Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-03-01 / 51. szám
hogy közölte: eredetileg ugyan nem szándékozott gyűlést összehívni erre a szombatra, de a héten történt eseményék miatt másképp döntött. A holdutazás kapcsán rengeteg kérdés, gondolat és probléma ébred az emberekben, mondotta a Rebbe, és úgy érzi, kötelessége szólni ezekről a közösség előtt. Ezután rátért a csütörtök este elhangzott rádióinterjúra, és kijelentette, hogy elégedetlen Posner rabbi imént ismertetett válaszával.- Noha a válasz igaz tényeket tartalmazott - mondotta -, nem adott teljesen kielégítő feleletet a kérdésre. Tételezzük fel, hogy a zsidó bíróságok a Tóra rendkívüli megszorításai miatt az ősi időkben legfeljebb százévenként egyszer szabtak ki korbácsbüntetést. Rendben van. Arra az egy esetre azonban még mindig vonatkozik a kérdés. Hogyan merészel a Tóra olyan utasítást adni, hogy kimérjenek harminckilene korbácsütést valakire amiatt, mert másodpercekkel a tanúk részéről elhangzott figyelmeztetés után tiltott ételt fogyaszt? Hogy van merszünk beleavatkozni egy egyébiránt jó és tisztességes ember étkezési szokásaiba? Hogyan merészelünk mi, a demokrácia és az egyéni szabadság kenyerén felnőtt és élő emberek szeretettel elfogadni egy ilyen értékrendszert, amelyből ennyire hiányzik a tolerancia? Attól, hogy százévenként csak egyszer büntetünk valakit, az ítélet nem lesz jogosabb annál, mint ha naponta hajtanánk végre! Veszélyeztetett küldetés Elgondolkodtató beszédét folytatva a Rebbe elmagyarázta, hogy ha elgondolkozunk a hét legnagyobb eseményén, a NASA űrutazásán, választ kaphatunk erre a nehéz kérdésre. Mielőtt a három űrhajós beszállt az Apolló űrhajóba, a legteljesebb részletességgel kioktatták őket, hogyan végezzék napi teendőiket. Megmondták nekik, mit viseljenek, mit és mikor egyenek, hogyan aludjanak, de még azt is, hogyan végezzék szükségüket. Magatartásuknak szinte a legapróbb részletekig meg kellett felelnie a szakemberek szigorú előírásainak. Képzeljük el, hogy az út során az egyik űrhajósnak eszébe jut rágyújtani, és elszívni egy cigarettát. Természetesen felelősségre vonnák, és a legszigorúbb büntetést szabnák ki rá. Miért? Egyénként nincs joga önálló döntésekét hozni, és elszívni egy cigarettát, mikor kedve szottyan rá? Ez nyilvánvalóan ostoba kérdés. Ha valaki a saját otthonában gyújt rá, vagy eszik nem megfelelő ételt, az természe-Egység Az űrhajó utolsó küldetése csak ritkán volt joga a Tóra által előírt korbácsbüntetéseket kiszabni - ha egyáltalán akadt ilyen bíróság. Ennek ugyanis öt feltétele van: 1. Korbácsbüntetést csak különlegesen felszentelt bíróság szabhat ki. 2. A büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha minimum két tanú látta a vétkes cselekedetet. 3. A tanúknak figyelmeztetniük kellett vétke előtt a bűnöst, és fel kellett hívniuk a figyelmét a várható büntetésre. 4. Az illetőnek szóban el kellett ismernie, és meg kellett ismételnie a figyelmeztetést. 5. A vétkes csak akkor volt bűntethető, ha a tanúk figyelmeztetésének elhangzása után három másodpercen belül kezdte meg a vétkes cselekedetét, ellenkező esetben hivatkozhatott arra, hogy elfelejtette a figyelmeztetést. Az élet, amit éltek ״Bámulatos innen fentről a világ, olyan békés, olyan csodás, olyan törékeny” - mondta két nappal a halála előtt lián Rámon. lián és hat kollégája ma megint letekint ránk az égből, csak ezúttal nem látjuk, nem halljuk őket. Csak emlékszünk rájuk, az életükre és végső küldetésükre, amelyért kockára tették és feláldozták életüket. Ezeket az embereket, akik az égben vesztek el, úgy is megtisztelhetjük, hogy végső küldetésükből emberként és közösségként mély inspirációt merítünk. Utazás a Holdra A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson [Az itt körvonalazott öt pont kifejtése megtalálható: Maimonidész A Szánhedrirt és a büntetőjog szabályai 16:1-4.; 12:1-3.; A tanúskodás szabályai 1-2. fejezetekben és a 3:2-ben.] Mindez nyilvánvalóan jelzi, hogy rendkívül ritka volt, hogy valaki korbácsbüntetést kapott volna. Nagyon ostobának kellett annak lennie, aki hagyta magát egy zsidó bíróság által megkorbácsoltatni, ha pedig ennyire ostoba volt az illető, azt felmentették, látva, hogy nem képes különbséget tenni jó és rossz között. Hol találni az emberiség történetében még egy ilyen bíróságot, amelyik igy működött? Az utána való szombat Mindez, mint említettem, 1968. december 26-án történt. A rá következő szombat délután, december 28-án (Tévét 7.) Menáchem M. Schneerson rabbi, a lubavicsi rebbe váratlanul brooklyni zsinagógájába fábréngent, chászíd összejövetelt tartott több ezer hívének. Többek között Zalman Posner rabbi is jelen volt. A Rebbe azzal kezdte beszédét, Harmincnégy éve, 1968. december 21-én az emberiség története folyamán először, az Apolló 8 űrhajósai első ízben utaztak a Holdhoz. Miután tízszer megkerülték a Holdat, decembér 27-én épen és egészségesen visszatértek. Ez a küldetés fontos előjátéka volt Neil Armstrong és ״Bűzz” Aldrin hét hónappal későbbi, 1969. július 20-i tényleges Holdra lépésének. Ugyanazon a héten, 1968. decembér 26-án egy másik, sokkal kisebb jelentőségű esemény történt, ezúttal egy kis New York-i rádióstúdióban, ahol egy népszerű zsidó műsorvezető, Barry Färber a nashville-i Chábád közösség kiváló rabbijával, Zalman Posnerrel, A zsidó gondolkodásmód című könyv szerzőjével készített interjút. A beszélgetés a judaizmus halachikus hagyományairól folyt.- Hogy merészel a judaizmus beleavatkozni az egyes emberek magánéletébe? - kérdezte a műsorvezető. - Hogyan merészeli utasítani a Tóra az embereket teszem azt olyasmire, hogy mit egyenek és mit ne? És ami még ennél is furcsább - folytatta -, a Tóra büntetést helyez kilátásba a parancsok esetleges megszegőinek. A judaizmus törvényei szerint, ha egy zsidó felnőtt tudatosan elfogyaszt egy olívabogyó nagyságú falatot egy olyan ételből, amit tilt a Biblia, akkor harminckilenc korbácsütéssel lakd ezért. Hogyan igazolható az emberi jogoknak ez a rettenetes lábbal tiprása? - lamentált. - Hát kire tartozik az, ha megeszem egy sonkás szendvicset? A büntetés hivatali mechanizmusa Posner rabbi válaszként elmondta, hogy a valamikori zsidó bíróságnak is 2
