Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-09 / 83. szám

2

IN A P T 6

1951. APRÍT,TS ft

Ki a bűvös körből!

pécsi járási pártaktiva-értekezlet tanulságai

A pécsi járás kommunistái múlt heti aktíva-értekezletükön alaposan és sokoldalúan elemezték a pártszervezetek tevékenységét. „Az események után a régi, idős kommunisták ugrottak talpra először — hangsúlyozta a beszámoló. — Ezek az elvtársak határozottan követik a pártot, támogatják politikáját

De a pártéletet mégis az jellemzi, hogy a kommunisták csak a maguk körében politizálnak.

A taggyűlésen nagy viták alakulnak ki, de utána, mintha elvágták volna, semmi sem történik.” Természetesen nagyon fontos, hogy a kommunisták a taggyűléseken megbeszéljék a politikai és gazdasági kérdéseket Tarthatatlan azonban az, hogy ezeket nem követik a nyilvános gyűlések, pártnapok sorozata, nem folyik egyéni és személyes beszélgetés a pártonkívUliekkel. Ez a helyzet — a „bűvös kör” — hovatovább a kibontakozás fékjévé válik.

Mi igazolja a politikai munka széleskörű fellendítésének szükségességét? Vajon a pár- tonkívülíek „oktalan zaklatásnak” vélik? Az elmúlt hónapokban történt valami, amit eddig nem igen vettünk figyelembe. Szabadszentkirályon például, ahol az októbervégi, novemberi napokban széles mederben hömpölygött az ellenforradalom árja, nemrég nyilvános pártnapot tartottak. A kultúrház zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, mintegy háromszáz ember hallgatta a párt előadóját. Ambrus elvtárs, a megyei intéző bizottság tagja mondotta: „Nem vettük észre, hogy a hangulat március közepén fordulópontra jutott A budapesti és falusi gyűlések tanúsága szerint mind jobban kikerülnek az ellenforradalom „bűvköréből”, * ezt nem haszr náljuk ki megfelelően,,

A pártonkíyflllek várják és óhajtják az őszinte szava- kat, azt akarják, hogy a

szaladnak. „A kommunisták harcossága szűkkörű — mondotta Bagi József elvtárs. — A taggyűléseken kiteregetik az ellenforradalom szennyesét, egyes elemek működését, de a faluban egy szót sem hallani róluk. Sőt, ha valaki érdeklődik efelől, néma hallgatásba burkolóznak.” Mire jó ez és főként mire vezethet? — tették fel többen a kérdést. Tu- rányi elvtárs, tsz-elnök egy hasonlattal válaszolt: „Ha idejében nem irtjuk ki a gazt, akkor ellep és megfojt bennünket.”

Miért e bizonytalanság? A pártszervezetek többnyire a felsőbb szervektől várják az ellenforradalom tevékenységének és eszmei maradványának leleplezését. Semmi kétség, ebben támogatniok kell a párt- szervezeteket, számos felszólaló kérte is ezt Kasznár László pedagógus azonban hozzátette:

„Nem tehetjük Bibe a kezünket, és nem várhatunk mindent felülről. A falu

Lehettek és voltak is, akik megtévedtek, rosszul ítélték meg a helyzetet, nem bizonyultak elég erősnek, mert az elmúlt években nem neveltük erre őket. Ha azonban ebben az időben nem vált a proletárhatalom, a párt ellenségeinek támogatójává, akkor — ha ezt ő is akarja — a pártban a helye. Sőt, a kommunistáknak kell beszélniük, vitat- kczmsok velük. Ezt bizony gyakran elmulasztották a pécsi járásban is, s ahogy a beszámoló is megállapította, sok volt párttagtól még egyszer sem kérdezték meg, miért maradtak távol? Ezt a mulasztást sürgősen pótolni akarják, hogy a kis létszámú alapszervezetek becsületes, a párthoz hű kommunistákkal gyarapodjanak. Ne riasszák el őket, hanem segítsenek nekik a helyes döntésben.

A politikai munka milyensége természetesen nem elsősorban a nagyobb létszámon múlik: a feltételeit kell megteremtenünk. Ez pedig: javítaná a párt szervezeti és tártál - ________________________ mi munkáját.

sz

énájának rendbetétele a „Tartsunk minél több nvilkomm un isták

mindegy

hogyan és mikor — beszélgessenek velük, ők is elmondhassák nézetüket, vé- leményüket.

Azt mondják és ebben teljesen igazuk van: a párt támogatásának feltétéle, hogy a párt szót értsen velünk,

A politikai munka hiánya következtében vérszegény az ellenforradalom tetteinek és nézeteinek leleplezése. Kétségkívül ez az oka annak, hogy néhány községben még ma is éjszakai gyűléseket tartanak, egyes szervezők háborítatlanul

mi dolgunk.

Mi tudjuk, mi történt, mi ismerjük legjobban az embereket. Egyetlen napot sem tétlenkedhetünk.” A munkások, parasztok nem is nézik jó szemmel ezt az ingadozást, mert ebben a vezető párt ott élő tagjainak bizonytalanságát látják. Márpedig ők az olyan vezetőket tisztelik és követik, akik — bármennyire is keserű

— az Igazságot hirdetik, ettől egy pillanatra sem térnek el, s nincs tekintélye előttük azoknak, akik szűk elvtársi körben bátran hirdetik a párt politikáját, a nyilvánosság előtt viszont hallgatnak róla.

A pártszervezés körüli nehézségek is a politikai munkára vezethetők vissza. A járás tizennyolc kisebb községében még nincs pártszervezet. Szőkéden az ellenforradalmi elemek félemlítik meg a belépni szándékozókat, másutt viszont — s ez a nagyobb baj

— sok párttag nem kéri átigazolását. Igaz, hogy — mint Kovács elvtárs mondotta — „nincs, szükség karrieristákra, előttük nem szabad kinyitni a párt kapuit,”

De a körültekintés, az óvatossá? nem indokolja a több községben meglévő káros elzárkózást.

vános pártnapot, ahol elmondjuk véleményünket, a

párt és a kormány

káját”.

Új bányászok

„Menjek vagy ne

menjek bányásznak?“ — Hej. de sok fiatal tépelődik mostanában ezen. Bizony nehéz dönteni. Mert a bányáról annyi r-indent mesélnek. Se szabad ég, se napfény, csak szűk, sötét üregek, melyekben első látására mindig ismeretlen veszedelmeket sejt az idegen. De a fizetés az igen! Ilyen szépen keresni, kevés helyen lehet.

Mégis, a döntés nagyon nehéz. Most itt a tiszta, rendes Török István munkás szálláson csupa olyan ember ül körülöttem, aki már döntött. Elhatározták, hogy bányászok lesznek.

Markó Lajos jóképű, húsz év körüli fiatalember. A télen határozta el, hogy bányász lesz. Tolna megyében lakik, Pál- fán. Szerinte ez a világ legszebb faluja, csakhogy annyi földből, amennyi a szüleinek van, egy ilyen nagy család, mint az övék, nem tud megélni még egy ilyen csodaszép faluban sem. Ezelőtt Duna- pentelén dolgozott,

de kevés volt a kereset. Gondolt hát egy nagyot és februárban beállt bányásznak.

— Hát bizony nem valami leányálom a föld alatt dolgozni. Eleinte még fél is az ember. Ezek az ősbányászok meg csak mosolyognak. De ők már megszokták, én meg eddig csak akkor voltam föld alatt, ha a pincébe mentem — meséli.

Szokatlan még a bányamunka, de a fizetést meg a bánásmódot össze se lehet hasonlítani a dunapenteleivel.

Szokatlan még Forray Vilmosnak is, pedig ő már idősebb, tapasztaltabb Markó Lajosnál. Neki már családja is van. És a család amennyi örömet, annyi gondot is jelent. Nehéz így élni, hogy a felesége meg a gyerekek So- mogyszentimrén laknak. Ez minden, csak nem családi élet. Viszont a család eltartásához pénz kell. Még így külön élve is jobban jönnek ki, mintha otthon dolgozna az állami gazdaságban.

Haza ugyan csak ritkán tud járni, de talán majd lakást is tud szerezni Pécsett.

— Persze, ez egyelőre csak álom. de a remény is többet ér a semminél, — magyarázza iókedvűen. Ügy látszik, ő sem csalódott, mikor bányász nak szerződött. A lakásszerzés se lesz nemsokára olyan elérhetetlen. Hiszen éppen itt Meszesen a Török István munkásszállás körül sorban épülnek a házak. Méghozzá valameny- nyi a bányászoknak. Forray Vilmosnak Is juthat ezekből egy.

A kis cingár Bon- dor Jóskának még nincsenek lakásgondjai. ö ugyanis még — ahogy társai mond ják — „asszonyi felügyelet nélkül él“, azaz nőtlen. Ezt persze bejelentés nélkül is látni, hiszen Jóskát inkább iskolás- gyereknek nézi az ember, mint bányásznak, olyan fiatalnak látszik. Pedig ő már komoly munkásember. Aid nem hiszi, nézze meg a fizetési céduláját. Közel kétezer forintot keres minden hónapban,

pedig csak pár hó* napja, hogy bányász lett.

Nehéz a bánya* munka, meg szokatlan is. Sokan mondják az első pár nap után, hogy: ..Hej csak egyszer járjon le a szerződésem, úgy itthagyom ezt az egészet, mint szent Pál az oláhokat."

— Én is azt mondtam annak idején — mosolyog Miskéri Tó- zsi bácsi. — Azt hittem eleinte, hogy kötéllel sem lehet *tt tartani. Aztán most mégis itt vagyok. Megszoktam, meg egy kicsit meg is szerettem a munkámat. Ti is így lesztek majd vele — mondja a fiataloknak. — Persze, ehhez kemény embernek kell lenni — emeli fel a hangját Józsi bácsi.

S ebben tökéletesen igaza van.

Markó Lajos, Bon- dor Jóska meg a töb- Diek kemény legényeknek látszanak. Egy kis türe'em, meg munkakedv kell csak. t és kiváló bányászok lehetnek ők is.

Lázár Ervin

Azt mondják: „Aki eddig nem lépett be, az nem is érdemli meg, hogy felvegyük*’, s ahol ezt nem hangoztatják, ott ebben a szellemben cselekednek. Nem igaz, hogy a volt párttagok többsége méltatlannak bizonyult a párttagságra.

— javasolta Kasznár elvtárs. Vajda elvtáns. büKkösdl pedagógus azt kérte: a KISZ megyei, járási vezetői menjenek falura is és támogassák a fiatalokat a szervezetek létrehozásában. Okály elvtárs, 19-es vöröskatona véleménye szerint sok-sok kásgyűlés szükséges. „Itt beszélhetnénk arról is, hogy a kapitalizmusban diplomások lapátolták a havat, mert másutt nem alkalmazták őket, hogy a kőbányai roskadozó pincékben száz és száz proletár lakott gyerekeivel.’‘ „Különösen a fiatalokra férne rá, a múlt felidézése, mert ők nem ismerték, de az Idősebbek emlékezetét sem ártana felfrissíteni, mert ők meg kömy- nyen felejtenek" ...- Ismét mások azt tanácsolták, hogy esténként gyűljenek össze a házaknál egy kis tercierére, a kommunisták tanácsülésen és más tömeg- és társadalmi szervekben szólaljanak fel, bátran és határozottan képviseljék a párt politikáját. ;

Ki a „bűvös körből“!

— ez a gondolat vezette az aktíva minden résztvevőjét. Mert most már végképp itt az ideje, hogy a pártszervezet helyiségéből kilépve a falu nagy nyilvánossága előtt, meggyőző szóval hirdessék a párt igazát, tömöri tsék köréje a dolgozó embereket. Ezt a tanulságot adta a lelkes és harcos légkörű pártaktíva-értekez- let

MEQYÉNK ÉLETÉBŐL

•TTTTTTTTfTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT»*.,

lett. A mecseknádasdi szövetA pécsi járásban eddig mintegy 30—35 vagon linzi sót osztottak szét. Ez a műtrágyafajta, árban és nitrogéntartalomban azonos a pétisóval és előreláthatólag minden igényt kielégítenek belőle. Az érdeklődés az egész járásban nagy a műtrágya iránt *

A Nádor étteremben még mindig tart a jó zarnatu szent- miklóei burgundi fehér borból. Az 1956-os termésű bort saját töltésben szolgálják fel. Hamarosan asztalra kerül az- 1951-es pécsi furmint is.

*

A második negyedévben arra törekszik a kesztyűgyár, hogy elérje a tavalyi harmadik negyedév termelését és önköltségét Az első negyedévben 78 százalékra teljesítették tervüket a tavalyi harmadik negyed évihez viszonyítva,

*

A lakácsai kultúrgárda nemrégen szép sikerrel szerepelt a drávafoki kultúrotthonban. Az előadást 250-en nézték végig.

Megyénk f öld m ű vessző vet- kezetei szép eredményeket értek el tavaly az országos versenyben is. Az ócsárdl földművesszövetkezet országosan 3.

kezet 11. helyen végzett, míg a Földművesszövetkezetek Pécsi Járási Központja a nyolcadik helyet szerezte meg a tagszervezésben és a részjegyek befizetésében. Tavaly mintegy 7000 tagot toboroztak és közei félmillió forintot fizettek be részjegyekre megyénkben.

* xj

A kiskassai Kossuth Termelőszövetkezet nemrégen’ alakult. A tagság összefogásának eredménye, hogy a tavasziakat már földbet ették és a pécsi járásban elsőnek megkezdték a kukorica vetését is.

Vendéglőt kérnek a Marx út környékének lakói

Nem valami szép látvány a Marx út elején elhelyezett faház, ahol körülbelül 30— 40 dolgozó fogyasztja a sört és bort. Az arra elhaladó autók nagy port vernek fel és ez az ideiglenes büfé tisztaság szempontjából nem megfelelő.

Ez a megoldás nem lehet végleges. Feltétlen meg kell oldani a Marx, Hársfa utca és környéke lakóinak szórakozási lehetőséget, tehát sürgősen vendéglőt kellene berendeznie a Vendéglátó Vállalatnak.

HUN VAD V ARI BÉLA

A termelőszövetkezetek és a gépállomások viszonyáról vitatkoztak egy értekezleten. Hangsúlyozták, hogy a gépállomás sokat segíthet a termelő- szövetkezeteknek, ha időben ad gépeket, de sokkal nagyobb kárt okozhat, ha a gépeket későn adja. Arról is szó esett, hogy a gépállomásoknál néha azt tartják, hogy a termelőszövetkezeti -föld megmarad, nem szalad el, tehát ráérünk. Ennek a nézetnek a hátrányát

Együtt van a területi egye».

tető bizottság. Orsós László, dr. Horváth Endre, Koczab Alizna, Nagy Károly és az elnök: Kaposi János. Néhány perc van hátra a tárgyalások megkezdéséig. Ezt arra használják fel, hogy mégegyszer gyorsan átlapozzák az aktákat. Aztán kezdődhet. A szünkeszok- nyás gépírónő kiszól a folyosóra:

— Cselőtei István és a szén- előkészítőmű képviselője jöjjenek be.

Cselőtei István nincs itt Hódmezővásárhelyen lakik. Távolléte azonban nem zavarja az egyeztető bizottságot, hogy döntsenek ügyében. Kötelezik a vállalatot, hogy ré- Bzére fizessék ki a kétheti felmondási járandóságot. Cselőtei Istvánt viszont arra, hogy szolgálati esőköpenyének és bakancsának Arát térítse meg.

A következő ügy Nyitrai Józsefnéé.

Nyitrayné magas, erős barna asszony. Palaválogató a szénelőkészftőműben. Tekintete nyugtalanul csapong hol az egyik, hol a másik egyeztető bizottsági tagra. Arra vár, hogy igazat adjanak neki.

Férjét tiz évvel ezelőtt meggyilkolták. Azóta egyedül neved! gyermekeit. Ha lehet, a legnehezebb munkát választja, mert azzal többet keresJog és emberség a TEB mérlegén

hét Nehéz így az élet. Ráadásul beteg is. Ha előveszi egy- egy epilepsziás görcs, összetöri magát és napokig gondolkozni sem tud. így volt ez november 19-ón is, amikor az orvos két napig táppénzre írta ki. November 22-én már dolgoznia kellett volna, csakhogy a homloka és fél arca még tele volt zúzódésokkal. Gondolta, ha táppénzt nem is leap, otthon marad egy kicsit Mert hátha gyulladást kap a huzatos palaválogartóbain.

December 15-ón még mindig otthon volt. S mikor újra jelentkezett munkára, a vállalat már csak új munkásként alkalmazta,

Nyitrainé elégedett volt helyzetével. De meddig? Amíg valaki „fel nem világosította”. Azt mondta neki, hogy követelje a régi munkaviszony visszaállítását, mert akkor kártérítést is kap: a decemberi és januári átlagkeresetet.

így került Nyitrainé a Terü- lüti Egyeztető Bizottság. ülésére. Sír, amikor kihirdeti a TEB a határozatot: a vállalat helyesen járt el, amikor Nyitjáimét új munkásnak újból visszavette. Ugyanis az asz- szonymak a táppénzes idő lejárta után munkára kellett

volna jelentkeznie.

Perceikkel később Pavlik J&nosné, komlói kenderföldi lakos foglalja el Nyitradmé helyét. ö is panaszos,

— Kérem, én már kálváriát Jártam . — kezdi, miköziben nagy iratcsomót tesz az elnök elé. így igazolást arról, hogy láb-trombózisa van. „Magas vérnyomás, visszértágulatok, érelmeszesedés” — sorolja a komlói városi tisztiorvosi jelentés. „A laza hasfalak miatt fizikai munkára alkalmatlan” — Igazolja dr. Gogev Czani, pécsbánya telepi sebészorvos.

Pavlikné tehát csökkent munkaképességű, amit nem vett figyelembe az 1957. január 15- én kelt vállalati felmondólevél. Ezen felül hattagú család fenntartásáról gondoskodnak a férjével. Hogy szüksége vaal-e családjának keresetére? Ha ilyen súlyos betegen munkát vállait — s azonfelül odahaza is reá vár a háztartás — valószínű,

A villamos üzem képviselői mégis vitáznak. Semmiképpen sem akarják elismerni, hogy

az elbocsátásoknál a tiltó rendelkezések a csökkent munkaképességűeket és így Ptavlik- nét is védték. Szájuk sarkában bujkáló gúnyos mosollyal hallgatják az ítéletet:

„A TEB kötelezi a munkáltatót, hogy Pavlik Jánosné munkaviszonyát nyolc napon belül állítsák helyre. Továbbá kötelezi airra is, hogy nevezett munkavállaló átlagkeresetét — flgyelembevéve, munkabérrel való ellátottságának időtartamát — megtérítse”.

Kényes kérdés a következő. Az*, akinek az ügyét tárgyalják, a 68 éves Schneider Gyula nincs jelen. Csak a jogi képviselő, mármint a vállalat képviselője, dr. Pozsonyi László. Nem is hinné az ember, hogy egy deresfejű vállalati ügyész, aki maholnap a nyugdíjasok sorába kerül, ennyire érzéketlen tud lenni, ha volt öreg kollegája mindennapi kenyeréről van szó.

Negyvenkilenc évet töltöttel

munkában, becsületben Schnei der Gyula bácsi. És fél évszázados munka után akárhogy is számítjuk — legjobb esetben 550—650 forint nyugdíjat kapna. Hogy ez elég-e a megélhetésre? Pozsonyi László még nem próbálta, de csökönyösen ismételgeti:

— Nem tehettünk másként. Ezt többnapos titkos tárgyaláson döntötték el.

A döntés azonban nagyon lesújtó. Persze, csak Schneider Gyula bácsi részére, aki elbocsátása előtt öt hónapig márfcamesteri beosztsában 1600 forintot keresett

— „Még két hónapig kellett volna dolgoznom — írja —, hogy ezután a fizetés után kapjam a nyugdíjaimat Hét- nyolcszáz forintból már köny- nyebben megélnénk feleségeimmel, aki ugyancsak beteg. Ezért kérem, hogy két hónapra vegyenek vissza régi helyemre”;

— Nem lehet kérem — zárkózik el mereven Pozsonyi László. — ö már nyugdíjjogosult menjen nyugdíjba! Fiatalabb ember dolgozik a helyén.

Jogilag igaza van Pozsonyi Lászlónak és a vállalatnak — emberileg nem! Mert nincs az az igazgató, az a munkástanács elnök, az a munkatárs, aki egy kis jóindulattal ne segítene könnyebbé tenni egy öreg ember életét Kovács József, Kossuth-bánya üzemvezetője pedig éppen nem az az ember, aki ne segítene, ha tud Lehetne? Igen. Emberi cselekedet lenne..

HARSANY1 marta

természetesen elsősorban a tér. melőszövetkezet érzi. Es. hogy ne érezze, segíteni szeretne valahogy magán: vagy traktort vesz magának, vagy... Igen ez a vagy nem megy, mert a gépállomásokat körzetekre osztották s ha tetszik a termelő szövetkezetnek, ha nem, azzal a gépállomással keli dolgoztatnia, amelyiknek a körzetében van. Nem lehetne ezeket a szigorú határokat eltörölni? Nem lehetne megengedni, hogy „konkurráljanak" egymással a gépállomások?

A konkurrenclAról jutott az eszembe. Szakemberek panaszkodtak:

— A külföldre készült gépek sokkal jobb anyagból készülnek, mint azok, amelyeket belföldié szánnak.

—- Igen, mert azokat alaposan megnézik, megvizsgálják!

Dehát nem lehetne nálunk is jobban megnézni, hogy mit veszünk át az ipartól és mit nem?

•

A napokban kintjártam a piacon. Az árakat néztem. A búzát szabadon 350—380, a zabot 400—440, a kukoricát 350— 380 forintért adták mázsánként. Már ezek a számok is érdekesek, hisz sokmindenről beszélnek, de most elsősorban nem ez ragadta meg a figyel- memet, hanem az. hogy a nyitottszájú búzászsákokból kilóval is mérték a búzát. Kilószámra adják el a búzát? Vajon mi* ért? Ezt is megtudtam hamarosan, hisz egy asszony ki is mondta, amikor az eladó egy zsákkal kínált neki:

— Nem kell nekem lelkem egy zsákkal. Mit csináljak azzal, hisz nekem csak annyi kell, amennyit a csibék megesznek.

Csibéknek a búzát, a kenyeret? Erre fel kell figyelni! .

SZALAI JÁNOS