Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

viszont Bécsen, a csodált és gyűlölt császárvároson át érkezik el hozzánk, a közvetlen nyugati kapcsolatokat leszámítva. Az újat nem akaró konzervatív nemesi felfogás tehát 1780 után a nemzetiség védelmét veszi ürügyül elzárkózása igazolásául. Rossz magyaroknak tartja az újítókat, a jozefinistákat. A fejlődés azon múlik, hogyan sikerül a sokszor ellentétesen ható két erőt, a haladás és a nemzetiség ügyét egymással kibékíteni, összhangba hozni. Kármán József a nemzet csinosodásában jelölte meg találóan a 18. század utolsó harmada szellemi életének főproblémáját, egyforma erősséggel hangsúlyozva »nemzetet« is, »csinosodást« is. Elődje, Bessenyei így fogalmazza ezt meg: »Egy országnak első dolga« az, »mi módon légyen egy nemzet bölcs és gazdag.« fi]. Sem Bessenyei, sem Kármán gondolkodása nem korlátozódik csak az irodalomra, sőt még a tudományok összességére sem. Mindketten a nemzet boldogságának és boldogulásának útját keresik, és végsősoron politikai és gazdasági változást is akarnak. Ennek a megállapításával mi e helyen mégis elsősorban a szellemi élet megújulására, a nemzet csinosodására vonatkozó gondolataikat elemezzük. Kármán a felvilágosodás első nagy korszakának végén írja meg tanulmányát. Összefoglalja az eredményeket, bírálatot mond az eltelt két évtized munkájáról, és kijelöli a követendő utat. Megmutatja, hogy mi lehet az objektív fejlődés további menete a nemzet számára. Az idő őt igazolta. A magyarság hamarosan nemzeti jellegéből fakadó eredeti alkotásokkal harcolta ki helyét a nap alatt, Kármán tanulmányának jelentőségét nem csökkenti az a tény, hogy kevesen olvassák, és hogy szinte egy félszázadra kiesik a nemzet kulturális tudatából. Nem ennek a tanulmánynak volt a feladata, hogy a fejlődést irányítsa. Kármánnak az jutott osztályrészül, hogy meglássa a fejlődés objektíve kikerülhetetlen menetét. E dolgozat tehát elsősorban Kármán Józseffel kíván foglalkozni, A nemzet csinosodása c. tanulmányával, de egyéb írásaival is. Elkerülhetetlen viszont és módszerünk lényegéhez tartozik az előzmények megmutatása, az irodalmi folyamat érzékeltetése. Kármán gondolatainak jelentőségét többízben megmutatta Horváth János, legkiválóbb polgári irodalomtudósunk [2], A téma újrafelvételére az a körülmény jogosít fel, hogy Horváth János tisztán irodalmi szempontból, az irodalmi önelvűség alapján magyarázza Kármán teljesítményét, és annak csak fővonását emeli ki. előzményeit és részleteit nem mutatván meg. Waldapfel József [3] a felvilágosodás korabeli magyar irodalomról szóló könyve több helyén tárgyalja a haladás és nemzetiség problémáit, de feldolgozásának módszere és könyvének szerkezete miatt egységes és összefüggő képet nem ad a nemzet csinosodásáról. Az említett műveknek sokat köszönnek az alábbi fejtegetések. Az olvasó és a szakember dolga megállapítani, érdemes volt-e ezen fontos nemzeti problémához még egyszer hozzányúlni. Azt gondolom, hogy ha csak néhány vonatkozásban is sikerült azt új megvilágításba helyezni, új összefüggéseit megmutatni, akkor a téma fontossága máris jogosulttá tette az új megoldási kísérletet. 210-