Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-02-01 / 47. szám
atal gyerekekben is megfigyelhető: a jó és rossz iránti belső érzék legalább annyira erős, mint a látás vagy hallás érzéke. Ahhoz, hogy igazsággal és értelemmel teli életet éljünk, meg kell határoznunk mi a jó és mi a rossz, és életűnkét egy abszolút értékrendnek kell vezérelnie, különben mércénk önkényessé válik, és még az is megeshet, hogy azon tűnődünk, miért is kell életünket a jóság elérésének szentelni. Amikor gyermekeinket arra tanítjuk, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól, el kell tudnunk magyarázni nekik - és magunknak - miért van szükség erre a különbségtételre és az mitől abszo!út. A Bibliában az Örökkévaló abszolút törvényeket és útmutatást adott az emberiségnek; ezek pontosan körülírják mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. Az Örökkévaló szempontjából a jó és a rossz olyan erő, amely konstruktív, illetve destruktív, s amelyek ugyanolyan abszolút módon lettek meghatározva, mint a rendszer, melyet uralnak. Ugyanúgy, ahogy a jó étel táplálja a testet, míg a méreg ártalmára van, a jóság nélkülözhetetlen a lélek egészségére, míg a gonoszság kárára van. Ezért az Örökkévaló utasításai - melyek a jó és a rossz megkülönböztetősének velünk született érzékében nyilvánulnak meg - nem pusztán javaslatok vagy akár parancsolatok arra vonatkozóan, miképpen éljük életűnkét, hanem sokkal inkább afféle használati utasítást alkotnak, melyben az Örökkévaló, az élet teremtője és mérnőké, leírja, miként kell karbantartani testünket és lelkünket, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák. A jóság tehát nem csupán erkölcsi kötelezettség, hanem testünk és lelkünk nélkülözhetetlen tápláléka. Más ember megbántása nem csak azért elfogadhatatlan, mert erre nincs jogunk, hanem azért is, mert ezáltal magunknak ártunk. Ha eszerint tekintjük a jót és a rosszat, magyarázatot kapunk a jutalomra és büntetésre, melyek végső soron ok-okozati rendszert alkotnak, afféle kozmikus immunrendszert. Ha jócselekedetet hajtunk végre, még szórosabban kapcsolódunk az Örökkévalóhoz és ezáltal energiával töltjük fel lelkünket, míg egy gonosztett elszakít bennünket az Örökkévalótól és gyengíti lelkünket. Az erényes viselkedés nem csupán az emberek között, hanem az ember és az Örökkévaló között is fontos. Az ember szíve akkor kezd háborogni, Jó és rossz Fény és árnyék Az embernek mindig arra kell gondolnia, hogy saját maga és a világ a mérleg két serpenyőjében egyensúlyban van; ha az ember akár csak egyetlen jó cselekedetet is véghez visz, a mérleg nyelve az ő javára billen, és megváltást és üdvösséget hoz a maga és az egész világ számára.- Majmonidész, A megtérés törvényei 3:4. A rossz nem más, mint a jó hiánya; nincs saját léte és szertefoszlik a jóság kisugárzásának fényében.- A Rebbe Honnan származik etikai mércénk? Mi a helyes és mi a helytelen? Mi a jó és mi a rossz? Oly korban élünk, melyben nem könnyű e kérdésekre válaszolni. Az a viselkedés, amely egyeseknek elfogadhatatlan, másoknak természetes. A tegnap tabui mára elfogadott viselkedéssé válhatnak. A jónak és a rossznak nincs általánosan elfogadott modellje; azok az iskolák, melyek valaha az objektiv értékek forrásai voltak, mára ideológiai csatatérré váltak, ahol az értéA REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schncerson keket inkább semlegesítik, hogy elkerüljék a diszkrimináció vádját. Mindez az erkölcsi relativizmus felhígított formáját eredményezi: minden elfogadható, amennyiben nem sért nyíltan másokat. Ám elég magas-e ez a mérce? Az ״élni és élni hagyni” elv jegyében vajon nem kényszerültünk-e engedményekre a jóról és a rosszról alkotott alapvető felfogásunkat illetően? Tegyük fel magunknak a következő, roppant egyszerű kérdést: Elfogadhatónak tartjuk-e ezt az erkölcsi kétér־ telműséget? Ez további kérdéseket vet fel, melyeket egyesek talán félelemből nem mernek feltenni. Van-e abszolút jó és rossz? Ha nem, miért van az, hogy az emberek egyes dolgokat természetszerűleg helyesnek tartanak, míg másokat ellenszenvesnek? Ez a vonás még a fiEgy látogatója egyszer azt a kérdést tette fel a Rebbének, amelyet már mások is gyakran feltettek: Hogyan teremthetett az Örökkévaló olyan világot, melyben gonoszság is van? A Rebbe elmagyarázta, hogy a rossznak nincs önálló léte. A létezésnek csupán potenciális forrnája, amely csak azért rendelkezik látszólag önálló léttel, hogy az ember élhessen szabad akaratával. A Rebbe azt javasolta, a látogatójának, hogy gondoljon egy késre. - Önmagában a kés nem rossz, még ha elképzelhetők is olyan helyzetek, melyekben rossz célokra lehet azt használni - magyarázta a Rebbe. - Ugyanaz a kés a sebész kezében jó célokat szolgál. Az Örökkévaló lehetővé teszi számunkra, hogy magunk döntsük el: mire használjuk azt a kést. Ha azt feltételezzük, hogy a rossz saját, pozitív léttel bír, akkor roppant helytelenül azt is feltételezzük, hogy nem egy, hanem két isteni erő létezik. Valóban létezik-e jó és rossz? A világtörténelemben számtalan háborút vívtak. Ezek közül a legnagyobb minden bizonnyal a jó és a rossz háborúja. A tisztesség és a gonoszság, az önzetlenség és az önzés, a béke és az erőszak közötti harc. Mindannyiunknak szembe kell nézni ezzel a harccal és mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Megpróbáljuk a jócselekedeteknek szentelni életünket és értékesnek tartjuk a jótékonykodást és a filantrópiát. S ami a legfontosabb: gyermekeinket arra nevéljük, hogy erényesek legyenek és jó erkölcsi érzékkel rendelkezzenek. 2
