Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - SZEMLE - Kardoss Béla: Szíj Rezső: Sportélet Várpalotán
ötven tanulmányt még egy-egy mondattal bemutatni sincs terünk. Berzsenyi, Móricz Zs., Kosztolányi, a Tamási Áronról írott feledhetetlen színházi bírálata és költészetté magasított visszaemlékezése, Szerémy Zoltán, Csortos Gyula, Med- gyessy Ferenc, Hunyady Sándor, stb. stb., elsorolni is képtelenség a megidézettek névsorát; mint egy tágas, gonddal bútorozott kastély, fényűzése rejtett, arányai zeneiek és építészetiek, úgy gazdag, hogy nem zsúfol, úgy halk, hogy messzire hangzó. Pusztán attól, hogy mit mutat föl, mit emel ki. Az untig ismert, agyonméltatott klasszikusokról is valami egyedit közöl, más nézőpontból fotografálja modelljeit; retorikát a tárgyilagossággal, groteszket a fenségessel elegyít, azonosulását a hangA Várpalotai Bányász Sportkör fennállásának 40. évfordulójára jelent meg Szij Rezső: Sportélet Várpalotán című könyve. A mű ismertetésénél nem kívánunk túllépni a tájékoztató recenzió keretén, de mert a munka felépítése kettős, éspedig monografikus, egyúttal pedig a várpalotai sportélet történeti eseményeinek időrendi (és sikeres!) földolgozásával is jelentkezik, részletesebben kell foglalkoznunk a magyar bányász-sportéletet ismertető egyedülálló munkával. Komoly várakozással lapoztam a könyvbe, mert hiszen a szerző nemcsak ennek a műnek kapcsán találkozott először Várpalotával. 1960-foan látott napvilágot 640 oldalas könyve a Gondolat kiadásában Várpalota címmel s azóta további öt munkája jelent meg a város múltjáról és jelenéről. (Várpalota nyelvjárása 1963, Krúdy Gyula és Várpalota 1964, Műemlékek és műalkotások Várpalotán 1965, és most a Sportélet Várpalotán c. könyve.) Aligha van még egy városunk, amelyről pár év alatt ennyi s oly sokféle szempontú mű látott volna napvilágot, mint Várpalotáról a szerző és a város megértő együttműködésének eredményeképpen. Ennek köszönhető, hogy Várpalota történelmi jelentősége tisztán áll a magyar városok történetében, s hogy ott elfoglalja az őt megillető helyét. Szij Rezső olyan íróként áll előttünk, aki széles körű tudás és élettapasztalat birtokában érzékeli a problémákat, ad azoknak korszerű megfogalmazást és sokszempontú munkássága ezért lép túl a helyi és a megyei érdeklődési körön még Várpalotáról szóló műveiben is. Irodalomtörténeti, képző- és könyvművétellel is érzékeltetve. Nemcsak a sokat olvasók szektáját, de az irodalommal és történetével most ismerkedőket is ámulatba ejthetik az olyan portrék, amilyen a Lövik Károlyé, Örley Istváné, Hevesi Andrásé vagy a gróf Bánffy Miklósról készült parádés nagy-esszé, A dilettante. A középiskolai és felsőoktatás nélkülözhetetlen kézikönyve lehet, a tájékozatlan olvasót a valódi értékek fölismerésére ösztönözheti, a szórakoznivágyókat kiemelheti sztereotip, mindenre legyintő közérzetükből, megkacagtathatja a sznobokat, emberismerővé teheti a gyanútlant. (Magvető kiadás, 1968). Sólymos Ida Szíj Rezső: Sportélet Várpalotán vészeti tudásának anyaga átsüt a sportéletről írott jelen könyvén is és azt tartalmában komollyá, fajsúlyossá, előadásában pedig az adatok nemzedéki átmentésén túl még nevelő hatásúvá is tette. Emberábrázolási szemléletének értéke, hogy a szereplő sportolók nem salakmentes héroszok vagy üresen kongó közönségbálványok győzelemkor, és ami még nehezebb, alulmaradáskor is emberi humánum az erényük. A könyv „Visszapillantás” című bevezető részében Szepsi Csombor Mártonnak, a XVII. századi világutazó magyar iskolamesternek, egyebek közt mint sporttudósítónak szerepeltetésével és a minden újabb sportágról szóló fejezet első bekezdésében az illető sportágra vonatkozó történeti visszapillantásával Szij Rezső úgy indítja el — elsőül — a bemutatást, hogy az „... minden olvasónak nemcsak gyönyörűségére, sokféle hasznára is szolgálhat!” — hogy idézzük Csombor iskolamestert, továbbmenve: a pataki Skola híres-nevezetes Szeges Ámos János (Co- menius) „A látható világ” című művének fölidézésével a teljes magyar sporttörténeti hagyomány útján vezeti az olvasót. A szerző így értékesíti irodalomtörténeti kutatásai eredményeit sporttörténetírás közben is, tágítva az olvasó látókörét olyan területen is, ahová magától talán sohasem tenné be a lábát. Az így induló műből hiányoznak a 159