Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-25 / 83. szám

1994. március 25., péntek Városaink üj Dunántúli napló 7 Legyen Magyarország büszkesége! r Mohácsi körkép Falugazdász A Baranya megyei Földmű­velésügyi Hivatal e hónap else­jei hatállyal Mohács és térsége falugazdászi teendőinek ellátá­sára kinevezte Fonód Judit ag­rármérnököt. Játék a kicsiknek A múlt év végén a pénzma­radvány terhére a város két böl­csődéjének 50 ezer forint támo­gatást szavazott meg játékok vásárlására a képviselőtestület. A pénzt a hivatal átutalta a gyermekintézményeknek. Torony helyett bolt Mohácson az autóbusz állo­más fedett várakozójának nyu­gati végébe eredetileg egy ki­látó-torony építését tervezték, de miután csak esztétikai jelen­tősége lett volna, a beruházás­kor elhagyták. A 30 négyzetmé­teres szabad területet az önkor­mányzat az eltelt négy év alatt kereskedelmi hasznosításra ár­verezéssel próbálta eladni, de a négyzetméterenként 5000 forin­tot senki sem vállalta. Most magánvállalkozónak értékesí­tették, aki ott üzlethelyiséget kíván kialakítani. Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította: Berta Mária Nyolcvan éve, 1914 április 5-én hangversenyt adott a Ze­neakadémián Antalffy-Zsíross Dezső (1885-1945), az orgona­tanszak professzora. Aligha akad magyar orgonista, aki ta­nulmányai során megkerülhette volna kétkötetes pedagógiai al­bumát. 1921-től aztán az USA-ban folytatta karrierjét, előbb mint a rochesteri egyetem tanára, később a New York-i rádió koncerttermének orgonis-* tája. Nos, ez a korán nagy tekin­télyre szert tett művész fent em­lített koncertjére közreműködő­nek kérte föl a hárfázó 17 éves Guttmann Mártát, a himesházi körorvos, dr. Guttmann Dezső leányát. A csodagyermeknek bizonyuló Márta ekkor már Mosshammer Románnak (1868-1920), az 1875 óta mű­ködő Zeneakadémia 1911 -ben létesült speciális művészképző A köz javát mindenáron szolgálni akaró képviselők ötle­tei időnként megmosolyogni va­lóak. Tehetjük ezt a helyi köz­gyűléseket hallgatva dühösen is, vagy éppen elnézően, hogy ugyan már, mik nem jutnak az eszükbe! Legutóbb például e hét elején a jókora vitát kiváltó sétáló utcai téma tárgyalásakor szolgáltak rá hasonló reakcióra. A történet még a múlt évben kezdődött. Az egyik városatya szerint a „nyugat majmolása” eredményezte, hogy sétálóutcát alakítottak ki Mohácson. Ennek az lett a következménye, hogy a pár száz méteres lezárt útsza­kasz miatt alaposan átszervez­ték a belváros forgalmát - az autósok álláspontja: agyon-bo- nyolították! - és az arra alkal­matlan mellékutcákra terelték el a járműveket. Kitáblázták ren­desen a várost, kellő helyisme­ret nélkül mégse vágjon neki senki a kompátkelő keresésé­nek, mert ha elhiszi a főtér felé vezető szakaszon több útelága­zásba is kitett eligazító tábla jelzését, biztos a kölkedi rétre jut! tanszaka professzorának nö­vendéke volt. A bécsi születésű Mossham­mer Gustav Mahler (1860-1911), az akkori igazgató szerződtette 1889-ben a buda­pesti Operaházhoz. Április 26-án lelkes cikkben dicseke­dett el a vidékünkről származó művésznő nagy sikerével a Mo­hácsi Új Hírlap, Rátkay István­nak a Mohácsi Hírlappal rivali­zálni igyekvő, ám kérészéletű­nek bizonyult lapja. 1915 április 18-án a Mohács és Vidéke nyolc fővárosi lap cikkeit sorolta fel, melyek Guttmann Márta szerepléseit méltatták, köztük a Budapesti Hírlapét, a Pesti Naplóét, a Ma­gyarországét és a Pester Lloy- dét. A Zeneakadémia könyvtárá­ban az évkönyvek közt búvár­kodva további fontos adalékra bukkantam: 1915 december Ez a panaszok egyik része. A következő, hogy a forgalom le­vezetésére kijelölt utcák nem felelnek meg a célnak. Szűkek, a megnövekedett igénybevétel miatt a házak repedeznek, a Gőzhajó utca nem kellően meg­világított, az Eötvös utcában a járművezetők száguldoznak, semmibe veszik a 40 kilométe­res sebességkorlátozást. Az utóbbi panasz az új rend kialakí­tását követő napokban arra késztette a városházi szakembe­reket, hogy megfékezzék a gyorshaj tókat, ezért forgalom csillapító küszöböket építtettek az útpályára. Volt is miatta morgolódás bőven. Végül ép­pen egy hónappal ezelőtt képvi­selői indítványozásra a testület tagjai kiszavazták az „európai- atlannak” tartott alkotmányt. Igen ám, de az Eötvös utca lakói meg követelték, vissza mindent, mert nincs nyugalmuk, a pilóták csak a gázt tudják nyomni, a táblára festett számokat nem ismerik! 18-án az akkor ötödéves Márta Kása Györggyel (1897-1984), a későbbi világjáró pianistával és választékos ízlésű, sajátos utat járó zeneszerzővel, a főiskola 1927-től 1962-ig működő pro­fesszorával adott közös hang­versenyt. Ezideig csak a mohácsi saj­tóból kiragadott szemelvények­kel illusztráltam, hogy a váro­sunk vonzáskörzetébe tartozó község üdvöskéjének pályája helyi vonatkozású is. Ám a vonzalom nem volt egyoldalú. Először 1915 április 8-án mu­tatkozott be az ifjú művésznő a mohácsi közönségnek, a Nő­egyletnek a hlldikórházak javára megrendezett jótékony célú est­jén. Gabriel Pierné (1863-1937) francia szerző Impromptu cap­rice című művét adta elő az ipa­roskörben. 1916 június 25-én a nyári színkörben - a korabeli helyi Nem kimondottan feladata ilyen kérdésben állást foglalni a testületnek, de hát magukhoz ragadták e kérdésben a döntési jogot, így megint csak szavaz­tak. Bukkanok nem kellenek! Cserélje le az önkormányzat a táblát, a jelenlegi 40-es helyett legyen 30 a maximált haladási sebesség, állítson rendőrt az ut­cába, aki naphosszat saccolja mennyivel húznak el mellette az autók és figyeli ki tartja be a döntésüket és ki nem, aztán ha renitenst lát, mérgesen össze­ráncolja a szemöldökét, a baju­szát pedig vészt-jóslóan meg­remegteti! Esetleg alakítsanak ki szlalom-pályát az úttestre he­lyezett virágedények segítségé­vel, mert azokon már csak nem fognak fölülről átugratni! A vélemény nyilvánítások hevében egyszer már ott tartott a szóáradat, hogy várható volt: azonnal határozati javaslat hangzik el, miszerint nincs to­vább sétálóutca! Vissza min­dent, mehessen valamennyi Megyeszerte a kezdődő szezonra készülnek a méhészek. Mohácson, a környéken is egyedülálló méhészeti szakboltban most igen nagy választékban kínálják a különböző kaptárakat, méhészeti szakezközöket, szerszámokat és természetesen tanácsokkal is ellátják a méhészeket. Fotó: Läufer László Egyirányú sétálóutca? szóhasználat szerint a faalkot- mányú arénában - tapsolhattak neki a mohácsiak. Itt a német Albert Zabel (1835-1910) és az angol Elias Parish-Alvars (1808-1849) nagy virtuozitást ( igénylő koncertszámait mutatta be az őt mámoros ovációban ré­szesítő publikumnak. Guttmann Márta volt ha­zánkban az első diplomás hár­faművésznő. Korábban ezt az azóta főleg hölgyek által favori­zált hangszert általában férfiak szólaltatták meg. A Mohács és Vidéke szerint a Zeneakadémia diplomaosztó ünnepségén e szavakkal adta át a rektor Guttmann Márta okle­velét: „Eddig intézményünknek volt büszkesége. Legyen ezen­túl Magyarországé a Világ előtt!” Fiatalabb kutató számára vonzó feladat lehet a látványo­san indult művészkarrier kitel­jesedésének feltárása, nyomon követése. Bojtár László jármű újra kedve szerint a Sza­badság út teljes hosszában ami­kor kedve tartja és ne csak azok közlekedhessenek ott, akik most kivételeknek érzik magu­kat, aztán a tiltás ellenére hábo­rítatlanul furikáznak! Már emelkedett is egy kéz, a jegy­zetben gyorsan új sorhoz igazí­tottam a tollat, ki ne maradjon a mindig figyelemre méltó javas- lattevő képviselő egyetlen szava se, amikor diadalmasan kijelen­tette: „Legyen sétálóutca, egy­irányú forgalommal!” Hát leírtam. Mondták a ma­gukét még utána is, de tovább már nem tartottam fontosnak, hogy halljam az elhangzottakat. Ha ez a téma ennyire komoly, akkor kénytelen vagyok hamar­jában tömi a fejem, milyen szenzációra figyelmeztető címmel adhatom el. Talán azt kellett volna az anyag tetejére írni: A Világon elsőnek Mohá­cson találták ki az egyirányú gépjárműközlekedésre is al­kalmas sétálóutcát! De ahogy az ötlettel, a ki­gondolt címmel is baj van: Túl hosszú! Ötéves szerződés az uszodára Évek óta szerződéses vállal­kozó üzemelteti Mohácson a városi uszodát, s a megbízást mindenkor csak egy szezonra adták. Ezúttal a pályázati kiírás szerint öt évre Tompos Gábor kozármislenyi lakos nyerte el ezt a jogot. A működtetéssel járó teljes költség vállalása mellett 500 ezer forintot és ennek áfa von- zatát fizette be bérleti díjként az önkormányzatnak. A szerződés értelmében a strandidény kez­dése előtt a vállalkozó köteles­sége a határozatban előírt minő­ségű festékkel a nagymedencét kifesteni. Ismét kevés a pénz A város költségvetésében 13 millió forintot különített el a képviselőtestület az üt­és járdafelújításokra. Ponto­san tudják, az összeg több­szöröse sem lenne elég a sürgős munkákra, ám a gaz­dálkodás kerete adott. A lehetőségek ismereté­ben az önkormányzat mű­szaki osztálya a lakosságtól az elmúlt évek alatt össze­gyűjtött jelzések alapján igyekezett rangsorolni a te­endőket és a javaslatot a hét­főn tartott önkormányzati ülésre terjesztették elő. A képviselők jóváhagyá­sával idén a Szentháromság csomópont építésének foly­tatására - csapadékvíz elve­zető csatornára, világításra, egyéb közművekre - 4 mil­lió 420 ezer forintot fordíta­nak. A Jókai utcában a Ko­rona Szállótól a Gőzhajó ut­cáig a piac felőli oldalon megoldják a csapadékvíz elvezetést, felújítják a járdát és a jelenleg gyakorta sáros részre térburkolat kerül. En­nek az előirányzott költsége 2 millió forint. 550 ezer fo­rintot szánnak a Csele utca 375 négyzetméterének szórt útalappal, itatásos hengere­léssel készülő burkolatára, melyhez az utcában lakók pluszban 100 ezer forint ér­tékű saját munkát ajánlottak föl. A Szőlőhegyi úton — ismertebb nevén Csencse- vár-szurdok - hasonló mi­nőségű útburkolat készül, ehhez a lakók 400 ezer fo­rintot már összegyűjtöttek, s az önkormányzat 2 millió 730 ezer forintot ad. Egy­millió 130 ezer forint jut a Kölcsey utca nyugati, vala­mint a Rókus utca déli olda­lán a beton járda készíté­sére. A Vörösmarty utcában a Bartók és Ady utcák kö­zött, továbbá az e szakaszról nyíló három közben 550 ezer forintért szórt útalap szolgálja majd a jobb közle­kedést. A tervezetből nagyon sok teendőt a szűkös lehe­tőségek miatt idén is kény­telenek elhagyni. Útjaví­tásra, felújításra vártak volna Kismohácson, a Ko­dály Zoltán utcában, a sá- rosiak, felsőkandaiak, a Cselepatak-, a »Szent Já­nos-, az Arany János-, a Mező-, az Előhegy- és a Dankó Pista utcákban la­kók. A térburkolat javítása időszerű lenne a Radnóti lakótelepen és a Szent Mi­hály téren, s ugyancsak a lakosság szorgalmazására többször indítványozták már a képviselők, hogy a város sokac-negyedében a közök kapjanak szilárd burkolatot. Orvosi műszerek ajándékba Alig néhány héttel ezelőtt adhattunk számot egy németor­szági delegáció látogatásáról, akik igen értékes műszereket hoztak a kórháznak ajándékba. A sebészet, szülészet, az inten­zív osztály és fül-orr-gégészet betegeinek ellátását, gyógyítá­sát segítő, világszínvonalú esz­közök beszerzési költségét a német kormány ajánlotta föl. Az elmúlt hét végén újabb két fős küldöttség érkezett az egészségügyi intézménybe. Egy katolikus ifjúsági szervezet 40 ezer márkát gyűjtött össze, a pénzen korszerű ultrahang vizs­gáló készüléket vásároltak és azt, továbbá egy használt, ám de nálunk még igen jó szolgálatot tehető mobil röntgent adtak át Mohácson. Az újabb adományozó szer­vezet nevét, a közbenjáró segí­tőket szándékosan nem emlí­tem, hiszen a közeljövőben is­mét a városba utaznak, s amo­lyan kis ünnepség keretében kí­vánják hivatalossá tenni az át­adást. Viszont elöljáróban addig is érdemes dr. Horváth Mihály főorvos véleményét megis­merni. Mint a szállítmányt hozókra várakozva elmondta, naponta átlagosan száz ember fordül meg a folyosón, akik röntgenre, majd a leletekre várnak és ugyanitt nem ritkán ugyancsak naponta 50-60 fő számára ultra­hang vizsgálatot végeznek. A most kapott készülék üzembe­helyezését követően az eddig használt berendezést az elkép­zelései szerint áttelepítik a nő- gyógyászati osztályra, s ennek kettős előnyét látja: a terhes kismamáknak nem kell betegek tömegében várakozniuk a vizs­gálatra, s ugyanakkor némileg csökken a zsúfoltság is. Mobil röntgent korábban már használtak a kórházban, de az egy rendkívül elavult monstrum volt. A most kapottnak látatlan­ban is örült, hiszen megítélése szerint Németországból képte­lenség az övékéhez hasonló múzeálisnak nevezhetőt hozni és esetenként akár egy frissen műtött betegnél, akár az inten­zív osztályon ápoltaknál cél­szerű a vizsgáló eszközt a be­tegágyhoz vinni. Most ez a diagnosztizáló mód is adott lesz. Ha már a régi műszerekről beszélt, megemlítette, rövide­sen új átvilágító berendezésről is gondoskodni kell Mohácson. A jelenlegi röntgen hét éves, elöregedett. A gép korához a be­tegforgalmat is hozzászámolta a főrovos, aki minden elképzel­hető pályázati lehetőséget meg­ragad, hogy időben jusson egy megbízható diagnózist adó má­sik röntgenhez Mohács, mert mint mondta, itt a város lákóin kívül a térségben élők ellátására is gondolni kell! Naponta több, mint 150-en várnak röntgenre Fotó: Löffler Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom