Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

IMI NOVEMBER 4. napló 3 Ünnepi ülés a Kreml kongresszusi palotájában (folytatás a 2. oldalról) A szovjet hatalom évei alatt • gyermekhalandóság a régi­nek egytizede lett! A Szovjetunióban kiépült a bölcsődék és óvódák nagy há­lózata, ahol több mint 9 mil­lió gyermekre viselnek gon­dot Gigászi méretű közoktatási rendszerünk. Az általános is­kolákban, a középfokú szak­iskolákban és a főiskolákon, valamihnt az ipari tanulók iskoláin és más tanintézetek­ben a tanulók együttes lét­száma ma már 60 millió felé közeledik! Ez a szocialista rendszer egyik fő vívmánya. Most, amikor a Nagy Októ­ber 50 éves jubileumát ün­nepeljük, nagy meghatottság­gal gondolunk azokra is, akik nem lehetnek köztünk, azok­ra, akik az osztályellenség ke- zéiől vesztették életüket a forradalmat védelmezve. Fel­idézzük azok emlékét is, akik úgy távoztak körünkből, hogy valósággal elégtek a munkában, minden erejüket a nép szolgálatába állítva. A kommunizmusért folyó harc új sikerei felé Elvtársak! A szovjet embe­rek számára az elért eredmé­nyek nemcsak a végzett mun­kát mérik. Ugyanakkor olyan határvonalat is jelentenek, »melynek magaslatáról a jö­vőbe tekintünk, meghatároz­tuk feladatainkat és perspek­tíváinkat Ma nemcsak méreteik, há­ti em jellegük tekintetében is •j feladatok állnak előttünk. Arról van szó, hogy a lehető legteljesebb mértékben ki kell használnunk a fejlett szocia­lista társadalom által nyúj­tott lehetőségeket. A szovjet nép részéről a kommunizmus győzelméért Vívott küzdelem fő színtere a gazdasági élet, a kommuniz­mus anyagi, és műszaki bázi­sának megteremtése. A szov­jet társadalom előrehaladá­sának üteme, a két világ- rendszer versenyének mene­te és a világ forradalmi fo­lyamatának a fejlődéséhez való hozzájárulásunk egy­aránt döntő mértékben attól függ, hogyan fejlesztjük nép­gazdaságunkat. Sikeres előrehaladásunk fontos feltétele: a társadalmi termelés kiegyensúlyozottsá­ga, olyan arányok és ütem be­vezetése, amelyek leginkább megfelelnek mind a terme­lés, mind a fogyasztás szük­ségleteinek. Mi ezután is a nehézipar fejlesztésére fordítjuk első­sorban figyelmünket. Ugyan­akkor gyorsított ütemben fog fejlődni a mezőgazdaság, va­lamint a közszükségleti cik­keket előállító iparágak, a szolgáltatások. Az élet fontos feladatokat vetett fel a gazdasági mód­szerek, a gazdasági irányítás tökéletesítésének, a termelési rendszer és a gazdasági ösz­tönzés javításának területén. A feladatok megoldása céljá­ból a párt és a kormány meg­kezdte egy széleskörű gazda­sági reform megvalósítását. Ennek fő célja az, hogy fo­kozzuk a társadalmi termelés eredményességét, biztosítsuk a munka termelékenységének további növekedését. Mire van szükség ehhez a jelenle­gi viszonyok között? Elsősor­ban jobban ki kell használni a gazdasági ösztönzőket, ügye­sen meg kell teremteni a har­móniát a terv, a központi irá­nyítás és az ipari vállalatok, szovhozok, kolhozok dolgozói­nak kezdeményezései között. Az első eredmények máris azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Az elmúlt három év alatt az ipari és a mező- gazdasági termelés növekedé­sének üteme észrevehetően meggyorsult. A népgazdasági ágak munkája kifizetődőbbé vált. Midez lehetővé tette új intézkedések megvalósítását a nép jólétének emelésére. Megvan mindenünk, ami szükséges ahhoz, hogy világ- viszonylatban a leghatalma­sabb iparunk legyen. Társa­dalmi rendszerünk lehetővé teszi a tervgazdálkodás min­den előnyének kihasználását. A szovjet ipar újabb fellen­dülése lehetővé teszi nagy or­szágunk védelmi képességé­nek további növelését, a szo­cializmus állásainak erősí­tését a világ küzdőterén. A szovjet nép érdekei, a kommunizmus építésének ér­dekei megkövetelik, hogy ne csak hatalmas iparunk, ha­nem magasan fejlett mező- gazdasági termelésünk is le­gyen, amely teljes mértékben fedezni tudja a ' ' szükségletét. Elsőrendű jelentőséget tu­lajdonítunk a hosszúlejáratú talajjavítási program teljesí­tésének, a földterületek meg­javításának, a kémiai mód­szerek alkalmazásának, a földművelési kultúra fellendí­tésének. Azt akarjuk, hogy q munka termelékenysége, a gé­pi felszereltség, a tudományos vívmányok felhasználása szempontjából a mezőgazdaság egy vonalba kerüljön a szo­cialista iparral. Az emberiség a tudományos és műszaki forradalom korá­ba lépett. A szovjet haza büszke tudósainak nagyszerű vívmányaira. A fizika és a kémia nagy sikerei újabb energiaforrásokat tárnak fel, új anyagok létrehozását te­szik lehetővé. A tudomány a szó valódi értelmében köz­vetlen termelőerővé válik. Ez a szerepe a jövőben még to­vább növekszik. A szocializmus az emberi lángelme legélenjáróbb, leg­haladóbb vívmányaira tá­maszkodva fejlődik. Jövőnket a tudománnyal kötjük össze. Meggyőződésünk, hogy tudó­saink, a szovjet tudomány, a haladás legelső vonalaiban lesznek! Joggal beszélünk sikereink­ről, de látjuk, hogy vannak megoldatlan kérdéseink is. Tudjuk, hogy nem minden szovjet ember, nem minden család él úgy, ahogyan sze­retnénk. Ezért a párt egész tevékenységében, minden ter­vében különös figyelmet for- d.i. a nép jólétének emelé­sére. A nemzeti jövedelem növe­kedésének arányában emelke­dik majd tovább a dolgozók munkabére, növekszik a fo­gyasztási cikkek termelése. Elvtársak! A marxisták min­dig abból indultak ki, hogy a társadalmi haladás alapja a társadalmi termelés fejleszté­se. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy háttérbe le­het szorítani más fontos tár­sadalmi és politikai problé­mák megoldását. A kommu­nista építés minden oldala szo­rosan összefügg egymással. Is­meretes, hogy a társadalmi és politikai feladatok megoldása a gazdasági eredményektől függ. Másfelől a gazdasági fej­lődést sokban meghatározza, milyen sikeresen oldjuk meg a társadalmi és politikai fel­adatokat A társadalmi viszo­nyok tökéletesítése a szocialis­ta demokrácia és államiság fejlesztése, az ideológiai ne­velőmunka elsőrendű fontos­ságú. A jelenlegi szakaszban fo­lyamatban van a munkásosz­tály, a kolhozparasztság és az értelmiség közötti lényeges kü­lönbségek megszüntetése. Ma világosabban és határozottab­ban látjuk, milyen úton old­hatók meg ezek a problémák, jobban tudjuk, mit kell ten­nünk ennek érdekében. Mindjobban megváltozik a mezőgazdasági munka jellege. A parasztok ma kapcsolatba kerülnek bonyolult gépekkel, az elektromossággal, kémiá­val. Ez az a folyamat, amely­nek során a mezőgazdasági munka gyakorlatilag az ipari munka válfajává válik. Most, amikor a kolhozok és szovhozok gazdasági megszi­lárdításában komoly sikereket értünk ed, erősebbé válik az az alap, amelyre a falu arculatá­nak és életviszonyainak az át­alakítása épülhet. Lakások és kulturális intézmények széles­körű építéséről, a falu villa­mosításának a befejezéséről, útépítésről van itt szó. A párt arra törekszik, hogy minden munkás, minden pa­raszt intelligenssé váljék, a szó legátfogóbb értelmében, teljes mértékben használja fel alkotóképességét, tevékenyen Felavatták a Kremlben Lenin szobrát vegyen részt a társadalom szellemi életében. A jövőre vonatkozó tervein­ket tudatosan olyan elemek­kel gazdagítjuk, amelyek elve­zetnek a termelési folyamatok automatizálásához, és gépesí­téséhez, a szakképzetlen mun­ka szférájának csökkenéséhez. A párt nagy jelentőséget tu­lajdonít az egyéniség sokolda­lú fejlődését leginkább bizto­sító feltételek kialakításának. E területen nagy jelentőségű­nek mutatkozik a dolgozók szabadidejének a növelése. A szabadidő nemcsak pihenést jelent, hanem — mint Marx hangsúlyozta — aféle teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e „tér” növekedésével fokozódjanak annak a lehető­ségei is, hogy a társadalom minden új tagja igénybe ve­heti a kultúra áldásait, tanul­hat, kedvenc foglalkozását űz­heti. Minél tovább haladunk elő­re, annál tovább növekszik az irodalom és a művészetek sze­repe. Ma már a dolgozók lég szélesebb tömegei járulhatnak a világkultúra kincsestárához. Az írók és művészek hivatása olyan művészeti alkotásokat létrehozni, amelyek eszmei vo­natkozásban gazdagítják az új társadalom építőit, kommu­nista erkölcsre tanítják a tö­megeket, kielégítik népünk nö­vekvő esztétikai igényeit. A szovjetek és a társadalmi szervezetek szerepének szünte­len fokozása elő fogja segíte­ni, hogy a néptömegek még aktívabban részt vegyenek az állam és a társadalom ügyei­nek az irányításában, előmoz­dítja a nép kezdeményező­készségének és a szovjet em­berek teremtő aktivitásának a fejlesztését. Pártunk nagy min­dennapos munkát végez ilyen irányban. Elvtársak! A szovjet nép nagy tetteket és hősi cseleke­teket vitt véghez ötven év alatt A fél évszázad határán még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződé­sünk, hogy országunknak kö­vetkező második ötvenéves idő­szakát is világtörténelmi je­lentőségű új vívmányok teszik emlékezetessé. Az a forradal­mi láng, amelyet október gyújtott az emberi szívekben, bevilágítja a jövőbe, a kom­munizmus felé vezető utun­kat! A Nagy Október és a világforradalmi mozgalom Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikráját. Az Ok­tóberi Forradalom óta eltelt félévszázad meggyőzően szem­léltette e forradalom óriási nemzetközi jelentőségét. Az el­múlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata, s ez a változás rendkívül nagy mér­tékben Október és eszméinek hatására, a szocializmus győ­zelmének a hatására követke­zett be. A szovjet állam megszületé­sével a munkásosztály és az imperialista burzsoázia egy­más ellen vívott harca új jel­leget öltött, fő területe a két szembenálló társadalmi-gazda­sági rendszer közötti harc lett. A fél évszázados harc fo­lyamán alapvetően megváltoz­tak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Be­fejezéshez közeledik a gyar­mati rabság rendszerének ösz- szeomlása: a hajdani gyar­matbirodalmak romjain több, mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erő­vé vált a szervezett munkás- mozgalom, s befolyása ezek­nek az országoknak egész po­litikai életében fontos ténye­ző. Nagy lendületet vettek a demokratikus mozgalmak, amelyekben a lakosság széles rétegei résztvesznek. Ezeknek a változásoknak az eredmé­nyeként már nem az imperia­lizmus, hanem a szocializmus, az imperialista-ellenes erők ínknvtán ! határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartalmát és új irá­nyát. A szocializmus sikerei mint háttér, még világosabbá te­szik, hogy a kapitalizmus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alapvető problémá­kat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az imperia­lizmus agresszív háborúkat szül. Napjainkban belőle ered a világméretű termonukleáris konfliktus veszélye. Az impe­rializmus a hibás azért, hogy a két világháborúban az em­berek tízmilliói vesztették életüket. Az imperializmus az oka annak, hogy hatalmas összegeket fordítanák fegyver­kezési hajszára, a tömegpusz­tító fegyverek létrehozására. Az imperializmus akadályoz­za, hogy már most felhasz­náljuk a tudomány és a tech­nika által feltárt óriási lehe­tőségeket és segítségükkel lik­vidáljuk az éhséget, a nyo­mort és a betegségeket. Az a fél évszázad, amely Októbertől bennünket elvá­laszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának, a népek szemében az impe­rializmus lelepleződésének, be­folyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegy­vert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manőverezik részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmazza a szociális demagógiát. Az im­perializmus, miután elvesztet­te gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. A forradalmi mozgalom ön­tudatos résztvevői számolnak Felavatták az új Lenin-szobrot a Kremlben, az Iván-téren, annak az épületnek közvetlen közelében, ahol Lenin dolgozott. A szürke gránit talapzatra helyezett bronzszobor Venjamln Pincsuk leningrádi szobrászművész munkája. az ellenfél táborában mutat­kozó ilyen jelenségekkel, fi­gyelembe veszik, milyen bo­nyolult körülmények között folyik napjainkban az osztály- harc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelö­lik meg e harc számára, igye­keznek egységes imperialista­ellenes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs olyan térségé földünknek, ahol ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemzeti fel- szabadulás ügyéért. Megvaló­sulóban van Lenin jóslata ar­ról, hogy a kapitalizmus el­leni harcban egységes folya­matban egyesülnek a legkü­lönbözőbb erők és mozgalmak. A szocialista % a haladó eszmék világméretű diadalá­hoz még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyő­ződés, hogy a jelenlegi sza­kasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton, s méltó helyet foglal el az emberi­ségnek a haladásért, a szabad­ságért és a szocializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocia­lista világrendszer sikeres fej­lődése. A nemzetközi mun­kásosztály és az összes forra­dalmi erők joggal látják ben­ne saját nagyszerű vívmá­nyukat, kimagasló eredményű- ! két 1 A szocialista országok több­ségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia. A szo­cialista világrendszer elvi si­kere — amit különösen alá kell húzni — az újtípusú vi­szony kialakulása azon álla­mok között, amelyekben győ­zött a szocialista rend. A szocialista országok test­véri kapcsolatai a népek nö­vekvő kölcsönös bizalmára és tiszteletére támaszkodnak, s alapjuk a szocialista interna­cionalizmus. Az élet azt mu­tatja, hogy a szocialista közös­ség keretein belül mindegyik ország a legkedvezőbb lehe­tőségeket nyeri saját szuve­renitása és függelensége meg­erősítéséhez, s ugyanakkor él­vezi mindazokat az előnyöket, amelyeket a kölcsönös segély- nyújtás és az elvtársi támo­gatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztala­ta — beleértve nagy vívmá­nyait és nehézségeit is — ar­ról beszél, hogy a szocialista forradalom egy sor országban kivívott győzelmével az új­típusú kapcsolatok önmaguk- tól nem alakulnak ki. A szo­cialista országok új, bonyolult problémákkal kerülnek szem­be, le kell küzdeniük a ka­pitalista múlt súlyos marad­ványait, helyt kell állniuk a soraik megbontására irányuló imperialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredmé­nyeket ért el a szocialista kö­zösség megerősítésében. Mind­egyik nemzet visz valami sa­játosságot az új élet kiépíté­sének közös ügyébe. Mi nagy­ra értékeljük minden nép hoz­zájárulását, minden marxista —leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Az élet sok­rétűségét kifejezésre juttató alkotó erőfeszítések összessé­géből születik meg a világ­szocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről, és az annak fejlődésével kapcso­latos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami va­lamennyiünket mélyen ag­gaszt. A Kínai Népköztársa­ságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győ­zelme Kínában rendkívül nagyjelentőségű volt. Mély be­folyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országá­ban a nemzeti felszabadító valamint a forradalmi moz­galom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung cso­portjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyha­talmi irányvonala jelentős ká­rokat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irány vonal, amely a szocialista világrendszer és a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének az aláaknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érde­keivel. A kínai események végleg feltárták a KKP egyes veze­tőinek eszmei-politikai csőd­jét. Ugyanakkor ezek az ese­mények azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rö­vid idő alatt és a legbonyo­lultabb körülmények között gyökeret tudott ereszteni eb­ben az országban, meg tudta nyerni a széles tömegeket Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szo­cializmus vívmányainak meg­őrzéséért. A kínai kommunisták, a kí­nai népnek van mit megvé­denie, van miért harcolnia. A kínai kommunisták fő irányvonala, amelyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kong­resszusa dolgozott ki, a szo­cializmus felépítésének irány­vonala. A tervszerű gazdasá­gi fejlesztésnek és a „nép anyagi és kulturális szükség­letei maximális kielégítésé­nek” irányvonala ez. Mint a kongresszus határozatai hang­súlyozták: irányvonal „a de­mokratikus élet fejlesztésére” a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus or­szágokkal való örök és meg­bonthatatlan testvéri barát­ságra.” Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisz- szük, hogy a nehézségek elle­nére a szocializmus ügye győ­zedelmeskedik a Kínai Nép- köztársaságban! Elvtársak! Az az út, ame­lyen a szocialista országok ha­ladnak. a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tud­juk, hogy sok a tennivalói nagyok a feladatok, amelyek­nek megoldása megköveteli a testvérpártok és népek kö­zös erőfeszítéseit. A Szovjet­unió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szocialista világrendszer meg­erősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg, hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új éle­tet építő testvérnépeket! (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom