Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Czére Béla: Két Krúdy-elemzés
CZÉRE BÉLA Két Krúdy-elemzés A MŰLT SZÁZADI BUDAPEST POÉZISE KRÜDY HÉT BAGOLY CÍMŰ REGÉNYÉNEK IDÖRÉTEGEI Az 1921-ben megjelent Nagy kópé regényidejéből, a Rezeda Kázmér képzeletében feltárulkozó múlt századi Budapest látomásából már sejteni lehetett, hogy a századvég fővárosának képét, saját pesti fiatalságának idejét reális, jelenként kezelt regényidőben is meg fogja örökíteni Krúdy. S valóban, a következő évben írt Hét bagoly a kilencvenes évek Budapestjének poétikus rajza, főhőse, Józsiás, fiatal író, aki a nyomdafesték-mámort, a megjelenés örömeit már jócskán megízlelte, de még nem számít „befutott”, országosan elismert írónak — éppúgy, mint a kilencvenes évek végén a fővárosba költöző Krúdy. A kilencvenes évek — a Hét bagoly regényideje — nem pusztán csak Krúdy fiatalságát jelenti. A századvég a gazdasági fellendülés diadalmas időszaka, amelyet még nem árnyékol be a háborús készülődés, a szellemi életnek pedig beláthatatlan távlatokat nyit a korszak. A magyar irodalom ekkor vált hangot, hogy elképesztő gyorsasággal hozza be több évtizedes hátrányát, és széles színskálán váljon egyenrangúvá a nyugat-európai és az orosz irodalommal. A kilencvenes évek Budapestje már az új, felgyorsult életritmusú metropolis képét mutatja, ugyanakkor a régi főváros vidékies, patriarchális szelleme sem halt még el teljesen. Nem véletlen, hogy elsősorban a Dél- Belvárosban és a Józsefvárosban játszódik a Hét bagoly, ezek a városrészek nem csak a fiatal Krúdy emlékszíntereit idézik fel, hanem ízelítőt adnak a régi, kiegyezés utáni pesti életből is. Épp ezért a Hét bagoly regényideje, a kilencvenes évek múlt és jövő találkozását jelentik, békés együttélését a régi, szép, anakronisztikussá vált életformának és a nyugtalan merkantil szellemnek. Olyan idő ez, amellyel Krúdy lírai módon azonosulni tud, még akkor is, ha számos vonatkozásban elhatárolja magát ettől a korszaktól, mert látja méhében a jövőben majd szörnyállattá növekvő embriókat. A reális, elsődleges regényidő mellett azonban van egy fiktív regényideje is a Hét bagolynak. Ez a második idősík a fővárosban költözött nyírségi öregúrnak, Szomjas Gusztinak a fiatalságát jelenti: a koronázás körüli éveket, évtizedeket. Ez az idő nem jelenik meg konkrét emlékképekben a regényben, csak Szomjas Guszti beszél róla nosztalgikus álmodozással, mégis, mivel a 67 utáni évtized a béke, a harmónia, a természetes ritmusú régi magyar élet jelképévé nő a Hét bagolyban, Józsiás ddőér- zetében is szerepet kap ez a korszak: a reális és a fiktív regényidő együtt rajzolja ki a magyar élet szépségét, teljességét. Nem véletlen persze, hogy a saját fiatalságát idéző, izgalmas korból — a kilencvenes évekből — a koronázás évei felé fordul Krúdy figyelme. Mert igaz, hogy a regény reális ideje Józsiás-Krúdy számára a fiatalságot és a távlatokat jelenti, de Józsiás Is a régi emberek, korok nyomait fürkészve vált felnőtté, ahogy a gyermekkor s a kamaszkor kertjein és labirintusain áthaladt. Krúdy is, amikor alteregójához hasonlóan a jövőt tervezte, színezgette magában, a gyermekkor hőseiről és élethelyzeteiről vett hozzá gyakorta modellt, s talán maga sem tudta akkor, hogy korántsem csak a jövő felé szaladt meg fantáziája, hanem visszafelé is, a múltba. Hiszen a gyermekkorban hallott felnőtt történetek időpontjában talán még nem is éltünk, így aztán nem csak a kisgyermekkor öntudatlan éveinek rezgései hagynak nyomot tudatunk mélyebb rétegeiben, hanem a születésünk előtti idő is. Amelyet kamasszá és fiatalemberré érve egyre távolabbi korokig és egyre mélyebben tudunk átérezni, valamilyen módon magunkénak is vallani, míg a jövő valójában a hideg ráció tervezgetésének birodalma marad. Nem véletlen, hogy az irodalom is a tör1124
