Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

2 4 1988. október 6., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés űszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) restriktív kezelésének meg­szűnését; — alakuljon ki a külön­böző gazdálkodó szervezetek, vállalkozások piachoz alkal­mazkodó természetes ön­mozgásának, egymásba való átalakulásának jogilag sza­bályozott rugalmas rendsze­re; — erősödjön a külföldi működőtőke közvetlen meg­jelenése a magyar népgaz­daságban. A törvényjavaslat korsze­rűsíti az 1945 előtti keres­kedelmi társasági formákat — a közkereseti, á betéti, a korlátolt felelősségű társa­ságot és a részvénytársasá­got —, valamint a tapasz­talatok alapján fejleszti az 1968 utáni vállalati gyakor­latban kialakult közös vál­lalati és egyesülési alakza­tokat. A törvény hatálya min­denekelőtt' kiterjed a leg­egyszerűbb kisvállalkozási, családi vállalkozási alakza­tokra, azaz a tagok korlát­lan és egyetemleges felelős­ségével működő közkereseti társaságokra. Ez utóbbi al­formájaként a törvény vál­tozatlanul intézményesíti a gyakorlatban az 1982. janu­ár l-jétől bevezetett gazda­sági munkaközösséget, illet­ve új néven és finomitot­tabb szabályozásban a vál­lalati gazdasági munkakö­zösséget, amelyet a törvény­javaslat jogi személy fele­lősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség­nek nevez. A közkereseti társasághoz kapcsolódva új lehetőséget hordoz magában a betéti társaság újrameg­honositása, amelyben a sze­mélyesen közreműködő bel­tagok mellett a kültagok csak vagyoni befektetéssel vesznek részt. Ezt követően a törvényjavaslat szabályoz­za a koordinatív társasági formát jelentő egyesülést, illetve a tagok kezesi fele­lőssége mellett működő kö­zös vállalatot. A szabályozás sorrendjében ezt követi a tőke- és személyegyesülés határán álló, a kisebb és a középvállalatokra modelle­zett korlátolt felelősségű társaság, a kft.; majd pedig a nagyobb vállalatok tipikus formájaként a tagsági jogo­kat értékpapír formájában kifejező, ezen nyugvó rész­vénytársaság, az rt. műkö­désének rendezése fejezi be a szabályozást. A törvényjavaslat alapján — a szövetkezetek kivételé­vel — egy törvénybe kerül az üzleti vállalkozásra irá­nyuló valamennyi társas vállalkozási forma szabályo­zása — mutatott rá a tárca vezetője, s utalt arra, hogy ilyen magas szintű és ilyen mértékben kidolgozott ren­dezéssel először Magyaror­szág lép a világ közvélemé­nye elé. — A társasági törvény — mondotta a továbbiakban — beilleszkedik gazdasági jogrendszerünk modernizá­lásának folyamatába, ugyanakkor minőségében inús törvény, mint gazdasá­gi jogunk korábbi részei. A politikai intézményrendszer demokratizálása, a gazdasá­gi alkotmányosság kiépítése jegyében a benyújtott ja­vaslat nem kerettörvény, hanem a társasági jog tel­jes szabályozását magába foglalja* Ez a jogalkotás­technikai feltétele annak a már hangsúlyozott követel­ménynek, hogy a jogi sza­bályozás valóban hosszabb távra kiszámítható kerete­ket adjon a gazdasági ma­gatartás számára. Elfogadása esetén a tör­vényjavaslat jelentős mér­tékben továbbgyűrűző ha­tást gyakorol a gazdasági jogrendszerünk egészére. A szükséges jogszabályi válto­zásokra részben már idén, részben jövőre sor kerül. A törvény társadalompo­litikai hatásáról szólva kije­"ntette- ez a jogszabály hozzásegít a racionális cse­lekvés terjedéséhez a gazda­ságban; segít megteremteni és szélesíteni azt a gazda­ságilag független, vagy ta­lán inkább önálló réteget, amely a maga gazdasági erejére támaszkodva képes politikailag is önállóan és ésszerűen cselekedni. Ez a jogszabály tehát jelentősen hozzájárulhat a politikailag is racionális magatartás ter­jedéséhez, politikai kultú­ránk átalakulásához, és az ország számára oly nagy­mértékben szükséges politi­kai stabilitáshoz. — Egy döntésnek, egy jogszabálynak azonban nem csupán várt vagy kívánt következményei vannak — fejtette ki a továbbiakban. — Ha várjuk és kívánjuk e törvénytől a tökemozgást, a befektetés és vállalkozás fellendülését, tudnunk kell, hogy ez fokozza a jövede­lemkülönbségeket, tudnunk kell, hogy magából a koc­kázatvállalásból és befekte­tésből is származik majd jövedelem, amely szándéka­ink szerint is újra befek­tethető és újabb jövedelmet eredményezhet. Ennek a le­hetőségét szélesíti a tör­vényjavaslat. A jövedelem­különbségek azonban igazán akkor irritálják a társadal­mat — tette hozzá —, ha látványos és irracionális fo­gyasztásban nyilvánulnak meg. A személyi jövedelem­adó amúgy is hozzásegít a magas jövedelmek kezelésé­hez, nincs tehát szükség ar­ra, hogy ésszerűtlen korlá­tokkal óvjuk a társadalmi­lag hasznot hajtó befekteté­sektől és a belőlük adódó jövedelmektől társadalmun­kat. Kulcsár Kálmán expozé­jában hangsúlyozta: — A most beterjesztett és a társadalmunk jelenlegi ar­culatához, gazdasági lehető­ségeinkhez igazodó törvény működése vegyes gazdaságot tételez fel. Messzemenően elismeri az állampolgári és a vállalati vállalkozások sza­badságát, a gazdasági al­kotmányosság körébe tartozó alapjogként teremti meg az állampolgárok, illetve szer­vezeteik részére a társulási jogot, leépíti a társaságok feletti államigazgatási gyám­kodást, kiteljesíti a társasá­gokkal kapcsolatos birói te­vékenységet. E törvény alap­ján tehát igen tág tere nyí­lik a felelős állampolgári és vállalati cselekvésnek. Nyilvánvaló, hogy a leg­nehezebbein az emberek tu­data alakítható át. Az ideológiai munkában éppen ezért nagy súlyt kell . he­lyezni annak beláttatására, hogy a részvénytársaság, a tőzsde és más társasági fo­galmak olyan technikák, módszerek, eszközök, ame­lyek nem kizárólag a kapi­talista társadalmakhoz kö­tődnek, hanem társadalmi tartalmuk szerint ítélendök meg, így céljaink elérése ér­dekeben is maradéktalanul felhasználhatók. Az igazságügy-miniszter ezután arról szólt, hogy a társasági törvény egységes. Hatálya tehát kiterjed a tör­vényben természetes szemé­lyeknek nevezett emberek, illetve jogi személyeknek ne­vezett szervezetek, továbbá a belföldiek és külföldiek társulásaira egyaránt. Beve­zetésének feltételezhető ha­tásait elemezve hangsúlyoz­ta: — A gazdálkodás állami szektorában 1984—1986. kö­zött jelentős változások men­tek végbe. Az állami válla­latok több mint háromne­gyed része önkormányzó, il­letve önigazgató állami vál­lalattá szerveződött át. Ezek­nél a vállalatoknál az ál­lam tulajdonosi jogainak túlnyomó többségét átruház­ták a vállalati tanácsra, il­letve a közgyűlésre, vagy a küldöttgyűlésre. Ezzel jogi értelemben végbement az ál­lamigazgatás és a vállalati gazdálkodás szétválasztása. A vállalati tanácsok műkö­dését eddig is számos jogos kritika érte. Ezeket is fi­gyelembe véve készülünk az állami vállalati törvény mó­dosításával a hiányosságok kiküszöbölésére. Arról azon­ban nem feledkezhetünk meg, hogy az államigazgatás és a vállalati gazdálkodás elkülönítése nélkül vállala­tok közötti társasági koordi­náció, piaci integráció sem képzelhető el. Ezért az 1984­es változások kedvező voná­sait is hángsúlyozni kell. Nem lehet cél, hogy a vál­lalati tanács, illetve köz­gyűlés vagy küldöttgyűlés ál­tal irányított vállalatok kül­ső nyomásra kampányszerű­en valamilyen társasági for­mává alakuljanak át. Erre az állami vállalatok jelentős részénél nincsenek meg az objektív feltételek. Fel kell ismerni azonban azt is, hogy például a kül­kereskedelmi vállalatoknál, vagy a több gyáregységből álló nagyvállalatoknál az önkormányzó, illetve önigaz­gató formák nem váltak be. Ebben a körben tehát a gaz­dasági társaságként, különö­sen pedig a kft.-ként, vagy a részvénytársaságként való működés kerülhet előtérbe, mint ahogy ezt több nagy­vállalatunk eddigi gyakorla­ta is igazolja. A törvényjavaslat az egy­séges szemléletre tekintettel külön szövetkezeti vagy me­zőgazdasági társasági formát nem tartalmaz. Igyekszik azonban a lehető legnagyobb teret adni a szövetkezetek egvmás közötti társulásai­nak. Megfelelő lehetőséget ad arra. hogy a szövetkeze­tek az általuk alapított tár­saságokban a szövetkezeti, illetve a mezőgazdasági sa­játosságokat messzemenően érvényesítsék. A vita során felmerült, hogy a föld érté­kelésének problémái, illet­ve a földtulajdoni viszonyok magyar sajátosságai esetle­gesen gátolhatják a társulá­sokat. A törvény a jogi aka­dályokat elhárítja, amikor lehetővé teszi, hogy a felek a társaságba bevitt nem pénzbeli szolgáltatást, az úgynevezett apportot a könyv szerinti értéktől eltérően ér­tékeljék. Emellett a földtör­vény módosítására megtör­téntek a megfelelő előkészü­letek. A továbbiakban kitért ar­ra is, hogy a magyar jog­ban ez idáig általában nem megfelelően rendezettek az egyes gazdálkodó szervezeti formák egymásba való át­alakulásának feltételei. Ép­pen megindultak egy átala­kulási törvény előkészítésé­nek munkálatai is. Ez az átalakulást törvény szabá­lyozná a gazdasági társasá­gok egymásba való átalaku­lásának kérdéseit, tehát például azt, hogy hogyan lehet * kft.-böl részvénytár­sasággá, vagy részvénytár­saságból kft.-vé alakulni. Emlékeztetett arra, hogy a szakmai viták során fel­merült a kérdés: a törvény hatálya miért nem terjed ki a szövetkezetekre. Mint mondotta: nem feledhetjük el, hogy a szövetkezet sajá­tos gazdasági társaság. Nem tekinthető kizárólag tőkeegyesülésnek, hisz a sa­játos szövetkezeti elvek folytán különleges személy­egyesülési vonásai is van­nak. Kívánatos ezért, hogy a szövetkezeteket á jövőben is önálló törvényben szabá­lyozzuk, amelynek azonban összhangban kell lennie a gazdasági társaságokról szóló törvény alapelveivel. Ezt követően az állampol­gárok társulási lehetőségei­ről szólt. Kiemelte, hogy az eddigiekkel ellentétben az állampolgárok korlátozások nélkül társulhatnak hazai és külföldi gazdalkodó szer­vezetekkel. Tisztán magán­személyek is létrehozhatnak jogi személyiséggel rendel­kező társasági formát, így korlátolt felelősségű társa­ságot és részvénytársaságot is. Mód nyílik a személyes közreműködés nélkül, tisz­tán vagyoni betéttel, illetve erre korlátozó felelősséggel társaságok alapítására, ille­tőleg a bennük való részvé­telre. Külön felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a tör­vényjavaslat az állampolgá­rok részére is lehetővé teszi az egyszemélyes kft. alapí­tását, ez a kisipar és a ma­gánkereskedelem számára nyújt további lehetősége­ket. — A törvény ezen rendel­kezéseinél abból indultunk ki — hangsúlyozta —, hogy ne emeljenek adminisztratív korlátokat az állampolgári vállalkozások elé. Ezeknek ugyanis, azon túlmenően, hogy rendkívül könnyen ki­játszhatók, diszkriminatív jellegük is van. Az állam piaci intervenciós lehetősé­gekkel kézben tudja tarta­ni az állampolgári vállalko­zásokat, ha ez szükséges; így indokolatlan bármilyen külön engedély előírása a tisztán állampolgárokból álló részvénytársaságok ala­pításához. A törvény azon­ban nem teszi lehetővé a zártkörű alapítást, illetve az állami túljegyzés vissza­utasítását, éspedig pontosan annak érdekében, hogy az állam — szükség esetén — a részvények megvásárlásá­val a kizárólag természetes személyekből álló részvény­társaságot megfelelően át­alakíthassa. Végső biztosítékként — bár több oldalról vitatottan — a törvény azt a rendelke­zést tartalmazza, hogy a ki­zárólag természetes szemé­lyekből, mégpedig belföldi természetes személyekből álló gazdasági társaság munkavállalóinak száma nem haladhatja meg az 500 főt. A gazdasági • munkakö­zösségek esetében ebbe a létszámba a személyes munkavégzésre kötelezett tagok is beleszámítanak, összességében tehát az ed­digi tagi, illetve alkalma­zotti szabályok jelentős módosításával az állampol­gári vállalkozások a jelen­legieknél jóval nagyobb le­hetőséget kaptak, ám a tör­vény — valamennyi ren­delkezését együttesen érté­kelve — olyan vegyes gaz­daság kibontakoztatását alapozza meg, amelyben a gazdaság kulcspozícióival egyértelműen az állam ren­delkezik. A külföldi működőtöké behozatalának serkentése érdekében a törvény jelen­tős mértékben megnöveli a külföldiek társulási' lehető­ségeit — hangoztatta a mi­niszter. Külön aláhúzta, hogy a törvény szerint a külföldiek belföldi magán­személyekkel is társulhat­nak, a törvényben szabá­lyozott hat társasági forma mindegyike nyitva áll a külföldiek előtt is. Nemcsak jogi személyiségű vállala­tokat, vegyes vállalatokat hozhatnak létre, hanem az egyszerűbb, kisebb vállalko­zásokban is részt vehetnek, sőt teljes egészében külföl­diekből álló, 100 százalék­ban külföldi tulajdonban le­vő társaság létrehozása is lehetséges. Bejelentette, hogy előké­szítés előtt áll, és még idén az Országgyűlés elé kerül a külföldi beruházások felté­teleit és védelmét meghatá­rozó törvény, amely egysé­ges szervezetben foglalja össze a külföldi részvételre vonatkozó pénzügyi, mun­kaügyi és egyéb szabályo­kat. Befejezésül a törvény elő­készítésével foglalkozott Kulcsár Kálmán. A szakmai viták igen hasznosak voltak, és sok­ban gazdagították a tör­vényjavaslatot — jelentet­te ki. Példakent említette, hogy az észrevételek nyo­mán jelentősen megkömy­nyítették a külföldiek be­társulását. Figyelembe vet­ték a különböző kisvállalko­zói érdekképviseletek igé­nyeit is, de a fejlett ipari országókban is ismert, zöm­mel fakultatív állami több­letlehetőségekről, illetve 'hi­telezővédelmi garanciákról nem mondhattak le. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Marjai Jó. zsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, kereskedel­mi miniszternek, eredményes munkássága és közéleti te­vékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása al­kalmából, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt a, kitüntetés átadásánál Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa el­nöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Vita a törvénytervezetről Ebédszünet után taps fo­gadta az először elnöklő Vi­da Miklóst, aki megköszön­te, hogy megválasztották az Országgyűlés alelnökévé, köszöntötte az újonnan meg­választott országgyűlési kép­viselőket, és eredményes munkát kívánt nekik. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk), a Budapesti Ügy­védi Kamara elnöke, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója kifejtette: a bizottság kiemelkedő jelentőségűnek tartotta a megalkotásra vá­ró átalakulási töryény cél­jait, amely remélhetőleg a jog eszközeivel is segíti az indokolt, és visszatartja az indokolatlan és gazdaságilag célszerűtlen átalakítási tö­rekvéseket. A bevezetésre váró társasági formák mű­ködését segítő szabályok kö­zött az egyik legfontosabb az elvonás, annak mértékét megállapító pénzügyi szabá­lyozók meghatározása. A tervezetet a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság nevében — a módosítá­sok figyelembevételével — elfogadásra ajánlotta. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára kapott elsőként szót a vitában. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a tör­vény megalkotása szervesen illeszkedik azoknak a lépé­seknek a sorába, amelyek a reformfolyamat kiteljesülé­sét, szocialista gazdaságunk­ban a piaci viszonyok foko­zottabb érvényesülését segí­tik elö. Az MSZMP Központi Bi­zottságának gazdasági-társa­dalmi kibontakozási prog­ramja és a kormány stabi­lizációs munkaprogramja egyaránt tervbe vette a gaz­dasági társaságokra vonat­kozó korszerű jogi szabályo­zás megteremtését. Mindezt az is időszerűvé tette, hogy egy következetes piacgazda­ság megteremtése érdeké­ben társasági jogunk meg­felelő megújítására van szükség. Csak ebben az esetben várható, hogy a tár­sas vállalkozások kellőkép­pen szolgálják gazdaságpo­litikai céljaink elérését. A társasági törvény meg­újítására irányuló tevékeny­ségünk illeszkedik a jelen­legi szocialista fejlődés alap­vető áramlatához. Az uj tár­sasági törvény sorsát élénk érdeklődés kíséri a külföld részéről is. A gazdasági sta­bilizációs és kibontakozási program meghirdetése, re­formjaink következetes to­vábbvitele a gazdaságban és a politikában segít a nem­zetközi bizalom megőrzésé­ben — mondotta Szűrös Mátyás, majd részletesen szólt a társasági törvény vár­ható kedvező hatásairól Külön kitért arra, hogy az új társasági törvény ál­tal kínált társulási formák tisztább viszonyokat teremt­hetnek a gazdálkodásért vi­selt felelősség kérdésében is. A gazdasági társasaeok­ban a gyakorlatban jobban megvalósulhat az a régóta vallott elv, hogy a vállalko­zás sorát érintő döntéseket ott hozzák ' meg, ahol leg­nagyobb a tájékozottság, legközvetlenebb az érdekelt­ség. A korábban nem gazdasá­gi célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaság­Az évszaknak megfelelő­en : csendesen kezdődött az Országgyűlés októberi ülés­szaka. Az első feltűnést is­mét a szavazás keltette. Igencsak eltért a képvise­lők véleménye arról, hogy most, vagy netán egy hó­nap múlva tárgyalja a Tisztelt Ház a vállalkozói adótörvény tervezetét. A szavazógépes Hatvanhat­ban a többségi vélemény gyors megállapítása nem okozott volna különösebb gondot. Viszont a hosszú idö után Országgyűlésre először használt ún. felső­házi teremben jó néhány perc eltelt, amíg — szám­lálás közbeni módosítások után — megszületett az igazi eredmény. a most kezdődött ülés­szaktól a déli ebéd- és az esti vacsoraszünetekben sajtótájékoztatókat is ren­deznek. Először az újon­nan megválasztott alelnö­flz első nap kök válaszoltak kérdése­inkre. Természetesen itt is téma volt a voksolás. Ja­kab Róbertné és Vida Mik­lós kifejtette azt a véle­ményét, hogy feltétlenül gyors javításra szorul a parlamenti munka háttere. Éppen elkezdődött hiva­tali idejükben ök maguk is igyekeznek ezért minél előbb, minél többet meg­tenni. Vida Miklós a fel­újított állandó terembe va­ló visszaköltözésig a nem­mel kezdődő szavazatszám­lálás módszerét javasolta, mint az összesítés meg­könnyítését. S persze, a nehézségek áthidalásához a képviselők kollegiális se­gítségére is elengedhetet­len szükség van. A sajtótájékoztató előtt az utcán' történtek keltet­tek az épületen belül is feltűnést Mintegy 100-200 főnyi csoport transzparen­sekkel vonult fel, és az alternatív katonai szolgálat bevezetésének felgyorsítá­sát követelték. Petíciójukat az Országgyűlés sajtóiro­dájának vezetője vette át, és perceken belül eljuttatta Stadinger Istvánhoz. A felszólalásra jelentke­zettek előzetes listáját bön­gészve nyilvánvaló, hogy nagy vita ma és holnap az általános forgalmi adóval, a személyi jövedelemadó­val, és a bös—nagymarosi vízi erőmű építésével kap­csolatosan várható. A vá­rakozást némileg lehűtötte az a félhivatalos tájékoz­tatás, miszerint nem igazi adómódosítás szerepel a napirendben, a mostani ülésszak csak egyes joghé­zagok befoltozására szorít­kozik. Bőle István

Next

/
Oldalképek
Tartalom