Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-04 / 183. szám

KEDD, 1992. AUG. 4. BELPOLITIKA 3 Három megye telefonjai Nemrégiben arról számol­tunk be, mit jelent majd Sze­ged lakossága számára, ha mű­ködni kezd a Rókusi körúton épülő telefonközpont. A di­gitális üzemű, európai színvo­nalat képviselő komplexum kisugárzása nem áll meg a város^ határainál, hanem a MATAV szegedi igazgatósá­gához tartozó régió: Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyék lehetőségeit is megnöveli. Sőt, nem túlzás, ha úgy fogalmaz­unk, hogy jövő évtől az orszá­gos átlagnál jobb körülmé­nyekkel büszkélkedhetünk. Ez a kívánatos állapot akkor következhet el, ha Kecske­méten és Békéscsabán is föl­épülnek a szegedihez hasonló, korszerű, digitális kapcsolás­rendszerű telefonközpontok. Ezekhez is a Siemens szállítja a műszaki berendezéseket, s üzembe helyezésükkel ugrás­szerűen javulnak majd a tele­pülések közötti kommunikáció lehetőségei. Ennek látványos jeleként várhatóan sokkal egy­szerűbb lesz telefax-anyagokat küldeni, de javul a ma még gyakran akadozó és nehézkes tranzitforgalom is. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Helyi beszélgetéseknél nem kell tárcsahangra várakozni, hanem a telefonkagyló fölvé­tele után azonnal hívhatjuk a kívánt számot. A három me­gyei központ ugyanazokat a lehetőségeket sokszorozza meg a hozzájuk tartozó területeken. Az önerős telepítés inkább kisebb településeken hozhat ezután is előrelépést, jellemző továbbra is az lesz, hogy a MATAV saját forrásaiból folytatja a megkezdett fejlesz­téseket. A belépési és szerelési költ­ségek - egyelőre - változatla­nok. Emelésükről a vállalat vezérigazgatósága és a kor­mány közösen dönt. Eszerint a belépésért 12 ezer forintot, a szerelésért kertes, családi há­zas körzetben mintegy 10 ezer forintot, zárt beépítésű terüle­ten (pl. lakótelep) 1-2 ezer forintot kell fizetni - most. A szegedi igazgatóságon meg­nyugtatásul közölték: az új központ üzembe helyezéséhez nem kapcsolódik tarifaemelés - ezen fölül abban is bíznak, hogy idén nem kell többet kér­ni a telefonok beszereléséért. Ez azért lényeges, mert a ter­vek szerint már a karácsonyi ünnepek előtt 5 ezer új elő­fizetőt kapcsolnak be. NY. P. Az Alföld mozdonya Nemrégiben írást közölt a lap a MAV­igazgatóság mögötti emlékmozdonyról. Védeni is kell, mert ezekből már kevés van, tehát nagyon is jogos a körülkerítés. Alig tarthat zseniálisabb találmányt a világ számon, mint a két Stephenson találmányát, a gőzmozdonyt. Nincs másik alkotás a technika­történetben, amely akár egyetlen nemzedék életében ehhez fogható forradalmi változást hozott volna. A mozdony kerékcsattogása jobban lázba hozta a világot, mint a hangnál sebesebben száguldó repülőgép. A gőzmozdony a maga felforgató, világot átformáló hatásával, a távolság legyőzésével, legyőzhetőségének szimbóluma, és így ma is létezik, örök életmű marad, mint az R/akéta/, amely 1829-ben már óránként 25 km-es sebességgel „száguldhatott". Szegedre 1854. március 4-én gördült be az első gőzmozdony, amelyet az akkori állomáson (a mai rendező pályaudvar helyén) nagy ovációval fogadtak. A magyar vasutak első mozdonyai még kül­földről származtak, majd a Magyar Állam­vasutak Gépgyára 1872-1873-ban kezdte meg gyártásukat. Ezt számos konstrukció követte, többek között a 222-es, a 324-es, a 41 l-es, a 424-es, a 375-ös stb. Szegeden a vasútigazgatóság háta mögötti parktükörben 1985 decemberében avattuk fel ­avatóbeszédet Lovász Lázár vasútigazgató mondott - azt a 375-ös sorozatszámú gőzmoz­donyt, amely egyike azoknak, amiket 1872 és 1959 között gyártottak, itthon, összesen 7578 darabot. Az itteni technikatörténeti születés­napja: 1939. dec. 15., tehát a Nyilas jegyében született. Az első ilyen mozdonyt a MÁVAG 1907-ben gyártotta. A 375-ös sorozatú szertartályos mozdony a gyár legsikerültebb könnyű vontatóeszköze volt. (10,93 méter hosszú, 4 méter magas és 3,05 méter széles. Sebessége 60 km/óra volt.) A Szegeden látható a második világháborúban kissé megsérült, majd 1949-ben Szolnokon helyreállították. Innen Pécsre, Pusztaszabolcsra, Balassagyarmatra került. Az itteni igazgatóság területén 1972-ben kezdte meg működését, utána Mezőtúron, később Békéscsabán szolgált. Utolsó főjavítását Debrecenben végezték, 1979­ben. Átlagos km-teljesítménye elérte az 55 ezer kilométert évente. Legutóbb, a nyolcvanas évek elején, Újszeged-Makó-Mezőhegyes vonalon üzemelt. Legutolsó útjain cukorrépa-szállítmá­nyokat továbbítottt Földeákról a Mezőhegyesi Cukorgyárba. Kiérdemesült szolgálatát elég fiatalon, 1981. február 16-án fejezte be. A szegedi 375-ös gőzmozdonyt - ezt a vasút­és technikatörténeti csodát - kiállítása előtt a mezőhegyesiek hozták rendbe. Ez az alkotás egy darabka múlt az Alföld közlekedéstörténeté­ből, a*6ból a korból, amikor ez és testvérei be­csattogták a civilizált világ vágányait, és közben új gazdasági, társadalmi és technikai környe­zetet teremtettek, az emberi élet minden szférája számára. Ebben a nagy folyamatban szép szim­bólum a szegedi 375-551 pályaszámú gőzmoz­dony, az Alföld mozdonya, a „Szögedi Zseni". A Szegeden és a megyében 1965 és 1992 között létesített 85 műszaki-tudományos em­lékhely sorában a 32. állami (vagy városi) vé­dettséget érdemelne, sok más technikatörténeti értékünkkel együtt! BÁTYAI JENÓ Rekordforgalom volt a határokon Rekordforgalom volt a hét végén, a határőrök majdnem másfél millió útlevelet kezeltek - mondta hétfőn délelőtt az MTI érdeklődésére Krisán Attila határőrségi szóvivő. Hozzátette: 745 ezren léptek be az országba, s 726 ezren utaztak ki. A hétvégi csúcsforgalom hétfő reggelre megszűnt az átkelőknél, kivéve a román határszakaszt, mert Nagylaknál 10, Ártándnál és Gyulánál még mindig 5-5 órát kell várni a ki­lépésre. A jelentős várakozást a sok ezer Romániába utazó német állampolgár okozza, miután vízumot kell váltaniuk. Ugyancsak a hétvége króni­kája, hogy a magyar határőrök 5659 külföldi, elsősorban ro­mán állampolgártól tagadták meg a beléptetést, mert nem rendelkeztek a beutazáshoz szükséges feltételekkel. Pén­tektől vasárnapig mindössze 20 menekült érkezett, 18 horvát és két macedón kért ideiglenes védelmet a határőrségtől, miközben 76-an visszatértek a délszláv államokba. KÖZÉLETI NAPLÓ HOLNAP AZ MSZP szegedi szövet­sége 17 órakor a pártházban elnökségi ülésen beszéli meg a Szent István-napi, ópuszta­szeri ünnepségen való részvé­tellel kapcsolatos szervezési feladatait. MÉSZÁROS JÓZSEF, az 5-ös számú választókerület képviselője 18 órai kezdettel a Sólyom Utcai Általános Iskolában lakossági fórumot tart parkolók kialakításáról az Olajos utcában. LENCSÉS ÉVA, a 22-es választókerület képviselője fogadóórát tart a Hont Fe­renc Utcai Általános Isko­lában, 19 órai kezdettel. Takarmány termelők gondjai Megszűnik a négy évvel ezelőtt megalakult Takarmányipari és Kereskedelmi Vállalatok Egyesülése; az évi 60-70 milliárd forint termelési értéket létrehozó takarmányipar képviseletét a most szerveződő szövetség vállalja. A változás oka, hogy azok a tagvállalatok, amelyekre eddig az ország összes takarmánytermelésének 85-90 százaléka jutott, vagy már önállósultak vagy átalakulás alatt állnak; több közülük csődbe ment, s ez végülis az egyesülés fölbomlását eredményez­te. Szükség van viszont a továbbiakban is - mondta el az MTI ér­deklődésére Pallós István a szövetség egyik szervezője - a takar­mány gyártásával és kereskedelmével foglalkozó negyven-ötven nagyobb cég, valamint a több száz kisebb takarmánykeverő üzem iparági érdekeinek hatékony védelmére. A Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége nyitott, ahhoz bárki csatlakozhat. Várhatóan augusztus közepére ismertté válik, hány tagja lesz majd az uj tömörülésnek. Az alapszabály tervezet már elkészült, az átalakuló közgyűlés összehívását e hónap végére tervezik. Uj belgrádi nagykövet A Külügyminisztérium Szó­vivői Irodájának tájékoztatása szerint a jövőben ideiglenes ügyvivőként Simics Sándor rendkívüli és meghatalmazott nagykövet irányítja a belgrádi magyar külképviseletet. Svraka István - aki június vége óta ideiglenes ügyvi­vőként vezette a belgrádi nagy­követséget - korábbi döntés alapján a közeli jövőben vég­legesen hazatér és nyugdíjba vonul. Tűzgyújtási tilalom Továbbra is érvényes az a tűzgyújtási tilalom, amit már­cius 9-én rendelt el a Föld­művelésügyi Minisztérium. A minden évben általánosan kiadott rendelkezést a szo­kásostól eltérően nem szün­tették be májusban a tavaszi esőzések elmaradása miatt. A nyár folyamán többször riasztották a tűzoltókat az er­dőkhöz és a megművelt föl­dekre is. Sok lábon álló gabona is begyulladt. A legnagyobb veszélynek a fenyveserdők vannak kitéve gyúlékonyságuk miatt. A tüzeket gyakran gon­datlanságból égvehagyott ci­garettacsikk okozza. A tilalom ideje alatt a kijelölt helyeken sem szabad tüzet gyújtani. A sztálinizmus áldozata (Budapesti tudósítónktól.) Szerencséje van Raoul Wallenbergnek, hogy nem ma­gyarnak született. Moszkvából előkerült ugyanis az a notesz, amit 1944. július 19-i budapesti érkezésétől 1945. január 17-i szovjet rabságba kerüléséig használt. Tele a kis könyv névvei, címmel, megsegítendők és támogatók nevével első­sorban. Meg az ellenség neve is benne van, természetesen. Sőt Eichmanné is! Ahogy a hazai találgatós, pletykás és sok­szor a szándékos rosszindulattól sem mentes „közvéle­ményt" megismertem, biztosan elhangzana a kérdés, Eich­mann? Na, vajon, miért? Ugye, ugye... És aztán már csak a sokat sejtető hallgatás, és az áradó mocsok. Svéd születése Wallenberget ettől megóvta, de nem óvta meg attól, hogy ő is a sztálinizmus áldozata legyen, mint az elmúlt korszak számos hőse, humanistája, tudósa... A notesz először kerül nyilvánosságra - a Wallenberg család segítségének köszönhetően - azon a killításon, ami ma reggel nyílik meg a Budavári Palotában, a Legújabb Kori Történeti Múzeumok elsőemelefi különtermében, abból az alkalomból, hogy Raoul Wallenberg ma, 1992. augusztus 4­én lenne nyolcvanéves. A kiállítás fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök, megnyitóbeszédet mond Per Anger, nyugalmazott svéd nagykövet, aki Wallenbergnek diplo­matatársa volt a háború végén. Kevesen tettek annyit az üldözöttekért, mint Wallenberg, nála vakmerőbb kalandokat és nagyobb sikereket senki nem mondhat magáénak az akkori Budapestről. A moszkvai repítettek közül sok minden értelmezhető ma már. Wallenberg megölése ma sem az. Kartotékja előkerült már a moszkvai „belső börtönből". Eszerint 1945. január 19­én tartóztatták le. Sofőrjével, a magyar Langfelder Vilmossal együtt - aki ugyancsak nyomtalanul eltűnt! - „Románián ke­resztül vonattal szállították őket Moszkvába, a Lubjanka börtönbe. Miután megérkeztek, elválasztották őket egy­mástól. " Néhány emlékező úgy tudja, hogy nekik is meg­mutatták előzőleg a szovjet főváros büszkeségét, a moszkvai metrót! „Hivatalosan a szovjet hatóságok egészen 1957 febru­árjáig tagadták, hogy Raoul Wallenberg fogságba esett volna. Ekkor azonban Tage Erlander svéd miniszterelnök korábbi, többszöri megkeresésére végre válaszolva, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter-helyettes korfhánya nevé­ben őszinte sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a svéd diploma­ta 1947. július 17-én a Lubjanka börtönben váratlanul el­hunyt, feltehetően szívroham következtében." Hogy a szívro­ham milyen kaliberű volt, vagy esetleg épp kötél - azt máig nem sikerült kideríteni. Ennyit a birodalmi - ezúttal szovjet - igazmondásról... Magyarországon a ma megnyitott kiállítás az első Wallen­berg-kiállítás. A pártállam idején, többek között a szovjet kapcsolat miatt, nem sikerült ilyet létrehozni. A szovjet kapcsolat azonban nemcsak ebben működött. A kiállítás előtt egy nappal, tegnap jelent meg Ember Mária Ránk akarták kenni című riportkönyve, ami egy politikai horror története, de - a kötetet a tegnapi sajtóbemutatón, a ma megnyílt kiállítás színhelyén - bemutató Réz Pál szerint, olvashatjuk abszurd regényként is. Amikor a svédek és a világ már nagyon kereste Wallen­berget, „a fiúk végre kitaláltak valamit". 1953 elején le­tartóztattak két budapesti magyar zsidót meg egy volt nyi­last, s elkezdték Péter Gábor, Fürkas Vladimír legényei be­léjük verni egy új koncepciós per forgatókönyvét, amely sze­rint a háború végén ők ölték meg Wallenberget. A per meg­rendezését Sztálin halála akadályozta meg. Tíz évvel később, már a Kádár rendszerben, megsemmisítették az előkészü­letek iratait is. Maradtak azonban tanúk, szereplők, család­tagok. A velük készült beszélgetésekből épül fel Ember Mária Ránk akarták kenni című könyve. Szép is lett volna a moszkvai ötlet: magyar zsidók és fasiszták közösen ölték meg a hős humanistát Budapesten. Megizzasztjuk a finneket Idegenforgalmi image Csongrád megyéről Arra a kérdésre, hogy két nap és egy nagyobb városnéző program után milyennek látják a finnek Szegedet és a szege­dieket, a vendégfogadók egye­lőre csak közhelyszerű vála­szokat kaptak tegnap, a 35 fokos kánikulában, a Forrás Szállóban. A vendégfogadók, vagyis a Progress Alapítvány, annak tagjai, a megyei és a szegedi városi önkormányzat, s olyan idegenforgalmi irodák, mint a Szeged Tourist, az Alföld és a Sziki Tours. A részletekről elöljáróban annyit, hogy a Progress kis­vállalkozásfejlesztéssel foglal­kozó alapítvány szombattól számítva két hétig nyolc finn főiskolást és két tanárt lát vendégül. Hivatalos program­juk a hétfői nappal, s egy ide­genforgalmi fórummal kezdő­dött. A Porvoo-i Business Colege - amely főiskola, két évfolyammal - tanulói, hu­szonéves diákok nem nyaralni jöttek Csongrád megyébe, hanem azért, hogy a messziről jöttek szemével tanulmányoz­zák a térség idegenforgalmát, s adjanak tippeket annak fej­lesztésére. Az elkészített tanulmányo­kat majdan a Progress Alapít­vány szeretné hasznosítani. A Progress ugyanis, mint minden vállalkozásokat segítő alapít­vány és központ, üzleti tervet állított össze a megye fejlesz­tési lehetőségeiről, de ezzel a munka még nem zárult le. Az üzleti tervben fölvetett elkép­zelésekre ezt követően nem­zetközi tendereket kell kími. A finnek szerepe ebben az ügy­ben az, hogy a diáktanulmá­nyokat az idegenforgalmi fejlesztésekre kiírandó ten­derben - annak elkészítése so­rán - fölhasználják. S, hogy miért éppen a finnektől kérünk segítséget? Azért, mert a kisvállalkozások magyarorszá­gi fejlesztésével kapcsolatban Finnország és a magyar kor­mány között megállapodás is született. Augusztus 16., azaz a két­hetes program befejezése előtt valószínűleg érdemes lesz az idegenforgalmi ismereteket főiskolai szinten tanuló diá­kokat megkérdezni: mik a tapasztalataik? Vajon tudnak-e többet mondani annál, mint amit a mieinktől hallhattak tegnap, vagyis hogy Csongrád megye és Szeged idegenfor­galma a tranzitra épül, s hogy nehéz ebből a skatulyából kilépni? P~ÍÜ

Next

/
Oldalképek
Tartalom