Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 2 1977. október 1„ szombat \ üdvözlő távirat HTJA kuo-feng-nek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének PEKING A magyar nép, a Magyar Népköz,társaság kormánya és ; magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a kín' : népnek és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának, a K nai Népköztársaság megalakulásának 28. évfordulója, a k ! nai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok a bél és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek. GÁZÁR GYÖRGY. ] a Magyar Népköztársaság ; Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Károlyi M hályné Andrássy Katinkának több évtizedes kiemelked közéleti tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztál saság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést ad( mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adj át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Aczél György, a Mi nisztertanács elnökhelyettese és Cseterki Lajos, az Elnöl Tanács titkára Pija Frigyes tárgyalásai A megyei''párt-végrehajtóbizottság szeptember 2-i ülésén megtárgyalta a pedagógus-pártszervezetek munkáját, s határozatba foglalta a további feladatokat. A párt- határozat eredményes végrehajtása érdekében szükséges volt áttekintem az eddig végzett munkát, értékelni az eredményeket, s keresni a még meglevő hiányosságok objektív és szubjektív okait. Ezt a célt szolgálta az a nagyszabású tanácskozás, amelyet a napokban tartottak a megyében működő pedagógus pártalapszervezeti titkárok, járási és városi pártbizottsági titkárok Miskolcon, a városi pártbizott- ! ság székhazában. A pedagógus pártalapszervezetek időszerű feladatairól D eme László, a megyei pártbizottság titkára tartott mélyen elemző, számos fontos összefüggésre rávilágító előadást. A pedagógus pártái apszer- vezetek feladatait nem lehet a közoktatáspolitika időszerű kérdéseitől elszakítva vizsgálni. Deine László előadásában éppen ezért tért ki a KB 1972. évi. az állami oktatással foglalkozó határozat megjelenése óta végzett munkára, j A határozat meghozatala óta már több, rövid távú feladat megoldásán túl Jutott a magyar oktatásügy. A nevel óm un ka jobban a figve- lem középpontjába került, javultak feltételei. Átfogó , tervek készültek a világnézett nevelés hosszabb távra szóló megalapozása érdekében. Az. általános iskoláktól az egyetemi, főiskolai marxizmus—leninizmus oktatás korszerűsítéséig. A közoktatásban jelenleg a legfontosabb napirendi feladat az új tan tervek, nevelési tervek kidolgozásának befejezése. .Az iskola célkitűzései, követelményrendszere nem választható el társadalmunk fejlődésétől. Előadása további részében Deme László né- hánv, ezzel kapcsolatos ösz- szefüggésre mutatott rá. Hangsúlyozta, társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakasza sok tekintetben bonyolultabb. mint a szocializmus építésének korábbi évtizedeiben volt. Az anyagi jólét növekedése. az életszínvonal emelkedése, a szocialista demokrácia bővülése kedvezően hatott a szocialista köz- gondolkodás és életmód terjedésére. Ugyanakkor megélénkültek bizonyos, a társadalmunktól idegen polgári nézetele és magatartásformák. Éppen ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása. Pártunk XI. kongresszusának határozata is előírja: minden szinten javítani kell a világnézeti oktatás és nevelés tartalmát és formáját. Az is igaz. hogy mindez nem lehet csupán az iskolák feladata. Pedagógusainknak figyelembe kell venniük, hogy a társadalom részéről pozitív és negatív hatás egyaránt éri a gyermekeket. Az iskola alapvető feladata, hogy erősítse a pozitív hatásokat, gyengítse, illetve szűrje ki a negatívokat. Tehát, amit erősíteni kell a társadalomban, azt kell az, iskolában is. ami ellen küzdeni kell a társadalomban. az ellen kell küzdeni egyidöben az iskolában is. A továbbiakban a pedagógusok ideológiai továbbképzéséről szólt az előadó. — Örvendetes tény — hangsúlyozta —, hogy a pártoktatásban és a szakmai továbbképzés során a pedagógusoknak mintegy 70 százaléka részt vesz Ideológiai továbbképzésbe.,. A szervezettségben elértük az optimális határt, az előrelépés tehát már nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés lehet. Mindenekelőtt a dialektikus és történelmi materialista szemlélet fejlesztésének szükségességét kell hangsúlyozni. A marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak tanulmányozása jó eszköze lehet a dialektikus, történeti látásmód kifejlesztésének. Igen fontos pártunk történetének mélyebb megismerése, amely a ma és a holnap jobb megértéséhez szükséges politikai tanulságok egész sorát kínálja. Az előadás további részében a család és az iskola kapcsolatáról volt szó, majd a pedagógusok társadalmi munkájáról — amely meglehetősen változatos képet mutat a megyében. Az. a tapasztalat, hogy különösen a falvakban, a pedagógusokra és az iskolai vezetőkre aránytalanul nagy közéleti terhek hárulnak. A különböző társadalmi szervezetek és intézmények gyakran nem is pedagógushoz méltó munkával halmozzák el őket. Ezen a szemléleten és gyakorlaton változtatni kell, de ez a változtatás i csakis a pártbizottságok é's a pedagógus-pártszervezetek segítségével lehetséges. Figyelembe kell venni, hogv a pedagógusoknak társadalmi szempontból is legfontosabb tevékenysége az iskolai munka színvonalas ellátása. A vámosok más képet mutatnak. Itt inkább a közélettől való elfordulás ieleivel lehet találkozni. Ebben része .van annak is, hogv az illetékes nártr. állami és társadalmi szervek sem keresik eléggé annak lehetőségét. bosv a pedagógusokat bevonják a város közéletébe. ) A megyei párt-végrehajtó- bizottság szeptember 2-i ülésén megállapította, hogy az utóbbi években nőtt a pedagógus-pártszervezetek száma és taglétszáma, fejlődött munkájuk tartalma és minősége, s a pártszervezetek közoktatáspolitikánk meghatározó tényezőjévé váltak. Jelentős részük van mindazokban az eredményekben, amelyeket az oktatáspolitikai határozat óta elértünk. A végrehajtó bizottság jelentős fejlődésnek tartja, hogy Miskolcon létrejött a 35 pedagógus pártalapszervezetet magába foglaló pedagógus pártbizottság. A pártbizottság munkája révén rendszeresebbé, szervezettebbé vált a közoktatás területén a politikai munka, tudatosabb, szervezettebb lett az alapszervezetek tevékenysége. Az eltelt időben megyénkben fejlődött a pedagógus párt- alapszervezetek .irányító-ellenőrző munkája. A pártirányítás általában határozottabb, mindinkább elvi-politikai jellegű. Konkrétabb és tervszerűbb az alapszervezetek ifjúsági szervezeteket irányító tevékenysége, a pártmegbízatások nagy része is az ifjúsági szervezetek segítéséhez kapcsolódik. A továbbiakban a megyei pártbizottság titkára összegezte a pedagógus pártalap- szervezetek előtt álló feladatokat. Hangsúlyozta — többek között —, hogy ne törekedjenek külön helyi politika kidolgozására, hanem arra, hogy a párt politikai döntéseit minél jobban valósítsák meg a helyi viszonyok között. Fordítsanak nagyobb gondot a helyi tartalékok feltárására, s ezáltal mozgósítsák jobban a párton kívüli pedagógusokat. Támogassák az iskolavezetésnek a közoktatáspolitikai célokkal összhangban álló döntéseit, ugyanakkor — tiszteletben tartva az állami vezetés önállóságát — legyenek bátrabbak, éljenek jobban ellenőrzési jogukkal, szükség esetén pedig maguk is kezdeményezzenek felelősségre vonást. A pártdemokrácia fei- lesztése érdekében egyidejűleg erősítsék a vezetőségek, a pártcsonortok munkáját, segítsék, ellenőrizzék az iskolai szakszervezetef. A tanácskozás — amelyet a tervek szerint évente meg fognak tartani — igen hasznos _ segítséget nyújtott a pedagógus pártalapszervezetek munkájának további javításához. (Folytatás az 1. oldalról) Már elkészült a raktár alapja, s októbertől megkezdik a vasbeton vázszerkezetek szerelését. Az idén előreláthatóan megérkezik a kivitelezési tervek ^gy rés’ze, s zavartalanul haladhat a munka. Az új telep átadásának program - szerinti időpontja: 1980. december 31., s bővítéssel 20—25 évre megfelel az igényeknek. — A költségek megközelítően kétharmadát közvetett és közvetlen állami támogatásból, egyharmadát hitelből fedezzük —- mondja az osztályvezető. — A pénzt 1985-ig kell visszafizetnünk, így másra aligha futja már az erőnkből. Természetesen örülünk az épülő új telepnek, hiszen előrelépünk az iparszerű termelésben. «f Központi szerveink júniusban hoztak döntést arról, hogy újabb négymilliárd forintot kap hazai építőiparunk fejlesztésre. Megyénkből is több vállalat elkészítette és benyújtotta pályázatát, köztük az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat. Ráckevi Sándor örömmel újságolta, hogy megkapják a A miskolci Herman Ottó Múzeum Képtára és a Miskolci Galéria rendezésében tegnap, pénteken délután érdekes előadásra került sor, a miskolci Művészklubban. Dome László, a megyei nárt- bizottság titkára az időszerű művészetpolitikai kérdésekről ' tartott előadást, amelyet több órás, élénk vita követett. A megyei pártbizottság titkára a kulturális, művészeti életnek azokat az új vonásait elemezte, amer r ' kért 50.5 millió forintos hosszú lejáratú hitelt. — A pénzből speciális gépeket vásárolunk az országosan is kiemelt és a Lenin Kohászati Művekben felépülő kombinált acélmű munkálataihoz. Tekintettel a beruházás fontosságára, a pályázat elbírálói az ÉÁÉV hiteligényét máris jóváhagyták. . — Konkrétan: mire költik a milliókat? — Három géptípus vásárlását tervezzük. Veszünk három hidraulikus darut, valamint két-két kotrógépet és betonszivattyút. Valamennyit tőkés piacról kell beszereznünk, mert hasonlókat jelenleg nem gyártanak a baráti országokban. A mostani ismeretek szerint az építőipari vállalatnak 14—16 méteres alapokat is kell majd készítenie, ami bizony nem mindennapos feladat. Beépítésre kerül továbbá 20 ezer tonnás acél- szerkezet, s ehhez különleges daruk kellenek. Amint azt már említettük, évente 400—600 milliós értékű munkával járul hozzá az ÉÁÉV a nagy mű építéséhez, aminek eredményeként 19.90-től( évente már 1,1 millió tonna' acélt termelhet az LKM. lyek társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, érvényesülnek és hatnak. Részletesen szólt a kultúra és a tömegek kapcsolatáról, hangsúlyozva, hogy a művészetek képesek rá, hogy erősítsék a társadalom önismeretét, fejlesszék a tudati, erkölcsi, ízlésbeli viszonyokat. Az előadást követő vitában, a megye és Miskolc kulturális és művelődési viszonyainak és adottságainak aktuális kérdései szerepeltek. Púja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyülés 32. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetője további megbeszéléseket folytatott a világszervezet székhazában. Szadun Hammádi iraki külügyminiszterrel az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról és a közel-keleti heiv. zelről, K. B. Andersen dán, E. Agustsson izlandi és M. Ore ja spanyol külügyminisz- terrel a kétoldalú kapcsolatokról, valamint, a belgrádi konferenciáról, Feleke Gcdle Gíorgisz etióp külügyminiszterre] pedig a kétoldalú kapcsolatokról és az Afrika szarvában kialakult helyzet ■ ről tanácskozott. * , J A magyar külügyminiszte • csütörtökön Hans-Dietrio ] Genscherrel, a Német Szí . vétség! Köztársaság külügy : miniszterével és Abdel Hfl 1 Um Khaddam szíriai minis?- 1 terelnök-helyettessel és küi i ügyminiszterrel lárgyalt kéj : oldalú és az ENSZ-közgyá J] lés ülésszakán szereplő kei-'1! désekről. Púja Frigyes ugyancsak tff -! lálkozott és megbeszélés1 ( folytatott Oskar Fischerrel^ , Német Demokratikus Kf >< társaság külügyminiszteré'. rt” 1 Merre nyílik a fegyház kapuja? (4.) Sokszor fellelhető még „egymás mellett” élésünk: nü, akik nem követtünk el vétséget, bűncselekményt, elégedettek vagyunk ezzel a „teljesítménnyel”, ök, a börtönviselt emberek viseljék tovább tettük következményeit. Ez, a mi némaságunk, ez a mi ítéletünk — magukra ítéljük őket. Ha újabb bűncselekményt követnek el, a bíróság majd alkalmazza velük szemben a törvény szigorát. Igen, akkor majd megszólalunk mi is, büntesd meg-et követelve. A bíróság, természetesen igazságot szolgáltat, ítéletet mond. De nemcsak ítélkezik. Részt vesz a szabadulás utáni utógondozásban is, a pártfogó felügyelet révén, melyet az Elnöki Tanács 1975. évi 20. számú törvényerejű rendelete szabályoz, és amely 1976. január elsején lépett életbe. Erre a munkára minden megyei bíróság bírát jelölt ki, és hivatásos pártfogót alkalmaz. A Miskolci Megyei Bíróság által kijelölt egyik hivatásos pártfogó Huszár Sándor. — Nem nagy dologról van szó a pártfogói tevékenységben, összesen arról, hogy az utógondozott ne azt érezze, hogy ő kiszorított, magára hagyott ,és megbélyegzett, hanem azt, hogy társak közé tartozik, hogy figyelnék rá, befogadják, bajában törődnek vele. Minden problémájával hozzánk fordulhat, illetve, bizonyos időközönként, be is kell számolnia életviteléről. A tapasztál átok? Nos, nagyon vegyesek. A munkahelyi, munkaügyi vezetők ugyan kerek-perec nem tagadják- meg a szabadult felvételét — az alkalmazás nem tagadható meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabadság- vesztésre volt ítélve, mondja a rendelet —, de az esetek nagy százalékában tetten érhető az „alibikeresés”. Ami a tanácsokkal való együttműködést illeti, városban a legritkább esetben tudnak társadalmi pártfogót adni az utógondozásra. Azt többnyire a munkahelyek, brigádok vállalják. Erre több jó példa is van, de hát ehhez az is kell, hogy dolgozzon. dolgozhasson az utógondozott. A községekben jobb a helyzet, általában tudnak adni társadalmi pártfogót, de előfordulnak még elgondolkodtató esetek. Huszár Sándor felidézett egyet: — Fiimentem egy községbe, mondom a tanácson, hogy ki az, aki szabadul és jön, jó lenne neki egy pártfogó. Itt, azt mondják, nem lehet olyat... azzal az emberrel nem beszél az égész faluban senki ... Ilyen buta gondolkodással is találkozunk még. Másfél év alatt a Miskolci Megyei Bíróság hivatásos pártfogói 42 szabadságvesztésből szabadult utógondozott pártfogói felügyeletét látták el. Dr. Balta Miklós, kijelölt bíró, megyei bírósági tanácselnök: — A számok arányában azt mondhatom, körülbelül fele arányban nincs semmi problémánk az utógondozottakkal. dolgoznak, betartják a magatartási szabályokat. Huszonöt százalékkal elég sok bajunk volt, több esetben meg kellett hosszabbítani a pártfogói felügyelet időtartamát. És 25 százalék, sajnos, visz- szakerült. a büntetésvégrehajtási intézetekbe. A számokon túl az eddigi tapasztalatokat az alábbiakban tudom összegezni : — Az 1975. évi 20. számú törvényerejű rendelet nemcsak a büntetésvégrehajtási intézetek és a bíróságok pártfogói felügyeletének feladatait határozta meg. Kimondta, valóban, hogy: „Az utógondozás állami összefogása a bíróságok feladata”. De azt is, hogy az utógondozás ellátásában közreműködnek a meghatározót) állami szervek, az ő munkájukat pedig segítik a gazdálkodó szervek, társadalmi szervezetek és az állampolgárok. Ez. az alap, ebből kell kiindulni. És mégsem akarják tudomásul venni, hogy nem tagadhatják meg a munkát a szabadságvesztésből szabadult személytől, hogy kötelesek elhelyezni, ha a munkakör betöltéséhez nem előírás az erkölcsi bizonyítvány. — Az a tapasztalat, hogy sem a tanácsok, sem a vállalatok, sem a társadalmi szervezetek nem érzik még magukénak ezt az ügyet, holott a rendelet kötelezővé teszi az utógondozottakkal való foglalkozást, és a segítést: nemcsak úgy. hogy „én, a tanács: adok neki segélyt; én, a vállalat, adok neki munkahelyet ..Még mindig az a szemlélet él, hogy ez elsősorban bírósági feladat, és a rendeletben meghatározott szervek is így értelmezik ezt és így is járnak el. Van olyan szemlélet is — elsősorban az állampolgárok részéről vetődik fel —, hogy bezzeg a börtönből szabadult emberekkel törődnek,' velünk, akik nem követtünk el bűncselekményt, velünk nem foglalkoznak. Ez éppúgy leves szemlélet, mint az előző. Az elsőre utalva; azt gondolják, hogy csak a bíróságoknak van feladatuk. Elsősorban valóban a mi feladatunk, hogy kiválasszuk azokat, akiket pártfogó felügyelet alá helyezünk, de a gondozásban, a törődésben nekik kellene elsősorban cselekedni és példát mutatni. A tanácsoknak például. A lakóhelyi letelepedés, a környezeti beilleszkedés ügyében. Ugyanígy ez lenne a feladatuk a vállalatoknak is. Ebben kellene összehangoltabb tevékenységet kialakítani. Másrészt: téves az a szemlélet, hogy mi a börtönviselt emberek javára háttérbe szorítanánk azokat, akik törvényeink szellemében élnek. Azt kell látnunk, hogy nekik jóval nagyobb szükségük van a társadalom — és így a mi munkánk — segítésére. A rendeletek meghatározzák, mi a mi teendőnk. Mégis sok esetben — ugyancsak a rendeletben meghatározott szervek — ugv gondolják a dolgot: majd a bíróság elintézi, ideküldik hozzánk az utógondozoltakat a problémájukkal: ez a bíróság dolga. Pedig mi nem vagvunk se lakáshivatal, se munkaközvetítők... — Eredménynek tekintjük, hogy az utógondozottak fele rendben beilleszkedett a társadalomba: de azt is látnunk kell: negyedrészük visszakerüli a bün- ietésvégrehajtásl intézetekbe. És nem igaz, hogy mindnyájan azért kerültek vissza, mert „ők bűnözök”... Közreiái- szik ebben az is, hogy még a rendeleiben meghatározott szervek sem tesznek sok esetben többet, mint az egyén, az egyes állampolgár: hallgatnak, elzárkóznak. ..oldalról szemlélik” a bö’írön- viselt emberek sorsát. .. Tcnagy József (Befejező rész: Ami rajtunk is múlik) Kolaj László Vits az időszerű mitezetpoliai iéiisefei A. L
