Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

Az orszctywSső sműemlék-körMllprában ■ miskolci IBUSZ kíilönvonatel indít a Szegedi Szabadtéri Játékon megnyitójára A közelmúltban költöztették áiqa .SüEÓpa első bányászati és erdészeti i éves könyvtárát. A több mint 30 eze lyek között számos kézzel írott is talaj szaki Egyetemen helyezték el. Az megkezdték a nagyértékű könyvtár ka máiiyos kutató munkát. ••ónból Miskolcra májának többszáz k könyvet — me- — a Miskolci Mű­idéin munkatársai .zálását és a tudo­Mint ismeretes, az idén is j megrendezik a Szegedi Szabad- ( téri Játékokat. Az előadás-j sorozatot július 21-én, szóin - ] haton este Erkel Ferenc Bánk bán című operájával nyitják] meg. A továbbiakban be-' mutatásra kerül Verdi: Aida.] Kodály: Háry János című ope- i rája, Aszafjcv: Párizs lángjai; című balettje, Madách: Az, ember tragédiája, s önálló mű­sorral szerepel az Állami Népi] Együttes. A miskolci IBUSZ — a dol­gozók igényeivel számolva — jegyeket biztosít az előadá­sokra, amelyek 33 százalékos utazási kedvezményre jogosí­tanak. Az IBUSZ ezenkívül kiilonvonatokat is indít, amely- lyel 50 százaléknál is na­gyobb kedvezményt biztosít. Az oda- és visszautazás költ­sége 92 forint, s ebben benne van egy éjszakai szállás dija is. Az első'külön vonatot a já­téksorozatot megnyitó Bánk bán előadására szervezik. A vonat július 21-re virradó éj­jel éjfélkor indul, s a kora reggeli órákban érkezik Sze­gedre. Itt azonnal elfoglalha­tok a szálláshelyek. A Szeged­re érkezők a program szerint megtekintik a várost, s este az előadást. Másnap, július 22-én délután 3 órakor indul vissza a vonat, este 10-kor érkezik Miskolcra. Minden utas számo­zott ülőhelyen, négytengelyes kocsiban utazhat. Az IBUSZ az utazás részvevőinek a néző­tér első harmadában biztosít helyeket, 30—50 forintos áron. A Bánk bán előadására július 7-ig kell bejelenteni az igénye­ket, hogy a szállás biztosításá­ra is legyen idő. Az IBUSZ a következő kul­turális különvonatot az augusz­tus I2-i Aida előadására szer­vezi. A jelentkezések már erre is megkezdődtek. Világváros; Ragyogó fény­reklámok és ragyogó kirakatok, vannak. Ha nincs is olyan lemzik a legmodernebb és a legrégibb épületet is. A különb­séget csak akkor érzékelhetjük igazán, ha újra leszállunk a zsibongó utcák szintjére. Ilyen­kor vesszük észre azokat az egymás hegyére-hátára toldo- ött. két méternél nem maga- •bb viskószigeteket is, aiwe- ', ek onnan fentröl láthatatla­nok. Még emeletes háznak sem kell előttük lenni, hogy észre­vétlenek maradjanak. * A panoráma csodálatos, de szokatlan is. Hiába keresem a metropolisok peremén ágasko­dó kéményerdőt, az ipari kerü­leteket messziről is eláruló fel­kiáltójeleket, nyolc-tíz kémény­nél többet nem tudok össze­számlálni. Athén nem ipari vá­ros. mint ahogy Görögország ipara is igen fejletlen. Ezt még az sem változtathatja meg, hogy arra távolabb, a sárgás­vörös páraíüggöny mögött, ott, ahol a város már összeépüK kikötőjével, Peiraieus-al (Pire­usz), hosszabb ideig robog gyá­rak közqtt a központi állomás­tól ebben az irányban egy át- lomáshossznyit föld alatt is ve­zetett metro. Következésképp csaknem minden iparcikkből behozatalra szorulnak. így a vám és a kereskedelmi lánco­lat busás haszna magasra ver* fel az árakat. A görögök kiváló kereske­dők. az eladást művészi fokra , fejlesztették. No, már olyan ér­telemben, hogy zseniális lele­ménnyel igyekszenek maximá­lis hasznot elérni. Mivel az árak nem rögzítettek, ugyanaz az áru egy sarokkal odébb lé­nyegesen olcsóbban is megkap­ható. Minőségtől függetlenülj tetemes különbség van egy fő­utcai és egy mellékutcai üzlet árszabása között, még akkor is, ha történetesen mindkettő csak Corvinái értékű1 könyveket vizsgál dr. Gyt nár és Zircz Péter, a könyvtár : Itán egyetemi (a- tt'ársa. • * Kikötői munkás. áruház, mint a nagy budapes­tiek, néhányuk igen mutatós. De csak ha iparcikkekét,” szö­vetet, cipőt, fehérneműt, bőr­árut, vagy ajándéktárgyat árul­nak bennük. Az élelmiszerbol­tok külső megjelenése kriti­kán aluli. Minek a kenyeret, olajat, vagy halat felcicomáz- ni és kidobni a pénzt a felsze­relésre — gondolják. Az enni­valót: úgy is megveszik. Az iparcikk, az más'. Ahhoz kedvet kell csinálni. Sok a kereskedő, kevés a vevő. Mindenki úgy csalogatja őket, ahogy tudja. Ezért a fürdőnadrág csodás nylon burokban díszeleg, a cukrot, lisztet, sót csak úgy az utcára 'kiállított, letürt nyakú zsákból mérik, a húst szintén a nyílt utcán felsorakoztatott kampókról akasztják le és mé­rik ki a mészárosok. Van ugyan felettük vászonredőny, de a hőmérő higanyszála még ár­nyékban sem esik 30—35 Cel­sius fok alá. Légy is • akad. Fényképem sajnos nincs erről ]a világvárosi motívumról. Fél- ! kézzel ugyanis nem lehet íel- 1 vételt, készíteni Egyik kezem- ]mel pedig mindenképp az or- 1 romát kellett befognom, te- ]kintve. hogy nem volt kéznél 'a repülőgépeken divatos papír- [zsák. Akár az Akrópoliszról, akár [a Lykabettoszról nézem a vá­rest, innen fentiéi — legalább- * is az első pillanatban — égés? J kiterjedésében modern képet Hclmeczi Irma is Köjnofc MáriP S>PSS műemlék-vár? Tizenhét színházunkban 16 oiyan színpadi alkotás van műsoron, amelynek a címe női vagy férti'név — esetleg mind a 'kettő. Az Állami Operaház­ban. a Carmen, a Manón Les- caut, a Romeo és Julia, a Trisztán és Izolda, a Rigoletto, a Hunyadi László, a Sába ki­rálynője, a Bmnkovi.cs György című darabokat játsszák rend­WILLIBALD TANCOL Párizsban csak olyan helyre érdemes ebédelni menni, ahol a tulajdonos leül az ember asz­talához. kezében kis íavilla és belekóstol a salátába: elég-e benne a mustár? Nem sok-e az ecet? Nem kellene-e megper­metezni egy csöpp oliva-olajjal? Ezek az igazi helyek Párizsban. Nemcsak azért, mert egy hó­napig lehet enni egy előkelő ét­termi ebéd árából, hanem azért is, mert az ember itt megleli, még a mai zordonabb francia légkörben is azt a közvetlen, szabad, könnyed és megértő hangot és hangulatot, amelynek kedvéért Párizst úgy szeretjük. Egy’ilyen kis vendéglőbe sza­ladtam mindjárt az első délben, amikor Angliából hazafelé jö­vet megálltam Párizsban. Jár­tam ide megboldogult urfiko- romban is, a Szent Jakab utcá­ba és azóta 'csak az változott, hogy a patronne, a tulajdonos­nő fiatalabb lett, én- pedig megőszültem. Legutóbb két év­vel ezelőtt: jártam nála. Akkor is kérdezés nélkül hozta elő-, ételként az olajbogyókat, utána a hagymalevest s csak azután telepedett oda az asztalhoz, megbeszélni a menüt és a vi­lághelyzetet. Akkor egy hétig minden nap idejártam. Minden ebéd után felbukkant valahonnan a Szent Jakab utca sűrűjéből, vagy csak Madame Felín kony­hájából vagy éppen a kis ven­déglő egyik sarkából Willibald és táncolni kezdett. Először ze­tte nélkül táncolt, még csak nem is dúdolt hozzá, szélesre tárt károkkal lengett, lejtett és lebegett az asztalok között. Az­táncolni Madame Felin kis | vendéglőjében. Megőszült, de j fiús maradt az alakja. Azt ma­gyarázta, hogy a táncnak kö­szönheti. Hogy miért táncol? Okos, mélytüzű szemében csak' erre a kérdésre lobogtak fel] idegen lángok. Azért, mondta, mert ceruzával, ecsettel és tus­sal nem tudja magát kifejezni. Most egész testével rajzol dísz­leteket. Megettem a hagymalevest, Madame Felin hozta a roston sült borjúbordái. Körülnéztem. „Hol van Willibald?” — kér­deztem. „Hát nem látja?” Körülnéztem, sehol sóm lát­tam. Madame Felin nevetett: „Itt! A feje fölött.” A fejem fölött, egy képeslap egy oldala volt berámázva. Fel­álltam, hogy jobban lássam. Lengyel lap volt, a szöveget nem értettem, de nem is kel­lett: láttam, hogy egy szép, mo­dern, színházi díszlet a Ham- let-hez. „Willibald küldte” magyaráz­ta Madame Felin. „Az történt, hogy még két: éve, nem sokkal a maga legutóbbi ittléte után. lengyel diákok tértek, be ide. Azt, hiszem, színészek is voltak köztük. Megismerkedtek Willi - balddal. Attól kezdve két hétig minden délben itt. voltak és minden éjszaka is. Willibald először csak nevetett. Nem tud ő már Párizs nélkül élni, mon­dogatta. Aztán elment velük. Tőlem d sem búcsúzott. Most sem fj't, csak ezt a képet küld­te. De m°st kinevet, hogy berámáí'tam, nem kap több hagymal'eves* nálam, mon­sieur!” ( Boldizsár Iván k: Siketen ”r 7TK, Miskolci ****** * k>'fc»tcilosroJ. í. kor. kirend, mutat. Egy-egy részletet szem­ügyre véve aztán kiderül a tur­pisság. Az impozáns összhatás titka ugyanis nem más, mint az, hogy a tízemeletes paloták és az apróbb házak távolról sajátosan 'egységes és n\odern képbe olvadnák. A lapos tetők, a sima, világos falsikok, az egy­szerit, geometrikus tömbökből összeálló épülettömegek távol­ról nézve ugyanis egyaránt jel­egy 3x5 méteres butikban árat. ami egyben áruraktára is. Ibos Iván (Fofyictjuk.) „Mozgó árus” a Pireusi kikötőben. után dudoi “l"m kezdett, tánca meggyorsul«! ,án mosoly de_ rengett fei L. g^ndégek nem sokat toroQfiitÁ ■ >le hozzátarto­zott az ebi.’ic . mindenki is_ merte, tege-iie• 4 A]C)rai táncolás után a moral mdr ráfagyott a.lKéra, ‘“Ldame FeHn odalépett nnéi■« karját nyúj­tott3’ egyut te,«» k néhány tanclepest, ;.s aí Willibald bé­késén engec a ] W a madame leültesse e®es« ‘ ‘álhoz és tálal- l0” ***! i.8<cor vadidegen vetődött a leit * «ifibe és mu­(^a!iyJegr akart adni W íllibaldnaliQit' ■» megköszönte és közölte ve é,. cDgy saját szó­rakozására % nincs szük_ sege támogat a,J 1 j_fa a vendég rokonszenves: út. neki enge. delmet kért, V'nu asztalához es elmelyulíen^ művel. len, tele met iy<^ ötletekkel beszélgetett 'VSar Főképpen színházról szeráf v, beszélgetni, ehhez nagyon ri a,tt Csak ak„ kor adott kitéj,# Választ, ha a cendeg erdekl_noik vajon va­lamelyik szính< ilék dolgozik-e? Nem-mel vála .«t és kjsvár. talva fölkelt a! FS.taltql. Willibald tij V nem üleU-negkerdezni, dje,á!indenki tud­,a. Nem is Wi 0t aidnak hív- ak, nehezen kit, s(,ő szláv ne­ue helyett ragaltDrt.ajta A há_ eorú előtt egyk áiagy lengyel színháznak volti.öhcxzlettervező- ie. A nemet betd^ mkor elmene­kült, kallódott (sö ilágban* el­jutott Párizsba, f,(irigyeltek ra tezdett keresni, t„n(; a németek ■s kiszimatoltak, iVtcsoda Wil- ibald, elfogták, „.egkínozták. ^ háború után mC-l rajzolt egy­két díszletet, de találta melyet. Egy napi . elkezdett „Neves” színdarabok a budapesti színhriznkhan szeresen, i prózai színházak TOaradtg,^ e| a zenés szín- padollitoí: a csongor és Tünde, A két: Boly;^ a Hamlet, a Don Quijote utol5d jojiandja, a Kati sit»k meg Arturo Űrt-_ .gyakra;, szerepel prog­rami útiéban. A reprezentatív sorl. ezekbet a napuékhan egy vendégegyutjgg — még a neve is; név a ft-micia Marié Bell színház két előadása egé­szíti ki: a Phaedra és a Bere­nice. Az „arány” kedvező: a dara­bok címeiben 11 férfi és 9 nő szerepel. Ezt a külön „ver­senyt.” Németh László döntöt­te el a férfiak javára, akinek színpadi alkotása két férfit is felvonultat a címben: a két: Bolyait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom