Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

I. A magyarság a török pusztítás és az ország tartósan három részre való szakadása miatt a 16. század eleje óta elmaradt az általános európai kulturális fejlődéstől. Ezt az elmaradást nem úgy kell értenünk, mintha nem támadtak volna a magyarság soraiból pl. lángeszű költők, hanem úgy, hogy a közműveltség színvonala a fenti politikai okok és az ezekből következő társadalmi okok hatására igen alacsony maradt. A helyzet a 18. század közepétől kezdve lassan javult, ekkor azonban a nemzet addigi vezetőrétegét, a főnemességet, Bécs vonzza magához és teszi idegenné divatban és erkölcsben. De az idegen, európai civilizációs hullám eléri a század vége felé a különben is nagyrészt idegen jellegű magyar városokat is, sőt bizonyos értelemben a vidéken élő birtokos nemességet sem hagyja érintetlenül. A 16. században megkezdődik a magyar közgondolkozásban az elmaradottság feletti kesergés és az elmaradottság okainak kutatása. Nem hiányoznak lassanként a tervek sem, miképpen lehetne a magyarságot is a többi európai nemzetek kulturális színvonalára emelni. A 17. század végén Haller János [4] a sokkal inkább magyarnak maradt Erdélyben már megfogalmazza azt a meggyőződését, hogy Magyarországon azért olyan kevés a könyv és műveletlen a nép, mert a magyarok megvetik anyanyelvüket: »-. .. elállanak a magyar szó mellől, és jó deákságokat akarván mutogatni, amit írnak, nem magyar, hanem deák nyelven bocsátják ki, melyet a magyaroknak tized vagy századrésze sem tudhat.« Tótfalusi Kis Miklós [5], aki közelről látta a gazdag polgárosodó Hollandiát, azt is tudja, hogy ott a tudományszeretet a gazdagsággal is összefügg, nálunk pedig a műveletlenség egyik főoka a gazdasági viszonyokban, a szegénységben rejlik. A puritánok részben Coménius ihletésére is, a magyar nyelvű iskoláztatást sürgetik, legalább elemi fokon. Ugyanilyen gondolatokat fejtegetnek 1700 körül a pietizmus magyar hívei. A magyar nyelv és irodalom ápolását szolgálná a tudományos akadémia, melyet a művelt Nyugat példájára egyre többen kezdenek sürgetni, legelőször talán Bod Péter 1756-ban, Ráday Gedeonhoz intézett levelében [6]. Kulturális elmaradottságunk okainak kutatói általában tehát az anyanyelv elhanyagolását teszik meg a szegénység mellett fő oknak Ezért aztán a tudománynak magyar nyelven való terjesztése hivatássá válik, és a 18. század közepétől kezdve orvosok, mérnökök, tanárok nagy lelkesedéssel fognak a munkához. Bessenyei György gondolatsorait tehát nagy előkészítés előzi meg, és így a Magyarság c. híres röpiratnak számos gondolata már csak összefoglalás [7]. Bessenyei azonban nemcsak folytatója a nagy magyar tépelődésnek a nemzet kulturális elmaradottságáról. Bessenyei felvilágosult ember, aki magába szívta a nyugati gondolkodás elemeit, és ezek birtokában keresi nemzete számára az e világi boldogulás, a boldogság útját. Elgondolása egyszerű és világos: »Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentől közönségesebb, a lakosok között, az ország is annál boldogabb. A tudománynak kulcsa a nyelv, mégpedig 14* 211