Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

valamint a fizikákban találjuk, önálló kémiai népszerűsítő irodalom csak később születik meg. Az első magyarnyelvű teljes természethistória írója Molnár János, ugyanaz, akinek az első teljes magyarnyelvű fizika [9] megszólaltatását is köszönhetjük. Ez a természethistória »kezdet gyanánt« a Molnár által szerkesztett Magyar Könyv-Ház 1783-ban megjelent IV. szakaszában látott napvilágot fi61. Valóban csak kezdet, csak vázlata egy tervezett teljesebb műnek. Összesen 58 oldal, ebből a kémiai vonatkozású ásványtani rész csak 21 oldalt tesz ki. Az önálló ásványtanok is jelentősek kémiai szempontból, így elsősorban Benkő [17, 19] és Zay [21] művei. Csak ezeket követték a kimondottan kémiával foglalkozó művek a XIX. század elején. Az első latinnyelvű hazai kémia (Etienne, 1795) [24], majd egy német kémiai tankönyv (Patzier, 1805) [41] után jelent meg az első magyarnyelvű kémia (Kováts, 1807) [45]. Ha meg is állapíthatjuk azokat, akik időrendben előbb jelentették meg műveiket, igen nehéz mégis közöttük értékelési sorrendet felállítani. Azok, akik korábban vették kezükbe a tollat, szakmai szempontból kevésbé elmélyültek ugyanis, mint a későbbiek. Az ismeretterjesztő művek között azonban a szakmai elmélyültség sem lehet feltétlenül helyes értékmérő. Hatásukat is figyelembe kell venni, és sok esetben éppen a bizonyos mértékben sekélyesebbet, népszerűbbet kell jobb ismeretterjesztő munkájáért becsülnünk. A nagyobb anyagmennyiséget felölelő, szélesebb elméleti alapvetéssel készült művek hatásának (ikadálya volt sokszor magasabb színvonaluk. így vált szinte hatástalanná Kováts Magyar Chémiája is [75]. Nem állapíthatunk meg lényegesebb különbséget azok között a művek között, amelyek fordítások, és azok között, amelyek eredeti alkotások. A fordítások is sok eredetiséget tartalmaznak, magát az eredeti szöveget is inkább átdolgozták, mint fordították, ezen felül pedig rendszerint nagy terjedelmű önálló megjegyzésekkel bővítették, ez gyakran többet tesz ki, mint az eredeti munka. Ugyanakkor viszont az eredeti alkotások inkább csak formailag eredetiek, rendszerint ugyancsak külföldi forrásokra támaszkodva állították össze a szerzők könyvüket. Általában nem nevezik meg forrásaikat, amit ismeretterjesztő műnél nem is hiányolhatunk. Szönyi csak ennyit ír könyve elején: »Nem ujamból szoptam; hanem az ezekben járatos és világ előtt esméretes Tudósok írásaikból szedegettem.« [5i. A szerzők önállósága nagyon gyakran csak abból vehető észre, hogy olykor egyéni módon tévednek. Akkor, a kémia forradalma idején, sokféle elmélet irányzata viaskodott egymással, a szisztémák keverése gyakran vitte tévútra a magyar szerzőket. A tévedéseket természetesnek kell vennünk. Igaza van Fábiánnak: »-Ha hibáztam valamiben, nem tsuda; mert ollyan uton kellett járnom, mellyet előttem kevesen tapodtak.« [33]. Táncsics Mihály könyvének [58] előszavában bátran bevallja, hogy könyve írásának kezdetén »e messze ágazó tudománynak küszöbén alig léptem át«, s szorgalmas önképzése ellenére könyvének minden mondatát félve írta le. 519-