Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-23 / 110. szám
e Dunántúli napló 1982. április 23., péntek Közgazdasági élet Díjnyertes pályamunkák A baranyai tudományos hetek alkalmából hirdettek eredményt a Baranya megyei Tanács és a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete közös pályázatán. Az ötezer forintos első díjjal dr. Herman Sándor pályamunkáját jutalmazták. A második díjat megosztva kapta közös dolgozatára dr. Dobay Péter, dr. Herman Sándor és dr. Poór József, valamennyien a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatói. A harmadik díjasok: J. Kiss Lajos, dr. Varga István és Varga György. Különdíjat kapott Kovács Zoltán debreceni pályázó. Máris döntés született, a Baranya megyei Tanács, a Magyar Közgazdasági Társaság, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezetével az idén is kiírja közös pályázatát. Közgazdasági élet rovatunkban most szemelvényeket adunk a díjnyertes dolgozatokból. Miklósvári Zoltán J. Kiss Lajos: A monopolhelyzet ellen Varga György: Hit tehet a városért a város környéke? Dr. Herman Sándor: Az ötnapos munkarend forgalommódosító hatása a (■_! _ __| ■ _ | ___| A z ötnapos munkahét bevezetése miként módosítja majd a kiskereskedelem forgalmát? Modell segítségével ennek előrebecslésére vállalkozott a pécsi Konzum Áruház példáján dr. Herman Sándor, a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatója. Részlet a záró értékelésből. A fogyasztónak előnyös a csütörtöki meghosszabbított nyitvatartás, mint általános, a munkaidő utáni nagyobb vásárlási lehetőség. Az egyenletesebb forgalom egész héten kulturáltabb vásárlási feltételeket biztosít. Mindez egy szempontból a kereskedelmi egységekben dolgozóknak is előnyösebb feltételeket nyújt, hiszen leterhelésük egyenletesebbé válik. Az intézkedés hátrányaként említik a kereskedelem szakemberei: csak az első többletára, 18—19 óra között kihasznált a tóbbletnyitvatartás, a második óra, 19—20 óra között alig hoz többletet, A ruházati és iparcikkforgalmat lebonyolító kereskedelmi egységek többsége ugyanis 18 óráig tartott nyitva az intézkedés előtt. A pécsi Konzum Aruház példája, ahol a többletnyitvatar- tás 19-20 óra közötti, cáfolja azt az érvet, hogy nem lehet kihasználni ezt az időszakot. Tanulságos a Zalaiparker példája, ahol sorsjegyes vásárlási kedvezménnyel növelik ezen időszak alatt a forgalmat. A Centrum Áruházak is hoztak hasonló intézkedéseket. A nyitvatartási idő meghosz- szabbítása gondot okoz a szükséges létszám biztosításában, és az esetleges többletbérköltség előteremtésénél. A kereskedelmi szakemberek e kifogása ellenvetéseként dr. Herman Sándor idézi a Belkereskedelmi Kutató Intézet szakembereinek megállapítását: a jövőben a vásárlási körülmények javítása érdekében akkor is célszerű növelni a nyitvatartási időt, ha az egy többletárára jutó forgalom az átlag alatt lesz. Amennyiben az intézkedés nem jelent többletbérköltséget, úgy az üzemelés egyéb költségei az alacsonyabb forgalom mellett is megtérülnek ... A nyitvatartási idő bővítése csak az eddigieknél rugalmasabb foglalkoztatással, az üzleti munkához rugalmasan igazodó munkarendek kialakításával érhető el. A gazdasági célok mellett a vásárlási körülmények javítását is szolgálná, ha a dolgozók munkaidőbeosztása az eddigieknél rugalmasabban igazodna a forgalom napszakonkénti alakulásához. A csúcsforgalmi időszakok létszámának javítása érdekében növelni kellene a részmunkaidőben és nyugdíjasként foglalkoztatottak számát. A szerző végezetük megjegyzi, a megváltozott nyitvatartás kihatásainak megismeréséhez és értékeléséhez komplex gazdaságossági vizsgálatok kellenek, az általa kialakított szezonelemző modell ennek segédeszköze lehet. A tanácsi beruházások és felújítások megvalósításában közreműködő szervezetek szerződési rendszerének hiányosságai és gyakorlati problémái Pécs város területén Ez a témája 1. Kiss Lajosnak, Pécs város Tanácsa tervosztálya munkatársának, aki pályamunkája jeligéjéül a .,,Hiány"-t választotta. Részlet a dölgozatból, az érdekeltségi viszonyok és ellentmondások fejezetből. Az érdekeltségi viszonyoknál objektiv feltételként kell elfogadni a beruházásban közreműködő vállalatok központilag elrendelt bér- és jövedelemszabályozását, nyereségérdekeltségét. Ez a szabályozás, kiegyensúlyozott piaci viszonyok között, a vállalati érdekeltségeket a beruházási érdekek felé közelíti, mivel a jövedelem növelése csak a termelés és a termelékenység növelésével, a minőség javításával, az erre irányuló szervezéssel és fejlesztéssel érhető el, a piaci versenyhelyzet- ben a beruházások hatékonyságát (átfutási idejét, gazdaságosságát) feltétlenül javítja. Ha azonban a ' beruházási piacon tartós kapacitáshiány vagy monopolhelyzet alakul ki, a vállalati jövedelem kevesebb ráfordítás! igénylő eszközökkel, illetve magatartásformákkal is biztosítható. Ilyen helyzetben éppen a vállalati nyereségérdekeltség az, ami a vállalati érdekeket egymással is, de főként a beruházói érdekkel szembeállítja Az érdekeltségi viszonyoknak a beruházásokra gyakorolt konkrét hatásait, véleményünk szerint, jelenleg a következőkkel jellemezhetjük: A kivitelezők vállalkozási politikájukat a monopolhelyzetnek megfelelően alakítják' ki. A tömegszerü építésnél (például lakásépítésnél) már az előkészítés, a termék kifejlesztésének időszakában igyekeznek olyan tartós feltételeket (típusterveket) elfogadtatni, amelyekkel — adott belső gazdálkodási érdekeiknek megfelelően — a legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb ár érhető el. Ezzel, az árfelhajtó tendencia mellett, hosszabb időszakra biztosítják a vállalati jövedelem egyik állandó forrását, így a vállalkozás a típustervek érvényesítésére és a határidő kijelölésére egyszerűsödik. Egyedi beruházásoknál a maximális ár elérése mellett a meglévő kapacitások kihasználása és a kevésbé élőmunkaigényes megoldások — lehetőleg típusmegoldások — alkalmazása a legfőbb vállalkozási tényező, melyek egy viszonylag hosszabb átfutási idővel párosítva, a programegyeztető tárgyalásokon az esetek többségében érvényesíthetők. Külön kell foglalkozni az átfutási idő nagyságának és a vállalt határidő megbízhatóságának kérdésével, ami szintén c vállalati érdekeltség következménye.. A kivitelező ugyanis csak részben érdekelt az átfutási idők csökkentésében (az árbevétel-ütemesség és a tőke- forgatás javításában). Mivel kapacitásának globális leterhelése tartósan biztosított, előtérbe, lép egy másodlagos gazdálkodási érdek, az erőforrások lehető legteljesebb kihasználása. Az erőforrások adott struktúrája azonban a legtöbbször nem egyezik a folyamatban levő beruházások pillanatnyi kivitelezési igényeivel, ezért a kivitelezőnek érdeke , hogy a szükségesnél szélesebb munkafrontot nyisson, egyidejűleg több munkát vállaljon, s úgynevezett puffer munkák beiktatásával, különösebb szervezési intézkedések nélkül, minden szakosított termelő egységének folyamatosan munkaterületet biztosítson. Mindez a kivitelező termelési értékét kétszeresen is növeli, ugyanakkor egy adott beruházásnál, már a vállalkozáskor, hosszabb az átfutási idő, és - az árváltozások miatt — magasabb ár jelentkezik. Az is érthető így, hogy minden kivitelezési probléma (például alvállalkozói. szállítói) a határidő bizonytalanságát fokozza. E jelenség további következménye, hogy a kivitelező termelési szerkezetét lemerevíti, a piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodás helyett a belső érdekviszonyok szerint alakítja. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a lakásépítéseknél bizonyos teltételek (például meghatározott típusösszetétel) teljesülése esetén az átfutási idő csökken és iavul az átadások ütemessége is. Ez azonban a fentieket, mint a kapcitás- hiány és a vállalati érdek sajátos következményét, nem tudja érvénvteleníteni. A fentiekkel kapcsolatban a dolqozat szerzőjének javaslata: a kivitelezői kapacitáshiány és főleg a monopolhelyzet mielőbbi megszüntetésére javasoljuk olyan potenciális kivitelezők tartós behívását a területre, akik kapacitásukkal a választékot bővitik, a beruházási piacon versenyhelyzetet teremtenek (például a nagyobb egyedi beruházásoknál és a munkaerő- piacon is), és kapacitásokat szabadítanak lel a felújításokhoz. A pécsi középfokú körzet és környékének ellátási együttműködésével foglalkozik pályamunkájában Varga György, Pécs város Tanácsa osztályvezető-helyettese. Részlet az egyik fejezetből. A 89 települést és mintegy 230 ezer lakost magába foglaló pécsi agglomerációban termett kenyérgabona jefentő- sen meghaladja a körzet szükségletét. Kedvezőtlenebb az ellátás zöldségfélékből és burgonyából. Annak ellenére, hogy a zöldségtermesztés fejlesztésére számos intézkedés történt, alacsony a zöldségtermesztő terület. Pécsett és környékén egyetlen olyan üzem sincs, ahol nagyüzemi méretben zöldségfélét termesztenének. Az elmúlt időszakban a szabad piac elégjtette ki a városi igények 25-30 százalékát, a többit a kereskedelemnek kellett felvásárolnia és forgalomba hoznia. Korábban Pécs határában a bolgár kertészetek több száz hektár területen jelentős meny- nyiségü árut termesztettek. Ezek a vízközeiben levő termékeny völgyek időközben beépültek, és így tovább szűkült a termőterület. A szabadföldi zöldség- és burgonyatermesztés a város körzetében várhatóan nem nő, mert jelenleg kevés a munkaerő, a gépi művelés nincs megoldva, szennyezettek az öntözővizek és a termőhelyi viszonyok sem kedvezőek. A zöldségtermesztés fejlesztését az is nehezíti, hogy a termesztésnek nagyobb hagyományai nincsenek. A megoldás az üveg alatti és a fóliás termelés nagyarányú fejlesztése lehetne. E lehetőség kihasználására égető szükség von. A vállalkozási formák jelenlegi kibontakozásának időszakában megfelelő kedvezményekkel a zöldségtermesztésnek új lendületet lehet adni. (Például a tanács kezelésében levő, e célra átmenetileg hasznosítható területek jutányos bérbeadásával, a felszerelések beszerzéséhez kedvező OTP-hitel folyósításával, adókedvezménnyel.) A gyümölcstermesztés színvonala az utóbbi évékben bekövetkezett termésnövekedés ellenére még mindig nem kielégítő. A technológiai színvonal összességében alacsony, a járulékos beruházásokkal való elA tanács hatodik ötéves fejlesztési tervének információs megalapozottságát vizsgálja tanulmányában dr. Varga István, a Baranya megyei Tanács osztályvezető-helyettese. Egyik javaslata az adatbank létrehozása. A tervkészítés során a kiinduló bázisadatok különleges jelentőséggel bírnak. A megfelelő bázisadatok teszik lehetővé a meglévő helyzet biztonságos értékelését, az elmúlt időszak fejlődését, amely a folytonosság jövőbeni biztosítása érdekében a tervezésnél nélkülözhetetlen. A megyei város ezen adatok beszerzésénél a külső statisztikai és egyéb tájékoztató jellegű adatokon kívül többnyire saját belső — előírt vagy önszorgalomból vezetett — nyilvántartásaira hagyatkozhat. Ezek a nyilvántartások esetlegességüknél fogva (a városi törzskönyv aktualizálása például csak nagy késedelmekkel történik meg) nem képeznek olyan biztonságos adatbálátottság nem kielégítő, a terméshozam alacsony, s ezért az önköltség viszonylag magas. A termesztés nem kielégítő koncentráltságé, a gyümölcstermesztés jelentős volumene házikertben, illetve egyéni kisgazdaságokban folyik. Éves szinten a pécsi piaci felhozatal a város összes gyümölcsforgalmának csaknehn 50 százalékát jelenti. A gyümölcsprÖgram megoldására az állami gazdaságban és a tsz-ekben, esetleg közös vállalkozás formájában célszerű újabb ültetvények létesítése, mivel csak specializált és koncentrált nagyüzem tudja magas lökön kihasználni a szükséges termelő- és szellemi kapacitást. Ilyen módon az almatermesztésben már elért eredmények mellett a többi gyümölcsfajtából történő ellátás is kedvezően alakulna. Jelenleg az agglomeráció mezőgazdasága a gyümölcsfogyasztási igény 50 százalékát tudja kielégíteni. A szőlőből — beleértve a bort, a szőlőt és a szőlőalapú üdítő italt — az egy főre jutó fogyasztás 1980-ban körülbelül 70 kilogrammra tehető, és ennek 70 százalékát biztosította az agglomeráció termelése. Az ültetvények agrotechnikáját a nagyüzemekben sikerült korszerűsíteni. A korszerűsítés továbbfolytatása mellett a telepítési programot részben új telepítéssel, részben rekonstrukcióval folytatni kell. Lényeges az intenzív trágyázás általánossá tétele. A termelés feltételeit tovább javítaná, ha az önálló kisgazdaságok szakcsoportokba tömörülnének. Ehhez a szakcsoportok jelenlegi ellátását a kereskedelemnek tovább kell javítania. A szerző pályamunkájának zárszavában összességében megállapítja: a város és a vonzáskörzetében található települések között az együttműködés az utóbbi időben egyre hatá- rozottabbá vált. A községek elsősorban mezőgazdasági termelésükkel ‘ és munkaerőellátással, de újabban melléküzemági tevékenységgel, a magánlakásépítés kibontakoztatásával, üdülési funkcióikkal járulnak hozzá a város ellátásához. Az együttműködés természetesen továbbfejleszthető, éhhez kívánt javaslatokat adni a pályázó. zist, amely feleslegessé tenné az ,,ad hoc" jellegű adatgyűjtéseket és biztonságos alapul szolgálna az elemzések és prognosztizációk elvégzéséhez. A tervezési munka biztonságának, a tervek minőségének javítása tehát feltétlenül megkívánja egy olyan adatbank létrehozását, amely a manuális módon vezetett nyilvántartásokat helyettesítené, és az információs bázist lényegesen szélesebbé tenné. Az adatbankot elektronikus törzsadattárként lenne célszerű létrehozni és a szükséges terminál berendezésekkel az állandó hozzáférhetőséget biztosítani. Ebben az esetben lehetőség nyílna a szükséges alapszámitások és prognosztizációk elektronikus úton való elvégzésére, sőt a tervezés későbbi szakaszában tervvariánsok készítésére is. Az adatbank kialakítása összekapcsolható a tanácsi költségvetési elszámoló hivátal szervezésével kapcsolatos technikai prog rommal. PÉCS SZÜLETTEK Pap Dorottya, Darányi Mónika, Lakatos Gábor, Ruppert Andrea, Szatmáry Szilvia, Kálmán Andrea, Fekete Gábor, Zilai Gábor, Duga Zsuzsanna, Nyers Roland, Fábián Péter, Bukovics István, Rohonczi Tamás, Dános László, Orsós Margit, Fürdös Róbert, Berecz Balázs, Lénárt Melinda, Stelcz Balázs, Papp Mónika, Kuhn Judit, Sáfrány Gyula, Györki Ákos, Besenczi Alexandra, Kapás Emőke, Gálos László, Somogyi Petra, Tapsonyi József, Reszler Gábor, Borsi Pálma, Kaics Rita, Balogh Rita, Szentirmai Enikő, Szüts Gábor, Breckier Béla, Lauly Eleonóra, Péterfia Edit, Hegedűs László, Tarnik Adrien, Kuczkó Balázs, Nagy Gábor, Fusch Klaudia, Juhász József, Péresi Tamás, Kovács Marianna, Keszthelyi József, Nagy Viktória, Peischer Edit, Ruprech István, Törkö Katalin, Burzán Zsolt, Szik Attila, Szávics Szabolcs, Balogh Linda, Horváth Gábor, Czukor Barbara, Horváth István, Kapitány Andrea, Németh Zsófia, Bóka Krisztina, Vrán- csics Andrien, Breitenbach Dóra, Kakuk Zalán, Serbeczki Zsolt, Czibo- lya Ákos. Fülöp Zsuzsanna, Horváth Dániel. Gertner István. Tarjányi Eszter, Alkonyi Bálint, Torna Zsófia, Ancsán Zoltán, Györffy Petra, Sinka László. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Nyitrai Kálmán és Vasvári Anna, Bélteki Pál és Varga Olga, Bagyal István és Krancz Mária, Varga László és Földesdi Katalin, Majlin- ger Attila és Kakrik Eszter, Czinder Sándor és Szabó Ibolya, Mayer József és Nagy Judit, Keszler György és Hermann Mária, Szabó György es Kopasz Emőke, Jakab Gergely és Szabó Erika. Denke Zoltán és Me- zöfi Ildikó, Bútor Tibor és Németh Erzsébet, Horváth László és Sámuel Mária, Jolsvai Gábor és Nyemcsok Erzsébet, Kazinczi Mihály és Kristó Erzsébet, Porkoláb András és Budai Edit, Bogos Gáspár és Nagy Andrea, Kincses Ernő és Egerszegi Margit, Fodor Miklós és Nagy Jolán, Szávai Ferenc és Biczó Gyöngyi, Molnár Tibor és Kovács Aranka, Veit István és Tompa Zsuzsanna, Polham- mer Gyula és Papp Zsuzsanna Ildikó, Komáromi László és Bauer Mária, Hentz Róbert és Borhi Gabriella, Földi Lajos és Gazdag Mária, Tóth Barna és Orbán Piroska, Hári Ferenc és Fábián Mária, Fulcz Attila és Kovács Éva, Makány Csaba és Magyar Gyöngyi, Maczkó József és Mudik Agnes, Balázs János és Béda Ibolya, Horváth Zoltán és dr. Weisz Mária, Turbók János és Kneif Márta, Majlinger János és Szárazi Judit, Perencz János és Barkó Judit, Presz István és Baracs Nóra. MEGHALTAK Hornberger Jánosné Miháldinácz Anna, Horváth József, Mihály János, Király János, Szigeti Istvánná Serkédi Julianna, Bicsák Jánosné Antal Gabriella, Köhidi Ferencné Kiss Rozália, Stadler Józsefné Ihárosi Mária, Schultz Ferenc, Horváth János, Soós Jenő, Bihari Lajos, Kozma Jánosné Tankó Erzsébet, Kosmac Helena Schuster Helena, Lehel Jenő, Rácz Ferenc, Klement József, Nyéki Zsuzsanna, Weibl József, Böhm Vencel, Fehér Józsefné Szőke Etelka, Pejtsik Béla, Szerény Béla, Varjú András, Rózsa Istvánná Hirt Mária, Wágner Jánosné Weldin Márta, Tóth Ferencné Grétz Mária, Gyugyi Mi- hályné Sitkéi Katalin, Sólyom János, Frank Antal, Werner Mária, Czett Béla, Árki Jenő, Haraszti Pál, Galambos Jánosné Bischoff Anna, Arnold József, Horváth Ádám, Bodor Józsefné Nagy Julianna, Ruzsinszky Nándor, Sebők Józsefné Marton Margit, Preisendörfer Ilona, Csepeli János, Dukai Sándor, Molnár Gyuiá- né Szabó Anna, Kafka József, Ruprech István, Stalter Mihályné Tóth Mária, Barla Antalné Schneider Irén, Barna Istvánná Ferenci Mária, Fábián István, Kardos Györgyné Skallát Margit, Grüskovnyák Istvánné Puszpán Julianna, Koch Imre, Winkelbauer János, Hatos András, Szűcs János, Leidecker Jánosné Dömse Ilona, Gerber Jenöné Ternai Rozália, Ujjady Árpád. Balázs Ferenc, Kardos Józsefné Frezik Anna, Kovács József, Kocsidi Józsefné Joó Sára, Magyar Ferenc, Jeli Imréné Révén Róza, Schmalzl Istvánné Fröhlich Ilona, Bocskor János, Beck Meny- hértné Domonkos Mária, Ferenczi Józsefné Takács Ilona, Fülöp József, Jovi Károly, Szabó Jánosné Luk Stefánia, Nagy József, Kerényi Alajos, Fabi Jánosné Vekker Julianna, Bál- ványi Lajosné Kircz Erzsébet, Horváth Jánosné Horváth Mária, Jánosi László, Földényi Mihályné Völfling Mária, Varga János, Ripszám Jánosné Hoffecker Katalin, Barna Bé- láné Bosnyák Magdolna, Hetgyó- Bencze Rudolf, Jávor József, Tavali Ferencné Varga Irén, Gamos Zoltán, dr. Ratkóczi Károly, Boldog Józsefné Natterer Terézia, Lörincz Józsefné Hegedűs Erzsébet, Ritter Antal, Samu Mihályné Kováts Katalin, Takács Pálné Nyári Rozália, Szerp Sándor, Szabó János. ÁPRILIS 28-ÁN, SZERDÁN DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL használt berendezések (szék, asztal, fürdőkádak stb.) BÖRZÉJE HARKÁNYBAN A „BARANYA" SZÁLLÓ UDVARÁN. — A megvásárolt eszközöket kérjük azonnal elszállítani. Dr. Varga István: Adatbankot kellene létrehozni
