Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

23 1990. március 23., péntek Felnőttként... A március 15-ék többsége híven tükrözi hazánk politikai színeváltozásait. Az utóbbi évek pirosbetús munkanapján megtartott hivatalos és egyéb megemlékezések ... most négynapos ünneppé avanzsáltak. Megteltek az utcák, terek, volt aki együtt, és kik külön ünnepeltek. A nemzetiszínű zászlók most is ott csattogtak a szónokok feje fölött, a transzparensekből is maradt mutatóba, volt együtténeklés, mint rég, taps és kijütyülés. A 48-asok helyére erőszakosan betolakodott a jelen. Az új időket a pártok zászlócskái is jelezték, így végre megtudhattuk mindenkiről, ki kivel van, pontosabban ki mellett demonstrál. Csupán az apróbb korosztály rúgta fel az amúgy sem tiszta játékszabályokat, ők mindegyik zászlót egyaránt kedvelve csokorra valót gyűjtöttek maguknak, ha tehették, ha a szülök meg nem dorgálták őket. . . Hiába a picinyek ezúttal lemaradtak a választási harcról. — Sebaj, majd víz-tizenöt év múlva belenőnek, s végre felnőttként viselkedhetnek... (varga) Vihar egy jelölés körül A vadásztársaságok nem lőnek vissza Tisztújító megyei közgyűlés Közgyűlést -tartottak szombaton Hódmezővásárhelyen, Csongrád megye vadászai. Kicsit szégyellősen, s nem vissza-vjsszalőve a vadászsportot bírálók, gyanúsítottak. céltáblájára, mert mostanában azért rájuk jár a rúd: sok kalmárszellemű és kivételezett ember ujjlenyomatai rajta maradtak ezen a sporton, s ezzel gyanúba keveredett a vadászat is, mint a korrupció melegágya. Már maga az gyanússá teszi, hogy a .vadászatból sohasem lehet sportmozgalom, tömegsport Megyénkben jelenleg 25 vadásztársaság működik, s a tagok száma 1370. öt év alatt 200-zal emelkedett ugyan a társasági taglétszám, de mi ez az érdeklődő kivülrekedtekhez képest? A vadlétszám még valamelyest emelkedhet ugyan, de a vadászati lehetőségek sokkal több érdeklődőt népi tesznek boldoggá ezután sem. Mert bizony az utóbbi öt esztendőben a vadásztársaságok élet-halál harcot vívtak a puszta megmaradásért. „A mezőgazdasági nagyüzemek győztek a természeten" — írja a beszámoló. Ez azt jelenti, hogy végzetesen megfogyatkozott a vadállomány, A vegyszerezés, a melioráció, a gépesítés, a tarlóégetés, a csatornázás feldúlta a természet egyensúlyát, a vad életterét. Lehetséges, hogy a számok megtévesztők, különösen összehasonlítás nélkül, mert azért évente 60-100 volt az elesett vaddisznó, két-két és fél ezer a meglőtt őz, 33-46 ezer a kilőtt fácán és 13-24 ezer a lőtt vagy hálóval befogott nyúl _ ám a számok rendre apadnak. A különösen figyelemre méltó, hogy például a társaságok által nevelt és kieresztett fácánok száma általában negyven százalékkal több a zsákmányoltakénál. Nem „üzlet" tehát a vadászat, hacsak az államnak nem. amelynek jelentős devizabevételei vannak a vadexportból és a bérvadásztatásból. Hiszen a vadásztársaságok nem gazdultak meg, épphogy vegetálnak: évi öszszesített hasznuk az utolsó öt esztendőben 4-7 millió között mozgott, aminél messze többérő a befektetett társadalmi munkájuk, és anyagi hozzájárulásuk, hiszen 240-250 ezer forintnál több évj eredmény átlagban nem jut egy-egy vadásztársaságra. Csongrád megyében nem voltak „jeles" vadászati botrányok, sem balesetek. A megyei politikai vezetés talán fogékonyabbnak bizonyult lakás-, telek-, kedvezményes beszerzés iránt, mint a vadászati szférában; de a vadásztársaságok is sokkal ellenállóbbnak bizonyultak az utóbbi öt esztendőben az ajánikozásokkal és megkísérlésekkel szemben. A társaságokat az önként végzett társadalmi munkanapok ezrei óvták meg a lehetetlenüléstől — s ezért talán jobban is vigyáztak munkájuk eredmóiyíéfe. Valószínűleg ezért nern volt válsághangulat a megyei küldöttgyűlésen sem, amely a nagy , jogbizonytalanságban és a törvényi rendelkezés elhúzódása miatt nélkülözte az optimizmust, A vadászati szerveződés is csak ködösen alakul. A megújulás igénye ugyan eleven, ám az alapvető törvényi rendelkezés kérdőjelei miatt szinte semmi sem bizonyos. Legföljebb annyi, hogy itt is az alulról történő építkezés, a helyi önállóság elve a legharsányabb. Jogi személyiséggel felruházott megyei szerveződésük lesz talán a vadászoknak és természetesen új vezetőik, új formációban. Hiszen új tisztségviselőket választottak a társasági tisztújító közgyűléseken megválasztott megyei küldöttek. Az új megyei vezetőség a következő: az intézőbizottság elnöke Szente László, titkára ifj. Zsibók András, tagjai: Komoly Tamás, Karikó József, Csáki Imre. Az ellenőrzőbizottság elnöke Pintér László, tagjai Nagy Sándor, és Vass János. A megyei közgyűlésen Nimród-plakettel ismerték el a Pitvarosi Petőfi Vadásztársaságot, Nimród-éremmel pedig a következő vadászokat: Kotogány Mihályt, Major Gábort, Török Józsefet, Rakonczai Istvánt, Nagypál Józsefet, Beszédes Zsoltot, Kasper Attilát, Balázsfi Józsefet, Tóth Tibort és Józsvai Józsefet. Kampánylilalom A választójogi törvény 12. paragrafus (2) bekezdése értelmében a szavazást megelőző nap — tehát március 24-e — 00. órájától választási kampányt folytatni tilos. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint mind az írott sajtónak, mind a rádiónak, televíziónak a legszigorúbban be kell tartania a politikai kampányra és a választási részeredmények közlésére vonatkozó törvényi tilalmat. Felhívjuk ezért a központi, a regionális és a helyi tömegkommunikációs eszközök felelős vezetőit, hogv a március 24-én 00. órától 25-éni este 20 óráig megjelenő írott sajtóban, elhangzó műsorokban tilos minden olyan hírnek, tájékoztatásnak a közlése, személyek, jelképek bemutatása, amely párt megnevezésére, pártra vagy jelöltjére utal, illetőleg a választással kapcsolatos eredményt, részeredményt tartalmaz. Tóth Károly esete o Néppárttal, avagy a Néppárt esete Tóth Károllyal Sokan meglepődtek, hogy a 3-as számú (szegedi) választókörzet képviselőjelöltjei közt nem szerepel az ismert közéleti személy, dr. Tóth Károly államjogász neve, holott köztudott: indulni kívánt a parlamenti mandátumért folyó versengésben, választási plakátjai városszerte, ma is sok helyütt láthatók. A kopogtatócédulák leadását közvetlenül megelőző napokban azonban komoly vita támadt a jelöltjelölt és támogatója, a Magyar Néppárt között; kiderült, hogy különbözőképpen értelmezik azt a szóbeli megállapodást, amelyet a kampány kezdetekor kötöttek, s amelyet később sem foglaltak írásba. Tóth Károly ugyanis független jelöltként kívánta bejegyeztetni magát, a Néppárt viszont a saját jelöltjeként. Minthogy megegyezésre e kérdésben a kopogtatócédulák leadásának határidejéig nem jutottak, az illetékes választási bizottság nem jegyezte be Tóth Károlyt képviselőjelöltnek, aki e döntés ellen február 27-én az Országos Választási Bizottságnál kifogással élt. Minthogy e szerv döntése időközben megszületett, s azt Tóth Károly a rendelkezésünkre bocsátotta, ezúttal ismertetjük az egész (de még mindig le nem zárt) történetet. Szabályozási hézag Idézet a Tóth Károly által az Országos Választási Bizottsághoz benyújtott dokumentumból: „1990. február 22-én a Magyar Néppárt szegedi kampányszervezője bevitte a választókörzeti bizottsághoz a Néppárt és mások által is gyűjtött nevemre szóló ajánlószélvényeket, mintegy 1500 darabot. Ezeket a választási bizottság értékelte, 750 érvényeset előírásszerűen becsomagolt és lepecsételt belőle. Ezáltal az egyik törvényes feltétel teljesült. A szervezőnél ott volt az általam aláírt nyilatkozat, hogy van választójogom, elfogadom a független jelöltséget és nincs összeférhetetlen tisztségem. Információim szerint a szervező a választási bizottságnál ragaszkodott ahhoz, hogy engem ne független jelöltként, hanem a párt jelöltjeként regisztráljanak.. Ekkör a választási bizottság elnöke telefonon fölhívott, hogy tisztázza az eltérést, s neki is megerősítettem, ami a szervezőnél írásban rendelkezésre állt, azt, hogy indulni kívánok független jelöltként. Ezáltal a másik törvényes feltétel is teljesült. (...) Jelölésem tehát megfelelt a törvényes feltételeknek, ám jelöltként történő nyilvántartásba vételem a Vjt. 6. paragrafus 4. bekezdés ellenére nem történt meg. Február 23-án a szervező a munkahelyemen keresett fel, s jelezte, hogy csak akkor adják le a választási bizottság által ellenőrzött érvényesnek talált és lepecsételt, ám ennek ellenére náluk levő ajánlószelvényeket, ha megváltoztatom eredeti álláspontomat, s a párt jelöltjeként indulok, annak ellenére, hogy kezdettől fogva hangsúlyoztam függetlenségemet, s nem vagyok párttag sem. Kétségtelen, a Vjt. 10. paragrafus 1. bek. alapján bármely választópolgár gyűjthet ajánlószelvényeket, s nincs jogi kötelezettsége annak átadására. Ez a szabályozási hézag azonban nem értelmezhető úgy, hogy azzal szabadon rendelkezhet, átadását feltételekhez kötheti. (...) Külön utalnom kell arra, hogy az ajánlószelvényekkel történő ilyen önkényes rendelkezés félrevezeti azokat a választópolgárokat is, akjk abban a tudatban adták át a szelvényeket, hogy segítsék az azon megjelölt személyt." A továbbiakban Tóth Károly felhívja az OVB figyelmét: a választójogi törvény nem rendelkezik arról, hogy az ajánlócédulán a jelölt pártállását vagy független mivoltát fel kell tüntetni. így tehát ez az adat — mondja —noha mégis, szerepelt az ajánlócédulákon, a képviselőjelölt nyilvántartásba vétele szempontjából teljesen közömbös. — Egyébként is — hangsúlyozza, amikor a részletekről faggatom —, a párt hivatalos jelöltje megválasztása esetén tagja lesz a párt parlamenti frakciójának (függetlenül attól, hogy magának a pártnak tagja-e), s így rá is vonatkozik a frakciófegyelem. A jól működő parlamenti demokráciákban ennek betartását igen szigorúan veszik. Ismerem ezt a gyakorlatot s nem akartam ennyire elkötelezni magam az MNP iránt. (S más párt iránt sem.) Ugyanakkor — szóbeli megállapodásunkkor szavamat adtam a párt képviselőinek : megválasztásom esetén nem kerülök szembe velük, a konkrét kérdésekben nem szavazok ellenük. Elveszített töredékszavazatok — Véleményünk szerint — mondja dr. Kovács Kálmán, a Magyar Néppárt megyei kampányfőnöke, akit szintén megkerestem ez ügyben — az igazán független jelölt semmiféle szempontból nem függ semmilyen párttól, tehát kampányát is saját, maga szervezi. A párt jelöltjét viszont maga a párt menedzseli, finanszírozza, népszerűsíti. Tóth Károly esetében hozzájárultunk ahhoz, hogy pártunkba ne kelljen belépnie, arról viszont nem volt szó, hogy a „semmi fejében" támogassuk őt. Mi a kölcsönös előnyök alapján kötöttünk vele megállapodást, s nem gondoltunk arra, hogy ezt írásban is rögzítsük. Azt hiszem, 6 túlértékeli magát, amikor — több helyütt — azt állítja, hogy népszerűsítette pártunkat. Ellenkezőleg: mi népszerűsítettük őt! — Mennyi ajánlócédulája gyűlt össze Tóth Károlynak, s mi lett ezek sorsa? — Ezernél valamivel több. Ő maga 46 darabot adott át nekünk, körülbelül 60—70-et személyesen hoztak a Néppárt irodájába a választópolgárok, 900 darabot aktivistáink gyűjtöttek össze. Miután nem tudtunk vele megegyezni a cédulák leadásának határidejéig, sőt, ő ezen a napon összetépte nyilatkozatát, melyen a jelöltséget vállalta, a magunk részéről az ügyet lezártnak tekintettük, s később az ajánlócédulákat megsemmisítettük. — Származott-e valamilyen — például anyagi — kára a pártnak az ügyből, azon kívül, hogy így most a 3. sz. választókerületben nines jelöltje? — A Néppárt elveszítette azokat a töredékszavazatokat, amelyekre a Tóth Károlyt támogatók révén tett volna szert. Több száz, Tóth Károlyt propagáló plakát, szórólap és egy őt népszerűsítő videofilm költsége viszont pártunk kasszáját terhelte. Nem beszélve arról a jelentős, lelkiismeretes munkáról, amelyet aktivistáink fejtettek ki a kopogtatócédulák gyűjtésekor — Tóth Károly támogatására. Elutasítás első fokon Az Országos Választási Bizottság Tóth Károly kifogását elutasította. Részlet az indoklásból: „Dr. Tóth Károly jelöltté nyilvánítása érdekében a Magyar Néppárt végezte a szervező tevékenységet, annak ellenére, hogy a jelölt állítása szerint ö független képviselőjelöltként kíván indulni. Ezt a szándékát azonban nem hozta ilyen világosan a szervezők tudomására, a jelek szerint csak az ajánlási szelvények leadása előtt derült ki teljes bizonyossággal. A jelölőcédulákon ezért különféleképpen van feltüntetve a pártállása, hol független jelölt, hol Néppárt, hol Magyar Néppárt szerepel." Tóth Károly a döntésbe nem nyugodott bele, fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz, elsősorban nem saját érdekében — hiszen már egy esetleges kedvező döntés esetén sem indulhatna esélylyel —, hanem azért, hogy felhívja a választási törvényben szereplő joghézagra a figyelmet. Nem ért egyet azzal, hogy kifogást ugyanazon szervezet egy magasabb fokú bizottsága bírálta el, amely ellen a kifogást megtették, s nem egy ettől független testület. Nem reagált az OVB arra az észrevételre, mely szerint a jelölt pártállását a cédulán nem kell feltűnt ét ni. Az elkövet-' kezendő időszakban számos időszaki választást tarthatnak; s minthogy az összegyűjtött cédulákat a törvény szerint nem kötelező leadni, ez lehetőséget teremt az azokkal való manipulálásra, üzérkedésre is. Sandi István Király Zoltán nem jelent meg! Politikai happening ? A szegedi MDF a következő kéréssel fordult a városi tanácsihoz: „Nemzeti ünnepünk alkalmából tisztelettel kérjük, a Szeged város Rákóczi terén álló Lenin-szobrot, mint a közízlést és a többpárti demokrácia alapelveit sértő köztéri műtárgyat mielőbb szíveskedjenek lebontani és eltávolítani. A lebontás munkálataihoz egyszersmind operatív segítséget is felajánlanak az MDF szegedi szervezetei. Ígéretet teszünk továbbá arra, hogy a szobor pótlásában, s egy nemzeti hagyományainknak megfelelő, illetve dél-alföldi és szegedi örökségünkhöz méltó új szobor felállításában tevékenyen közreműködünk." A dokumentumot az MDF szegedi elnökségé és választmánya, valamint szegedi képviselőjelöltjei írták alá. A nyomaték kedvéért becsomagoljuk a szobrot — hangoztatta az egyik szónok, majd tegnao 11 órakor a választási propagandát sem nélkülöző beszédek után megtörtént az MDF helyi szervezetét képviselők szavait idézve: „a nagy attrakció", s becsomagoltatott — a szegedi polgárok nevében is — a Lenin-szobor. Király Zoltán neve is szeretjeit a Lenin-szobrot búcsúztató meghívón, mégsem szólalt föl. mint ahogy meg sem jelent. Miért? — kérdeztük a nem 11 < « M 11 Ég " '• m \ í Wt^m Wt^m ár -* i -vS Í0m éppen újdonsült honatyajelöltet. — Magam is részt vettem volna a csomagolási aktuson, de szó sem. volt arról, hogy bármilyen búcsúztató beszédet mondjak. Nevem — ily összefüggésben — tudtom és beleegyezésemi nélkül szerepelt a meghívón. Ezek. után — száiidéNafiy László felvétele kaim ellenére — sem vettem részt ezen. — Az összegyűltek hiányolták ... — Az utcai megmozdulásokon való szónoklás nem az én közegem. Bős-Nagymaros ellen sem az utcán tüntettem, hanem a Parlamentben. V. I.