Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-13 / 160. szám
1982. június 13., vasárnap Dunanttffl napló 5 UASARIUBPI IUIAGAZIIU ______________________________________' O smackők temetőjére bukkantak Méreglövő kígyó Az első afrikai és délkelet- ázsiai kutatók gyakran beszéltek és írtak olyan kígyókról, melyek bizonyos távolságról mérges leheletükkel képesek megvakítani az embert. Kezdetben senki sem hitt az ilyen rémmesékben, mígnem kiderült, hogy valóban vannak olyan kobrafajok, amelyek képesek mérgüket kb. 2 méter távolságra „kiköpni”. El is nevezték ezeket a kígyókat „köpő kobrá”-nak. Később azonban bebizonyosodott, hogy nem köpik, hanem „kilövik” mérgüket az ilyen kobrák. A méreglövő kobrák két faja Afrikában, egy pedig a Szunda-szigeteken él. A fekete nyakú kobra Szenegál, Szudán és Szomália határolta terület szavannáin honos. Jáván, Celebeszen és a Kis- Szunda-szigeteken él az indiai „köpő kobra", az indiai pápaszemes kobra közeli rokona. Egy-egy lövés alkalmával átlagosan 3,7 milligramm mérget küld ellenfele szemébe, de a „lövedék” a 6,8 milligrammot is elérheti. Egymás után 28 lövés leadására is képes, az ilyen „hosszú sorozat” alkalmával 130 milligramm mérget használ el. Francia puszta Magyar barlangkutatók felfedezése Szép magyar könyv, 19Q1 Régi hagyomány az elmúlt év legszebb könyvei fölött szemlét tartani az ünnepi könyvhéttel egyidőhen. Végignéztem a Vigadóban 1981 legszebb könyveit. Távol egymástól kettőre figyeltem fel különösképpen: az egyik Az ember tragédiájának a Corvinában készített bibliofil kiadása, a másik ugyanennek a klasz- szikus műnek a Szépirodalminál megjelentetett olcsó változata. A kiállításnak ez a két darabja a már Kner Imre által is megfogalmazott eszményt jelképezi: a szép könyv egyfelől tömegnek szánt áru, másfelől a tipográfia művészetének megtestesülése; a könyv köntöse, a könyv tartalma harmóniában kelj hogy egyesüljön. A szép könyv lehet egyszerű is, olcsó is, és lehet szemet gyönyörködtető, illusztrált kincs is. Persze mindez ismerős, régi megállapítás. Az idei kiállítás azt bizonyítja, a magyar könyv-* művészet változatlanul megbízhatóan magas színvonalú, a legjobb hagyományait folytatja. A magyar olvasóközönség díját a híres 1590-es Vizsolyi Biblia hasonmáskiadása kapta. Számos mű részesült kitüntető oklevélben, többek közt Illyés Gyula Közügy című új verseskötete, a Gyermekjátékok című könyv, amely német és magyar nyelvű változatban látható, örvendetes, hogy két tankönyvet is oklevéllel jutalmazhattak: a gimnáziumok III. és IV. osztálya, valamint az általános iskolák számára készült biológiai albumot. A gyermekkönyvek kategóriájában többek közt Lázár Ervin Berzsián és Didekijét emelték ki. A különböző jutalmak felsorolása nagyobb terjedelmet igényelne, ehelyett két alkotó- művész nevét jegyezzük fel: Szántó Tiborét, aki a Lipcsében kiadott Gutenberg-díj idei kitüntetettje s Löblin Juditot, aki az Ürihímzés című könyv kivitelezéséért a fiatal tipográfus- díjban részesült. A kiállítást a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja rendezte a Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztő Egyesülésével közösen. Gy. L. Lnzar r„rvm Camargue, Franciaország pusztája, bizonyos fokig a mi Hortobágyunkhoz hasonlítható. Provence-ban terül el a Rhőne-delta környékén. Mocsarak, szikesek, kopár legelők váltogatják itt egymást. Természetes vegetációját hatalmas kiterjedésű füves szőnyeg alkotja. Valaha Camargue teljes egészében mocsaras vidék volt. Nehéz volt itt mindig az élet, ennek ellenére a középkortól napjainkig megmaradt e tájon az ember, vigyázva azokat a gátakat, amelyek a szőlő- és a kevés gabonakultúrát védték. A középkorban elsősorban juhtenyésztés folyt a Camargue-ban. A múlt század második felében, III. Napóleon idejében a francia állam nagy lecsa- polásokat végeztetett ezen a vidéken. Gátakat, csatornákat építettek, és a lecsapolások után megváltozott a táj arculata. A lecsapolt földeken gabonát kezdtek termeszteni, majd szőlőket telepítettek. A második világháború után megjelentek a spanyol bérlők, akik rizstermesztéssel kezdtek foglalkozni, a spanyoloknak ugyanis a rizstermesztésben nagyobb gyakorlatuk volt. A mezőgazdaságot motorizálták, megjelentek a traktorok is Camargue pusztaságában. De megmaradt a ló is ezen a tájon. A lovakat és a szarvas- marhákat lovas pásztorok terelik a pusztán. Camargue területén 1500 hektáron zoológiái és botanikai rezervátumot rendeztek be. Vándorló madarak százezrei élnek itt, illetve töltenek néhány hónapot. Képünkön: jellegzetes Camargue-i táj. Somoskő vára délnyugat felöl légi felvételen SOMOSKŐ Ha a bazaltzuhatag vagy népszerű nevén bazaltorgona szót halljuk, bizonyára száz közül kilencvenkilenc természet- barát a Badacsony oldalát fedő hatalmas, orgonasípokra emlékeztető képződményekre gondol, s úgy véli, hogy ehhez hasonló szépségű kőegyüttes nincs is másutt, a Balaton felvidékét kivéve. Pedig Nógrádban is akad efféle ékesség, Salgótarjántól keletre: ott, ahol a bazaltvulká- nikusság megannyi szépséges képződménye (rétegvulkán, telér, dagadókúp stb.) sorakozik, s ahol hazánk legnagyobb ösz- szefüggő bazalttakarója, a 13 négyzetkilométernyi kiterjedésű Medves-fennsík emlékeztet az 1—2 milliónyi évvel ezelőtti földmozgásokra. A badacsonyi zuhatag hasonmását szintén e tájon lehet megtalálni. Aki meg akar bizonyosodni a létéről, annak a magyar-csehszlovák határon lévő Somoskőújfaluba kell elutaznia, majd onnan még egy kicsit kelet felé haladnia, egészen a Nagy-Salgó meg a Kis- Salgó között magasodó Somoskő nevű, csonkakúp alakú hegyig. Ez a Somoskő viseli az oldalán a hasáb alakú bordákat, mégpedig az északi, tehát a Csehszlovákiához tartozó felén. Ez a körülmény azonban senkit ne riasszon vissza, mert — így a több évtizedes gyakorlat —, ha kellő számú turista gyülekezik össze, a csoportot minden különösebb formaság nélkül átkíséri a gránicon a határőr. Ki-ki föltekinthet tehát ezekre az íves hajlású bazalt alakzatokra, amelyek hol sötétszürkén, hol meg egészen feketén hirdetik a pliocén kor geológiai eseményeit. Egyúttal pedig arról is hírt adnak, hogy az ember igen korán fölfedezte e zuhatagokban az építőanyagot. A bordák végei ugyanis sorra le vannak törve, helyenként több méteres magasságig. Visszatérve a „külföldjárás- ból", afelől is megbizonyosodhatunk, hogy a lepattintott hegydarabok javarésze hova került: a somoskői vár falába. Merthogy egy hajdan igen tekintélyes erősség is épült egykor ebben a bazaltvilágban. Az oklevelek tanúsága szerint a tatárjárás utón készült el ez a város — legelső ismert említése 1310-ből való -, mégpedig a Tarjáni família birtokaként. Ez a család aztán kénytelenkelletlen a Felvidék hírhedt fő- urának, Csák Máténak adta át, aki a hadi építményt még inkább megerősítette. A törökök, amikor az 1550-es években a környékbeli várakat sorra bevették, Somoskővel nem bírtak; biztos menedékül szolgáltak a magyaroknak azok a megmaga- sitott, megvastagított bástyák. Később azonban Somoskő is pusztulni kezdett. A Rákóczi- szabadságharcban még játszott némi szerepet, de azt követően lakatlanná vált. A németek — saját érdekeiket tekintve — szándékosan hagyták tönkremenni. Ma tehát nem több mintegy régi kor dicsőségét idéző romhalmaz. Mégpedig egy olyan romhalmaz, amely a várépítés egyik jellegzetes formáját mutatja, hiszen három körbástyájának (rotundójónak) maradványai egyenlő szárú háromszög csúcsain porladnak, jelezve, hogy egykor ilyen mértani formát mutatott a Tarjániak fészke. A. L. Berzsián és Dideki Ritka szerencse érte nemrégiben az NDK-beli Rübeland- ban vendégeskedő magyar barlangkutató csoportot, a Labor Műszeripari Művek amatőr barlangászait. A Német Demokratikus Köztársaság egyik legismertebb és legnagyobb cseppkőbarlangjában egy általuk fölfedezett üregben ősállatok temetőjére bukkantak. A csoport tagjai közül Má- téfi László, Weisz Csaba és Vozák László úgy vélekedett, hogy a rübelandi barlangrendszernek lehetnek még feltáratlan részei, ezért tüzetesen átvizsgálták egyik legnagyobb sziklatermét, a barlang Szilveszter nevű csarnokát. Ennek egyik sarkában rá is bukkantak egy rendkívül szűk hasadékra, amelyen nagy nehézségek árán, szinte centiméterről centiméterre préselték át magukpt, és a terem alatt nyolc méter mélységben az üreghálózat újabb, eddig ismeretlen szakaszába jutottak. Az igazi meglepetés azonban akkor érte a kutatókat, amikor az egyik teremszerű üregben sárgásfehér csontok halmazán villant meg lámpáik fénye. Kiderült, hogy az újonnan felfedezett barlangszakasz a jégkor végén kihalt barlangi medvék természetalkotta „kriptája". A legnagyobb jelentőségű az a körülmény, hogy a barlang mélyén elpusztult mackók csontvázai épen vészelték át a kimúlásuk óta eltelt sokezer évet. Barlangi medvecsontokat ugyanis majd minden olyan barlang rejt, amelyik a jégkorszakban nyitott volt. A sziklaüregek négylábú lakóit általában a kőkor embere űzte ki „lakásukból”, hogy elfoglalja helyüket. Jégkori ősünk étrendjén is szerepel a barlangi medve, s így a sziklakaver- nák üledékébe is többnyire az ősember által elfogyasztott medvék csontjai kerültek. Hazánkban is sok barlangban, különösen a bükkhegységbeliek- ben bőségesen akadtak barlangi medvecsontokra a régészeti-őslénytani feltárások során. De ép barlangimedve- csontvázat eddig sem hazánkban, sem Nyugat-Európában nem találtak még. Ezért hozta lázba mind a paleontológusokat, mind a barlangok világával foglalkozó tudományágak képviselőit a magyar kutató- csoport szerencsés felfedezése. A barlangi medve egyébként csak alakjában' hasonlított ma élő rokonaihoz. Félelmetes küllemű állat volt, a csontvázrekonstrukciók tanúsága szerint nagysága és súlya kétszerese lehetett a ma élő bamamed- vének. Nem nehéz elképzelni ijesztő mivoltát, ha arra gondolnak, hogy a ma élő barnamedve kétlábra állva mintegy 2—2,5 méter magasságú, tehát jégkori őse jószerivel ennek a duplája volt. Ha felingerelték, vagy rejtekhelyére hirtelen rátörtek, nyilván megtámadta az embert, csakúgy mint mai, kései utódai. Egyébként azonban nem tartozott a ragadozók közé, az ősállatkutatók szerint főként növényekkel táplálkozott A szerencsés felfedezők most újabb NDK-beli expedícióra készülnek, miután német kollégáiktól, a rübelandi barlang- kutató csoporttól meghívást kaptak az NDK-ban májusban megrendezésre kerülő nemzeti barlangkutató ' találkozóra. Ez alkalommal ottani kutatótársaikkal együtt továbbfolytatják a rübelandi cseppkőbarlang feltárását Ráb Erzsébet
