Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
Tizennegyedik évfolyam.3. szám. Pápa, 1903. január 18. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A. lap szellemi részét illető közlemények a szarkeaztSségkez Kis József felelős szerkesztő óul— mére küldendők. *-----------------------------* megjelenik minden vasárnap. Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János fómunkatárs ozimére küldendők. Az a férfiú, kinek emlékének fájd érzések közepette szenteljük mai számunkat, nemcsak egyéni érdemeivel szolgált rá bő mértékben e szomorú végső tiszteletadásra. Nemcsak egyéni érdemeivel, bár Körmendy Sándor nevéhez annyi maradandó és dicső alkotása fűződik református anyaszentegyházunknak s szorosabban a mi dunántúli kerületünknek, bogy egyházszervező, egyházterjesztő és egyházföntartó, valamint iskolaügyi munkássága magában is méltó lenne reá, hogy a jövő nemzedék tanúságára és lelkesitésére egyházi életünk e szerény hirmondója hasábjain minden időre megörökitessék. De rászolgált e szomorú végső tisztességadásra Körmendy Sándor főleg azért, mert benne a régi igazi kálvinista papnak valódi típusát állíthatjuk hitrokonaink szeme elé. Annak a kálvinista papnak valódi típusát, akiben a bátor harcos, a felfelé és lefelé egy iránt szókimondó, küzdelmekben megacélozódott erejű, Önzetlen egyházi bajnok és az alapos egyházi tudásu és nagy általános műveltségű, meggyőződéssel teli lelkész jellemvonásai a legszebb hármoniában egyesültek. Tudomány, szorgalom és munkabírás, bátorság, meggyőződés és tetterő, lelkesedés és lelkesítői tudás és mindenek felett a függetlenség — ime ezek a jellemvonások, melyekből a régi nagy kálvinista pap típusa kialakult. Sajnos, hogy e típus immár kivesző félben van. Veteres migrate coloni, de haj ! hogy elszorul szivünk a gondolatra : Méltó lessz-e az uj nemzedék a réginek Örökére ? Meglessz-e bennük a régiek rettenhetetlen bátorsága, kitartó erélye protestáns érdekeink védelmezésére; meglessz-e bennük a régiek alapos tudása az egyház tovább építésére ? Ám hagyjuk a jövőt, sirassuk ma csupán a múltat, ó mert: Fáj, hogyha dőlnek a kert ősi fái, Ha vesznek és pusztulnak a nagyok ! . . . Vóglobbot vetve, kialudt egy nagy körben fényesen világított közhasznú élet fáklyája s az emberi társadalom számos, nagy veszteséggel sújtott köreinek képviselői szivük igaz bánatával gyűltek össze e gyászkoporsó körül, amelyben Körmendy Sándor urnák, a dunántúli evang. reform, egyhákerület nagyérdemű főjegyzőjének, a hedrahelyi evang. reform, egyház nagy tevékenységű, buzgó lelkészének, egy köztisztelettől környezett család szeretett Gyászbeszéd ft. Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző ur koporsójánál Hedrahelyen, 1903-ik év január 9-én. Uram, Te nékünk hajlékunk voltál minden időben. Minekelőtte a hegyek lennének és formáltatnék a föld és a világ, öröktől fogva, mindörökké Te vagy erős Isten ! Azért Te benned helyeztetjük bizodalmunkát, midőn egyházi és társadalmi életünk erős oszlopait kidőlni látjuk és Te tőled kérünk vigasztalást, midőn a nagy vesztesség miatt íájdalom árja borítja el szivünket. Amen. Gyászoló és résztvevő halotti gyülekezet!
