Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-25 / 294. szám

2 Dunántúli napló 1986. október 25., szombat Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) társadalom életére, a gazdasá­gi fejlődésre. A telefon-ellátott­ság és a -működőképesség, a kialakult állapot tarthatatlansá­ga, a változtatás kényszere, a feszültségek feloldására való törekvés és ezek konkrét teen­dői messze túlnőttek a Magyar Posta gondjain, napjainkra tár­sadalmi üggyé és közös fel­adattá váltak. Nem öncél a telefon iránti felfokozott igény. Éppen ezért a kormány hírközléspolitikájában — kiemelkedő jelentőségének megfelelően — központi szere­pet szán a távközlés fejleszté­sének. A kormányzat a VII. ötéves tervben a távközlés fejlesztését az ezredfordulóig tartó új pá­lyára állította. Énnek lényege, hogy a jelenlegihez hasonlóan bővülő beruházási lehetőségek mellett a 90-es évek végére fel­számoljuk távközlési hálóza­tunknak az ország társadalmi­gazdasági fejlettségéhez viszo­nyított elmaradását. Ez egyúttal szélesre nyitja a kaput a számí­tástechnika alkalmazása előtt, az új informatikai szolgáltatá­sok feltételeinek megteremtésé­vel. Milyen feltételek szükségesek a távközlés-fejlesztési program teljesítéséhez? A népgazdaság VII. ötéves tervtörvénye egv re­konstrukcióval egybekötött, gyorsított fejlesztési programot határozott meg. A proqram a néoqazdasági terv fejlesztési célkitűzései körött is prioritást élvez. A kormányzati szervek meghatározták, hogy legalább 282 ezer telefonállomás épül­jön, azzal, hogy a távbeszélő- fejlesztés VII. ötéves tervét nyi­tottan kell kezelni. A terv nyi­tottsága abban jut kifejezésre, hogy befogad minden pótlóla­gosan bevonható forrást a fej­lesztés további gyorsítása érde­kében. Gazdaságszervező mun­kánk során sikerült olyan pót­lólagos forráslehetőségeket és érdekeltségi formákat feltárni, amelyeket korábbi gyakorla­tunkban nem alkalmaztunk. Ilyen a lakossági 'és a közületi telefonkötvény, amely a fej­lesztésre kijelölt körzetekből több mint 3 milliárd forint be­vonását ígéri. Ugyanilyen nagyságrendű pénzforrást biz­tosít a vállalati, tanácsi eszkö­zök telefonfejlesztésre történő átadása. Ez pályázati rendszer keretében történik, amelyben •minden „külső" 40 forinthoz a posta 60 forinttal járul hozzá. A közös munka eddigi ered­ményeiért köszönetét mondok a Tóth Illés beszámolóját tartja tanácsoknak, a vállalatoknak és a kötvényt vásárló állam­polgároknak. A pótlólagos for­rások bevonása végül is 75 000- rel több telefon építésének pénzügyi feltételeit teremti meg — mondotta az államtitkár. Be­jelentette: — Tárgyalásaink a Magyar Nemzeti Bankkal eredményre vezettek, és így 1990-ig 400— 420 ezer telefonállomás meg­építésének pénzügyi feltételei teremtődtek meq. Ebből 140 ezret az elodázhatatlan re­konstrukcióra kell felhasználni, így 260—280 ezer ú‘j telefonál­lomás létesül. A VII. ötéves terv fejlesztési forrásai közül a visszterhes for­rások a távközlésfejlesztés for­rásainak mintegy 30 százalékát élhetik el. Törlesztési kötele­zettségei a következő 10—15 évet terhelik. Ahhoz tehát, hogy a Vili—IX. ötéves tervidő­szakban ne csökkenjenek a fejlesztési lehetőségek — a visszafizetési kötelezettség miatt —, szükséges időben új forrásokat feltárni, esetleg új formákat bevezetni, és növelni a szolgáltatás jövedelemterme­lő képességét. A távközlés-fejlesztési prog­ram feltételeiről szólva elmon­dotta : Az ipar a megemelt program túlnyomó részét gyártmányai­val, szállításainak 'ütemezésé­vel, jelentős szervező-fejlesztő intézkedésekkel képes teljesí­teni. A távközlés fejlesztéséhez szükséges berendezések, anya­gok mintegy 80 százalékát a hazai ipar szállítja, a fennma­radó hányad importból bizto­sítható. Az üzemeltetés-fenn­tartás postán belüíi feltételei ma még nem elegendőek, azo­kat a posta önmaga valószí­nűleg nem is tudja megterem­teni. 'Ennek megoldására vár­hatóan összkormányzati össze­fogásra lesz szükség. Szeretnék szólni távközlés­fejlesztési programunk területi tervezéséről és a pótlólagos helyi források kapcsolatrend­szeréről. A telefonihálózat ki­építése műszakilag egyfajta egymásra épültséget igényel. így került sor arra, hogy azokban a megyékben, váro­sokban vagy városrészekben hirdettünk pályázatot és bocsá­tottunk ki kötvényt, ahol a há­lózati rendszer egymásra épült- sége műszakilag léhetővé teszi a fejlesztést. így fordulhat elő, hoqy ahol nincsenek meg a hálózatfej­lesztés feltételei, azokon a te­rületeken egyelőre bármilyen magas összegű hozzájárulás megajánlása esetén sem tu­dunk telefonállomásokat léte­síteni. A távbeszélő-elosztásban méq jó néhány éven keresztül — bár csökkenő mértékben, és a területek közötti erős dilffe- rencióltsáqgal — a hiánygaz­dálkodás kényszerű gyakorlata fog érvényesülni. Ezért, és a megváltozott finanszírozási for­mák miatt, amelyek megbont­ják a telefonelosztás eddigi rendjét, indokolt, hogy a Ma­gyar Posta felülvizsgálja és korszerűsítse azt. A kormánynak a hosszú távú tervezésre vonatkozó munka- programja alapján már folyik az informatikai rendszer, ben­ne a hírközlés felzárkóztatásá­ra, bővítésére vonatkozó mun­ka. Ez megalapozhatja egy legalább 10—15 éves időtávú, önálló távközlés-fejlesztési kormányprogram kialakítását is. Tóth Illés beszámolójában mintegy hetvenezer munkatársa nevében biztosította az Or­szággyűlést, hogy a Magyar Posta dolgozói, a postások jó hagyományaihoz híven igye­keznek dolgozni. — A postások döntő többsé­ge lelkiismeretesen és elköte­lezetten végzi munkáját. Ezért hadd mondjak nekik köszöne­tét. Ugyanakkor nevükben is elnézést kérek a néhány, rosz- szul dolgozó postás mulasztá­saiért, hibáiért — mondotta vé­gezetül. * Felszólalók és válaszok Az Országgyűlés második napján a Magyar Posta mun­kájáról szóló előterjesztéshez sokan szóltak. Többségük azt a tarthatatlan állapotot bírálta, amely a telefonhálózat elma­radottságában tapasztalható. Felszólaltak: Stadinger István (Bp. 6. vk.), Breznicrky József (Baranya m„ 8. vk. Felszólalá­sát külön közöljük.), Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), Bibók ’Istvánná (Csöngrád m., 8. vk.). Novak Lajos ’(Szabóles-Szatmár m„ 2. vk.), Bölcsey György (Bu­dapest, 63. vk.), ‘Keszthelyi Zoltán (Borsod m., 1. vk.), Ka­tona Sándor (Fejér m., 12. vk.), Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.), Sándor Gábor (Nógród m., 5. vk.), PáMi Dénes (Zala m., 3. vk.), Novak István (Vas m., 2. vk.), Zsigmondi Attila (Budapest, 5. vk.), Plecskó Fe­renc (Somogy m., 12. vk.). Ezután Sarlós István beje­lentette, hogy több hozzászóló nem jelentkezett, ismét meg­adta a szót Tóth Illésnek. A Magyar Posta elnöke kö­szönetét mondott a képviselők­nek a posta helyzetéről és fej­lesztési léhetőségeiről elhang­zott beszámoló elemző megvi­tatásáért, a hetvenezer postás munkájának elismeréséért. Visszatért azokra a képviselői észrevételekre — egyetértöleg —, hogy a telefonnak megha­tározó jelentősége van az egész gazdaságban. Reagált ■ * ———— arra is, hogy az úgynevezett kötvényes területeken kevés a „keret" szociális szempontból feltétlenül indokolt telefoníjut- tatásra; a tapasztalatok alap­ján — mondta — semmi akadá­lya nem lehet annak, hogy ezt az arányt a mostani 5 száza­lékról felemeljék, legalább egy­két százalékkal. , Végül kérte a beszámoló és a válasz elfogadását. Határozathozotal követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Posta elnökének beszá­molóját és a felszólalásokra adott válaszát — három ellen- szavazat és három tartózkodás mellett - tudomásul vette. Az Országgyűlés befejezte •munkáját. Baranyai képviselők nyilatkozatai (Munkatársunk telefonjelen­tése.) Első alkalommal tárgyalt át­fogóan az Országgyűlés a Ma­gyar Posta munkájáról, fejlesz­tési céljairól, lehetőségeiről. Az információtovábbítás legna­gyobb szolgáltatója nehéz hely­zetbe jutott. Az államtitkár ex­pozéjában feltárta azokat a problémákat, amelyek mór messze túlnőnek azon, hogy csak a posta sajátjának tekint­hessük. Ezt igazolták a képvise­lői felszólalások is, amikor az egyes megyék, városok, kisebb települések gondjairól szóltak. Mi megyei képviselőcsopor­tunk tagjait szólaltattuk meg. Dr. Nagy József: — Megyénkben is milliókban számolhatjuk azt a kárt, amit a megfelelő telefonösszekötteté­sek hiánya okoz. Nem ismertük fel időben a hírközlés, a kom­munikáció jelentőségét. Néhány hibás döntés illetve elmulasztott intézkedés, s az európai rang­sor végére kerültünk. A Magyar Posta gondjai tár­sadalmi üggyé, közös feladattá váltak, s így is kellene kezelni. Nagyobb hányad illetné meg a postát a nemzeti jövedelemből, emelni kellene részesedését, hogy a felfokozott igényeknek eleget tehessen. Amiről szólnék, (Folytatás a 3. oldalon) A posta nem teheti meg, hogy csak a jövedelmező szolgáltatásokat tartja fenn Brezniczky József felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Megyénkben az elmúlt évek­ben a postai szolgáltatások di­namikusan, érzékelhetően, de feszültségekkel is kísérve fejlőd­tek. A posta tevékenysége szín­vonalasabbá vált, a hivatali há­lózat korszerűsítése általában megfelelt az igényeknek. A be­vezetett új szolgáltatásokat a lakosság kedvezően fogadta. Az igények és a lehetőségek közötti ellentmondás a telefon­kérdésben a legélesebb. Konf­liktusok forrósa a kistelepülése­ken gazdaságosan nem szer­vezhető postai szolgáltatás és a vasárnapi hírlapterjesztés is. Legnagyobb gondot a távbe­szélő-szolgálat helyzete jelenti: A meglévő hálózat túlterhelt, a távbeszélő központok telítettsé­ge igen magas. Ugyanakkor a nyilvántartott igénylők száma a városokban 2—2,5-szeresére, a községekben több mint a hat­szorosára emelkedett. Az elmúlt tervidőszakban ja­vult a távbeszélő-szolgáltatás, 322-vel nőtt a modern, cross­bar, illetve elektronikus alköz­pontok száma, a mellékállomá­sok kapicitása ezáltal 4453-mal emelkedett. Az országos távíró­rendszerben 39 helység közel 22 000 előfizetője vesz részt. A 100 lakosra jutó beszélőhelyek száma 5 év alatt 10,5-ről 12-re, Pécs városában 19-ről 23,5-re emelkedett. A központok kihasz­náltságának foka 78,4 százalék­ról 88,1 százalékra nőtt. A pé­csi központok telítettsége 81,3 százalékról 96.7 százalékra emelkedett. Jelenleg a nyilvá­nos állomások száma 788 da­rab. 94-gvel több mint 5 évvel ezelőtt volt. A fejlődés ellenére további fejlesztésre van szükség. A pos­tának helyzetéből adódóan szolgáltatási kötelezettsége van, és nem teheti azt, hogy a gaz­daságtalan szolgáltatásokat megszünteti és csak a jövedel­mezőt biztosiba. Szerepe túlnő a vállalati érdeken, fontos nép- gazdasági tényező. Szerepéből adódik, hogy megkülönböztetett elbírálásban részesüljön. Az elmúlt tervidőszakban költségvetési befizetése megkö­zelítette a 17 milliárd forintot, ezzel szemben az állami költség- vetés biztosította támogatás a befizetésnek csak a 23 százalé­kát érte el. Annak ellenére, hogy a mostani tervidőszakban ez az arány lényegesen iavul — 58 százalékra emelkedik —, továbbá a posta fejlesztési le­hetősége a korábbinál na­gyobb, nem tartom elegendő­nek ezt a fejlesztési ütemet. Ez­zel az ütemmel továbbra is ma­gunk előtt toljuk a gondokat, a problémákat. Megfontolásra ajánlom azt is, hogy a vállalatok között eltérő szabályozásban és támogatás­ban részesüljön, esetleq nyere­ségéből kevesebb kerüljön el­vonásra, amit kötelező jelleggel fejlesztésre fordíthatnának. A központi forrásokon kívül lényeges fejlesztési lehetőség a kötvényből, a tanácsi és válla­lati alapátadásból származó bevétel is. Megyénkben 110 millió forint bevételt terveztek a kötvényekből, jelenleg a lejegy­zett kötvények értéke 113 mil­lió forint és még további vásár­lásra lehet számítani. Ez ideig 3800 magán, és 180 vállalati kötvényt jegyeztek. Elkészült megyénkben is a VII. ötéves terv távbeszélő-fej­lesztési programja. A pécsi komplex fejlesztési program az eredeti elképzelé­sekhez viszonyítva csökkentett műszaki tartalommal valósul meg. Pécs belvárosának re­konstrukciója folyamatban van. A rekonstrukciót és a tervszerű lakásgazdálkodást nehezíti egy minisztertanácsi rendelet, amely kimondja, hogy a tanács csak a tanács által kibocsátott köt­vény tulajdonosa lehet. Az élet bonyolultabb problémákat vet fel, mint amit a jogalkotók elő­re láthattak. A történelmi váro­sok rekonstrukciójánál tömege­sen van szükség arra, hogy a lakosságot ideiglenesen vagy véglegesen új lakásba költöz­tessük. Nagy számban vannak olyanok, akik telefonnal rendel­keztek, most pedig csak 25 000 forint lefizetésével juthatnának telefonhoz. Az érintettek keres­ték a megoldás lehetőségét, de jelenleg a tanács anyagi lehe­tősége birtokában sem vállal­hatja át a kötvényvásárlás ter­hét. Az a véleményem, hoqy a közösségi érdekből rugalma­sabban kellene alkalmazni az említett előírást, a tanácsnak lehetőséget kellene biztosítani a lakossági kötvényvásárlásra is. Jelentős Siklós város, vala­mint Szigetvár és körzete auto­matizálási programja. A sziget­vári program 4800 teljesen au­tomatizált állomáskapacitással és 600 tranzit lehetőséggel, míg a siklósi végközpont telepítése kétszer 1000 állomáskapacitású mobil központtal valósul meg. Ezek a fejlesztések lényegesen javítják a megye távbeszélő-há­lózatát. De továbbra is gondot jelent a hálózat elavultsága, korsze­rűtlensége. Nagyon sok még a kézi kapcsolású központ. A vo­nalak igen túlterheltek, Má- gocsról. Bikáiról, Mecsekná- dasdról és Pécsváradról is kö­rülményes a megyeszékhellyel kapcsolatot teremteni. Nehéz helyzetben vannak a gazdasá­gilag elmaradott települések. Az aprófalvakban délután négy óra után megáll az élet, a kap­csolatteremtés telefonon szinte lehetetlen annak ellenére, hogy minden községben van segély­kérő készülék. Az elmúlt idő­szakban csak Vajszlón és társ­községeiben 32 közérdekű fel­szólás hangzott el, amely ne­héz és kiszolgóltatot helyzetük­re vonatkozott. Választókörze­temben állandó téma a tele­fon. Sásdon és környékén eb­ben az évben feie’ték be a crossbar-hálózat kiépítését, de a rendszer eavelőre üzemkép­telen. mert olyan naqvmérvű az áthallás, hoov lehetetlen a be­szélgetés. ígéretet kaptam arra, hoqy az év végére a telefon ezen a területen is üzemképes lesz.- A pécsi komplex fejlesztési programnak része a vasas! társ- központ létesítése. Ezen a terü­leten működik a mecseki szén­bánya, melynek üzemszerű mű­ködéséhez létfontosságú a gyors információáramlás. A jelenlegi rendszer nem elégíti ki a bánya igényét, nem teszi lehetővé a gyors és szakszerű intézkedést. A tervmódosításban szerepel a vasas! központ létesítése, de csak a tervidőszak végén indul a beruházás és a következő tervidőszakban fejeződne be. Megfontolásra ajánlom, vizs­gálják felül a korábbi döntést és lehetőleg még ebben a terv­időszakban fejeződjön be a va- sasi központ megépítése. Nehéz helyzetben vannak a Mohács városi és városkörnyéki települések lakói is. 1982-ig a város kézikapcsolású telefon- központtal rendelkezett, minimá­lis kiépítettségi szinten. Az el­múlt tervidőszakban szerepelt egy elektronikus távhívásra al­kalmas telefonközpont létesíté­se. A tervnek megfelelően meg­kezdődött a hálózat építése. A tervidőszefk végén azonban ki­derült, hogy a tervezett telefon- központ nem valósul meg, mert a külföldi partner — politikai okokra hivatkozva — a központ eladását megtagadta. Az ere­deti tervnek megfelelően haladt a kivitelezés, 35 millió forint ér­tékű kábelfektetési és egyéb munkát végeztek el. Az eredeti terv tehát meghiúsult, annak megvalósítására a mostani terv­időszakban nincs lehetőség. Az elmúlt napokban döntés szüle­tett arról, hogy a fejlesztés to­vábbra is indokolt, a megvaló­sítás azonban két ütemben le­hetséges. Első ütemben egy 1000 állomáskapacitású távhí- vásos rendszer kerülne kivitele­zésre, melynek anyagi terheit a tanács és a posta közösen vi­selné, majd a további ezres bő­vítéshez kérnék a lakosság se­gítségét is kötvények vásárlásá­val. Megnyugtató, hogy a fej­lesztés végül is megvalósul. Azt kérjük, hogy a mohácsiak gond­jának megoldásakor mutatott készség a posta vezetői részéről nyilvánuljon meg a többi me­gyei probléma megoldásában is. A másik kérdés, amit a fel­szólalásomban érinteni kívánok, a hírlapszolgálat. Az elmúlt tervidőszak utolsó évének kivé­telével — az áremelkedés elle­nére — nem csökkent a hírla­pok értékesített példánvszáma. A Dunántúli Napló előfizetői­nek száma 9.5 százalékkal, a központi napilapoké valamivel kisebb mértékben növekedett. 1985-ben az egyenletes fejlődés megrekedt. Nem kívánom kétségbe vonni a napilapok vasárnapi megje­lenése megszűnésének indo­koltságát, de látni kell, hogy ez új feszültségek forrósává vált a községekben. Lehetőség lenne arra, hogy az országban vasárnap egyedül megjelenő vidéki lapnak — a Vasárnapi Dunántúli Naplónak a példányszámát növeljék. Je­lenleg 46 500 példányban jele­nik meg a Vasárnapi Dunántú­li Napló és ebből 5000 példány hétfőn kerül terjesztésre. A pél­dányszám növelésének egyedüli akadálya az, hogy nincs meg­oldva a terjesztése. Mindennapi életünkhöz hozzá tartozik a friss, naprakész informáltság, ami megítélésem szerint vasár­nap sem nélkülözhető. Szívesen vesszük kézbe vasárnap is az újságot, nem beszélve arról, hogy ha az embernek egyálta­lán akad szabadideie, az va­sárnap fordul elő leginkább. Javasolom felülvizsgálni azt a korábbi döntést, miszerint va­sárnap a lapok csak a városok­ban és a nagyobb települése­ken kerülnek terjesztésre. Azt belátom, hogy gazdaságtalan lenne minden településre va­sárnap eljuttatni az újságot, kü­lönösen azért, mert a két orszá­gos lap megjelenési példány­száma korlátozott, de megvaló­síthatónak tartanám, hogy a Vasárnapi Dunántúli Napló a jelenleginél több településen legyen kapható nemcsak me­gyénkben, hanem Dél-Dunántú- lon is. Szívesen várunk akár délelőtt 10 óráig is a lapra, csak ne hétfőn kapjuk kézhez. A lapterjesztés nem lehet csak vállalati érdek, nem lehet két vállalat közti kapcsolat kérdé­se, az elsősorban lényeges po­litikai kérdés. Meg kell találni annak lehetőségét, ami megol­dásra vezethet és a lakosság joqos igényét ez esetben is ki­elégíteni. Indokoltnak tartanám, hogy a posta oldja e tekintet­ben is merevségét, a szigorú központi irányítási gyakorlatát és regionális kérdésekben na­gyobb önóllósáqot biztosítson az igazgatóságoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom