Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-07 / 164. szám

Behúzott fékekkel gázt adunk Jövedelmi plafon vállalatvezetőknek — Százezer munkanélküli — Aki időt nyer... - Brezsnyeva vagyona M i. magyarok, sokszor bebizonyítottuk történelmünk során, hogy csodákra is képesek vagyunk. Olyan tettekre, amire ámulva tekint a művelt világ. Most ismét a különleges tettek albumába pályázhatunk: behúzott fé­kekkel tapossuk a gázt. Azaz, megkísértsük a lehetetlent; egyszerre vagyunk örömlányok és ártatlan szüzek. Sza­bad(abb) versenyt hirdetünk, piacgazdálkodásért sírunk — de korlátokat szabunk, gátakat építünk; százezer munka­nélkülire számítunk, de igyekszünk eloszlatni a társadalmi méreteket öltő félelmeket; milliós jövedelmeket nyirbálunk és a létminimum táján határozzuk meg a minimálbéreket. Hivatalosan bejelentjük az áremeléseket — aztán a sajtó­ra fogjuk a kiszivárogtatást — aztán elodázzuk... Aki időt nyer, életet nyer — tartja a bölcsesség. Mi, lehet, hogy pár forintot nyerünk. Azt is becsüljük meg. Tandi Lajos Állami vétójog kot épít fel Székesfehérvá­ron — „ingyenes juttatás­ként". (Ezen előnytelen „pontot" még az előző kor­mány iktatta be a Forddal folytatott tárgyalásai során a szerződésbe; s amennyiben a jelenlegi kormány ezt nem teljesíti, a Ford elállt volna az üzlettől). A Ford egyéb­ként jövő év végéig 55 ezer darab személygépkocsit ér­tékesít Magyarországon; eb­ből az idén valószínűleg 2 ezer darabot. A kormány száz százalékos privatizációra készül az ál­lami kiskereskedelem és vendéglátóipar területén. Az eredeti tulajdonosnak legfeljebb elővásárlási joga lehet, szó sincs tehát repri­vatizálásról. Elővásárlási jog­gal ruházzák fel a jelenlegi üzletvezetőket is. Arra a kér­désre, hogy ha mind a volt tulajdonos, mind a jelenlegi vezető élni kíván ezzel a jó­gával, vajon kié az elsőbb­ség, a kormányszóvivő nem tudott felelni. Általában is kínos megle­petésként hatott, hogy egyes gazdaságpolitikai újságírók e sajtótájékoztatón tájékozot tabbnak tűntek a kormány szóvivőjénél. Sandi István — Nem igaz az az ellen­zék és a sajtó által unásig ismételt állítás, mely sze­rint „nem látható a kor­mány, csak a parlament!" — mondotta László Balázs kormányszóvivő tegnap, az Országházban tartott sajtótá­jékoztatóján, melyen gazda­sági kérdésekkel foglalko­zott, minthogy a Miniszter­tanács csütörtöki ülésén e témákat tárgyalta. 1990. má­sodik felére egy úgyneve­zett gazdasági gyorscsoma­got állít össze a kormány; számos törvényt módosítani kíván, s ezeket még a nyá­ron a parlament elé terjesz­teni. Ezen intézkedések vár­hatóan 40 ezerrel emelik a munkanélküliek számát, amely így decemberre elér­heti a százezer főt. (A nekik kifizetett munkanélküli-se­gély 3—4 milliárd forinttal terheli az államkasszát). A kormány 6 ezer 82 vál­lalati vezető jövedelmét vizs­gálta meg, s lássunk csodát: közülük tíz főnek 4 millió forint fplötti, 28 főnek pedig 3 és 4 millió forint közötti éves jövedelme volt. Mint­hogy a milliós prémiumok régóta irritálják a közvéle­ményt — ráadásul sokak szerint egy végveszélybe ju­tott nemzetgazdaságban nem is indokolható —, korlátozni kívánják a vállalatvezetők keresetét, mégpedig úgy, hogy a prémium összege nem haladhatja meg az éves alapbér száz százalékát. Kor­látozzák a vállalati igazga­tók másodállásainak * (no persze ezek már harmad-, negyed állások) számát és minőségét is. Megjegyzendő: csak azon vállalatokra vo­natkozik e szankció, melyek­ben a külföldi részesedés nem haladja meg a 20 szá­zalékot, illetve az 5 millió forintot. Mint a szóvivő el­mondotta, a kormány „nem törekszik a vállalatvezetők teljes körű lecserélésére", ugyanakkor olyan törvényja­vaslatot terjeszt elő, mely szerint a vállalatok igazga­tóinak alkalmasságáról a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül a vállalati tanácsnak döntenie kell: megerősíti-e őket pozí­ciójukban, vagy meg kíván válni tőlük. A szavazáskor egyszerű többség is elegen­dő. Az Állami Vagyonügy­nökség ugyanakkor vétójog­gal rendelkezik; arra az esetre nézve, ha a vállalati tanács neki nem tetsző dön­tést hoz. Az újságírók ezzel kapcso­latos kérdéseire: — 1. mi­lyen objektív kritériumok alapján dönt a vagyonügy­nökség a vállalati tanácsok megerősítő határozatáról vagy elbocsátó szép üzeneté­ről? 2. mi van akkor, ha a limitált prémiumot a válla­latvezetők alapbérük erőtel­jes emelésével kompenzál­ják ki '— saját maguk?; 3. hogyan tudja a vagyonügy­nökség 25 munkatársa e grandiózus feladatokat ellát­ni? — László Balázs nem tudott érdemben válaszolni. Annyit tudtunk meg csupán, hogy egyelőre nincs szó a vagyonügynökségnél lét­számcsökkentésről. A minimálbéreket a Mi­nisztertanács 5100—5200 fo­rintban javasolja megállapí­tani; ez az intézkedés 800 ezer dolgozó fizetésének emelését jelentené, s körül­belül 3 milliárd forintot igényelne. A Ford Motor Co. gépko­csi-alkatrészeket gyártó üze­met létesít a Videoton szé­kesfehérvári telephelyén. A gazdasági társaságként létre­jövő, száz százalékig ameri­kai tulajdonú cég 60—70 millió dollárt ruház be. A kormány garantálja, hogy az új cég az első tíz évben mentesül az adófizetés alól, ennek fejében a Ford az így megtakarított pénzt Magyar­országon fekteti be. A ma­gyar kormány százmillió fo­rint értékben üzemcsarno­Á Pénzügyminisztérium közleménye „Az elmúlt napokban kü­lönböző sajtóközlemények jelentek meg a motorben­zin, a gázolaj, az alkohol és a cigaretta fogyasztói árá­nak 1990. július 9-i emelé­séről. Tekintettel arra, hogy az áremelések időpontja az Országgyűlés július 9—10-ei ülésének döntése nyomán életbelépő jogszabályoktól függ, a meghirdetett ár­emelések nem július 9-én, hanem későbbi időpontban lépnek életbe. Az áremelé­sek pontos mértékéről és időpontjáról részletes közle­mény jelenik meg." (MTI) Nehéz osztozkodás A Honvédelmi Miniszté­rium szeretne méltányosan dönteni az MHSZ 10 milli­árd forintos vagyonának el­osztásáról, ám ez rendkívül nehéz, mert valamennyi jog­utód a saját igazát bizonyít­ja. Mint a pénteki, a minisz­tériumban megtartott sajtó­tájékoztatón kiderült, a feb­ruárban megalakított Ma­gyar Technikai és Tömeg­sport-klubok Szövetsége (MTTSZ) ugyanúgy igényt tart az októberig még létező MHSZ különféle vagyonré­szeire, mint például az MTTSZ-hez nem csatlakozó Magyar Repülőszövetség, il­letve a szintén önálló 25 re­pülőegyesület, p. Központi Lövészklub helyett létreho­zott Budapesti Polgári Lö­vész Egyesület és még vagy harminc — ugyancsak füg­getlenséget valló — helyi egyesület. A félkatonai, centralizált MHSZ vagyonának elosztá­sa, tevékenységének társa­dalmi alapokra helyezése te­hát nem is olyan egyszerű feladat. A Honvédelmi, illet­ve a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium, a fel­adat elvégzésére kinevezett kormánybiztosok ezért a Parlament Honvédelmi Bi­zottságának szakértői segít­ségét kérték. A sajtótájékoz­tatót is azért szervezte a Honvédelmi Minisztérium, hogy a lakosság objektív képet alakíthasson ki e té­makörben. Az MHSZ állami feladatai a támogatással együtt hama­rosan megszűnnek, viszont a honvédség továbbra is igényt tart a társadalmi alapokon működő szövetsé­gek, egyesületek munkájára. A Honvédelmi Minisztérium 11 ezer sorköteles gépjármű­vezetői oktatását, 400 ejtő­ernyős, 700 rádiótávirdász és több száz búvár kiképzését rendelte meg az idén az MHSZ jogutód-egyesületek­töl. A sorkatonai szolgálati idő rövidítésével a korábbi­aknál is nagyobb szerepe van az előképzésnek. A megrendeléssel — más vál­lalkozásokhoz hasonlóan — bevételhez juthatnak az egyesületek. Erre szükségük is lesz, mert az állami költségvetés támogatása nélkül nehéz fenntartani a különféle technikai apparátusokat. A Magyar Repülő Szövetség és a repülő egyesületek katonai feladatokat is ellátnak, mű­ködésük katonai érdek. A Honvédelmi Minisztérium ezért keresi a megoldást tá­mogatásukra. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Szezon van Balkán blues A kényszerű várakozás hatodik órájában emberi jo­gaimra, emberi méltósá­gomra gondoltam. Ponto­sabban mindkettő sárbatip­rására. Persze kár volt ily magasztos dolgokon töpren­genem, amikor is prózaibb kínok is gyötörtek többez­red magammal egyetemben. Jelesül, hogy már sem inni, sem ennivaló nem lévén, a többséget az ájulás környé­kezte. Csapda — ahogyan egy tíz órája várakozó magyar turista megjegyezte. Balkán — minősítette a helyzetet a nyugatnémet if­jú. A Balkán csapdája — ra­goztam tovább én, mert­hogy ilyesmi Európának csak azon a térfelén történ­hetik, ahol évtizedek óta diktatúrát, önkényuralmat, a hatalommal való vissza­élést tanulmányozhatták ki­csik és nagyok. S hogy •minden szürke polgár jól megtanulta a leckét, bi­zonyság rá a bolgár hatá­ron való emberalázó, pöf­feszkedő hatalomgyakor­lás: 10-12 órás várakozta­tás. A vándor, ki egy éve gyűjtögetett és vágyakozott évi rendes szabadságának testet-lelket építő nyugodt eltöltésére. Hellasz kék ege alatt, döbbenten tapasztal­ja: békés és harcos forra­dalmak után erre délkelet felé mi sem változott. A keserves, zaklatott ma­gyar hétköznapok elől me­nekülő, ha eme irányba in­dul, golgotára lép. Hiába startol — a korai célhoz érés reményében — hajnalok hajnalán, már Horgosnál elgáncsolják. Jóllehet előtte mindössze néhány kocsi, mégis 2 órát pihentetik a déli szomszéd határátkelőhelyén. Az ideg­őrlő várakozás közben per­sze nem sejti, ez csak a kezdet, s még kitartóan kí­séri tovább útján egy sajá­tos civilizáció: az orosz tí­pusú gyomorfordító WC-k, az autópályának kinevezett busás díjért használható he­pehupás utak, a milliós di­nár bankjegyek között el­igazodni képtelen idegent rendre becsapó benzinkuta­sok, vendéglősök. Már-már eléri a megváltás helyszí­nének hitt görög határt, amikor is útját állják ke­resztbe tett kamionok, nem­zetiségi jogaikért ily módon sztrájkoló makedón határ­őrök. Mire kerülővel eléri a imásik — a 'bolgár—jugo­szláv — határt, már 12 órá­ja nyomja a gázpedált. De sebaj. A bolgár test­vérek gondoskodnak a lábizmokat pihentető pau­záról. A több kilométeres kocsisor végén állva, a te­hetetlenség és kiszolgálta­tottság érzésében fenékig megmerülve a vándor es­küvel fogadja: Röszkétői délebbre soha! 'A kocsisor nem mozdul órákon át. A gyerekek va­cognak, sírnak, joggal tü­relmetlenek. Nekik még otthon napfényt és tengert ígértek. A konvoj elején állók immáron tíz órája fi­gyelhetik a bolgár határ­őrök precíz és alapos mun­káját: egy óra alatt egy ko­csi mászik túl az átkelőhe­lyen. A magyarok —, mint vak­merő szerencsejátékosok — még az éj 'beállta előtt kilépnek a sorból és ismét a jugó—görög határ felé ve­szik útjukat. Újabb 200 km a golgotán. A huszadik órában a sza­kadékok melletti tűkanya­rokban a vándor már csak Istenben bízik fáradt teste reflexei helyett. Meglepetés erejével hat, hogy a határ itt már szabad. A huszonötödik órában ér végre Hellász felkelő nap­korongja alá, hogy aztán a vágyott tenger helyett fél­ájultan az ágyba zuhanjon. Két nap veszteség a szűk­re szabott szabadságból! Sok pénzért cserébe kapott düh és megaláztatás, egy el­szomorító „Balkán blues." Kalocsai Katalin VASÁRNAP IS A TARTALOMBÓL: Botrány Öttömösön, avagy igazgatókat a faluban is választanak? A Finta-per Cj sorozat: Kocsmatörmelék Hittantanitás és egyháziépület-vita A látogatóink között 1 db 3S-XT/color számítógépet sorsolunk ki! Kiállítási standunkon megtekintheti az amerikai ALR cég „Technical Excellence" díjas számítógépét. Csúcsminőség — elérhető áron! A kiállítás ideje alatt megrendelőinknek 5% árengedményt biztosítunk. as SZEGEDI SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KISSZŐVETKEZET Telefon: (62) 26-277 Telefax: (62) 26-347

Next

/
Oldalképek
Tartalom