Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-28 / 26. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 Régiségek. Az egyház megalakulásának korszaka. II. Józsefhez folyamodnak s kegyelmes választ nyernek. Templomot, iskolát, parochiális házakat építenek. Hiába várták az antalfai reformátusok ügyüknek jobbra fordulását, mig Mária Terézia ült a trónon, a gyászruliában ülő árva eklézsiákkal egy sorsuk volt, s olyanok valának mint a pásztor nélkül váló nyáj, mennek nincs őrzője ; mint az árva, kinek nincsen édes atyja. Csak mikor II. József trónra lépett, s felvilágosult leikével más irányt szabott a vallásos ügyeknek, reménylhettek magukra nézve jót. Mikor ez a nemes lelkű fejedelem maga elé terjesztette a vallás ügyében érvényben levő összes királyi rendeleteket, meggyőződött arról, hogy gyakran volt igaz okuk panaszra a protestánsoknak, s az állam érdeke követeli, hogy ennek vége vettessék. Kiadta azért 1781. okt. 29-én ama nevezetes türelmi rendeletét, melyben elrendelte, hogy „az országban mindenütt megengedi a protestánsoknak vallásuk magán gyakorlatát.“ — Ezen magán vallásgyakorlat azonban nem veendő oly korlátolt értelemben mint eddig, hanem úgy, hogy a hol száz prot. család találkozik, s imaház, papiak, iskola építése és az egyházi személyek ellátására megkivántató tőkét az adózó nép érezhető megterheltetése nélkül elő tudja állítani : ily épületeket emelhet, lelkészt s tanitót hívhat, s formaszerü rendes isteni tiszteletet tarthat, csakhogy az ily imaházak nehogy formális templomok legyenek, torony harang és utczai bejárás nélkül építendők . . .“ Mihelyt kihirdették II. József ezen rendeletét a hazában : nagy öröm és reménység hatotta át a százados üldözés alatt árvaságra jutott református egyházakat, mert a királyi szó biztosította őket, hogy vallásukat hitelveik szerint ezután szabadon gyakorolhatják. Hozzá is láttak gyorsan az egyházalapitás munkájához. A szentantalfaiak is felterjesztették kérvényüket még 1782. év elején a fejedelemhez, melyben valószínűen templomuk felépithetéseért esedeztek, de ezen folyamodványuk ma már nincs meg, később azomban hivatkoznak reá s bizonyítja ezt a kerületére híven őrködő Torkos Jakab püspöknek levele is : „Istentől kegyelmet és békességet kívánok kegyelmeteknek ! Kegyelmetek becsületes embereinek, — a melyeket még most írásba tenni nem szinte bátorságos,— szóval megmondottam : légyen kegyelmetek jó reménység alatt csendes várakozásban az alatt is, hogy ily isteni dolgokban resteknek, vagy alimzékonyoknak senkitől ne ítéltethessék ; kegyelmetek mit cselekedjenek, szóval megmondottam. Az Úristen vigasztaljon meg bennünket mindnyájunkat kívánom. Kegyelmeteknek jóakaró kész szolgája Torkos Jakab superintendens.“ A dunántúli püspök ezen levele Adás Tevely-en kelt 1782. márcz. 17-én, s ebből azt kell következtetnünk, hogy mihelyt felsütött a vallásra a türelem napja, az antalfaik már kora hajnalon a kérvényezők sorába állottak. Mint említve volt, úgy ezen kérvényüknek, mint az erre hozott végzéseknek nyoma veszett. De valószínű, hogy lélekszámának csekélysége, a mindössze 57 családot vagy házaspárt alkotó egyház népességi számaránya volt az, mely miatt kedvező választ nem nyerhettek. — Azért 1783 augusztus 13-án a tagyoni, a kali, alsó és felső dörgicsei, jakabfai reformátusok számbavételével s ezekre való hivatkozással is esedeznek a felség előtt, hogy lelkészt, tanitót hívhassanak, s templomot építhessenek. — Felemlítik, hogy ugyancsak 57 családból állanak, de a szomszéd helységekben lakó reformátusok ezt a számot 91 re emelik, kik hozzájuk óhajtanak csatlakozni, jóllehet vallásgyakorlatuk idejében még kevesebben voltak, mégis lelkészt, tanitót tartottak a Török időtől fogva. — Mivel 1769-ben templomuk elvesztésével parochiális házaikat, földjeiket, réteiket, szőlőiket is elvesztették, most mindezeket, a templom kivételével törvényes utón követelik vissza. A templom felépítésére elegendő erőt éreznek magukban, kérik azért a szokott vizsgálat elrendelését, s alázatos esedezésük kegyes meghallgatását. A szokott vizsgálat abból állott, hogy a vármegyének felelnie kellett a helytartó tanács kérdő pontjaira: „Hány család van ott a kérvényező felekezetből ? Mennyi pénzük van s micsoda alapból ? Ebből mennyi a készpénz, vagy termény? Nincsenek-e adóval hátralékban? Mit fizet mindenki papnak, vagy tanítónak? stb. De ez ugylátszik csak általános szabály volt, s bár rendkívülinek látszik is, hogy valamelyikkel a folyamodó egyházak ügyeibe avatkozással meghíusithas.-a ügyük előre haladását, de II. József maga intézte számtalan esetben a kérvényezők dolgát, s az akadékoskodó helytartó tanácsot nem egyszer rendre utasította, s igy meglehetős gyorsasággal sor került a kérvényekre. Az antalfaiak folyamodására 8605. szám alatt a helytartó tanács következő rendeletet küldte Zalavármegyéhez: mivel ezen vármegyében levő Szentantalfa nevű kuriális helységnek helvét hitvalláson levő nemes és nem nemes lakosai mind eddig azért nem nyerhették meg vallásuk szabad gyakorlását, mert abban a családok száma akadályt képezett; mivel pedig most a szomszéd helységeknek hozzájuk csatolásával a kívánt számot betöltenek, s ezért prédikátor és iskolamester beviteléért könyörögnek : másolatban csatolt kérvényüket a helytartó tanács oly kegyelmes királyi parancsolattal közli Zalavármegyével, hogy a szabály szerint való vizsgálatot egy kath. pap jelen létében vigye véghez, és azt fölkíildeni el ne mulassza. Kelt a mi magyar királyi helytartó tanácsunkban Pozsonyban 1783. szept. 9. Nitzky Kristóf, Skerletz Ferencz, Prezekker Mihály. Felolvastatván, kiadatott boldogfai Farkas János felesküdt rendes jegyző által.“ ügy látszik, hogy az antalfaiak valami utón II. József elé vitték ügyüket, vagy kihallgatáson, vagy valami kegyelt közbenjárójuk által, mert csakhamar az előbb közlött rendelet után, a helytartó tanács ismét leirt 9572. szám alatt a vármegyére ekképen: „A közelebb elmúlt szeptember hónap 9. napján kelt s innen leküldött kegyelmes királyi rendelet után, a Felséges császár és apostoli király, a szentantalfai s más ezen nemes Zalavármegyében levő szomszéd helységek lakosai kérvényé-nek közlése mellett, a melyben vallásuk gyakorolhatásá
