Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-03 / 153. szám

2 WAPIO 1963. JÚLIUS & 1 Áh ü&P-iiVMAi • NAP ••• Á-.MAi • N AP-A • IviAi-NAP-’-A-MA Gyanús „üdítőital“ Bőrgyári munkások pa­naszkodtak, hogy a büfé­ben romlott üdítő italt kap­tak. Illetve ... csak kaptak volna, de a büfé vezetője — nagyon helyesen — nem ad­ta el. Az üvegen ez a fel­irat szerepel: „Málna ízű szénsavas üdítő ital. Pécsi Szikvízipari Vállalat...” Az eredetileg piros folya­dék teljesen elvesztette szj.- nét. sárgás-fehérré válto­zott, szinte megfakult és az illata sem valami bizalom- gerjesztő. Ára forint nyolc­van, de ezt a pénzt senki sem sajnálja, ha az ital va­lóban üdítő. De nem az. Talán nagyobb óvatosság­gal kellene lebonyolítani a palackozást, vagy éppen az ital gyártását. Megjelent a Jelenkor jú­niusi száma. A szépprózai rész Takáts Gyula Hét le­vél a költészetről című írásá­nak első réssgvel indul. Az új szám közli még Vidor Miklós elbeszélését, örsi Ferenc Epeiosz-akció című tv-szatirá- jának befejező részét, Be- reczky László Próféta című elbeszélését A lírai rész Nyerges And­rás, Serfőző Simon, Galam- bosi László, Takács Imre, Du­dás Kálmán, Darázs Endre, Tamkó Sirató Károly, Balogh László, Tasnádi Varga Éva, Hárs Ernő, Hegedűs László, Nádass József, Bittei Lajos és Horgas Béla verseit közli. Gera György párizsi irodal­'IÁ KPVDSZ központi színjátszó­csoportja hétfőn este rriutatta be az „ötven év humorából” című kabarésorozatának második részét a KPVDSZ József utcai kultúr- otthonában. Az 1925-től 1940-ig ter­jedő időszak jellegzetes hangú kabaréját vitték színre a kor di­vatos slágereivel tarkítva. A két­részes műsor egy vendéglő kert­helyiségében játszódik gyors pin­cérrel, vidám, türelmetlen vendé­gekkel. A jeleneteknél a színpad középső függönye eltakarja a tár­saságot. A műsorban nyolc jele­netet mutattak be Heltaítól, Nó- titól, Karinthytól és Molnár Fe­I renctől. Két eredeti Hacsek és Sajó tréfát is láthatott a közön­ség. Felcsendültek a régi sláge­rek, Honthy Hanna hangja mag­netofonról, a kert vendégei el­énekelték a Rozi dalokat, a rádió­dalokat, az Ibolyák, lila ibolyák, a Niagara vízesés és a Ramona kezdetű dalt. A rendezés érdekes volt, a szereplők legtöbbje ottho­nosan mozgott a színpadon, gör­dülékenyen, összehangoltan per­gett a játék. Képünk: Kiss Éva és Nyitrai József a „Fogyókúracímű jele­netben,. mi útijegyzetei jó színfoltja a júniusi számnak. A Hagyomány rovatban a Krúdy múzsái című emlékezés befejező részét olvashatjuk. A Jegyzet gazdag, érdekes és színvonalas anyaggal je­lentkezik: Illyés Gyula Az if­júságról című interjú-válaszát, Tüskés Tibor tanulmányát közli. Nemeskürthy István' és Olasz György kritikai igényű írása a magyar filmmel foglal­kozik. A széljegyzetek válto­zatos, bíráló hangú sorai idő­szerűek és jogosak. A Művészet rovat Képek, alkotók címmel Simon István, Körner Eva, Bencze László, Pilinszky János és Bertha Bulcsu kritikáit közli. A Szín­házi kaleidoszkóp Mihalik Zoltán — Daniss Győző, Z. Szabó László -— Tüskés Tibor írásán kívül közli még Sch. Weissmann János írását a pé­csi balett angliai vendégsze­repléséről. A Jelenkor képanyagát Kühnel Szabó József három finomvonalú rajza és Kecske­méti Kálmán érdekes mono- típiája alkotja. A Jelenkor júniusi száma színvonalas, jó írásokat, költe­ményeket közöl. Kár, hogy a hónap végén, csaknem már júliusban került ki a stan­dokra. Kitüntették a több­szörös véradókat Véradó-ünnepséget tartot­tak hétfőn délután 5 órakor a pécsi ifjúsági színházban a megyei és a városi vörös- kereszt és a vérellátó köz­pont közös rendezésében. Az ünnepségen, amelyen 600-an jelentek meg, dr. Bajtai Gábor, a pécsi vér­adó állomás vezetőjének ünnepi beszéde után Krasz- nai Antal, a Hazafias Nép­front Pécs városi titkára és Nagy Jenőné, a Nőtanás végrehajtó bizottságának tagja köszöntötte a megje­lenteket. Ezután a vért ka­pott betegek köszönték meg a véradók áldozatkészségét, majd a többszörös véradók kitüntetéseinek átadása kö­vetkezett. Heten Kiváló vér­adó, 47-en pedig Érdemes véradó címet kaptak. Az ün­nepség után a Pécsi Nemzeti színház művészei adtak mű­sort. Űj műtermet nyitott a Fényképész KTSZ A Doktor Sándor utcában megnyílt a Pécsi Fényképész KTSZ 40 ezer forintos beru­házással épített műterme, ahol eredeti színes felvételeket ké­szítenek. A képeket egyelőre kézi erővel dolgozzák ki. Azonban a ktsz már megren­delte a külföldi automata és félautomata gépeket, amelyek nagy mértékben korszerűsítik a kidolgozás technológiáját. Az eredeti színes felvételek árban nem sokban térnek el a színezett felvételektől, mű­vészileg sokkal tökéleteseb­bek. A most megnyílt műte­rem modern, rendkívül han­gulatos, minden szempontból megfelel a közönség és a szakemberek igényeinek. A megnyitás után megjelent az első vendég is, Minota Lacika, aki saját készítésű amatőr fel­vételeit hozta el kidolgozásra. Szigetvári siker a soproni dalostalálkozón Száz esztendeje, hogy Sop­ronban megrendezték az első magyarországi . dalosünnepet. A centenárium alkalmából harminckilenc kórus, 2563 énekes gyűlt össze Sopronban. Ezeket az énekkarokat 252 fics&Cfri&uis a fnűUácsi Dunán jelentkező kórusból válogat­ták ki. Baranyából a szigetvári Ti­nódi Énekkar vett részt a ta­lálkozón. Ez a kórus 1881-ben alakult, később 1906-ban Szi­getvári Dalosegyesület néven általában könnyű műdalokat adott elő. Attól kezdve töret­lenül működött, s 1957-ben a Tinódi Énekkar nevet vette fel. Két évvel ezelőtt ülte 80. éves jubileumát, s eddig mint­egy 25 alkalommal kapott kü­lönböző díjat. Jelenleg a szi­getvári földművesszövetkezet és a helybeli kultúrház irá­nyítása alatt működik. A soproni pedagógus kul- túrotthonban folyt le a dalos­találkozó egy része. A sziget­vári vegyeskar Szelényi Pál vezényletével Hassler: Gag- liarda című alkotását adta elő, majd Janneqin: Száz nyí­ló rózsa és Brahms: Síró éji csend című művét énekelte. Befejezésül Kodály: Túrót eszik a cigány című dalát ad­ta elő. Az egyes hangversenyek után a zsűri értékelte a kóru­sok produkcióját. A Tinódi kórus igen szakképzett és kul­turált előadást nyújtott. Ezért a zsűri elnöke külön gratu­lált az énekkart kísérő szö­vetkezeti vezetőknek és a kó­rusnak. A televízió műsora 1963. július 3-án, szerdán: 9.30: TV-híradó. — 10.05: Bá tálán szerelem. Magyarul beszé­lő szovjet "ilm. — 11.30: Hűsítő jégkockák. Nagy párharcok. — 18.50: Hírek. — 19.00: A Magyar Hirdető műsora. — 19.10: Csak egy kicsivel jobban. Közvetítés a Technika Házából. — 19.30; TV-világhíradó.— 19.45: Szép ál­mokat, gyerekek! 19.55: Mi­niatűr Lichtenstein. — 20.10: Mici néni két élete. Magyar film. — 21.35: Hol tart ma az orvostudomány. A születéssza­bályozásról. — 22.10: Hírek. A TV-világhíradó ismétlése. — PALKÓ SÁNDOR elv­társ, a Baranya megyed Ta­nács VB elnöke nyitja meg szombaton délelőtt 11 órakor a Népművészek Baranyában című kiállítást, amit a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán rendeznek meg. — MEGJELENT a Pécsi Nemzeti Színház utolsó mű­sorplakátja ebben a szezon­ban, amely hírül adja, hogy a színház júliusban, a Me­cseki Nyár keretében még négy előadást a pécsi Sza­badtéri Színpadon is rendez. A műsorban 6-án a Balett 1963, 7-én a Bajadér, 13-án a Hoffmann meséi, 14-én a Maya szerepel. — JÚLIUS 11-én este a pécsi Szabadtéri Színpadon mutatják be a Válás magyar módra című kétrészes, ze­nés kabarét. A műsorban fellép többek között Mezey Mária, Bilicsi Tivadar, Ke­leti László, Toldy Mária és Breitner János, közreműkö­dik még Hajdú Júlia és ze­nekara. — GAZDAG programot állított össze a Műszaki és Termelési Propaganda Szak- bizottság, amelyet július 15-i ülésükön vitatnak meg. Tervbe vették többek között, hogy művezetők részére köz­gazdasági előadásokat szer­veznek. — TIZENHAROMMILLIÓ forint értékű bútor kerül forgalomba a harmadik ne­gyedévben Baranya megyé­ben. — JVJLIUS második felé­ben már beszerezhetők az iskolai füzetek, a papír- és írószerboltokban. — Áramszünetet tartunk nagyfeszültségű hálózat átépíté­se miatt 3-án 7—16 óráig: Ke­resztespuszta, Aranyosgadány X., H., Pázdány és zók községek­ben. — Áramszünet lesz július 4-én 8—17 óráig: Felsőmalom u. 13—27-ig és Rákóczi út 73/a, 73/b épületekben. — A DÉL-DUNANTÜEI Áram­szolgáltató Vállalat felhívja fo­gyasztói figyelmét arra, hogy a pécsi üzemvezetőség kezelésé­ben lévő 30 457—30 500-as s ir- számmal ellátott készpénzbi- zonylat-tomb elveszett, melyre szerelői és pénzbeszedöi vehet­nek fel pénzt. Kéri a fogyasztó­kat, hogy a fenti sorszámmal ellátott bizonylatokra ne fi '\- senek. Amennyiben ilyen sor­számú bizonylatra már történt volna fizetés. szíveskedjenek Rákóczi út 34. szám alá a bi­zonylatot behozni. n. Amikor a gépkocsisortől távol, a veszély­telen zónában felrobbant az első légiakna, a terepjáró éppen akkor ért a vezérteher­autó mellé. Bombasorozat robbant az út két oldalán. Percek alatt füstfelhő borította el a gépkocsisort. A bombázók parancsnoka azonban még jól látta, hogy az autók meg­állnak, t szanaszét futkosnak róluk az em­berek. Aszker, amikor feletteseitől kérte, hogy rendezzenek színlelt támadást a gépkocsi­sor ellen, abból a feltételezésből indult ki: biztosan szép számú fasiszta kíséri majd a teherautókat, t ennyi embert közönséges eszközökkel lefegyverezni és ártalmatlanná tenni nem könnyű dolog. Előfordulhat, hogy harc keletkezik, az ejtőernyősök sok embert vesztenek. Az akció végrehajtása ennek következtében túlságosan hosszú ideig tartana, ami könnyen meghiúsíthatja az egész vállalkozást. A légitámadás miatt viszont bizonyos időre valószínűleg megáll­nak majd a kocsik, felbomlik a rend, zűr­zavar, kavarodás támad, s az ejtőernyősök ilyen helyzetben könnyebben elintézhetik a konvojt kísérő fasisztákat. A számítás helyesnek bizonyult. Amint az első légiakna robbanása belehasított a le­vegőbe, a vezérkocsi sofőrje fékezett, s ki­ugrott az ülésről az országúira. — Bombáznak, védd magad! — kiáltotta hátra, e teljes erőből futni kezdett az or­szágút melletti réten. A mellette ülő SS- tiszt is feltépte az ajtót, kiugrott a kocsiból, s a sofőr után eredt. Korzsov szélsebesen a nyomukba iramodott. Ismét bomba robbant. A sofőr a földre vetette magát. Az SS-tiszt szintén. Ekkor ugrott rá Korzsov, s a közben felugró és oda­szaladó sofőr segítségével hátracsavarta a kezét, elvette a fegyverét és összekötözte. Attól a pillanattól kezdve, ahogy kigyul­ladt a világító légigyertya, Percen egy pil­lanatra sem vette le a szemét Upitz kocsi­járól, s az utána törtető terepjáróról. Köz­ben azonban észrevette, hogy megállt a két kocsi. Leugrott a ládákról, s gyorsan beült a volán mellé. A teherautó előre indult. Percev valóban jól látta: az első robba­nás hallatára Upitz olyan hirtelen fékezett, hogy a terepjáró, amely addigra már köz­vetlenül a nyomába ért, előre haladt. Torp is megállította a kocsiját, s hátra fordult. Látta, hogy Upitz és társa kiugróit az autóból, s mind a ketten rohantak az országút melletti árkon át, a földek felé. Torp utánuk eredt. Az úton, ahol a gépkocsikaraván megállt, lövöldözések, kiabálások hallatszottak. A világító légigyertyák fényénél a távolból is látni lehetett, hogy emberpárok hengergöz- nek a földön, s ütik egymást, ahol érik. Hol itt, hol ott dördült el egy pisztolylövés. Az­tán a lövöldözés abbamaradt, s a kiáltozá­sok is egyre ritkábbak lettek. Torp mind­ebből megértette, hogy az orosz felderítők lefegyverezték a konvoj őrségét. Tehát az az illető, aki Upitzcal van, — szintén orosz! Torp már lövésre emelte a pisztolyát. De aztán eszébe jutott: hiába lövi le ezt az egyet, a dolog ezzel nem oldódik meg. Gyorsan vissza, hogy épségben kikevered­jen innen, s valami uton-módon eljuthas­son a legközelebbi katonai helyőrségig, ahonnan segítséget kérhet... S Torp visszafordult és a kocsijához ro­hant. Egy szempillantás alatt maximális sebességgel száguldott az úton a terepjáró. Torp menet közben kinyitotta a kocsi aj­taját, s kigördítette rajta Ribin ezredes holttestét. Egy perccel később Upitz kocsijához sza­ladt Aszker is. Akkor ért oda Percev a te­herautóval. — Upitz — mondta Aszker erősen zihál­va, s közben a földek felé mutatott. — Ha törik, ha szakad, el kell fogni. Percev bólintott. — Aztán vezesd a konvojt. Engem ne várjatok, érted? — Értettem. Aszker beült a kormánykerékhez, s gázt adott. A terepjáró nem versenyezhetett a. gyors Mercedessel. Aszker utolérte Torpot. A Sturmführer észrevette, hogy üldözik. Igye­kezett eltűnni. Éles kanyart vett, s befor­dult az első útelágazáson. Aszker azonban éberen figyelt, nem lehetett őt félrevezetni. A következő pillanatban már csaknem egy­máshoz ért a két kocsi. Ekkor kigyulladtak a Mercedes fényszórói. Torp a fénypászta közepébe került. Aszker egészen jól látta most őt: kalap nélkül volt, teljesen ráha­jolt a volánra. Rohant mind a két kocsi. Torp egyszer- csak hátrafordult. Az erős fénytől hunyorog­va, kinyújtotta a karját. Élesen csattan a Mercedes szélvédő üvegje, s több apró lyuk keletkezett rajta, amelyekből apró szilán­kokat sodort a kocsi belsejébe a léghuzat. Aszker kidugta a pisztolyát, hogy visszalő­jön. S ebben a pillanatban Torp újra lőtt. A pisztoly valósággal kisodródott Aszker kezéből, s csattanva hullott a földre. Mi­csoda balszerencse! Egy véletlen találat érte a pisztolyát, s most itt áll fegyvertele­nül. Torp folytatta a tüzelést. Aszker amilyen mélyen csak lehetett, lehúzódott a kor­mánykerék mögé, s számolta a lövéseket. „Hét” — mondta magában megkönnyebbül­ten felsóhajtva, amikor a lövések abbama­radtak. — „Tehát az egész tár”. Aszker egy másodpercre felegyenesedett. Azt látta, hogy Torp az ülésen kutat a ke­zével, mintha valamit keresne, s közben többször odakap a szélvédő ablak alatti részhez, ahol feltehetően a rádióleadónak kell lennie. Úgy látszik — gondolta Aszker — be akarja kapcsolni a rádióleadót, vagy pedig tárat cserél a pisztolyban. Bármelyi­ket csinálja, mindenképpen meg kell aka­dályozni benne. Mind a kettő nagy vesze­delmet okozhat. Aszker fokozta a sebessé­get, s kissé balra tért. A két kocsi egymás mellé ért, a következő pillanatban a Mer­cedes fél kocsihosszal már meg is előzte a terepjárót. (Folytatása következik) Időjárásjelentés Várható időjárás szerda estig: felhőátvonulások, több helyen záporeső, zivatar. Mérsékelt észa­ki északkeleti szél. Várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmérsék^t 13—17, legmagasabb nappali hő­mérséklet holnap 24—28 fok kä» zötW * Mohács alatt, a magyar Duna leg­délibb szakaszán, nagyméretű keszeg­járást figyeltek meg a halászok. Körülbelül két hét óta ritkán tapasz­talt mennyiségben „húznak” errefelé a keszegek. Főleg a csendesvízű öblö­ket — halásznyel- \ en talányokat — keresik fel, ahol a nagy meleg hatá­sára tömegesen ta- lá.ható a haltáplá­lék: a plankton. A mohácsi Petőfi Ha­lászati Szövetkezet tagjai úgyszólván éjjel-nappal vízen vannak és sorra járják az öblöket, hogy minél na­gyobb zsákmányra tehessenek szert a keszegjárás során. A szövetkezet egyik brigádja a közel­múltban két nappal és egy éjszaka ha­lászott egyfolytá­ban: több mint 30 órán át. A mohácsi halá­szok az utóbbi két hét alatt mintegy hatvan mázsa ke­szeget fogtak ki a Dunából. A város alatt lévő Cigány­zátony limányában például egyetlen húzásra tizenkét mázsa keszegfélét emeltek ki a víz­ből. Tíz ember, a brigádvezető irá­nyításával, négy órán át húzta meg­feszített erővel a hálót, amíg a ha­talmas zsákmány csónakba került. A keszegek általában tíz—tizenöt deká­sak, de fogtak szá­mos nagy pél­dányt is: száz— százhúsz dekásakat is. Ez a halfajta különösen sütve ízletes és szívesen is vásárolják a Mo­hács környéki fal­vakban, ahol ara­tási csemegének számít a sült ke­szeg. A mohácsi halá­szoknak minden­esetre kapóra jött a rendkívüli keszeg járás. Első féléves tervüket a nagy zsákmányok révén, mintegy negyven mázsával sikerült túlteljesíteniük. Megjelent a Jelenkor júniusi száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom