Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

^ VILÁG PROLETÁRJÁÉ EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 198. szám 1988. augusztus 19., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Az alkotmány hétköznapjai Felmerül a kérdés, hogy mihez képest késett el az alkotmány felülvizsgálata? Mindenképpen elmaradt a magyar valóság változásaitól. Látványos példát idézhetünk ezzel kapcsolatban: a politikai mechanizmus alakulását követő viták nvomán eddig 13 kötet látott napvilágot az alkotmányjog kérdéseinek témaköréből. Ugyanakkor tény. hogy a legjobbnak tartott reformot sem lehet lezártnak tekinteni. Hiszen a társadalmi fejlődés újabb reformokhoz vezet, és e változások kihatnak az alkotmány paragrafusaira is. Alkotmányunk túlélte közel 40 esztendő történelmi változásait. Schmidt Péter. az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi tanára egy vitában ígv nyilatkozott erről: „A szocialista országok többsége második, vagy harmadik alkotmánynyal „dolgozik" a felszabadulás óta. Magvarország az egyetlen, ahol az első szocialista. 1949-es alkotmány van hatályban. Ez egvben a dolgok kritikáját is jelenti. Egy alkotmány tudniillik, amely 1949-ben egészen más )x>iitikai feltételek között jött létre, ha napjainkban is alkalmazható, akkor az oly általános, hogy mindent kibír! Túlélte az 1956-os ellenforradalmat. és konszolidációt az 1968 utáni gazdasági reformot, amely közismerten nemcsak gazdasági reform volt. hanem a politikai rendszert érintő vonásai is voltak. Ez az alkotmány tehát túlságosan keret jellegű." Nem érdektelen tehát röviden áttekinteni, hogy miiyen módosításokat hajtottak végre az 1949. augusztus 20-án életbe lépett XX tvcn, alkotmányunkon. (Megalkotására 1949 májusában hozott létre bizottságot a Minisztertanács. A jogászok gyorsan dolgoztak, a minta ugyanis adott volt: az 1936os szovjet alkotmány. A tervezetet augusztus 5-én hozták nyilvánosságra, a közvélemény is vitatta, augusztus 17—18-án pedig az Országgyűlés tárgyalta, illetve logadta el.) Noha több, kisebb jelentőségű módosítást ért meg, az első jelentősebb változtatást 1957-ben hajtották végre: a Minisztertanács elnevezést Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormányra változtatta. a minisztériumok felsorolását kiiktatta az alapszövegből, aminek eredményeként a minisztériumi strukturális változás már nem igényelt alkotmánymódosítást. Az ország címere is ekkor kapta mai formáját, emellett a törvény a cimer és a zászló használatát is módosította. Az ötvenes évek végén kezdődött jelentős társadalmi-gazdasági változások ryomán felgyorsult az átalakulás folyamata. Mindez ozzal is járt, hogy az alkotmány egyre kevésbé tükrözte az új viszonyokat. Az elet a jogrendszer átalakítását kívánta, a legfontosabb jogszabályok viszont Közvetlenül érintették az alkotmány szövegét. Bár az ez időben elfogadott törvények utaltak az alkotmánymódosító szerepükre is, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy hiteles és egységes al Az alkotmány ünnepe előtt, a leghivatalosabb forrásból, az igazságügy-minisztertől megtudtuk, hogy megkezdődött az alaptörvény felülvizsgálata. Kulcsár Kálmán arra is utalt, hogy tíz munkabizottság dolgozza ki a szabályozás koncepcióját, melynek ismeretében az úgynevezett kodifikációs bizottság tesz majd javaslatot az alkotmány tervezetére. E munka hétköznapjai nyomán, de mindenképpen a változtatási javaslatok jelentőségétől, súlyától függ, hogy módosítás. vagy egy új alkotmány kerül a Parlament elé. Nem ünneprontás vajon, hogy István király emléke, az új kenyér ünnepe közeledtével emeljük ki profán módon az állami stabilitás e dokumentumát? Az alkotmányozó munkát már jó néhány esztendővel korábban el kellett volna kezdeni, ez máris elkésett — véli az igazságügy-miniszter. kolmányszöveg már 1971 — ?2-ben sem állt rendelkezésre. A jogászok köréből többen is javasolták az új alkotmány megfogalmazását. És nem csupán ,a hazai társadalmi-gazdasági átalakulásra hivatkoztak, hanem arra is, hogy — a Szovjetunió kivételével — minden szocialista ország új alkotmánnyal rendelkezett. Végül is a politikai fejlődés folyamatosságát hangsúlyozó vélemények érvényesüllek. nevezetesen az az elv, hogy az alkotmányt összhangba lehet hozni viszonyaink állapotával. Ennek megfelelően az Országgyűlés az 1972. évi I. törvényr.yel megszavazta a módosítást. A változás méretére jellemző, hogy az eredeti szövegnek mintegy 20 százaléka maradt változatlan, s hogy új rendelkezések is bekerültek az alaptörvénybe. A gazdasági viszonyok dinamikus fejlődése azonban hamarosan nyilvánvalóvá tette, hogy az alkotmány szövege így is elmarad a tulajdonosi és elosztási viszonyok alakulásától, a gazdálkodás rendjétől. A tulajdonviszonyokról szóló rész ugyanis a hangsúlyt az állami, a társadalmi tulajdonra tette. (Az eredeti szöveg például az állami és szövetkezeti tulajdon mellett megkülönböztette a közületi tulajdont is, melyet „Magyar Állam" néven kellett telekkönyvezni.) A szövetkezeti tulajdon az első alkotmányban mint a társadalmi tulajdon kevésbé fejlett, másodlagos formája jelent meg, mint amely csak később éri el az állami tulajdont jellemző fejlettségi szintet. A két tulajdonforma csak 1968ban vált alkotmány képessé! A magántulajdont létező kategóriaként ismerte el az alkotmány, a személyi tulajdonnal azonban nem is foglalkozott. Az 1972. évi módosítás lényeges változásokat tartalmaz a tulajdonviszonyok meghatározásában. A szövetkezeti tulajdon egyenrangúvá vált az állami tulajdonnal, s bár a magántulajdon formailag kisárutermelő tulajdonként jelent meg a szövegben, a módosított alkotmány azonban már elismerte a kisárutermelök hasznos tevékenységét. Az egyéni tulajdont is deklarálta, azt az egyén és családja számára szükséges javak tulajdonaként ismerte el. f Az idő túllépett a gazdaság irányítására vonatkozó szabályokon is, minthogy az alkotmányban a tervezés maradt a középpontban. Nem tett említést az alkotmány azokról a gazdálkodó si formákról, • amelyeket összefoglalóan kisvállalkozásoknak nevezünk. Mint ahogy túlhaladott állapotot tükröznek az osztályszerkezetre vonatkozó megállapításai is. A párt vezető szerepét az alkotmány eredeti szövege 1 az állampolgári alapjogok keretében fogalmazza meg. Ez részben a kor politikai viszonyait, részben pedig a mintát, az 1936-os szovjet alkotmányt tükrözi. 1972 óta négy ízben módosították az alkotmányt, ezek elsősorban az állami adminisztráció tökéletesítését érintették. Mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a korszerűsítés mai igényei nem azonosak az elmúlt évtizedek feltételeivel, és kiváltképpen nem egyeznek az 1949-es esztendő problémáival. Nyilvánvaló, hogy ma már az alkotmányba kell emelni számos állampolgári jogosultságot, az államszervezet működését érintő garanciális elvet és deklarálni szükséges azokat a politikai alapelveket is, amelyek alapján az állami és társadalmi szerveknek a szocializmus új feltételei között müködniük kell. Cs. E. Bizottsági ülés a Parlamentben Munkavédelmi problémák Az egészségmegőrzés hoszszú távú kormányprogramjához szorosabban, illetve áttételesen kötődő három napirendet tárgyalt csütörtöki ülésén az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők Pesta László elnökletével elsőként az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség jelentését vitatták meg a népgazdaság munkavédelmi helyzetének alakulásáról. A tapasztalatok széles körű összegzése alapján összeállított írásos beszámoló — amelyhez Répa Imre, az C'MMF helyettes vezetője fűzött szóbeli kiegészítést — megállapítja, hogy az elmúlt négy évben hazánkban folyamatosan csökkent a foglalkozási balesetek és megbetegedések gyakorisága, mindenekelőtt az érintett állami és érdekképviseleti szervek, valamint a munkáltatók együttműködésének köszönhetően. A képviselők számára mellékelt statisztikai összesítés szerint 1983ban 444 halálos foglalkozási baleset történt a munkahelyeken. Ezek száma tavaly 311 volt. Jelentős csökkenés mutatkozik a foglalkozási balesetek összesített számában is: négy év alatt 103 209-ről 78 908-ra apadt. Ugyanakkor mind szervezeti felépítését, mind működését tekintve számos gond nehezíti a munkavédelem tevékenységét. Az elsődleges probléma, hogy a munkavédelem hazai intézményrendszere fokozatos kiépülés és eltérő koncepciók eredményeként jött létre. Sem rendszerszemléletében, sem tartalmában nem tekinthető egységesnek. A jogi szabályozásból hiányzik az önálló munkavédelmi törvény, amely a fejlettebb országokban már huzamosabb ideje a munkavállalók védelmének alapjául szolgál. A jelenleg érvényben lévő műszaki, egészségügyi rendelkezések, előírások gyakran ellentmondásosak, átfedik egymást. További gondot jelent, hogy a foglalkozási balesetek megelőzését, illetve a már bekövetkezett események okainak tárgyilagos feltárását a jelenlegi biztosítási rendszer sem segíti. Ez mindenekelőtt arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy rajtuk kívülálló, elháríthatatlan körülményt, vagy a dolgozók magatartását, szabályszegését jelöljék meg a szerencsétlenség okaként. A munkakörülményeket vizsgálva a jelentés leszögezi: az iparban, a mezőgazdaságban a korszerű technológiák hiánya miatt csaknem egymillió dolgozó van kittve veszélyes, ártalmas munkafolyamatoknak. Ezzel összefügg, hogy az egyéni védőeszközök elterjedését időről időre ellátási zavarok, minőségi kifogások, fejlesztési hiányosságok hátráltatják, s a veszélyeztető tényezők pontos, műszeres felmérése sem jellemző. Ebben a több szempontból is kedvezőtlen helyzetben várhatóan érezhető javulást hoz a most készülő munkavédelmi törvény, amelyet a Minisztertanács határozatának megfelelően 1990 második felére dolgoznak ki. Az előterjesztés vitájában Eke Károly (Csongrád megye) kérdése nyomán fény derült a munkavédelemmel kapcsolatos kutatások egyik anomáliájára. Az állami támogatások megvonásával Társadalmi vita az állami lakások visszavásárlásáról Tanácsrendelet alkotás előtt Lassan húsz éve, hogy miniszteri rendeletek lehetőséget adnak az állam tulajdonában lévő lakások megvásárlására. Első hallásra ez nagyszerű dolog, de ... Nem olyan egyszerű, hogy gondol egyet a bérlő, zsebbe teszi a pénzt, kifizeti a pontosan kiszámított vételárat, annak előlegét és máris megszületett a magántulajdon. A városi tanács szeptemberi ülésére az építési osztály elkészített egy rendelettervezetet, amely a szegedi adottságokra, lehetőségekre épít. Mielőtt a testület élé terjesztenék az elképzeléseket, azokat lakossági fórumokon előbb megvitatják. Szerdán este rendeztek társadalmi vitát az Eszperantó utcai pártházban. Az ott elhangzott lakossági véleményeket igyekeztem egy csokorba gyűjteni. A rendelettervezet készítői a fórumon elmagyarázták, hogy az országos rendelet lehetőségeivel élve 100, 80, illetve 60 százalékkal megemelik a 15 éven belül épült vagy felújított állami lakások vételárát. Tudni kell, hogy az öt éven belül épült, vagy felújított lakások nem vásárolhatók meg. Felmerült olyan kérdés is a szerda esti beszélgetésen, hogy a Belvárosban miért nem adnak el lakásokat? Azok az épületek, amelyek a kiskörúton belül vannak, azok képezik a város történelmi magját és egyébként sem adhatók el a műemlék, illetve a műemlék jellegű épületek. A rendelettervezetben még azt is szeretnék fontolóra venni, hogy a kiskörúton belül tegyenek majd kivételt, eladhassák a lakást. Nem azért, mert a kivételek erősítik a szabályt, inkább azért, mert nem minden ház műemlék. A résztvevők kérdeztek természetesen a vásárlás feltételeiről is. Egyértelmű volt a válasz csak a lakók El százalékának vevőszándékával adják társasházi közösségbe a házakat. Sérelmezték: a 12 lakásosnál kisebb épületben is be kell tartani a többség szándékát. Felmerült egy igen fontos kérdés, miképp tudják a lakóközösséget megalakítani. Tisztázták az előadók, miért és kinek hasznos, ha megveszik az állami lakást a bérlók. A válasz egyértelmű; ez a szándék azért erősödik, mert a magántulajdon örökölhető és sok szülő így akar örökséget hagyni a családjának. Érdeklődtek arról is, miért jó az államnak, ha eladja a lakást? Nincs elegendő pénz a fenntartásra, felújításra. Példaként elhangzott: ha a felújítások jelenlegi ütemét tartani kellene, akkor a lakbéreket a duplájukra lenne szükséges emelni, ám, ha az elmaradásokat is bc kellene hozni, úgy akár két és félszeres lakbéremelés is talán kevés lenne. Acs S. Sándor eredményérdekeltségűvé váló kutatóhelyek elsősorban a vállalati megrendelések teljesítésére rendezkedtek be; a kifejezetten munkavédelemmel kapcsolatos tudományos tevékenységük háttérbe szorult. Juhár János (Pest megye) ait kifogásolta, hogy a jelentés nem tér ki külön az egészségügyi dolgozók foglalkozási betegségeire, azok megelőzésére, holott a betegekkel elsődleges kapcsolatba kerülő egészségügyiek különösen veszélyeztetettek. Ehhez kapcsolódva Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára utalt arra, hogy a szakszervezet és az ágazati minisztérium legutóbbi megbeszélésén döntés született az egészségügy munkavédelmi helyzetének átfogó felméréséről. Ehhez kérte a képviselői testület, illetve az érintettek támogatását. Fodor László (Borsod megye) a kérdés tágabb öszszefüggéseire is utalva a legfontosabb tennivalók közé sorolta, hogy mielőbb változás következzék be annak a csaknem egymillió dolgozónak a munkakörülményeiben, aki jelenleg is veszélyes, egészségtelen munkahelyen kénytelen dolgozni. Ezt részben az oktatómunka színvonalának növelésével lehetne ellensúlyozni. Pesta László végezetül azzal zárta le a napirendi pont tárgyalását, hogy a bizottság az elhangzott észrevételeket továbbítja az illetékes intézményekhez, szervezetekhez. Elénk vitát váltott ki az Országos Egészségvédelmi Tanács előterjesztése, amely a nem dohányzók védelmét szolgáló jogszabály-tervezetet körvonalazta. A szabályozás Időszerűségét indokolva Ajkay Zoltán, az OET titkáia hangsúlyozta: a nemzetközi kitekintés azt mulatja, hogy a dohányzás elleni felvilágosító propagandát számos országban sikerrel kötik össze adminisztratív szabályok alkalmazásával. A jogi normák hazai megfogalmazása során sem a dohányosok jogainak korlátozására helyezik a hangsúlyt, hanem a nem dohányzók egészségének védelmére. A képviselői testület öszszességében helyeselve az elképzeléseket, számos részkérdésben fogalmazta meg ellenvéleményét. Így például egyhangúlag elvetették, hogy a tervezetet népszavazásra bocsássák, mivel — mint többen megfogalmazták — az egészség védelmét nem lehet többségi döntés íügggvényévé tenni. Javasolták ugyanakkor, hogy a tervezet minél hamarabb, lehetőleg már a jövő év első felében kerüljön az Országgyűlés elé. Végezetül a bizottság megismerkedett a Saninform elnevezésű egyéni elektronikus adatfeldolgozó rendszerrel, amely tervezői, gyártói szándéka szerint egyfajta elektronikus személyi igazolványként tartalmazná tulajdonosa egészségi állapotának legfontosabb adatait.