Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

2 NAPLÓ !<W4 IANUAR \ PARI ÉS PA RÍ ÉP HŐS * Beszélgetés két dolgozóval A mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozatot ismertetik az újpetrei népnevelők A pártnap végétért. A télikabátos kucsmái parasztemberek, fejkendős asszonyok csoportba verődve megin­dultak hazafelé. Hangosan szállt a szó az újpetrei utcán, az emberek arca piroslott az örömtől. A párt ha­tározatáról, a mezőgazdaság előtti nagyszerű feladatokról hallo.tak a pártnapion. Egy idősebb férfi nem is állhatta meg szó nélkül, odakiáltott Gerebicz elvtárshoz: „Hallod, ha legközelebb ilyen pártnapot tartotok kár Lesz a dobszóért, jövünk mi anél­kül is" — és nagyot kacagott hozzá Ez a mondat az összes újpetrei dol­gozó parasztok véleménye, azt je­lenti, hogy megmozdult a falu. Olyan mint egy megbolydult méhkas, árad az emberekből a kedv, a tét trek vz- ség. Csak ki keli használni, fel kell karolná. S akitől most ez leginkább függ akin áll vagy bukik a határozat vég- : eh ajtósa, a pártszervezet munkához látott. Harcba vinni a* egész falu népét a határozat megvalósításáért — ez a jelszó a pártszervezet munkájának központi gondolata. Nem könnyű ez s éppen ezért gondoltak* az újpetre elvtársak arra, hogy sürgősen meg kell javítani a népnevelő munkát. A politikai felvilágosító munka ed­dig sem volt rossz, a népnevelők gyakran felkeresték a dolgozó pa­rasztokat, beszélgetlek, vitatkoztak velük. Csakhogy egy baj volt, a nép­nevelők politikai, de különösen szak­mai képzettsége még alacsony. Sok­szor csak nehezen tudnak megvála­szolni egy-egy kérdést, elsősorban szakmait. A párt új határozata pe­dig leginkább ilyen kérdéseket vet fél. Éppen ezért határozták el, hogy Gere elvtársat a gépá’Innás fö- agrnnomusát felkérik: tartson a népnevelőknek előadást a he­lyes trágyakezelésről, takarmá­nyozásról és egyéb problémák­ról. Fiz mindig egy napirehdi pontja lesz majd a népneve!őér..ekezletekne‘k Hasznos ez a kezdeményezés, mert a népnevelők akkor nemcsak azt tud­ják megmondani, hogy „helyesen keli kezelni a trágyát", hanem azt is, hogyan lehet ezt megtenni. Ez azonban csak az első lépés az ági áció tartalmasabbá tételére. Az új határozatot, a helyi feladatokat sokféleképpen meg Lehet magyaráz­ni A legcélravezetőbb mégis csak az: tényekkel, adatokkal, színesen, érdekesen megmutatni a tennivaló­kat. Ujpetrén például azt mondják ,?1 a népnevelők, hogy a tartalékföi- dekre — amelyekre hosszú évekig így villányi trágyát sem hordtak — mostani tulajdonosaik házaktól sze­dik össze a trágyát, hogy termőbbé tegyék a földeit. Szekeres Gyulának tíz mázsánál több termett átlagosan búzából. Amit a föld megkívánt, azt megadta neki, tavasszal pedig mó­rágyával szórta meg a zsenge vetést Az ilyen példák érzékeltetik az uj feladatokat, az emberek közeleoor j1 -megtudják, hogy mit kell tenmok. Nagy szükség van most a tapasz­talt dolgozó parasztok termelési módszereinek ismertetésére, az élenjárók népszerűsítésére. Van ilyen minden községben, csak eddig megfeledkeztek róluk, nem számítottak rájuk. így volt ez Tf- petrén is. Idős Kurucsai Imre jó gazda hírében áll a községben. Égj’ időben nagyon kö-ötte az ebet a karóhóz: márpedig ő csak úgy szánt- vet, mint az apja. Egyszóval a régi mellett kardoskodott. Még a tavasz- szal történt, hogy Vajdáné elvtársnő, a pár.szervezet titkára határjáráson volt. Az öreg Kurucsai kukoricát ve­tett. „Na és, hogyan veti" — kér­dezte tőle: „Hát, hogy, négyzetesen" — hangzott a válasz. És a faluban senkinek nem termett annyi kuko­ricája, mint neki. A népnevelők most már nem feledkeznek meg a kuru- csaiakról, hanem széltében-hosszá- ban beszélnek eredményeikről és azokról a termelési módszerekről amelyeket használnak, vagy maguk kísérleteztek ki évek óta. Uj módon, új módszerekkel kell most a pártszervezeteknek dol­goznia. A Központi Vezetőség hatá­rozata azt mondja: az egyéni agitá­ció mellett fel kell használni a kis- gyűléseket, csoportos beszélgetések, anyázóestek, a paraszígyűlések vál­tozatos formáit. Nézzünk ezek közül egyet. Ujpetrén elterjedt a fcanyázó- est. A Biharból ideszármazott gazdáik hozták magukkal. Esténként négy-öt ház embere, asszonya összegyűl va­lamelyik szomszédnál és órákig fo- 'yik a szó. A huszonkét pár népne­velő közül mindig ott „tanyázik“ va- amelyik, és okosan, céltudatosan irá nyitja a beszélgetést. A vasárnapi pártnap után is sok háznáü összegyűltek az emberek. Pin­tér Sándoréinál is a párt új hatá­rozatáról beszélgettek. Mindenki el­mondta a maga véleményét, sőt azt sem hagyta ki: mit akar ő tenni. Többen a nemesített vetőmag jelen- őségéroL mások meg az időben való vetésről beszéltek. S ha valamit nem értettek, megkérdezhették Vajdáné elvtársnőtől, aki maga is sűrűn el­jár a szomszédokhoz tanyázóestre. A téli időszak erre most különösen al­kalmas, ugyanígy a csoportos beszél­getésekre, kisgyűlésekre, mert az a tapasztalat, hogy a dolgozó parasztok szívesen összejönnek ilyen tartalmas beszélgetésekre. A pártszervezet eze­ket most felfrissíti, a legjobb népne­velőket kísgyűlések, csoportos be­szélgetések levezetésével bízza meg A határozat szövegét pontról-pontra felolvassák és azt a helyi lehetősé­gek figyelembevételével megvitatják. Ehhez természetesen egy este nem elég. A pártszervezeííbem tudják, hogy a feladatokat nem képesek Cfjyedül megoldani. Ha a párt szavát mindenkihez el akarják juttatni, akkor támaszkodni kell a pártonkívüliekre. A népnevelő csoportban több mint 20 pántonkí- vüli dolgozik — és hozzátehetjük nagy segítséget ad a pártszervezet­nek. Győri Gyula pártonkívüLi, lel­kes, jó népnevelő. Ha munkáról van szó. mindig az elsők között található Muth Ferenc is pártonkívüli a pénz­ügyi állandóbizottság egyik tagja. Munkájáról csak annyit: a falu gaz­dái az elmúlt napokban egymásnak •rdták a kilincset a tanácsnál, hogy adójukat befizessék. Ujpetrén most újból számolnak, tervezgetnek, mint júniusban a kormányprogramm megjelenése után. Tele vannak aükotó kezdeményezés­sel, tervekkel. A termelőszövetkezet halastavat épít és négyholdas gyü­mölcsöst telepít. Most először állat­tenyésztési tervet dolgoznak ki. Másutt úi szőlőt akarnak telepíteni öregek, idősebbek jókedvvel tanulnak Gere elvtárs által vezetett állatte­nyésztési tanfolyamon. Most minden késedelem kárral jár: a pártszerve­zet továbbra is javítsa, erősítse a felvilágosító munkát; értesse meg mindenkivel a maga, a scyát tenni­valóját. Ez most az egvik legfonto­sabb munkája! Bocz József Zerényi Lajos középparaszt minőségi állatokat nevei Zerényi Lajos tekintélyes közép- paraszt Szabadszentkirályon és a kör nyező községekben. Nemcsak 14.5 hold jó termőföldjéről, hanem állat­állományáról is ismerik. Zerényi Lajos nem mai állatte­nyésztő, már gyermekkora óta az ál­latokkal foglalatoskodik. A negyve­nes évek elején elhatározta, hogy gazdaságába minőségi állományt ál­lít be. Drága mulatság volt ez ab­ban az időben. 1942-ben négy tehén árán hozatott Svájcból égy telivér szimentáli tehenet, amely Legfontosabb a jó takarmányozás ettől függ az állat termelékenysége A takarmányozást mindig pontos időben végzik, jól előkészített takar­mánnyal. A szálastakarmányokai szecskázzák. Az abraktaka.rmányt a ■fejeléshez viszonyítva kapták a te­henek. A nagyobb tejű többet kap. az első évben üszővel növelte az ál­lományt. Megvolt a minőségileg jó ‘enyészanyag, — az egész község csodálta, olyan szépek voltak. 1945 előtt erről az állományról csak Sza- *adszentkirályon tudtak, de 45 után Zerényi Lajos nevét az egész ország­ban szétvitték az újságok. 1945 után rendezett mezőgazdasági kiáEításokon tok elismerésben részesült, mint ki­váló állattenyésztő. Egyetlen kiállí­tás sem múlik el, hogy állataival ott részt ne vegyen. Soroljuk csak el, hogy hány ki­állításon vetít részt, hány díjat nyert. Naponta háromszor fejnek, így érik ;1 a napi 22—23 litert. Másodvetés ■;el biztosítják részükre a zöldtakar mányt, — a napokban fogyott el az utolsó zöld, a takarmánykáposzta Ezt pótolja a répa, amelyből van bő- 'cn. Ez jó nedvdús taka"-” '•■»■ sok tejet adnak tőle a tehene. Fontos a jó takarmányozás a szaporulat biztosításához is. A te­henek minden évben ellenek, a meg­termékenyítést mesterségesen végez­tetik el, mióta erre lehetőség van. Erős, egészséges utódokat kapnak minden esztendőben. Nem feledkezik meg Zerényi La­jos az állatok egészségvédelméről ■)em. Az istállót mindig tisztán, rend ben tartja. Három hónaponként Pekk injekciót ad az állatoknak. Rend­szeresen kapnak Futor-t és sót is. Nem betegszenek meg az állataik, mert ha valami változás van, azt mindjárt észreveszik, hiszen már fél orvos a vője, de ő maga is. Sokat tanultak a községben ren­dezett állattenyésztési tanfolyamo­kon. A tanulás eredménye az is, hogy most az egész községben hozzájuk fordulnak tanácsért, segítségért, ha valami baj van a tehenek körül, rendellenesség az ellésméL Bizony nincs mindig közelben az állatorvos és ilyenkor szükség van a tapasztalt állattenyésztőre. A Zerényiék vője. Vörös Kálmán végzi el a községben a bikák karikázását, az állatorvos­nak is segít, mert a Pekk-injekció- zást 6 is el tudja végezni. Zerényiék állománya: jelenleg há­rom fejőstehén, három növendék és egy borjú. A tehenek és egy üszőjük hasas, — rövidesen megszaporodik az állomány. Szép tervei vannak Ze­rényi Lajosnak a jövőre. Beállít egy negyedik tehenet, épít legalább egy 10 köbméteres silógödröt, hogy még jobbá tegye az állató];: takarmányo­zását. E terveknek a megvalósítása nem okoz különösebb nehézséget. A silóépítéshez az állam ad segítséget de a legnagyobbat az új begyűjtési rendelet adja. Több takarmány ma­rad az állatoknak, kevesebb tejet kel! beadni, ámít egy tehén kiad. A násik kettőét lehet Szabadpiacra vin- íi. így emelkedik Zerényiék jöve- ie’me, életszínvonala, es így valósu’ neg Szabadszentkirályon Zerényiék 'azdaságában a minőségi állatte- lyésztésú terv teljesítése. Herczegh Hona A szabad szén tki rályí mezőgazdasági kiállításon L díj 1947- ben pécsi mezőgazdasági kiállításon I. díj 1948- ban budapesti mezőgazdasági kiállításon Nagydíj 1950-ben budapesti mezőgazdasági kiállításon Elismerő oklevél 1953-ban Pécsett mezőgazdasági kiállításon L díj, II. díj, Elismerő •kievéL t. A kiállítások ered­ményei azt mutatják, ..hogy Zerényi Lajos nem kontóra, hanem mestere az állatte­nyésztésnek. A buda­pesti kiállításon nagy díjat nyert tenyész­bikát 10.000 forintért adta el a kacsótai községi törzsállomány ba, amely ma 12 má­zsa 40 kiló. Tíz bikát és nyolc üszőt adott el továbbtenyésztésire az állami gazdaságok­nak és egyénileg dol­gozó parasztoknak. A tehenei évente 4.500- 5.000 kiló tejet ad­nak. Az egész állomá­nya törzskönyvezve van, rendszeresen ve­zetik a házi feljegyzé­seket. Hogyan érte el az eredményeket? Háromszéki Vilmos Már sokszor kerestük az aknán, mint az egyik legjobb fejtési csapat vezetőjét. Meg is találtuk, de soha­sem egyedül. Brigádjának tagjai, harcostársai körülötte voltak mindig- Ha a csapat munkájáról kérdezték társaira mutatott: „Beszéljenek, ők a legilletékesebbek ebben". Háromszéki Vilmos óvatosan eresz kedett le az egyik székre, nehogy öszegyürje, a kézimunkákat, vagy bepiszkítsa a bútort. Szinte meghök­kent .amikor a kérdést hallatta. — Engem kérdeznek csak egyedül? Hát a csapat tagjai? ... Nehezen indul a beszélgetés, ahogy a munka indul mostanában műszak kezdéskor a Háromszéki-f ejtésben. — Van faadó csapatunk, de nekünk kell lehordanunk a munkahelyekig a fát. Kapunk méretrevalót, az üres- csülével sincs hiba, a körletvezető Nagy József elvtárs is segit, ahol tud, csak a fával van mindig a baj. No — meg a levegőellátással. A hétfő esti áramszünet miatt este fél nyolctól, tíz óráig csak biztosít­hatott a csapat. Két rázócsúszda van a fejtés alsó részében és ha nincs levegő, foltolódik a szén, a csálle- szállítás is megáll. — Ilyenkor csak biztosítani lehet hogy a másik harmad mindjárt .schicht" kezdetén szeneihessen. Mi is ezt csináltuk. Az igaz, hogy a má­sik harmadnak segítettünk abban, hogy kedden reggel több szenet ad­hasson ki az előirányzatnál, de mi a 95 csille helyett, csak negyvenet ad­hattunk. Háromszéki elvtárs, a „legkénye­setob“-ről, a csapat lemaradásáról be­szél. A sok faadós, a többszöri le­vegők ány és az, hogy a csapatnak négy tagja most is beteg, komolyan meglátszik a havi teljesítményen. Csak 82.6 százalékot értek el eddig, pedig a bányászati dolgozók bérren­dezéséről szóló határozat megjelené­se után ugyancsak kiakartak tenni magukért. Tudják, ha túlteljesítik a 90 százalékot, mór jutalmat is kap­nak. — Alig várjuk már a fizetést Most tudjuk majd meg, hogy igazá­ban mit is jelent nekünk a bérren­dezés. Úgy tudom, átlagosan 15—20 százalékkal növeli a bérrendezés a fizetésünket Nagyon örülünk neki és igyekezni fogunk, hogy necsak nőt óljuk a lemaradást, hanem még a száz százalékot is túlteljesítsük. Elmúlt az ó-év, az újesztendő kü- ?zöbán állunk, a meszes! csapatve­zetőben is új elhatározások szület­nek. Most nincs itt a csapat család­iétól körű1 véve ül a tiszta asztal mellett, de néhány óra múlva már az aknán találkozik majd társaival, akiknek nevében most beszél. — Az a tervünk, — mondja csen­desen, de határozottan, — hogy már az újév első napjától kezdve teljesít- 'ük az előirányzatunkat, egyetlen csille szénnel sem maradunk adósak. Kinéz az ablakon. Végiggondolja a lehetőségeket. Kemény kőbeágya­zás húzódik végig fejtésükben, de a napokban úgy vette észre, hogy vas­tagodik a szénréteg. Nagyobb lesz a ’ehetőségük tehát, mint eddig, csak a faadáson ke’il segíteni. Az kel’ene, hogy biztosítsák az Egédi-faadócsa­patba állandóan a létszámot. — Ez még egymagában nem vol­na elegendő. Továbbra is szükség 'esz arra, hogy kórletvezetőnk és a körletbe beosztott másik aknász ál- ’andóan segítsenek minket, mint ahogy eddig is tették. A csapatvezető tányérjában már ott párolog a leves. Sietni kell, húsz nerc múlva indul a bányászvonat. két óra múlva pedig a harmadik jflaint, második nyugati keresztvága- tán lesznek már. A 13-as telepen megindul a munka. Szentes János 1939-ben fiatal gyerek kopogtatott a régi Sopiana Gépgyár Alsó-Malom- utcai szú-ette üveges ajtaján. Mun­kát kért. Inas szeretett volna lenni a gyárban. Vonzották a gépek, hívta a száz meg száz kékeslila fémgyű­rűvé kunkorodó fémforgács. Felvet­ték. És ez szerencse volt. . • A régi gyár egy felszabadulás utá­ni nyári napon lángokba borult, de nemsokára a lángok helyén új élét sarjadt. Megépült az új csarnok, az új irodaépület, majd a csarnokot új, mégnagyobbal toldták meg. Uj gépek érkeztek. • Szentes János ma már sztahanovis­ta. Öt ven-hatvan százalékkal mindig társai előtt jár. Most is nagy mun­kában van. Az exportra készülő hu- zalzománcozógépek frikciós orsóház- tengelyeit esztergályozza. Nagy műn* kadarabok ez ok és megmunkálásuk pontosságot, nagy szakértelmet köve­tel. Egy-egy tengely teljes elkészí­teni öt perc hijján nyolc órát vesz igénybe, de Szentes Jánosnál még ennyi ideig sem tart. Ügyesen osz­olta be a munkáját, műveletenként dolgozik. Egy-egy műveletet nem hagy abba, hanem azt végig, min­denegyes tengelyen elvégzi, aztán újat kezd. Selejtje — már maga sem tudja — mikor volt. Gyorsaság, pontosság — ez jellem­zi munkáját A Sopiana műszaki vezetői szeret­nék, ha Szentes Jánoshoz hasonlóan dolgoznának az esa.ergályos flataloik. Szentes János pedig segít abban, hogy így legyen. Segít a fiataloknak. A fiatalok szí­vesen látják. Csete Jenő gyakorló szakmunkásnak és Szabó István fia­tal segédnek segít legtöbbet — Nagyon szeretem a fiúkat M«t már egészen jó megtanultak „rajz­ról olvasni“. Igaz, sokszor fordulnak még hozzám segítségért. Már több­ször megtettem azt is — amikor nem értették, hogyan kell elvégezni a munkát a rajz után — hogy elmen­tem a gépükhöz és szeműk láttáira el­készítettem a rajz után az első mun­kadarabot. Nem ritkaság az sem, hegy reggeles műszak után itt ma­radok még a műhelyben egy vágy másfél órát, vagy pedig ennyi idő­vel előbb jövök délutános műszak­ra, hogy találkozhassak ifjú társa­immal. Szentesék otthonában már három kisgyerek kér kenyeret. Mindhárom fiú, az egyik elsőosztályos. Szentes János ilyenkor mégis úgy érzi, mint­ha csak éppen tegnap kapta volna meg a segédlevelet. Vele nem bán­tak „kesztyűs kézzel", 6 kénytelen volt'jól dolgozni, ment tudta: „Aki nem felelt meg — elbocsátották". Nem akart utcára kerülni. Mióta az új gyárban dolgozik, so­ha nem fenyegette az elbocsátás ré­me. Uj szakmunkást annál többet ne­velnek és vesznek fel a gyárba, meri a kormányprogramm megvalósításá­hoz, az életszínvonal emeléséhez több dolgozó, még jobb munkájára van szükség. — Az ó-év végén, az újév kezdetén tervezgetni szokás. Én is terveztem: Az újesztendőben még jobban dolgo­zom, selejtem nem lesz. Csete Jenő­nek, Szabó Istvánnak é.s a többiek­nek még többet segítek. Ezt ígéri Szentes János, a Sopiana Gépgyár egyik legjobb esztergályosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom