Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-25 / 83. szám
1994. március 25., péntek Városaink üj Dunántúli napló 7 Legyen Magyarország büszkesége! r Mohácsi körkép Falugazdász A Baranya megyei Földművelésügyi Hivatal e hónap elsejei hatállyal Mohács és térsége falugazdászi teendőinek ellátására kinevezte Fonód Judit agrármérnököt. Játék a kicsiknek A múlt év végén a pénzmaradvány terhére a város két bölcsődéjének 50 ezer forint támogatást szavazott meg játékok vásárlására a képviselőtestület. A pénzt a hivatal átutalta a gyermekintézményeknek. Torony helyett bolt Mohácson az autóbusz állomás fedett várakozójának nyugati végébe eredetileg egy kilátó-torony építését tervezték, de miután csak esztétikai jelentősége lett volna, a beruházáskor elhagyták. A 30 négyzetméteres szabad területet az önkormányzat az eltelt négy év alatt kereskedelmi hasznosításra árverezéssel próbálta eladni, de a négyzetméterenként 5000 forintot senki sem vállalta. Most magánvállalkozónak értékesítették, aki ott üzlethelyiséget kíván kialakítani. Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította: Berta Mária Nyolcvan éve, 1914 április 5-én hangversenyt adott a Zeneakadémián Antalffy-Zsíross Dezső (1885-1945), az orgonatanszak professzora. Aligha akad magyar orgonista, aki tanulmányai során megkerülhette volna kétkötetes pedagógiai albumát. 1921-től aztán az USA-ban folytatta karrierjét, előbb mint a rochesteri egyetem tanára, később a New York-i rádió koncerttermének orgonis-* tája. Nos, ez a korán nagy tekintélyre szert tett művész fent említett koncertjére közreműködőnek kérte föl a hárfázó 17 éves Guttmann Mártát, a himesházi körorvos, dr. Guttmann Dezső leányát. A csodagyermeknek bizonyuló Márta ekkor már Mosshammer Románnak (1868-1920), az 1875 óta működő Zeneakadémia 1911 -ben létesült speciális művészképző A köz javát mindenáron szolgálni akaró képviselők ötletei időnként megmosolyogni valóak. Tehetjük ezt a helyi közgyűléseket hallgatva dühösen is, vagy éppen elnézően, hogy ugyan már, mik nem jutnak az eszükbe! Legutóbb például e hét elején a jókora vitát kiváltó sétáló utcai téma tárgyalásakor szolgáltak rá hasonló reakcióra. A történet még a múlt évben kezdődött. Az egyik városatya szerint a „nyugat majmolása” eredményezte, hogy sétálóutcát alakítottak ki Mohácson. Ennek az lett a következménye, hogy a pár száz méteres lezárt útszakasz miatt alaposan átszervezték a belváros forgalmát - az autósok álláspontja: agyon-bo- nyolították! - és az arra alkalmatlan mellékutcákra terelték el a járműveket. Kitáblázták rendesen a várost, kellő helyismeret nélkül mégse vágjon neki senki a kompátkelő keresésének, mert ha elhiszi a főtér felé vezető szakaszon több útelágazásba is kitett eligazító tábla jelzését, biztos a kölkedi rétre jut! tanszaka professzorának növendéke volt. A bécsi születésű Mosshammer Gustav Mahler (1860-1911), az akkori igazgató szerződtette 1889-ben a budapesti Operaházhoz. Április 26-án lelkes cikkben dicsekedett el a vidékünkről származó művésznő nagy sikerével a Mohácsi Új Hírlap, Rátkay Istvánnak a Mohácsi Hírlappal rivalizálni igyekvő, ám kérészéletűnek bizonyult lapja. 1915 április 18-án a Mohács és Vidéke nyolc fővárosi lap cikkeit sorolta fel, melyek Guttmann Márta szerepléseit méltatták, köztük a Budapesti Hírlapét, a Pesti Naplóét, a Magyarországét és a Pester Lloy- dét. A Zeneakadémia könyvtárában az évkönyvek közt búvárkodva további fontos adalékra bukkantam: 1915 december Ez a panaszok egyik része. A következő, hogy a forgalom levezetésére kijelölt utcák nem felelnek meg a célnak. Szűkek, a megnövekedett igénybevétel miatt a házak repedeznek, a Gőzhajó utca nem kellően megvilágított, az Eötvös utcában a járművezetők száguldoznak, semmibe veszik a 40 kilométeres sebességkorlátozást. Az utóbbi panasz az új rend kialakítását követő napokban arra késztette a városházi szakembereket, hogy megfékezzék a gyorshaj tókat, ezért forgalom csillapító küszöböket építtettek az útpályára. Volt is miatta morgolódás bőven. Végül éppen egy hónappal ezelőtt képviselői indítványozásra a testület tagjai kiszavazták az „európai- atlannak” tartott alkotmányt. Igen ám, de az Eötvös utca lakói meg követelték, vissza mindent, mert nincs nyugalmuk, a pilóták csak a gázt tudják nyomni, a táblára festett számokat nem ismerik! 18-án az akkor ötödéves Márta Kása Györggyel (1897-1984), a későbbi világjáró pianistával és választékos ízlésű, sajátos utat járó zeneszerzővel, a főiskola 1927-től 1962-ig működő professzorával adott közös hangversenyt. Ezideig csak a mohácsi sajtóból kiragadott szemelvényekkel illusztráltam, hogy a városunk vonzáskörzetébe tartozó község üdvöskéjének pályája helyi vonatkozású is. Ám a vonzalom nem volt egyoldalú. Először 1915 április 8-án mutatkozott be az ifjú művésznő a mohácsi közönségnek, a Nőegyletnek a hlldikórházak javára megrendezett jótékony célú estjén. Gabriel Pierné (1863-1937) francia szerző Impromptu caprice című művét adta elő az iparoskörben. 1916 június 25-én a nyári színkörben - a korabeli helyi Nem kimondottan feladata ilyen kérdésben állást foglalni a testületnek, de hát magukhoz ragadták e kérdésben a döntési jogot, így megint csak szavaztak. Bukkanok nem kellenek! Cserélje le az önkormányzat a táblát, a jelenlegi 40-es helyett legyen 30 a maximált haladási sebesség, állítson rendőrt az utcába, aki naphosszat saccolja mennyivel húznak el mellette az autók és figyeli ki tartja be a döntésüket és ki nem, aztán ha renitenst lát, mérgesen összeráncolja a szemöldökét, a bajuszát pedig vészt-jóslóan megremegteti! Esetleg alakítsanak ki szlalom-pályát az úttestre helyezett virágedények segítségével, mert azokon már csak nem fognak fölülről átugratni! A vélemény nyilvánítások hevében egyszer már ott tartott a szóáradat, hogy várható volt: azonnal határozati javaslat hangzik el, miszerint nincs tovább sétálóutca! Vissza mindent, mehessen valamennyi Megyeszerte a kezdődő szezonra készülnek a méhészek. Mohácson, a környéken is egyedülálló méhészeti szakboltban most igen nagy választékban kínálják a különböző kaptárakat, méhészeti szakezközöket, szerszámokat és természetesen tanácsokkal is ellátják a méhészeket. Fotó: Läufer László Egyirányú sétálóutca? szóhasználat szerint a faalkot- mányú arénában - tapsolhattak neki a mohácsiak. Itt a német Albert Zabel (1835-1910) és az angol Elias Parish-Alvars (1808-1849) nagy virtuozitást ( igénylő koncertszámait mutatta be az őt mámoros ovációban részesítő publikumnak. Guttmann Márta volt hazánkban az első diplomás hárfaművésznő. Korábban ezt az azóta főleg hölgyek által favorizált hangszert általában férfiak szólaltatták meg. A Mohács és Vidéke szerint a Zeneakadémia diplomaosztó ünnepségén e szavakkal adta át a rektor Guttmann Márta oklevelét: „Eddig intézményünknek volt büszkesége. Legyen ezentúl Magyarországé a Világ előtt!” Fiatalabb kutató számára vonzó feladat lehet a látványosan indult művészkarrier kiteljesedésének feltárása, nyomon követése. Bojtár László jármű újra kedve szerint a Szabadság út teljes hosszában amikor kedve tartja és ne csak azok közlekedhessenek ott, akik most kivételeknek érzik magukat, aztán a tiltás ellenére háborítatlanul furikáznak! Már emelkedett is egy kéz, a jegyzetben gyorsan új sorhoz igazítottam a tollat, ki ne maradjon a mindig figyelemre méltó javas- lattevő képviselő egyetlen szava se, amikor diadalmasan kijelentette: „Legyen sétálóutca, egyirányú forgalommal!” Hát leírtam. Mondták a magukét még utána is, de tovább már nem tartottam fontosnak, hogy halljam az elhangzottakat. Ha ez a téma ennyire komoly, akkor kénytelen vagyok hamarjában tömi a fejem, milyen szenzációra figyelmeztető címmel adhatom el. Talán azt kellett volna az anyag tetejére írni: A Világon elsőnek Mohácson találták ki az egyirányú gépjárműközlekedésre is alkalmas sétálóutcát! De ahogy az ötlettel, a kigondolt címmel is baj van: Túl hosszú! Ötéves szerződés az uszodára Évek óta szerződéses vállalkozó üzemelteti Mohácson a városi uszodát, s a megbízást mindenkor csak egy szezonra adták. Ezúttal a pályázati kiírás szerint öt évre Tompos Gábor kozármislenyi lakos nyerte el ezt a jogot. A működtetéssel járó teljes költség vállalása mellett 500 ezer forintot és ennek áfa von- zatát fizette be bérleti díjként az önkormányzatnak. A szerződés értelmében a strandidény kezdése előtt a vállalkozó kötelessége a határozatban előírt minőségű festékkel a nagymedencét kifesteni. Ismét kevés a pénz A város költségvetésében 13 millió forintot különített el a képviselőtestület az ütés járdafelújításokra. Pontosan tudják, az összeg többszöröse sem lenne elég a sürgős munkákra, ám a gazdálkodás kerete adott. A lehetőségek ismeretében az önkormányzat műszaki osztálya a lakosságtól az elmúlt évek alatt összegyűjtött jelzések alapján igyekezett rangsorolni a teendőket és a javaslatot a hétfőn tartott önkormányzati ülésre terjesztették elő. A képviselők jóváhagyásával idén a Szentháromság csomópont építésének folytatására - csapadékvíz elvezető csatornára, világításra, egyéb közművekre - 4 millió 420 ezer forintot fordítanak. A Jókai utcában a Korona Szállótól a Gőzhajó utcáig a piac felőli oldalon megoldják a csapadékvíz elvezetést, felújítják a járdát és a jelenleg gyakorta sáros részre térburkolat kerül. Ennek az előirányzott költsége 2 millió forint. 550 ezer forintot szánnak a Csele utca 375 négyzetméterének szórt útalappal, itatásos hengereléssel készülő burkolatára, melyhez az utcában lakók pluszban 100 ezer forint értékű saját munkát ajánlottak föl. A Szőlőhegyi úton — ismertebb nevén Csencse- vár-szurdok - hasonló minőségű útburkolat készül, ehhez a lakók 400 ezer forintot már összegyűjtöttek, s az önkormányzat 2 millió 730 ezer forintot ad. Egymillió 130 ezer forint jut a Kölcsey utca nyugati, valamint a Rókus utca déli oldalán a beton járda készítésére. A Vörösmarty utcában a Bartók és Ady utcák között, továbbá az e szakaszról nyíló három közben 550 ezer forintért szórt útalap szolgálja majd a jobb közlekedést. A tervezetből nagyon sok teendőt a szűkös lehetőségek miatt idén is kénytelenek elhagyni. Útjavításra, felújításra vártak volna Kismohácson, a Kodály Zoltán utcában, a sá- rosiak, felsőkandaiak, a Cselepatak-, a »Szent János-, az Arany János-, a Mező-, az Előhegy- és a Dankó Pista utcákban lakók. A térburkolat javítása időszerű lenne a Radnóti lakótelepen és a Szent Mihály téren, s ugyancsak a lakosság szorgalmazására többször indítványozták már a képviselők, hogy a város sokac-negyedében a közök kapjanak szilárd burkolatot. Orvosi műszerek ajándékba Alig néhány héttel ezelőtt adhattunk számot egy németországi delegáció látogatásáról, akik igen értékes műszereket hoztak a kórháznak ajándékba. A sebészet, szülészet, az intenzív osztály és fül-orr-gégészet betegeinek ellátását, gyógyítását segítő, világszínvonalú eszközök beszerzési költségét a német kormány ajánlotta föl. Az elmúlt hét végén újabb két fős küldöttség érkezett az egészségügyi intézménybe. Egy katolikus ifjúsági szervezet 40 ezer márkát gyűjtött össze, a pénzen korszerű ultrahang vizsgáló készüléket vásároltak és azt, továbbá egy használt, ám de nálunk még igen jó szolgálatot tehető mobil röntgent adtak át Mohácson. Az újabb adományozó szervezet nevét, a közbenjáró segítőket szándékosan nem említem, hiszen a közeljövőben ismét a városba utaznak, s amolyan kis ünnepség keretében kívánják hivatalossá tenni az átadást. Viszont elöljáróban addig is érdemes dr. Horváth Mihály főorvos véleményét megismerni. Mint a szállítmányt hozókra várakozva elmondta, naponta átlagosan száz ember fordül meg a folyosón, akik röntgenre, majd a leletekre várnak és ugyanitt nem ritkán ugyancsak naponta 50-60 fő számára ultrahang vizsgálatot végeznek. A most kapott készülék üzembehelyezését követően az eddig használt berendezést az elképzelései szerint áttelepítik a nő- gyógyászati osztályra, s ennek kettős előnyét látja: a terhes kismamáknak nem kell betegek tömegében várakozniuk a vizsgálatra, s ugyanakkor némileg csökken a zsúfoltság is. Mobil röntgent korábban már használtak a kórházban, de az egy rendkívül elavult monstrum volt. A most kapottnak látatlanban is örült, hiszen megítélése szerint Németországból képtelenség az övékéhez hasonló múzeálisnak nevezhetőt hozni és esetenként akár egy frissen műtött betegnél, akár az intenzív osztályon ápoltaknál célszerű a vizsgáló eszközt a betegágyhoz vinni. Most ez a diagnosztizáló mód is adott lesz. Ha már a régi műszerekről beszélt, megemlítette, rövidesen új átvilágító berendezésről is gondoskodni kell Mohácson. A jelenlegi röntgen hét éves, elöregedett. A gép korához a betegforgalmat is hozzászámolta a főrovos, aki minden elképzelhető pályázati lehetőséget megragad, hogy időben jusson egy megbízható diagnózist adó másik röntgenhez Mohács, mert mint mondta, itt a város lákóin kívül a térségben élők ellátására is gondolni kell! Naponta több, mint 150-en várnak röntgenre Fotó: Löffler Gábor