hogy az egyik félről elhintik, a saját neméhez vonzódik. A mechanizmus félelmetesebb volt, mint gondoltuk. Az egyik barátunk mindössze annyit tett az„ügy érdekében", hogy alkalmasint azt suttogta egy látogatott szórakozóhely pultosleányának, miszerint jó fiú ez az Ödön (kitalált név), csak hát: buzi (és oppardon). Rá egy hétre a legényünk saját anyja kérdezte meg, hogy fiam, te tényleg a fiúkat szereted? Mondom: félelmetes. Annyit tapasztaltam meg azóta, hogy bármilyen suttogással szemben a merev elutasítást kell képviselni, mert ebben az esetben nem a„nem zörög a haraszt" közmondás népi, évszázados bölcsessége a helytálló, hanem a „zörög a paraszt" (nem földművelői értelemben) aktualitása. Tehát csak ésszel viszonyuljunk bárminő ilyetén „információhoz". Kezeljük úgy, ahogy általában a „szenzációs" híradásokat: kétellyel. Gondoljunk arra, mindegyik mocs- kolódás mögött sunyi kis (nagy) érdekek lapulnak, amik a közösségünk egészének a rovására mennek. Még ha esetleg úgy is tűnnek fel, hogy na, végre megnyilvánul a való. A csudát nyilvánul meg. Az ott hevert végig az orrunk előtt, és nem kérkedett. Csak volt. És van. hídlap 11 városházi szempont
